Állami főreáliskola, Versec, 1897

A főreáliskola segélyző egyesülete. Mióta a tanintézetet az azt alapította városi községtől átvette a nyélt­ magyar kormány, a tanári testület azon nemes czélt tűzte ki magának, hogy mellette­­ hazánk más középiskoláinak példájára se­gélyző egyesületet létesítsen; egyesületet, mely megkönnyítse a sze­gény tanuló anyagi gondjait s lehetővé tegye, hogy szellemi kincseket gyüjthessen magának s igy a porból tehetsége és szorgalma útján kiemelkedhessék. — Nagymélt. Dr. W­­assics Gyula vallás- és köz­­oktatásügyi minister úrnak ugyan e tárgyban 1895-ben 126.720 sz. alatt kiadott lelkes és buzdító felhívása még inkább serkentette a tanári kart, — sajnos, hogy a minister úr ideális intenziója szerint nem a milleniumi évben lehetett kivinni szándékunkat, hisz mindenek előtt valamelyes alapot kellett előteremtenünk; maga a nemes város­hoz, mely eléggé gazdag hozománynyal ellátva, bocsátotta 1894-ben a magas kormány rendelkezésére a tanintézetet (meg van írva az intézetnek 1­896-ban megjelent történetében) szerénytelenség lett volna folyamodnunk, más nagy nevű, nagy vagyonú pártfogóink nincsenek, társadalmi úton kellett tehát megkísértenünk tervünk megvalósítását. Kissé nehézkes s fáradalmas munka — tapasztaltuk — de siker mégis koronázza. Ismertetni kellett az ügyet, érdeklődést kelteni iránta, rábeszélő meleg szavakkal szíveket és pénztárczákat megindítani, hang­versenyeket rendezni; ékes szavú felhívásokat, jobban mondva alá­­jegyzési íveket is bocsátottunk­ közre, melyek legnagyobb része, kü­lönösen a vidékről, üresen jött vissza. Most örvendünk a czél nagy­ságát tekintve — valljuk be őszintén — bizony kicsi eredménynek is. De Róma sem épült fel egy nap alatt, biztat a remény, hogy a jó példa, melyet társadalmunk egyesei adtak, jótékony hatással leend és a most még gyenge csemete terepélyes fává leend, melynek védő ágai alatt a jövőben sok szűkölködő tanuló fog menedéket találni.

Next