Vegyipari Dolgozó, 1952 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-07 / 1. szám

2 Fokozzuk a békeharcot December 1-j­én befejezte ülését a Vegyipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének adminisztratív bizottsága. Az értekezlet fel­hívást intézett az ENSZ-h­ez, amelyben követeli, hogy tiltsák el a gáz-, és baktériumfegyver alkalmazását, valamint az amerikai és a francia parancsnokság parancsára Koreában és Indo-Kínában alkalmazott tömegpusztító fegyverfajtákat, mint a napalm-bomba használatát. Az adminisztratív bizottság felhívással fordult minden vegyipari és rokonszakmabeli dolgozóhoz. A felhívás rámutat: a trösztök a vegyipari és rokonszakmabeli dolgozókat arra akarják kényszeríteni, hogy vegyi és baktérium fegy­vereket gyártsanak s az imperialisták könnyfakasztó gázok alkalmazásával próbálják megakadályozni a jobb életfeltételeket és munkát követelő dolgozók tömegeinek igazságos harcát, az amerikai-angol parancsnokság pedig az ENSZ lobogójának leple alatt Koreában már többször alkalmazott vegyifegyvert. A vegy­ipart — hangsúlyozza a felhívás —, amely fontos tényező a népek fej­lődése, szociális haladása és jóléte szempontjából, békés célokra kell felhasználni. Az adminisztratív bizottság felszólítja a világ vegyipari és rokonszakmabeli dolgozóit, akadályozzák meg, hogy munkájukat pusztító és gyilkos célokra használják fel. Fogjanak össze a lakosság széles tömegeivel a vegyi, a baktérium- és más tömegirtásra alkalmas fegyverfajták gyártása és alkalmazása ellen irányuló harcban és vegyék ki hatékonyan részüket az öt nagyhatalom közötti békeegyez­mény megkötésére irányuló mozgalomból. Papíripari sztahanovistáink konferenciát tartottak A Csepeli Papírgyárban tartot­ták meg december hónapban a »Papírgyártóipari Sztahanovisták I. Országos Konferenciáját«. Ezen a konferencián részt vettek a papír­gyártó üzemek sztahanovistái, él­­munkásai, igazgatói, művezetői. A konferencián megvitatták az 1951. tervév tapasztalatait, vala­mint megjelölték az 1952-es év fel­adatait. Konczwald Imre elvtárs, főosz­tályvezető beszámolójában rámu­tatott arra, hogy Rákosi elvtárs be­szédében a magyar dolgozó nép minden egyes becsületes tagjának­­harci feladatául határozta illeg a további tennivalókat. A feladatok egyre növekednek, s a megnöveke­dett feladatok megkövetelik azt, hogy fokozottabban harcoljunk a kiesési óráik emelkedése ellen. Ugyanis az utóbbi időben a ki­esési órák száma emelkedett (III. negyedévben), jóllehet az elvtársak szénhiányra, javítási munkákra hi­vatkoznak A beszámoló után a különböző üzemek küldöttei szóltak a beszá­mólóhoz. Báta István, a Fűzfői Papír­gyár dolgozója hozzászólásá­ban rámutatott arra, hogy a fejlettebb társadalmi forma fej­lettebb ipart is követel, éppen ezért nem szabad megengedni, hogy a szocialista ipar terme­lésének minősége rosszabb le­gyen, mint a kapitalistáké volt. Üzemünkben a minőség megjavítása nagyon sok ténye­zőtől függött. Dolgozóink igye­keztek a hibákat eltakarni, vagy másra hárítani. Ennek megakadályozására bevezettük minden gépegységnél a hiba­beíró könyvet Bertalan Ferenc, a Krr­terelem­ez - gyár dolgozója hozzászólásában rámutatott pártunk célkitűzéseire. Kihangsúlyozta, hogy mit jelent a Szovjetunió segítsége, valamint a béke védelmének állandó foko­zása. Egyben mindjárt, tolmácsolta hogy üzemük III. papírgép és hol­land dolgozói elhatározik, hogy sztahanovista brigádot alakítanak azzal a céllal, hogy olyan eredményeket érjenek el, ami után kiérdemlik a sztaha­novista kitüntetést. Vállalják a termelés fokozását, a nagy­szilárdságú papíroknál is 10— 20 százalékkal teljesítik túl az eddigi eredményt. A konferencia nívóját emelte a­z a tény, hogy a Vegyipari és Rokon­­szakmabeli Dolgozók Szakszerve­zete Nemzetközi Szövetsége veze­tősége nevében megjelent a Szov­jetunió küldötte, a Ki­írói Népköz­­társaság küldötte, valamint Finn­ország küldötte. A küldöttek hozzászólásaikban el­mondották saját országuk vegy­ipari dolgozóinak harcát a terme­lésért, a bék­éért, a szocializmus építés­éért. A küldött elvtársak érté­kes útmutatást adtak a konferencia számára. , Finnország küldötte rámutatott arra, hogy náluk a termelés foko­zása azt jelenti, hogy több profit megy a kapitalista kizsákmányoló zsebébe. Finnországban sohasem lehet biztos az ember, hogy mikor teszik ki munkájából. — Most látom csak -- foly­tatta -, hogy mit jelent szta­hanovistának lenni, látom, hogy a sztahanovisták egész­séges, ép emberek, látom, ho­gyan vitatják meg a termelés kérdéseit, a műszaki problémá­kat, hogy hogyan tegyék mun­kájukat könnyebbé. Ezen konferencia igen sok és ko­moly tanulságot nyújtott a szta­­hanovistáiknak, művezetőknek, de valamennyi részvevőjének Ezek a hiányosságok főként ab­ban mutatkoztak meg, hogy a kon­ferencia előkészítése nem volt egé­szen kielégítő. Nem fordítottak kellő gondot arra, hogy az iparág nő­ munkavállalói is megfelelően készüljenek fel a konferenciára, to­vábbá nem voltak jelen — s ennek következtében nem is indulhatott meg a vita a minőség felett —­ a továbbfeldolgozó vállalatok kép­viselői (p­l. a nyomdaipari dolgo­zók, akik megbírálták volna a pa­píripar munkáját). Az elvtársi segítség, az építő bírálat hozzásegít ahhoz, hogy munkánkat mindjobban tudjuk vé­gezni, tervünket idő előtt tudjuk teljesíteni. Mindennek ellenére a konferencia eredményes volt, meg­mutatkozott ez abban is, hogy hatá­rozatokat hoztak a további munka érdekében. Ezek a határozatok azonban akkor válnak végérvénye­sen értékké, segítik a termelés nö­velését — ha sztahanovistáink, művezetőink meg is valósítják — s ezzel győzelemre viszik a szo­cialista termelés zászlaját, tervünk teljesítését. Harcoljunk a kiesések ellen a r­i, hordástömlőnél dolgozók naponta 3—4 órát, sőt a legutóbbi napon 5­/2 óra anyaghiányunk volt. Művezetőink a henger­­osztályra hivatkoznak, mert ez az osztály olyan anyagokat szállít, amelyben fa, vas, sőt üvegdarab is található. Ennek következtében az elmúlt hónapban 37 óra állási időnk volt és tervünket így nem tud­tuk száz százalékig teljesíteni. A művezetők és a bizalmiak közötti kapcsolat nem megfelelő, ami azt eredményezi, hogy tervünket nem ismerjük megfelelően. Mi mindnyájan azon igyekeznénk, hogy tervünket teljesítsük. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy a művezetők nagyobb gondot fordítsanak a termelésre, az anyagellátásra. Továbbá nagyobb gonddal és több figyelemmel foglalkozzanak az új dolgozókkal, mert sajnos, az új dol­gozókat nem tekintik úgy, mint a régieket. Ennek tudható be az is, hogy az egyik elvtársunk beadta az újítását még novemberben, erre azonban választ még a mai napig sem kapott. Bánfalvi Sándorné bizalmi, a Magyar Ruggyantaárugyár dolgozója. VEGYIPARI DOLGOZÓ 1952. január 7. A bizalmi munkája visszatükröződik a termelésben .A­ szakszervezeti mozgalom alappillére a bizalmi. A bizalmi az a funkcionárius, aki legközvetlenebbül foglalkozik és foglalkozhat a dolgozókkal. Éppen ezért szükséges, hogy bizalmiaink mind nagyobb mér­tékben fejlesszék politikai tudásukat, valamint törekedjenek arra, hogy példamutató magatartásukkal kivívják az elismerést a termelés terü­letén is. Nálunk az üzemfenntartó részlegnél Zamasztil Ferenc bizalmi elvtárs állandóan és rendszeresen foglalkozik a dolgozókkal. De nem­csak a dolgozókkal foglalkozik, hanem gondja van arra is, hogy a feladatokkal kapcsolatban teljes mértékig tájékozott legyen. Ennek érdekében naponta megbeszélik a feladatokat a művezetővel — külö­nösképpen a felbontott egyéni tervekre vonatkozólag. Ezek a meg­beszélések rendszeresek, azonban mégsem merevek. Van, amikor dél­ben, van amikor este — vagy éppen munkaközben, esetleg reggel —, ahogyan éppen­ a munka folyamata megkívánja. Fontos az, hogy min­dig előre meghatározva végezzék a feladatokat. Az ily módon történő termelés, illetve karbantartás lehetővé teszi azt hogy a verseny nyilvánossága is eredményes legyen. Ezzel egy­idejűleg a munkafegyelmet is megszilárdítjuk. A munkafegyelemmel kapcsolatban Zamasztil elvtárs eredményes munkát végzett, hiszen az utóbbi két hét alatt későn jövő egyáltalán nem volt az üzem­részben. Zamasztil elvtárs agitációjában rámutatott arra hogy a munka­fegyelem megszilárdítása következtében a termelés hnzi, termelékeny­ségünk növekedik, rámutatott arra is, hogy Rákosi elvtárs elmon­dotta november 30-án, hogy minden egyszázalékos megtakarítás 15.000 munkáslakás építését teszi lehetővé. Rákosi elvtárs beszéde útmutatóul szolgál hosszú időre mun­kánkban, növelt dolgozóink öntudatát s e növekedett öntudatnak köszönhető, hogy dolgozóink élesen elítélik a munkafegyelem lazítóit, a hanyag, nemtörődöm dolgozókat. Pl. a Rovand-örlőben több eset­ben igazolatlanul hiányzott Tóth IV. József és Fürst Lajos. A hiány­zás oka, hogy vasárnap igen nagy előszeretettel vállalkoztak mun­kára, mert hiszen a vasárnapot 100 százalékkal fizették, hétfőn fel­vették ezért a túlórapénzt s kedden , miután pénzük volt, nem jelen­tek meg munkahelyükön. A bizalmiak jó munkája megmutatkozott abban, hogy a dolgozók öntudata egyre növekszik s a fegyelmezetlen dolgozókat kiközösítésre javasolták. Ez a példa arra fogja ösztönözni dolgozóinkat ,hogy munkáju­kat lelkiismeretesebben, áldozatkészen, adandóbban végezzék, ennek növeléséhez azonban az szükséges, hogy bizalmijaink még fokozot­tabban foglalkozzanak a dolgozók nevelésével, a szocialista öntudat kifejlesztésével. Garzó Lajos, a Budapesti Kénsavgyár dolgozója ­ A termelési értekezletnek lendületet kell adni az 1952. évi terv teljesítéséhez A termelési értekezletek ered­ményessége biztosíték a termelé­kenység növelésére, a tervek túl­teljesítésére. A termelési értekez­letek akkor töltik be hivatásukat, akkor szolgálják a fejlődést, ha rámutatnak az eredményekre és élesen és konkrétan kihozzák a hi­bákat, megmutatják a hibák kija­vításának helyes módját. A dolgozók a termelési értekez­let tárgyához hozzászólnak, meg­vitatják a problémákat, azokat, amelyek gátolják a termelés növe­lését. A Hungária Vegyiművek elek­trolízis üzemrészében minta ter­melési értekezletet tartottak. Ezen az értekezleten részt vettek a dol­gozókon kívül a többi üzemrészek előadói is. A beszámolót Siklósi főmérnök elv­társ tartotta s ez a beszámoló mindössze 8 percig tar­tott. Ebből aztán az következett, hogy a termelési értekezlet nem töltötte be hivatását. Nem is tölt­hette be, hiszen a beszámoló nem foglalkozott a termelési értekez­let jelentőségével s annak gya­korlati értelmével. A beszámoló ismertette az el­múlt negyedévi tervet. Rámuta­tott arra, hogy azt teljesítették s ismertette az 1952-es év I. ne­gyedévi tervét. Röviden foglalko­zott a munkafegyelem kérdésével. Nem használták fel az útmutató anyagát, nem törekedtek arra, hogy ez a termelési értekezlet az 1952. évi tervteljesítés motorjává váljék, azon keresztül, hogy har­cosan, bátran bírálja a munka­­fegyelem sértőket. Ismertette ugyan azt a tényt, hogy november hónapban 150 igazolatlan hiányzás volt s hogy ez december hónapban 75 főre csökkent. A munkafegye­lem­­megszilárdításában elért ered­ményeket — mint ahogy a beszá­moló feltárta — politikai felvilá­gosító munkával érték el, de leg­több eset­ben fegyelmi büntetése­ket alkalmaztak. A dolgozók hozzászóltak a be­számolóhoz és bírálatot gyako­roltak a beszámoló felett. Stump­­fald elvtárs hozzászólásában rá­mutatott arra, hogy a beszámoló nem fog­lalkozott az előző értekezle­ten elhangzott javaslatokkal, illetve azok sorsával. A hozzá­szólások általában a termelési terv, azaz a negyedévi tervük teljesítésére vonatkoztak. Annak ellenére, hogy a dolgozók szép számmal volta­k jelen a ter­melési értekezletein, a termelési értekezlet nem mondható minta termelési értekezletnek. Ezért a fe­lelősség nagy mértékben az üzemi bizottságot terheli — noha a szer­vezés­ területén jó munkát végez­tek —, a bizalmiak ismertették a csoportértekezleteken a termelési értekezlet napirendi pontját. A dolgozók felkészültek az értekez­letre, amely megmutatkozott hoz­zászólásaikban. Azonban az üzemi bizottság elkövette azt a hibát, hogy nem kísérte figyelemmel a beszámoló elkészítését, nem adott segítséget annak összeállításához , nem biztosította annak sikerét. A Hungária Gumigyárban a termelési értekezlet beszámoló­ja alapjában véve megfelelő volt. A beszámoló foglalkozott a munkafegyelem kérdésével, Rákosi elvtárs november 30-i beszéde alapján, valamint a két gépállo­más dolgozójával, akiket társa­dalmi bíróság elé állítanak. A beszámoló hiányossága abban mutatkozott meg, hogy a munka­­fegyelem kérdésével csak általá­nosságban foglalkozott s nem ho­zott felszínre üzemi példákat. Nem foglalkozott a beszámoló az el­múlt értekezlet javaslataival. A dolgozók a bírálat és önbírálat gyakorlásával élve hozzászólá­saikban rámutattak a beszámoló hiányosságaira. Pl. Kies János elvtárs felvetette, hogy az elmúlt termelési értekezleten javaslatot tettek arra, hogy a lakkozókazá­nokhoz elszívóberendezés volna szükséges. Szükséges volna ez­­ azért, mert a lakkozókazánokból a gázos, bűzös levegő beszűrődik a­z ifjőosztályra és ez hátráltatja a termelés folyamatát. A cipőosztá­­lyon viszont kérték a dolgozók, hogy rendezzék a vízvezeték fel­szerelését. A hiányos, beszámoló következ­tében a termelési értekezlet nem volt aktív. Mindössze nyolc hozzá­szólás volt s ez azt eredményezte, hogy a termelési értekezleten a dolgozók nem foglalkoztak a ne­gyedév­ terv túlteljesítésével, il­letve nem tettek vállalásokat. Már­pedig a termelési értekezletek arra hivatottak, hogy­ az üzem tervtel­­jesítését, a népgazdasági tervek teljesítését segítsék elő. Szakszer­vezeti funkcionáriusainknak na­­­gyobb gondot, több figyelmet kell fordítani a termelési értekezletek előkészítésére, a termelési érte­kezlet színvonalának emelésére, állandóan foglalkozniuk kell a dol­gozókkal, meg kell magyarázniuk a dolgozóknak a termelési érte­kezlet jelentőségét, fontosságát. Szükséges ez azért, mert hiszen a fejlődő iparunk következtében állandóan újabb munkaerők kerül­nek be üzemeinkbe s különös gon­dot kell fordítanunk arra, hogy minden dolgozónk tudja, hogy mit jelent az ötéves terv megvalósí­tása, a vegyipar megnégyszereződö­dése. Jelenti­ a szocializmus meg­­valósulását. „ Büszkeségünk... A Csepeli Ásványolajban azon­ban nemcsak jól dolgozó férfiak vannak, hanem jól dolgozó nők is, melynek azért van nagy jelen­tősége, mert nehéz munkakörök vannak. Mihaleczki Lászlóné az üzem egyik legjobb dolgozója. Felkeres­tük munkahelyén, hogy mondja el nekünk, milyen módszerek alkal­mazásával érte el 120%-os tel­jesítményét? — Mindig azon gondolkoztam, hogy milyen módszerrel lehetne olajmegtakarítást elérni. Rájöt­tem arra, hogy azáltal, ha vigyá­zok a hőfokra, hogy az olajnak tökéletes égése legyen nagymeny­­nyiségű olajat takarítok meg nép­gazdaságunknak, mert tudjuk, hogy minden csepp olajjal orszá­gunkat, a békét erősítjük. Ezzel a munkamódszerrel — melyet dolgozó társaimnak is átadtam — naponta 300—400 kiló olajat takarítunk meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére vállaltuk egynapi fűtőolaj meg­takarítását, s ezt túlteljesítettük, mivel kétnapi olaj megtakarítást értünk el. Sztálin elvtárs 72. születésnap­jára vállaltuk kétnapi fűtőolaj megtakarítását, mert tudjuk, hogy hálánkat és szeretetünket legmél­tóbban úgy fejezhetjük ki fel­szabadítónk és a világ békesze­rető emberiségének vezetője iránt, ha fokozzuk harcunkat a béke­tábor győzelméért.

Next