Állami főreáliskola, Versec, 1897
A főreáliskola segélyző egyesülete. Mióta a tanintézetet az azt alapította városi községtől átvette a nyélt magyar kormány, a tanári testület azon nemes czélt tűzte ki magának, hogy mellette hazánk más középiskoláinak példájára segélyző egyesületet létesítsen; egyesületet, mely megkönnyítse a szegény tanuló anyagi gondjait s lehetővé tegye, hogy szellemi kincseket gyüjthessen magának s igy a porból tehetsége és szorgalma útján kiemelkedhessék. — Nagymélt. Dr. Wassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister úrnak ugyan e tárgyban 1895-ben 126.720 sz. alatt kiadott lelkes és buzdító felhívása még inkább serkentette a tanári kart, — sajnos, hogy a minister úr ideális intenziója szerint nem a milleniumi évben lehetett kivinni szándékunkat, hisz mindenek előtt valamelyes alapot kellett előteremtenünk; maga a nemes városhoz, mely eléggé gazdag hozománynyal ellátva, bocsátotta 1894-ben a magas kormány rendelkezésére a tanintézetet (meg van írva az intézetnek 1896-ban megjelent történetében) szerénytelenség lett volna folyamodnunk, más nagy nevű, nagy vagyonú pártfogóink nincsenek, társadalmi úton kellett tehát megkísértenünk tervünk megvalósítását. Kissé nehézkes s fáradalmas munka — tapasztaltuk — de siker mégis koronázza. Ismertetni kellett az ügyet, érdeklődést kelteni iránta, rábeszélő meleg szavakkal szíveket és pénztárczákat megindítani, hangversenyeket rendezni; ékes szavú felhívásokat, jobban mondva alájegyzési íveket is bocsátottunk közre, melyek legnagyobb része, különösen a vidékről, üresen jött vissza. Most örvendünk a czél nagyságát tekintve — valljuk be őszintén — bizony kicsi eredménynek is. De Róma sem épült fel egy nap alatt, biztat a remény, hogy a jó példa, melyet társadalmunk egyesei adtak, jótékony hatással leend és a most még gyenge csemete terepélyes fává leend, melynek védő ágai alatt a jövőben sok szűkölködő tanuló fog menedéket találni.