Vegyipari Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Egyeztetett érdekek... (Folytatás az első oldalról) megtegyék a legfontosabb in­tézkedéseket a munkakörülmé­nyek javítására, a lakáshoz ju­tás támogatására, az üzemét­keztetésben és a szociális ellá­tás egyéb területén. Igazítsuk a kor követelményeihez a munkaversenyt Szocialista fejlődésünk indo­kolttá teszi a munkavédelem­mel, a kiegészítő társadalom­­biztosítással kapcsolatos állami és szakszervezeti feladatok pontosítását. A jövőben az ezekkel kapcsolatos igazgatási jellegű teendőket az állami szervek végzik. A társadalom­­biztosításban önkormányzati irányítás valósul meg. A mun­kavédelemben és a társadalom­­biztosításban a szakszervezetek társadalmi hálózatuk útján to­vábbra is nélkülözhetetlen ér­dekvédelmi, ellenőrzési, fel­ügyeleti tevékenységet látnak el. Megfelelő előkészítés után a legfontosabb kérdésekben a szakszervezetek vezető testüle­tei állásfoglalására is sor ke­rül. A szakszervezetek építő­munkája döntő részben a szo­cialista munkaverseny erősíté­se során valósul meg. A most induló versenyszakasz kedve­ző alkalom ahhoz, hogy a kor követelményeihez igazítsuk a verseny szervezését, értékelé­sét, elismerését a megváltozott, ellentmondásosabb gazdálko­dási feltételekhez, a tényleges érdekviszonyokhoz. A szak­­szervezeti szerveknek maga­sabb követelményeket kell tá­masztani a gazdasági vezetők­kel szemben a verseny szerve­zésénél, f­élté­térrendszerénél. A munkamozgalmakban fellel­hető formális elemeket úgy le­het kiiktatni, ha a verseny még közvetlenebbül kapcsolódik a tényleges helyi feladatokhoz, programokhoz, ha az anyagi, erkölcsi elismerés jobban arányban lesz a nyújtott telje­sítményekkel. Tovább kell erő­síteni a munkaversenyben az öntevékenységet, a szocialista brigádok önkormányzati sze­repét. A szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása ál­lásfoglalásának megfelelően korszerűsítjük a verseny szer­vezését, ösztönzését. Széles kö­rű társadalmi vita segítségével kialakult az új munkaverseny­­határozat. Új vonása, hogy ön­állóságot kíván nyújtani a mozgalom szervezéséhez, az érdekeltségi rendszer formálá­sához. Célunk, hogy a munkaver­seny korszerűsítésében a kö­zeljövőben jelentős haladást érjünk el. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a hazánk felszabadulása 40. évfordulójá­ra kezdeményezett munkaver­seny sikeres legyen, tartalmi­lag gazdagodjon. A társadalmi mozgalommá váló anyag- és energiatakaré­kosság, a különböző importhe­lyettesítési törekvéseink sike­réért még többet kell tennünk. A munkahelyi szakszervezeti szervek kötelessége felfigyelni a gazdálkodás hiányosságaira, a veszteségforrásokra. A taka­rékosság nem kampányfeladat. A pazarlás megszüntetése vál­jon szemléleti kérdéssé. Őszinte eszmecserét a tagsággal Az idén is feladatunk, hogy a mozgalomban őszinte eszme­cseréket folytassunk a tagság­gal, a szakszervezeti aktívák­kal a gazdálkodás gondjairól és a végrehajtás lehetőségeiről, így időben mozgósíthatjuk a tagságot az előttünk álló rend­kívül nehéz tervek teljesítésé­re. Vegyészek az élelmiszerprogramért Vlagyimir Lisztov szovjet vegyipari miniszter az SZKP KB 1982. májusi plénumán elfogadott élelmiszerprogram megvaló­sításáról, a tárcájához tartozó terület ezzel kapcsolatos munká­járól számol be az alábbiakban. Az élelmiszerprogram végre­hajtásában nem kevés függ a mi tárcánktól. Ez adja a me­zőgazdaság és kéttucatnyi más szakterület részesedését az élelmiszer-termelésből. Ez egyébként több mint kétszáz­fajta termék előállítását jelen­ti. Csupán 1982-ben a mi vál­lalatainktól került ki a falvak­ba, falusi településekre szállí­tott különböző alapanyagokból 75 ezer tonna műanyag fólia; 188 ezer tonna növényvédő szer; 4,5 ezer tonna tartósított tápanyag; 36,8 ezer tonna pót­takarmány, és majdnem 6 ezer tonna nyomelem a takarmány­­keverékek elkészítéséhez, s még sokféle más termék. Szinte felbecsülhetetlen je­lentősége van a polimereknek és a más vegyipari alapanya­goknak a mezőgazdaságban. A növényvédelem minden terén, a tárolásban, a szállításban, mindenfajta mezőgazdasági kultúrában fontos szerepet ját­szanak. Az elmúlt évtizedben a műanyag termékek választé­ka több mint kétszeresére nőtt. Ebből, a kifejezetten az agrár­ipari komplexumnak gyártott termékek aránya és volumene állandóan növekszik.­­Százalé­kos arányban ez úgy fest, hogy amíg 1976-ban ez az arány­szám 14 százalék volt, 1982-re már 20 százalékot tett ki, és 1985 végére eléri a 26 száza­lékot. Egy tonna műanyag átlago­san hét tonna rézöntvényt, négy tonna acélt, és nyolc ton­na öntöttvasat tud helyettesí­teni. Lerövidül a melegházak, a zöldség- és gyümölcstárolók, a hűtőházak építése, az átadá­si határidő előretolódik, csök­ken a ráfordítás. Egy tonna polimer fólia előállításával az állam évente tonnánként több mint négyezer rubelt takarít meg. A fóliákról szólva azt is meg akarom jegyezni, hogy ez az alapanyag kitűnően felhasznál­ható melegházakban. Alkal­mas a silók befedésére is. A hidrofil fólia a talaj egyenletes lélegzését, páraháztartását biz­tosítja. Az utóbbi időben egy­re bővül a fóliagyártás, az olyan fajtából is, amelyik az erősödő, tartós napfény hatá­sára — telepítésétől számított két-három hónap múltán — önmagától felbomlik és elve­gyül a termőtalajjal. Ez a fó­liafajta teljesen ártalmatlan a talaj mikroorganizmusaira, a termésre. Figyelmet érdemlő fajta a vízben oldódó polivinil­­etiles fólia, amelyet porított vegyi termékek csomagolására lehet használni. Sajátos tulaj­donságokkal bír a betöltött, te­lített és az antistatikus stabi­lizált fólia. Ez az utóbbi fajta nem ereszti át a gázokat, el­lenáll a hidegnek, és ártalmat­lan. Szélesedik a polimer anya­gok felhasználási köre a talaj­­javításban és az öntözőberen­dezések építésében, a szállítás­ban, különös tekintettel az ás­ványi műtrágya szállítására és tárolására. És itt már nemcsak a fóliákra gondolok, hanem műanyag csövekre, rugalmas öntözőcsövekre, különféle al­katrészekre , csatlakozókra. Ezek rendszerint jóval olcsób­bak a hasonló rendeltetésű fémanyagoknál, és egyszerűb­ben, hozzáférhetőbben készít­hetők, szerelhetők és javítha­tók is. Élettartamuk is hosz­­szabb, ellenállnak a korrózió­nak, nem kell őket feszegetni. Jelentős szerepet játszik a vegyészet más mezőgazdasági ágazatokban is. Például a ha­tékonyabb állattenyésztéshez sikeresen használják a pótta­karmányokat. Ezek mikroorga­­nikus eredetű fehérjék, amino­­savak, vitaminok, fermensek, különböző farmakológiai sze­rek. Ezek közül számosat gyárt a szovjet vegyipar. Ebben az ötéves tervben kezdjük meg olyan nagyüzemek építését, ahol sajátos tulajdonságú, szin­tetizált savakat gyártunk majd, amelyek hatékonyabbá teszik a baromfi- és állatte­nyésztést. (APN) Kérdéseket, javaslatokat, véleményeket várva készülünk az 1984. évre Az elmúlt hetekben, hónapokban a tervezéssel foglalkozó szakembereknek igen nagy gondot okozott a következő évre való felkészülés. Népgazdasági, vállalati adatok jelezték, hogy egy olyan év áll előttünk, amely igen jelentős feladatokat ró úgy a szakemberekre, mint a kollektíva képviseletében tevé­kenykedő szakszervezeti aktívákra. E feladat sikeres megol­dása érdekében arra gondoltunk, hogy olvasóinkat tájékoztat­juk a felkészülés munkáiról, szabályairól, gondjairól, bizto­sítva azt a lehetőséget is, hogy cikkeink után kérdezzenek, vitatkozzanak, javaslatot tegyenek. Lapunk decemberi számában megjelent írásunk kapcsán a legtöbb kérdés az új bérszabályozással kapcsolatban érke­zett szerkesztőségünkbe. 1983. január 1-vel életbe lé­pett új bérszabályozás legfon­tosabb jellemzői a következők: Általánossá vált a bérszínvo­nal-szabályozás. Megszűnt a báziselv érvényesítése, és a vállalatok béremelési lehetősé­ge a tárgyévi gazdálkodáshoz kapcsolódik. Új bérfejlesztési mutatót használnak, a jövedel­mezőségi mutatót, aminek nemcsak a növekményhez, ha­nem annak színvonalához is kötődik a bérnövelési lehető­ség. Melyek az ebből adódó leg­fontosabb feladatok? A szabá­lyozórendszer konstrukciója olyan legyen, hogy a teljesít­mények szintjét kapcsolja ösz­­sze a bérezési lehetőség ala­kulásával. A bér- és keresetszabályozás biztosítson megfelelő forrást és lehetőséget a belső ösztönzési rendszerek működtetéséhez, az érdekeltségi viszonyok javítá­sához. Megfelelően ösztönözze a korszerű, több piacon is ver­senyképesen értékesíthető ter­mékeket előállító munkát. Egyúttal biztosítson olyan kö­rülményeket, amelyekkel ha­tásmechanizmusának működ­tetése hozzájárul az árualap és a vásárlóerő egyensúlyának ki­alakításához, és ezt megfelelő biztonsággal valósítsa meg.­ ­ 1984-ben olyan népgazdasági körülmények között kell a bér­szabályozási rendszert működ­tetni, amikor várhatóan nem lesz lehetőség az idei nominál­bér emelési mértékénél érzé­kelhetően nagyobbat biztosíta­ni. A szabályozásnak többféle változata van és lesz jövőre is, de a lényegük azonos: a bér­­színvonal, vagyis az egy fog­lalkoztatottra jutó átlagbér emelkedésének korlátozása. A korlátozás módszere nem a til­tás, hanem az adóztatás. A vál­lalati átlagbér emelkedése ese­tén ugyanis meredeken növek­vő adót kell fizetni. Ez az adóztatás meglehetősen bonyo­lult és áttételes, összesítve mindezeket az adókat, az adó­zási terhek vállalása mellett végrehajtott bérfejlesztés egy­­egy forintja után 7,56 forintról 33,22 forintig terjedő összegű adót kell fizetnie a vállalat­nak. A központi bérszabályozás körén belül továbbra is három csoportot kell megkülönböztet­ni: a) a központi „A" bérszabá­lyozási formánál az adóelenge­­déses bérfejlesztés általános mértéke 2,2 százalék, ezen fe­lül a létszámcsökkentésből ere­dő adómentes bérfejlesztést is kihasználhatja a vállalat. b) a központi „B” bérszabá­lyozási formába sorolt ágaza­toknál a létszámcsökkentésnek ösztönzése nem indokolt, sőt a létszám megtartása vagy eme­lése szükséges (2,7 százalék). c) a harmadik típusú köz­ponti bérszabályozási forma az ún. vállalati választású köz­ponti bérszabályozási forma, a bérfejlesztés mértéke 1,2 szá­zalék. A vállalat a létszámcsökke­nésből eredő bértömeg-megta­karítás 30 százalékát ösztönzé­si célokra felhasználhatja. éSa.­­ Az olyan vállalatoknak, amelyek teljesítményüket szin­ten tartják, vagy növelik, és emellett tervszerűen, legalább két éven át meghatározott je­lentős mértékű létszámcsök­kentést valósítanak meg, egye­di megállapodás keretében le­hetőségük van az általánosan 30 százalékos bérvisszahagyás helyett magasabb, maximum 60 százalékos bérvisszahagyás adómentes felhasználására. Az egy főre jutó részesedés, valamint a bérszínvonal-nö­vekmény bázisévi bérszínvonal százalékában kifejezett értéké­nek háromszorosa képezi az adózás, illetve az adóelengedés kiszámításának alapját. Az adózással kapcsolatban válto­zatlanul érvényesek az 1983. évi szabályzók és adókulcsok. Jövőre tehát csak néhány apró részletben változik az ideihez képest a keresetszabá­lyozás. Nem azért, mintha hi­bátlan volna. Ellenkezőleg. Közismert, hogy több komoly hibája van. Nem teszi lehető­vé a vállalatoknak a teljesít­mények széles körű és jelentős növeléséhez szükséges mérté­kű ösztönző bérezést. Adott termelékenységnövekedés ese­tén kedvezőbb helyzetbe hoz­za azt a vállalatot, amelyik a nagyobb egy főre jutó teljesít­ményszintet a létszám csök­kentésére használja fel, mint amelyik a termelését növeli. Szélsőségesen eltérő a bérkölt­ség terhe a vállalat számára attól függően, hogy azt a ko­rábban már elért átlagbéren belül fizetik ki, vagy azon fe­lül. Ösztönöz ugyan a közvet­len export bővítésére, de ez­zel hátrányos helyzetbe hozza a belföldi értékesítést, ezen be­lül az importhelyettesítést és az exporttermékekhez történő kooperációs szállításokat is. Jól ismert hátránya kereset­­szabályozásunknak az is, hogy az átlagbér korlátozására össz-A szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom negyedszá­zaddal ezelőtt bontogatta szár­nyait, vált napjainkig mintegy másfél millió embert meg­mozgató tömegmozgalommá. Az évforduló tiszteletére, méltó megünneplésére a Tisza­­menti Vegyiművek vállalati versenybizottsága vetélkedőso­rozatot hirdetett „25 éves a szocialista munkaverseny­­mozgalom” címmel. Az üzemi szintű selejtezők után — me­lyen 67 brigád vett részt mint versenyző, 9 kollektíva pedig mint rendező — 19 szocialista brigád részvételével került sor a művelődési központ nagyter­mében a vállalati döntő meg­rendezésére. A tízfordulós vetélkedőn — melynek fő témakörei a szo­cialista munkaversennyel kap­csolatos kérdések, gazdaságpo­litika, vállalattörténet, közmű­velődés, közélet, észt—magyar kapcsolatok — a vállalat veze­tőiből álló zsűri bírálta el a versenyző csapatok felkészült­ségét. Három játékvezető, Tóth Já­nosáé, Balázs György, Vékony Béla —, akik egyben a kérdé­sek összeállítói is — a házi­gazdaszerepet vállaló Kállai pontosít. Az átlagbér nagymér­tékben függ a létszám belső összetételétől, így az átlagbér korlátozása a létszámstruktúra alakulását sokszor ésszerűtlen irányban befolyásolja. Az 1984. évet követő idő­szakban elsősorban a mai, igen szigorú mértékrendszer módo­sításával lehetne jobban ki­bontakoztatni a meglevő konstrukció előremutató jelle­gét, ösztönző hatását. A bér- és keresetszabályozás távlati továbbfejlesztése kapcsán a rendszer alapvető változtatásá­val is számolunk, amelynek célja elsősorban az lenne, hogy az egyes erőforrások értékelé­se reálisabb legyen. Az élő­munka terheinek növelése kí­vánatos, mégpedig úgy, hogy a bérek össztömegét a mainál nagyobb mértékben vegyék fi­gyelembe a vállalatok, miköz­ben a növekményt a mainál kisebb adók terhelnék. m .w E célt szolgálta az 1983. ja­nuár 1-vel bevezetésre került és néhány vállalatnál létező kísérleti jövedelemszabályozás két változata. A munkaerő- és jövedelemadózási, illetve az erőforrás- és jövedelemadózási rendszer jobb szabályozási konstrukciónak tűnik a telje­sítményekkel arányos, na­gyobb ösztönzési lehetőség megvalósítására. E szabályozá­si formák körében 1984-ben néhány kisebb jellegű, az adó­kulcsok nagyságát­­ érintő vál­tozás következik be. Így pl. a progresszív kereseti adókul­csok 3-5 százalékponttal nö­vekszenek, az a) szabályozási formában szereplő nyereség­adó 10 százalékponttal, a b) tí­pusú szabályozási formában pedig a jövedelemadó 5 száza­lékponttal emelkedik. 1984-ben csak szerény mér­tékben bővülhet azoknak a vállalatoknak a köre, amelyek e két kísérleti jövedelemszabá­lyozási formában működnek. K. M. Éva és Hidas Antal brigád tag­jai, a rendezők gondoskodtak a zökkenőmentes lebonyolítás­ról. Valamennyi részt vevő csapat oklevelet kapott, a dön­tő első hat helyezettje pedig jutalomban részesült. A megszerezhető 116 pont­ból 85 pont megszerzésével 1. helyen végzett a porfesték­üzem Március 21. brigádja, II. a technológiai osztály Egyet­értés, III. a szervezési osztály Neumann János, IV. az „A" kénsavüzem Irinyi János, V. a granulálóüzem Március 21. és a kriolitüzem Hoksári János, VI. a kénalapú üzem Irinyi Já­­nos brigádja. A vetélkedősorozat, az arra történő felkészülés — tekintve anyagának sokrétűségét — hasznosan járult hozzá általá­nos és politikai ismereteink gyarapításához a szocialista módon „élni és tanulni” jelszó további erősödéséhez. A mintegy 350 főt megmoz­gató sorozat valamennyi rész­vevője elmondhatja, gazda­gabbak lettünk. Az eredmény­­hirdetés után, a zsűri elnöké­nek, Szalay László igazgatónak zárszavával ért véget a válla­lati döntő. Kocsis Miklós Valamennyien gazdagabbak lettünk A vetélkedő csapatok Magyar-szovjet együttműködés Az 1985. végéig érvényes magyar—szovjet timföld-alu­mínium egyezményt 1990-ig meghosszabbították — kö­zölte Varró Kálmán, az Orszá­gos Tervhivatal osztályvezető­je. — Az egyezmény tovább­ra is lehetővé teszi a magyar timföld szovjetunióbeli fel­dolgozását. Az elért évi 2,9 millió tonnás termelést szin­ten tudjuk tartani, a kimerülő bányák helyett újakat nyit­hatunk, korszerűsíthetünk, fejleszthetünk. Ötvenéves a magyar gyógyszertörzskönyvezési rendszer 1933-ban, alig néhány évvel azután, hogy az Országos Köz­egészségügyi Intézet megkezd­te a hatósági gyógyszer-ellen­őrzést, Magyarországon meg­valósult a „gyógyszer-különle­gességek” kötelező törzskönyvi rendszere. Köszönettel tarto­zunk Johan Béla és Schulek Elemér professzoroknak és munkatársainak, akik a gyógy­szerek törzskönyvezésének rendszerét hazánkban — világ­méretekben az elsők között (!) — megvalósították. A törzskönyvezett készítmé­nyek ezen standarizáltsága a magyar gyógyszerbiztonsági rendszernek, valamint a ma­gyar gyógyszerexportnak egy­aránt fél évszázada képezi bá­zisát. Kirgizia déli részén, a Csat- Tcali-hegy gerinc nyúlványai­ban fekete mészkő lelőhelyet találtak a geológusok. Az ér­tékes természeti kincs kiter­melése megkezdődött. Előzetes számítások szerint a gyönyörű burkolóanyag készletei meg­haladják a 10 millió köbmé­tert. A metróállomások, szín­házak, szállodák, emlékművek díszítésére használják majd fel. Az ásvány csekély mélysé­gű települése, a jó szállítási lehetőségek kedvező feltétele­ket teremtenek a lelőhely ki­aknázásához. (APN) Bővítik a vegyipar termelését Lengyelországban Lengyelországban az 1985 végéig előirányzott hároméves tervben az ipari termelés 14- 16 százalékos növekedésénél gyorsabb ütemben, több mint 21 százalékkal fejleszti vegy­iparát. Ezen belül elsősorban a műtrágya-, a műanyag- és a gumiipar termelésének bőví­tését szorgalmazzák. Nitrogén­­műtrágyából például a múlt évi 1,3 millió tonna után 1,6 millió tonna termelését irá­nyozták elő. Marónátronból a tavalyi 378 ezer tonna után 498 ezer tonnás termelési eredmény megközelítését ter­vezik. Dinamikusan bővítik mérsékelten növelik a növény­­védőszergyártást, viszont né­mileg csökken a kőolaj-feldol­gozás. Magyar-angol együttműködés a gyógyszeriparban Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke, dr. Szekér Gyula Londonban öt évre szóló tudományos-műsza­ki együttműködést írt alá a Wellcome gyógyszeripari nagyvállalattal. A humán- és állatgyógyászati termékek, a diagnosztika, a vérkészítmé­nyek, a rovarölő szerek ku­tatásában és műszaki fejlesz­tésében irányoznak elő széles körű együttműködést.

Next