Vesevilág, 1990 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1990-02-01 / 1. szám
ÖNÁLLÓ EGYESÜLET NYÍREGYHÁZÁN A VESEVILÁG részére szeretnénk beszámolni röviden arról, hogy 1909. XII. 10-én önálló megyei egyesületté alakultunk. Nevünk "Vesebetegek Szabolcs- Szatmár-Bereg-megyei Egyesülete Nyíregyháza." A közgyűlés meglehetősen hosszúra nyúlt, hiszen 1909. XII. 10-én de.. 10,30-kor kezdtük és bizony megszakítás nélkül 14,30-ig tartott. Az igaz, hogy nem kis feladatunk volt, hiszen egyszerre tartottuk meg az éves közgyűlésünket is, valamint a Megyei Egyesületté alakulást is. Mint tudvalevő, ez egymagában is igen sok témát ölel fel. Azt tudni kell, hogy mivel már 2 éve működünk mint megyei csoport, így nem is olyan egyszerű az egyesületté válás. Éppen ezért kötöttük össze az éves közgyűlést az alakuló gyűléssel. Mivel speciális azaz bizonyos fokig másfajta egyesület vagyunk mint más humán egyesületek, (itt a művesekezelésekre gondolok), bizony nagyon örültünk annak, hogy megfelelő számú tagság jelent meg, hiszen a megye legkülönbözőbb helyeiről jöttek el a betegek, s bizony nem mindenki volt valami jó állapotban, de becsületükre legyen mondva azoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert nemcsak akkor kell megkeresni a vezetőséget , ha szüksége van valamire, hanem legalább egy évben egyszer, amikor bizony nem mentővel lehet bejönni. Az alakuló közgyűlésünkön részt vett elnökasszonyunk is,s nagy örömünkre szolgál, hogy elismeréssel nyilatkozott a szervezésről. Óriási terveink vannak, vezetőségünk is kibővült, amint már tapasztaltuk ilyen rövid idő alatt is, óriási segítséget jelentenek. Mindenki nagyon lelkes, s ha egészségünk engedi, s valamennyi pénzügyi fedezetet is kapunk megpróbálunk betegtársainkon és természetesen ezzel együtt magunkon is segíteni. Reméljük, hogy mindez a lelkesedés sokáig megmarad, vele együtt pedig az életünk. ZELEI JÁNOSNÉ elnök TÉLI ALKONY Aránylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hősik messze, selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozatra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló. S az ónszín égből, a halk éjszakábal táncolva, zengve és zenélve lágyan fehér rózsákként hull alá a hó. Kosztolányi Dezső 2 FEKETE KERETBEN Szívszorító érzés volt, amikor küldöttgyűlésünkön egy perces néma felállással emlékeztünk azon társainkról, akik az elmúlt évben meghaltak. Tudjuk mindannyian, hogy a halálozási arány magas a sorainkban. Hideg fejjel úgy is mondhatjuk természetes, hiszen súlyos szervi bajunk van. Addig ez a gondolat meg is állja a helyét (?), amíg számunkra ismeretlenekről van szó. A hír igazán akkor ráz meg bennünket, ha közeli barátunk, vagy rendszeresen a szomszéd ágyon fekvő társunk jut erre a szomorú sorsra. Az utóbbi egy hónapban több olyan ember távozott örökre közülünk, akiket sokan ismertünk és szerettünk, s akik alapító tagjai voltak egyesületünknek. November elején kaptunk értesítést Fertály Lajos (élt, 35 évet) haláláról. Az egyesület alakulásakor Pécs betegeit képviselte, később elköltözött, s Szekszárd vezetőségi tagjaként jelent meg újra közöttünk. December elején jött az újabb tragikus hír, a Bajcsy Kórházba járó Lovász Pál (élt: 55 évet) hunyt el. Ő nemcsak alapító tag, de az alakulást előkészítő munkák aktív részese is volt. Ha közérzete engedte, gyakran megjelent körünkben, s higgadt, átgondolt tanácsaival segítette a közös munkát. Általános állapotának romlása miatt ez évben az elnökségben csupán póttagságot vállalt. A cím az is sokszor hallott ,szavait idézi. Karácsony előtt néhány nappal Kotul Ilona (élt, 28 évet) hunyt el. Öt évi művesekezelés után 2 nap híján 6 évet élt ültetett vesével. Szilveszter napján szokás számadást készíteni az előző évről. Eötyüs István ezen a napon egész életéről adott számot. Érezte, hogy nincs tovább... 29 évesen kellett meghalnia. Egyesületté alakulásunk óta Debrecen vezetőségi tagja volt. Elnökségi tagságát édesapja múlt évi halála miatt mondta le, most vállalta volna újra ezt a tisztséget, a megvalósításra nem kerülhetett sor. Vesét kapott, ami nem működött tökéletesen. Tüdőgyulladásban halt meg. Mi többiek tovább folytatják a harcot azért, hogy minél kevesebben menjenek el közülünk idő előtt. Szomorú szívvel és kedves emlékeket idézve gondolunk azokra, akiknek a segítség már végképp elkésett. Isten veletek!