Vegyipari Dolgozó, 1952 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-07 / 1. szám
2 Fokozzuk a békeharcot December 1-jén befejezte ülését a Vegyipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének adminisztratív bizottsága. Az értekezlet felhívást intézett az ENSZ-hez, amelyben követeli, hogy tiltsák el a gáz-, és baktériumfegyver alkalmazását, valamint az amerikai és a francia parancsnokság parancsára Koreában és Indo-Kínában alkalmazott tömegpusztító fegyverfajtákat, mint a napalm-bomba használatát. Az adminisztratív bizottság felhívással fordult minden vegyipari és rokonszakmabeli dolgozóhoz. A felhívás rámutat: a trösztök a vegyipari és rokonszakmabeli dolgozókat arra akarják kényszeríteni, hogy vegyi és baktérium fegyvereket gyártsanak s az imperialisták könnyfakasztó gázok alkalmazásával próbálják megakadályozni a jobb életfeltételeket és munkát követelő dolgozók tömegeinek igazságos harcát, az amerikai-angol parancsnokság pedig az ENSZ lobogójának leple alatt Koreában már többször alkalmazott vegyifegyvert. A vegyipart — hangsúlyozza a felhívás —, amely fontos tényező a népek fejlődése, szociális haladása és jóléte szempontjából, békés célokra kell felhasználni. Az adminisztratív bizottság felszólítja a világ vegyipari és rokonszakmabeli dolgozóit, akadályozzák meg, hogy munkájukat pusztító és gyilkos célokra használják fel. Fogjanak össze a lakosság széles tömegeivel a vegyi, a baktérium- és más tömegirtásra alkalmas fegyverfajták gyártása és alkalmazása ellen irányuló harcban és vegyék ki hatékonyan részüket az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötésére irányuló mozgalomból. Papíripari sztahanovistáink konferenciát tartottak A Csepeli Papírgyárban tartották meg december hónapban a »Papírgyártóipari Sztahanovisták I. Országos Konferenciáját«. Ezen a konferencián részt vettek a papírgyártó üzemek sztahanovistái, élmunkásai, igazgatói, művezetői. A konferencián megvitatták az 1951. tervév tapasztalatait, valamint megjelölték az 1952-es év feladatait. Konczwald Imre elvtárs, főosztályvezető beszámolójában rámutatott arra, hogy Rákosi elvtárs beszédében a magyar dolgozó nép minden egyes becsületes tagjánakharci feladatául határozta illeg a további tennivalókat. A feladatok egyre növekednek, s a megnövekedett feladatok megkövetelik azt, hogy fokozottabban harcoljunk a kiesési óráik emelkedése ellen. Ugyanis az utóbbi időben a kiesési órák száma emelkedett (III. negyedévben), jóllehet az elvtársak szénhiányra, javítási munkákra hivatkoznak A beszámoló után a különböző üzemek küldöttei szóltak a beszámólóhoz. Báta István, a Fűzfői Papírgyár dolgozója hozzászólásában rámutatott arra, hogy a fejlettebb társadalmi forma fejlettebb ipart is követel, éppen ezért nem szabad megengedni, hogy a szocialista ipar termelésének minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt. Üzemünkben a minőség megjavítása nagyon sok tényezőtől függött. Dolgozóink igyekeztek a hibákat eltakarni, vagy másra hárítani. Ennek megakadályozására bevezettük minden gépegységnél a hibabeíró könyvet Bertalan Ferenc, a Krrterelemez - gyár dolgozója hozzászólásában rámutatott pártunk célkitűzéseire. Kihangsúlyozta, hogy mit jelent a Szovjetunió segítsége, valamint a béke védelmének állandó fokozása. Egyben mindjárt, tolmácsolta hogy üzemük III. papírgép és holland dolgozói elhatározik, hogy sztahanovista brigádot alakítanak azzal a céllal, hogy olyan eredményeket érjenek el, ami után kiérdemlik a sztahanovista kitüntetést. Vállalják a termelés fokozását, a nagyszilárdságú papíroknál is 10— 20 százalékkal teljesítik túl az eddigi eredményt. A konferencia nívóját emelte az a tény, hogy a Vegyipari és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetsége vezetősége nevében megjelent a Szovjetunió küldötte, a Kiírói Népköztársaság küldötte, valamint Finnország küldötte. A küldöttek hozzászólásaikban elmondották saját országuk vegyipari dolgozóinak harcát a termelésért, a békéért, a szocializmus építéséért. A küldött elvtársak értékes útmutatást adtak a konferencia számára. , Finnország küldötte rámutatott arra, hogy náluk a termelés fokozása azt jelenti, hogy több profit megy a kapitalista kizsákmányoló zsebébe. Finnországban sohasem lehet biztos az ember, hogy mikor teszik ki munkájából. — Most látom csak -- folytatta -, hogy mit jelent sztahanovistának lenni, látom, hogy a sztahanovisták egészséges, ép emberek, látom, hogyan vitatják meg a termelés kérdéseit, a műszaki problémákat, hogy hogyan tegyék munkájukat könnyebbé. Ezen konferencia igen sok és komoly tanulságot nyújtott a sztahanovistáiknak, művezetőknek, de valamennyi részvevőjének Ezek a hiányosságok főként abban mutatkoztak meg, hogy a konferencia előkészítése nem volt egészen kielégítő. Nem fordítottak kellő gondot arra, hogy az iparág nő munkavállalói is megfelelően készüljenek fel a konferenciára, továbbá nem voltak jelen — s ennek következtében nem is indulhatott meg a vita a minőség felett — a továbbfeldolgozó vállalatok képviselői (pl. a nyomdaipari dolgozók, akik megbírálták volna a papíripar munkáját). Az elvtársi segítség, az építő bírálat hozzásegít ahhoz, hogy munkánkat mindjobban tudjuk végezni, tervünket idő előtt tudjuk teljesíteni. Mindennek ellenére a konferencia eredményes volt, megmutatkozott ez abban is, hogy határozatokat hoztak a további munka érdekében. Ezek a határozatok azonban akkor válnak végérvényesen értékké, segítik a termelés növelését — ha sztahanovistáink, művezetőink meg is valósítják — s ezzel győzelemre viszik a szocialista termelés zászlaját, tervünk teljesítését. Harcoljunk a kiesések ellen a ri, hordástömlőnél dolgozók naponta 3—4 órát, sőt a legutóbbi napon 5/2 óra anyaghiányunk volt. Művezetőink a hengerosztályra hivatkoznak, mert ez az osztály olyan anyagokat szállít, amelyben fa, vas, sőt üvegdarab is található. Ennek következtében az elmúlt hónapban 37 óra állási időnk volt és tervünket így nem tudtuk száz százalékig teljesíteni. A művezetők és a bizalmiak közötti kapcsolat nem megfelelő, ami azt eredményezi, hogy tervünket nem ismerjük megfelelően. Mi mindnyájan azon igyekeznénk, hogy tervünket teljesítsük. Ehhez azonban az szükséges, hogy a művezetők nagyobb gondot fordítsanak a termelésre, az anyagellátásra. Továbbá nagyobb gonddal és több figyelemmel foglalkozzanak az új dolgozókkal, mert sajnos, az új dolgozókat nem tekintik úgy, mint a régieket. Ennek tudható be az is, hogy az egyik elvtársunk beadta az újítását még novemberben, erre azonban választ még a mai napig sem kapott. Bánfalvi Sándorné bizalmi, a Magyar Ruggyantaárugyár dolgozója. VEGYIPARI DOLGOZÓ 1952. január 7. A bizalmi munkája visszatükröződik a termelésben .A szakszervezeti mozgalom alappillére a bizalmi. A bizalmi az a funkcionárius, aki legközvetlenebbül foglalkozik és foglalkozhat a dolgozókkal. Éppen ezért szükséges, hogy bizalmiaink mind nagyobb mértékben fejlesszék politikai tudásukat, valamint törekedjenek arra, hogy példamutató magatartásukkal kivívják az elismerést a termelés területén is. Nálunk az üzemfenntartó részlegnél Zamasztil Ferenc bizalmi elvtárs állandóan és rendszeresen foglalkozik a dolgozókkal. De nemcsak a dolgozókkal foglalkozik, hanem gondja van arra is, hogy a feladatokkal kapcsolatban teljes mértékig tájékozott legyen. Ennek érdekében naponta megbeszélik a feladatokat a művezetővel — különösképpen a felbontott egyéni tervekre vonatkozólag. Ezek a megbeszélések rendszeresek, azonban mégsem merevek. Van, amikor délben, van amikor este — vagy éppen munkaközben, esetleg reggel —, ahogyan éppen a munka folyamata megkívánja. Fontos az, hogy mindig előre meghatározva végezzék a feladatokat. Az ily módon történő termelés, illetve karbantartás lehetővé teszi azt hogy a verseny nyilvánossága is eredményes legyen. Ezzel egyidejűleg a munkafegyelmet is megszilárdítjuk. A munkafegyelemmel kapcsolatban Zamasztil elvtárs eredményes munkát végzett, hiszen az utóbbi két hét alatt későn jövő egyáltalán nem volt az üzemrészben. Zamasztil elvtárs agitációjában rámutatott arra hogy a munkafegyelem megszilárdítása következtében a termelés hnzi, termelékenységünk növekedik, rámutatott arra is, hogy Rákosi elvtárs elmondotta november 30-án, hogy minden egyszázalékos megtakarítás 15.000 munkáslakás építését teszi lehetővé. Rákosi elvtárs beszéde útmutatóul szolgál hosszú időre munkánkban, növelt dolgozóink öntudatát s e növekedett öntudatnak köszönhető, hogy dolgozóink élesen elítélik a munkafegyelem lazítóit, a hanyag, nemtörődöm dolgozókat. Pl. a Rovand-örlőben több esetben igazolatlanul hiányzott Tóth IV. József és Fürst Lajos. A hiányzás oka, hogy vasárnap igen nagy előszeretettel vállalkoztak munkára, mert hiszen a vasárnapot 100 százalékkal fizették, hétfőn felvették ezért a túlórapénzt s kedden , miután pénzük volt, nem jelentek meg munkahelyükön. A bizalmiak jó munkája megmutatkozott abban, hogy a dolgozók öntudata egyre növekszik s a fegyelmezetlen dolgozókat kiközösítésre javasolták. Ez a példa arra fogja ösztönözni dolgozóinkat ,hogy munkájukat lelkiismeretesebben, áldozatkészen, adandóbban végezzék, ennek növeléséhez azonban az szükséges, hogy bizalmijaink még fokozottabban foglalkozzanak a dolgozók nevelésével, a szocialista öntudat kifejlesztésével. Garzó Lajos, a Budapesti Kénsavgyár dolgozója A termelési értekezletnek lendületet kell adni az 1952. évi terv teljesítéséhez A termelési értekezletek eredményessége biztosíték a termelékenység növelésére, a tervek túlteljesítésére. A termelési értekezletek akkor töltik be hivatásukat, akkor szolgálják a fejlődést, ha rámutatnak az eredményekre és élesen és konkrétan kihozzák a hibákat, megmutatják a hibák kijavításának helyes módját. A dolgozók a termelési értekezlet tárgyához hozzászólnak, megvitatják a problémákat, azokat, amelyek gátolják a termelés növelését. A Hungária Vegyiművek elektrolízis üzemrészében minta termelési értekezletet tartottak. Ezen az értekezleten részt vettek a dolgozókon kívül a többi üzemrészek előadói is. A beszámolót Siklósi főmérnök elvtárs tartotta s ez a beszámoló mindössze 8 percig tartott. Ebből aztán az következett, hogy a termelési értekezlet nem töltötte be hivatását. Nem is tölthette be, hiszen a beszámoló nem foglalkozott a termelési értekezlet jelentőségével s annak gyakorlati értelmével. A beszámoló ismertette az elmúlt negyedévi tervet. Rámutatott arra, hogy azt teljesítették s ismertette az 1952-es év I. negyedévi tervét. Röviden foglalkozott a munkafegyelem kérdésével. Nem használták fel az útmutató anyagát, nem törekedtek arra, hogy ez a termelési értekezlet az 1952. évi tervteljesítés motorjává váljék, azon keresztül, hogy harcosan, bátran bírálja a munkafegyelem sértőket. Ismertette ugyan azt a tényt, hogy november hónapban 150 igazolatlan hiányzás volt s hogy ez december hónapban 75 főre csökkent. A munkafegyelemmegszilárdításában elért eredményeket — mint ahogy a beszámoló feltárta — politikai felvilágosító munkával érték el, de legtöbb esetben fegyelmi büntetéseket alkalmaztak. A dolgozók hozzászóltak a beszámolóhoz és bírálatot gyakoroltak a beszámoló felett. Stumpfald elvtárs hozzászólásában rámutatott arra, hogy a beszámoló nem foglalkozott az előző értekezleten elhangzott javaslatokkal, illetve azok sorsával. A hozzászólások általában a termelési terv, azaz a negyedévi tervük teljesítésére vonatkoztak. Annak ellenére, hogy a dolgozók szép számmal voltak jelen a termelési értekezletein, a termelési értekezlet nem mondható minta termelési értekezletnek. Ezért a felelősség nagy mértékben az üzemi bizottságot terheli — noha a szervezés területén jó munkát végeztek —, a bizalmiak ismertették a csoportértekezleteken a termelési értekezlet napirendi pontját. A dolgozók felkészültek az értekezletre, amely megmutatkozott hozzászólásaikban. Azonban az üzemi bizottság elkövette azt a hibát, hogy nem kísérte figyelemmel a beszámoló elkészítését, nem adott segítséget annak összeállításához , nem biztosította annak sikerét. A Hungária Gumigyárban a termelési értekezlet beszámolója alapjában véve megfelelő volt. A beszámoló foglalkozott a munkafegyelem kérdésével, Rákosi elvtárs november 30-i beszéde alapján, valamint a két gépállomás dolgozójával, akiket társadalmi bíróság elé állítanak. A beszámoló hiányossága abban mutatkozott meg, hogy a munkafegyelem kérdésével csak általánosságban foglalkozott s nem hozott felszínre üzemi példákat. Nem foglalkozott a beszámoló az elmúlt értekezlet javaslataival. A dolgozók a bírálat és önbírálat gyakorlásával élve hozzászólásaikban rámutattak a beszámoló hiányosságaira. Pl. Kies János elvtárs felvetette, hogy az elmúlt termelési értekezleten javaslatot tettek arra, hogy a lakkozókazánokhoz elszívóberendezés volna szükséges. Szükséges volna ez azért, mert a lakkozókazánokból a gázos, bűzös levegő beszűrődik az ifjőosztályra és ez hátráltatja a termelés folyamatát. A cipőosztályon viszont kérték a dolgozók, hogy rendezzék a vízvezeték felszerelését. A hiányos, beszámoló következtében a termelési értekezlet nem volt aktív. Mindössze nyolc hozzászólás volt s ez azt eredményezte, hogy a termelési értekezleten a dolgozók nem foglalkoztak a negyedév terv túlteljesítésével, illetve nem tettek vállalásokat. Márpedig a termelési értekezletek arra hivatottak, hogy az üzem tervteljesítését, a népgazdasági tervek teljesítését segítsék elő. Szakszervezeti funkcionáriusainknak nagyobb gondot, több figyelmet kell fordítani a termelési értekezletek előkészítésére, a termelési értekezlet színvonalának emelésére, állandóan foglalkozniuk kell a dolgozókkal, meg kell magyarázniuk a dolgozóknak a termelési értekezlet jelentőségét, fontosságát. Szükséges ez azért, mert hiszen a fejlődő iparunk következtében állandóan újabb munkaerők kerülnek be üzemeinkbe s különös gondot kell fordítanunk arra, hogy minden dolgozónk tudja, hogy mit jelent az ötéves terv megvalósítása, a vegyipar megnégyszereződödése. Jelenti a szocializmus megvalósulását. „ Büszkeségünk... A Csepeli Ásványolajban azonban nemcsak jól dolgozó férfiak vannak, hanem jól dolgozó nők is, melynek azért van nagy jelentősége, mert nehéz munkakörök vannak. Mihaleczki Lászlóné az üzem egyik legjobb dolgozója. Felkerestük munkahelyén, hogy mondja el nekünk, milyen módszerek alkalmazásával érte el 120%-os teljesítményét? — Mindig azon gondolkoztam, hogy milyen módszerrel lehetne olajmegtakarítást elérni. Rájöttem arra, hogy azáltal, ha vigyázok a hőfokra, hogy az olajnak tökéletes égése legyen nagymenynyiségű olajat takarítok meg népgazdaságunknak, mert tudjuk, hogy minden csepp olajjal országunkat, a békét erősítjük. Ezzel a munkamódszerrel — melyet dolgozó társaimnak is átadtam — naponta 300—400 kiló olajat takarítunk meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére vállaltuk egynapi fűtőolaj megtakarítását, s ezt túlteljesítettük, mivel kétnapi olaj megtakarítást értünk el. Sztálin elvtárs 72. születésnapjára vállaltuk kétnapi fűtőolaj megtakarítását, mert tudjuk, hogy hálánkat és szeretetünket legméltóbban úgy fejezhetjük ki felszabadítónk és a világ békeszerető emberiségének vezetője iránt, ha fokozzuk harcunkat a béketábor győzelméért.