Vegyipari Dolgozó, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1-2. szám
Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége (Folytatás az 1. oldalról)kenységek következetes visszaszorítására van szükség. Az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó iparban az 1%-ot némileg meghaladó termelési volumennövekedéssel számolunk. A konvertibilis export 3%-os növekedési szintje tervezhető, amelyet az import csökkenő tendenciája mellett szükséges teljesíteni. Rubelrelációban 1%-os export- és 4-5%-os importnövekedés elérése szükséges. A GDP-nek a termelési volument 0,5-1%-ot meghaladó mértékben kell növekednie. Az ipar beruházásai a VII. ötéves tervben 1988-ra tervezettnél alacsonyabb szinten valósulnak meg a kényszerű restrikció következtében. A vállalati beruházások folyó áron az 1987-es év szintjén várhatók. Az ipar szerkezetátalakítási feladatait tehát nehéz körülmények, igen nagy feszültség mellett kell megvalósítani. A szerkezetátalakítási program megvalósításának a beruházási forráshiány mellett, jelentős feszültségpontját képezi a hatékony rubelexport kényszerű korlátja. A rubelelszámolású export pénzügyi szabályozásában az idei szigorítás után, további szigorításra kerül sor. Ez azt jelenti, hogy 1988-ban ebben a relációban 1-2%-os nyereségszint prognosztizálható. A rubel export-import észszerű egyenlegének a fenntartása miatt az importnövelés nehézsége az export jelentős korlátját jelenti. Bár vegyipari szempontból ez a probléma eltérő. Míg ipari szinten — több ágazatnál — hiányzik a rubelimportátvételi készség (pl. gépeknél a A SZOT elnöksége többször tárgyalta és véleményezte az 1988. évi terveket. A szakszervezetek elfogadják azt és tudomásul veszik a tervben foglaltakat, „mivel annak nincs már alternatívája" Azt hiszem, központi vezetőségünk a célkitűzésekkel és a SZOT-elnökség véleményét megerősítve egyetért és állást foglal amellett, hogy a vegyiparban mi is minden eszközzel elősegítjük a fentiek érvényre jutását, különösképpen azért is, mert az 1988-as terv felelősségteljes megvalósítása elősegíti a vegyipari vállalatok gazdasági és bérfejlesztési lehetőségeit is. Egyetértünk azzal, hogy hatást kell gyakorolni a gazdaság minden szférájában, annak érdekében, hogy a valós folyamatokban az történjen, amit a népgazdasági tervben elhatároztunk — emelte ki bevezetőjében a titkár, majd a többi között a következőket mondotta: A szervezett létszámleépítés nem jellemző a vegyiparra, mégis szólni kell róla, hogy a szerkezetátalakítási program 15 ezer fő átcsoportosítását tartalmazza 1990-ig a vegyiparban. Tudjuk, hogy a vállalatoknál bekövetkezett átcsoportosítások, felmondások, új munkahelyre történő átirányítások a szakszervezeti bizottságok közreműködésével körültekintően történt és történik. Ez jórészt vállalati belső mozgást jelen, mégis elég nagy ez a szám és sok embert kellemetlenül érint. Ezért ismét felhívjuk a figyelmet az átcsoportosításokkal járó nehézségek, problémák emberséges megoldására, különösen ott, ahol elbocsátások is történnek. Tapasztalataink szerint van hajlam az szb-knél is a létszámcsökkentés felé, mert így az ott maradóknak több bért biztosíthatnak. Tudjuk, hogy nehéz helyzetben vannak a szakszervezeti bizottságok, mert egyrészt a mozgalom eszközeivel is szükséges támogatni a vállalatok eredményjavító kezdeményezéseit, másrészt védeni kell az átszervezésben érintett dolgozókat, hiszen azoknak a kenyerükről van szó. Itt szeretném kiemelni, hogy a SZOT kezdeményezte, hogy ne csak iíz, hanem már egy dolgozó elküldése esetén is kapja meg a dolgozó a kedvezményeket. A bérgazdálkodást vizsgálva elmondhatom, hogy vegyipari vegyiparban is), addig a vegyiparban a rubel anyag importátvételére korlátlan igény mutatkozna. A problémát a partnerek szállítási lehetőségeinek a hiánya okozza. Az importgazdálkodás rugalmassabbá tétele érdekében már ez évben is lehetőség nyílt szűk körben a szaldógazdálkodási rendszerben való részvételre. Ez a lehetőség 1988-ra széleskörűen meghirdetésre került. Míg ebben az évben 5 pozitív szaldójú vegyipari vállalat vett részt az akcióban, 1988-ra — sokkal szigorúbb feltételek mellett — 22 vegyipari vállalat nyújtott be pályázatot, amelyeket a tárcaközi bizottság támogatott. Leegyszerűsítve, a normatív importgazdálkodás lényege az, hogy a vállalat a dollár szaldóját 1988-ban az 1987. évihez viszonyítva nyolc százalékkal javítsa. Az importkiváltásra a vegyiparban rendkívül széles körben nyílik lehetőség. Többször indítványoztam és ez a minisztériumban egyetértésre talált, hogy az észszerű importkiváltást az exportnöveléshez hasonló preferenciákkal lenne szükséges támogatni. Az Ipari Minisztérium 3 éves cselekvési programjából — amelyben a vegyipar feladatai részletesen ismertetésre kerültek — néhány súlyponti témát emelnék ki. Az elkövetkező évben is folytatni kell a vertikális bővítést a vegyipar valamennyi területén. A feldolgozottsági fok növelésével a rendelkezésre álló anyagérték többszörösére van lehetőség. Különösen jó példa erre a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Tiszai Vegyi Kombinát, szintén — a bázishoz viszonyítva — az időarányos átlagbérek 8,6%-os növekedése, 6,8%-os átlagkereset-növekedés mellett következett be. A bérfejlesztésnél mind több helyen kiemelten kezelték az egyetemet, főiskolát végzettek, a különböző szintű vezetők egy részét, a közvetlen termelést irányítókat, bizonyos szakmunkákat, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzett munkákat és a pályakezdő fiatalokat. A vállalatok egy része tovább növelte a műszakpótlékot is. A vegyipar területéről 17 vállalat élt a bérpreferencia-pályázatok lehetőségével. A 17 vállalat összesen 21 pályázatot nyújtott be. 1988-ban is szükség lesz olyan pályázatokra, amelyek a nagyobb tőkésexport-növekedést segítik elő és a bérklubban való részvétellel felszabadítják a szabályozások korlátait. Ismereteink szerint a vegyipar vállalatainak jelentős részét érdekli a bérklubban való részvétel. A bérbruttósításról röviden szólva, az alapelvre utalva, hangsúlyozni szükséges, hogy a személyi jövedelemadó bevezetésének feltételeként, a szakszervezetek álláspontja, a jövedelemadó bevezetése évében a dolgozó munkaviszonyból származó nettó keresete nem csökkenhet. Ez a szakszervezeti álláspont politikai jellegű állásponttá vált, amit az Elnöki Tanács 1987. évi 14. tvrben rögzített. Minden munkáltatót kötelez a nettó kereset megőrzésére, vált.Ezzel összhangban kiemelten fejlesztendő terület marad változatlanul a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermediergyártás, az ipari segédanyagok gyártása. Különösen nagy gondot kell fordítani az elmaradt intermedier fejlesztések pótlására és változatlan ütemben (legalább 5—10%-kal) kell bővíteni a műanyag-feldolgozó ipari kapacitásokat. Tovább kell folytatni a világpiacon is versenyképes stratégiai gumitermékek gyártásfejlesztését, valamint a kozmetikai és háztartás-vegyipari termékek gyártásbővítését, exportját. A szerkezetátalakítási program előirányzatának megfelelően bátran kell élni a visszafejlesztési lehetőségekkel. Ez a vegyiparban eddig sem volt újszerű. Példa erre a kaprolaktám-, kénsav-, régi pétisó- és ammóniaüzem, a 100 fölötti elavult gyógyszeripari készítmény és az igényekhez alkalmazkodva több festékipari, háztartási és kozmetikai készítmény termelésének megszüntetése. Körtvélyes István miniszterhelyettes végezetül kiemelte: a vállalatok és a központi irányítás között a korábbaiknál is mélyebb, kölcsönös iterációs kapcsolaton alapuló cselekvési egység megteremtése szükséges annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervezetek fekészülhessenek a jövő évi feladatokra, hogy az év elején el lehessen kerülni a termelés és a kivitel szokásos visszaesését, egyenetlenségét. Ezúton kérem a vállalati vezetők, a szakszervezeti aktivisták és minden dolgozó hatékony közreműködését és aktív szerepvállalását a kormányprogram sikeres megvalósításában, zatlan munkateljesítmény mellett, és el lehet végezni a munkadíjazási szabályok korszerűsítését, meg lehet szüntetni a felesleges, formális pótlékokat és mozgóbér-elemeket. Itt emlékeztetek arra, hogy a VDSZ kezdeményezésére a 2/1987. miniszterelnök-helyettesi rendelet 8. §-át törölni fogják. E rendelkezés a védőétel pótlékának alapbéresítését rendelte el úgy, hogy nem lehetett volna báziskorrekcióval beépíteni, ami a vegyiparban sok vállalatot kedvezőtlenül érintene. Lenne olyan vállalatunk, ahol ez a jövő évi bérfejlesztés 1,1%-át is elvitte volna. A rendelkezés törlésével marad minden a régiben és továbbra is költségből lehet a pótlékot fizetni. A bérbruttósítási munka a vállalat gazdasági szakembereinek feladata, de lényegének megértése és megértetése, valamint konkrét ügyekben a segítés miatt nagy feladatokat ró a vállalati szakszervezeti bizottságokra. E munkában fontos, hogy minden bizalmi jól értse saját csoportjánál a bérbruttósítás rájuk vonatkozó szabályait, előírásait, azt, hogy mit hogyan bruttósítottak és azonnal tudják, mit kell egyegy dolgozónál reklamálni, segíteni. A gazdasági-társadalmi folyamatok szükséges változásai nem kedveznek a szociálpolitikának. A szociális ellátás keretében biztosított juttatások és szolgáltatások egyre nagyobb terheket rónak a munkáltatókra. A szakszervezetek, a SZOT-elnökség az 1988. évi szociálpolitikai intézkedések kialakítására jelentős erőfeszítéseket tettek. Eszerint a szociálpolitika tartalma, funkciója a nehézségek ellenére sem változhat, feladata továbbra is a munka szerinti elosztásoktól függetlenül meglévő hátrányok mérséklése. Igaz, hogy a 70 éven felülieknél, a 3 és többgyermekeseknél lényegében közel teljes lesz az ellentételezés, míg másutt — nyugdíjas és gyermekes családoknál — az életszínvonal-csökkenés is kisebb mértékű lesz. Ismeretes, hogy 1988-tól 1 gyermek után 50 ezer, 2 gyermek után 150 ezer, 3 gyermek után 400 ezer és minden további gyermek után további 50 ezer forint lesz a lakásépítési szociálpolitikai kedvezmény. A munkahelyi vállalati szociálpolitika szerepe 1988-ban és az utána következő időszakban is erősödni fog. A stabilizáció, a kibontakozás időszakában a szervezett, hatékony vállalati szociálpolitika helyi politikai tényezővé válik. A vállalatoknál gondosabban kell ügyelni a dolgozók jóléti és kulturális ellátására, segíteni kell a fiatalok, családosok lakáshelyzetének javítását, mert várható, hogy a szociális segélyek iránti igények fokozódni fognak. Emiatt differenciált, szelektív, érdemi segélyezési gyakorlatra lesz szükség. A kedvezményes üzemi étkeztetés biztosítása az eddigieknél is fontosabb kérdés lesz. A nyersanyagnormákból adódó árnövekedés mértékét javasoljuk a vállalat és a dolgozók között arányosan megosztani. A munkavégzés közvetlen feltételeit képező szociális ellátások (munkásszállás, munkásszállítás, utazási költségtérítés, üzemegészségügyi , munkaruha-ellátások, szakmai képzés, továbbképzés) ráfordításai továbbra is termelési költségként számolhatók el. A jóléti és kulturális kiadásokra, a jóléti és kulturális alap megszűnésével, sajátos megoldás született. Ezek a kiadások egy központi normatívák által meghatározott összegig költségként — különféle ráfordításként — e felett is költségként, de a nyereségadót növelő tételként számolhatók el, így gyakorlatilag minden többletforint-felhasználást 50 fillér adó terhel. Ez valamivel kedvezőbb a jelenlegi érdekeltségi alapból való kiegészítési lehetőségnél. Az adómentes összeghatárra vonatkozó normatívákat külön PM-rendelet határozza meg. A változtatások következtében megszűnik a kötelezően képzett jóléti alap adta biztonság, mivel a normatív, adómentes összegeknél többet, de kevesebbet is fordíthat a vállalat ilyen célokra. A üdültetésben a térítési díjak emelése esetén a rászoruló családoknál az üdülési segélylehetőségeket indokolt bővíteni. A SZOT az első negyedévig nem emelte az üdülési térítéseket, azonban az áremelkedések következtében nyilvánvalóan emelkedni fog az üdülőjegyek ára. Az eddig elmondottakkal érzékeltettem, hogy megnövekszik a szociális tervezés és a kollektív szerződésben történő szabályozás jelentősége is. A vállalat vezetőjének és a szakszervezetnek továbbra is a kollektív szerződésben kell együttesen szabályozni a jóléti és kulturális (sport-) célú összegeket, függetlenül attól, hogy ezek a tervezett összegek a központilag engedélyezett adómentes felhasználást (normatívákat) meghaladják-e vagy sem. A kollektív szerződésben kell rendelkezni arról is, hogy a jóléti és kulturális célú összegekből mennyit fordít a vállalat üzemi étkeztetésre, a gyermekintézmények működtetésére, illetve arról, hogy mennyi lesz a szakszervezeti döntési jogkörben felhasználható — segélyezésre, egyéb szociális, kulturális, sportcélokra és az üdültetésre fordítható — összeg nagysága. A szakszervezeti döntési jogkörbe tartozó keretösszegnek az egyes jogcímek szerinti felosztásáról és a felhasználás elveiről — a vállalat vezetőjének meghallgatása után — a szakszervezet (bizalmi testület) határoz. A vegyipar foglalkozási baleseti helyzetének elemzése során azt tudjuk jelenteni a központi vezetőségnek, hogy 1987-ben jelentős javulás következett be a halálos és tömeges balesetek számában. A múlt év első 10 hónapját tekintve 10 halálos üzemi baleset volt, míg ebben az évben eddig 4 halálos baleset történt. A 4-ből kettő úti baleset és 2 pedig üzemi belső közlekedés során következett be. Ez azt mutatja, hogy a vállalaton belüli közlekedésnél is a KRESZ közlekedési szabályait szigorúbban kell betartani. A csonkulásos balesetek esetében is örömteli javulás mutatkozik. Ilyen év még nem volt. Hatról háromra csökkent az azonnali bejelentésre kötelezett csonkulásos balesetek száma. A halálos és csonkulásos balesetek tekintetében a legnagyobb javulás az alumíniumiparban és a gyógyszeripari vállalatok körében volt. Úgy gondoljuk, hogy helyes volt szakszervezetünk részéről az elmúlt időszakban pontosan e két területen az erélyesebb fellépés. A biztonságos munkavégzés érdekében továbbra is szorgalmazzuk az iparági biztonságtechnikai együttműködési szerződéseket, amelyek fő célja az egymáson való segítés, a szerzett pozitív és esetleg negatív tapasztalatok kicserélése és az abból adódó konzekvenciák hasznosítása. Elnökségünk októberben tárgyalta a Borsodi Vegyi Kombinátnál a vegyipar környezetvédelmi Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes felszólalásában a MAT jelenlegi helyzetét elemezte, majd a jövőre vonatkozó feladatokról szólt. Bevezetőjében kiemelte a feldolgozott alumínium termékek nem rubel relációs exportokban való részarányának erőteljes növekedését, amely öt év alatt 33,6 százalék emelkedést mutatott. Kedvezőnek minősítette azt is, hogy a MAT — élve az önálló külkereskedelmi jog nyújtotta lehetőségekkel — alumínium félgyártmányaikat bevezették mind az európai, mind a tengeren túli piacokra és megteremtették a piaci részesedés további növekedésének lehetőségét. A miniszterhelyettes ezután a MAT „feszültségpontjairól" szólva egyebek között rámutatott, hogy az 1988—90-es időszakban az egyes vertikumi fázisokban az 1987-es termeléssel számolnak. A szabályozóváltás és annak kapcsán végrehajtott energiaár-emelés, továbbá az 1,1 milliárd forint egyedi elvonás a MAT eredményét 1988-ban nullára csökkenti. Mindemellett a tröszt működőképessége 1988-ban — ha nehezen is — de fenntartható, fejlesztésekre kb. 1,9 milliárd forint fordíthelyzetet, amelyben megállapítást nyert, hogy a vegyipar környezetvédelmi szennyezésének csökkentésére a vegyipari vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek és tekintélyes pénzösszegeket fordítanak e célra. A tanulságokat itt is összegeztük és az elnökségi tájékoztatóban, majd a sajtóban is közzétettük. Molnár Károly titkár befejezésképp utalt arra, hogy az MSZMP KB december 9-i állásfoglalásában felhívta a társadalmi és érdekképviseleti szerveket, hogy határozottan támogassák a jövő évi népgazdasági terveket és mozgósítsanak annak végrehajtására és arra, hogy a jövő évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásának elengedhetetlen feltétele a feladatokkal való azonosulás, a fegyelmezett és szervezett munka, a felelős kezdeményező vezetői magatartás. Szükséges tehát, hogy a központi vezetőségi ülést követően a munkhelyén mindenki teljes igyekezetével elősegítse a vegyipar elé tűzött feladatok vállalati teljesítését. Molnár Károly felszólalását követően megkezdődött a vita. Elsőnek Vörös Árpád ipariminiszter-helyettes kért szót,haza. (Ennek háromnegyede saját forrás.) Ha a MAT saját erejéből biztosítaná a két milliárd forint beruházást, úgy az egyéb kötelezettségekkel együtt 1989—90. években 3,5—4 milliárd forint/év eredményt kellene elérnie. Bauxitbányászatban a beruházási források hiánya mellett, komoly gond a Nyírád —Hévíz kérdésben kialakult patthelyzet, ami végsősoron az egyik legértékesebb, jó minőségű magyar bauxithányad elvesztéséhez vezethet. Hasonló bizonytalanság a másik jó minőségű, nagyegyházi bányamező tervezett ütemű termelésbe vonása is. Vörös Árpád ezután ismertette, melyek a legfontosabb, 1988-ban egyeztetendő kérdések. Ezek közé sorolta a magyarszovjet timföldi alumínium egyezmény elszámolását, az alumínium félgyártmányok főpiaci árának megállapítását, a villamosenergia-díjon belül a kohók energiaköltségének a nemzetközi árarányokhoz való igazítását, az 1,1 milliárd forint egyedi elvonás törlését vagy jelentős mérséklését, a bányaberuházások, vörösiszapterek építése, kohórekonstrukcióra preferált fejlesztési források biztosítását. Molnár Károly titkár felszólalása Felelős, kezdeményező vezetői magatartást Sok az egyeztetendő kérdés A legfontosabb gondolatok a jegyzetfüzetbe kerülnek 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ