Vesevilág, 1990 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1990-02-01 / 1. szám

ÖNÁLLÓ EGYESÜLET NYÍREGYHÁZÁN A VESEVILÁG részére szeret­nénk beszámolni röviden arról, hogy 1909. XII. 10-én önálló megyei egyesületté alakultunk. Nevünk "Vesebetegek Szabolcs- Szatmár-Bereg-megyei Egyesülete Nyíregyháza." A közgyűlés megle­hetősen hosszúra nyúlt, hiszen 1909. XII. 10-én de.. 10,30-kor kezdtük és bizony megszakítás nélkül 14,30-ig tartott. Az igaz, hogy nem kis feladatunk volt, hiszen egyszerre tartottuk meg az éves közgyűlésünket is, valamint a Megyei Egyesületté alakulást is. Mint tudvalevő, ez egymagában is igen sok témát ölel fel. Azt tudni kell, hogy mivel már 2­­ éve működünk mint megyei csoport, így nem is olyan egyszerű az egyesületté válás. Éppen ezért kötöttük össze az éves közgyűlést az alakuló gyű­léssel. Mivel speciális azaz bi­zonyos fokig másfajta egyesület vagyunk mint más humán egyesüle­tek, (itt a művesekezelésekre gondolok), bizony nagyon örül­tünk annak, hogy megfelelő számú tagság jelent meg, hiszen a me­gye legkülönbözőbb helyeiről jöttek el a betegek, s bizony nem mindenki volt valami jó ál­lapotban, de becsületükre legyen mondva azoknak, akik megtisztel­tek bennünket a jelenlétükkel. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert nemcsak akkor kell megkeresni a vezetőséget , ha szüksége van valamire, hanem legalább egy év­ben egyszer, amikor bizony nem mentővel lehet bejönni. Az alakuló közgyűlésünkön részt vett elnökasszonyunk is,s nagy örömünkre szolgál, hogy elismeréssel nyilatkozott a szervezésről. Óriási terveink vannak, vezetőségünk is kibő­vült, amint már tapasztaltuk ilyen rövid idő alatt is, óriási segítséget jelentenek. Mindenki nagyon lelkes, s ha egészségünk engedi, s valamennyi pénzügyi fedezetet is kapunk megpróbálunk betegtársainkon és természetesen ezzel együtt magunkon is segíte­ni. Reméljük, hogy mindez a lel­kesedés sokáig megmarad, vele együtt pedig az életünk. ZELEI JÁNOSNÉ elnök TÉLI ALKONY Aránylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hősik messze, selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozatra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló. S az ónszín égből, a halk éjszakábal táncolva, zengve és zenélve lágyan fehér rózsákként hull alá a hó. Kosztolányi Dezső 2 FEKETE KERETBEN Szívszorító érzés volt, amikor küldöttgyűlésünkön egy perces néma felállással emlékeztünk azon társainkról, akik az elmúlt évben meg­haltak. Tudjuk mindannyian, hogy a halálozási arány magas a sorainkban. Hi­deg fejjel úgy is mondhatjuk természetes, hiszen súlyos szervi ba­junk van. Addig ez a gondolat meg is állja a helyét (?), amíg szá­munkra ismeretlenekről van szó. A hír igazán akkor ráz meg bennün­ket, ha közeli barátunk, vagy rendszeresen a szomszéd ágyon fekvő társunk jut erre a szomorú sorsra. Az utóbbi egy hónapban több olyan ember távozott örökre közülünk, akiket sokan ismertünk és szerettünk, s akik alapító tagjai vol­tak egyesületünknek. November elején kaptunk értesítést Fertály Lajos (élt, 35 évet) haláláról. Az egyesület alakulásakor Pécs betegeit képviselte, ké­sőbb elköltözött, s Szekszárd vezetőségi tagjaként jelent meg újra közöttünk. December elején jött az újabb tragikus hír, a Bajcsy Kórházba járó Lovász Pál (élt: 55 évet) hunyt el. Ő nemcsak alapító tag, de az alakulást előkészítő munkák aktív részese is volt. Ha közérzete en­gedte, gyakran megjelent körünkben, s higgadt, átgondolt tanácsai­val segítette a közös munkát. Általános állapotának romlása miatt ez évben az elnökségben csupán pót­tagságot vállalt. A cím az is sokszor hallott ,szavait idézi. Karácsony előtt néhány nappal Kotul Ilona (élt, 28 évet) hunyt el. Ö­t évi művesekezelés után 2 nap híján 6 évet élt ültetett vesével. Szilveszter napján szokás számadást készíteni az előző évről. Eö­­tyüs István ezen a napon egész életéről adott számot. Érezte, hogy nincs tovább... 29 évesen kellett meghalnia. Egyesületté alakulá­sunk óta Debrecen vezetőségi tagja volt. Elnökségi tagságát édesap­ja múlt évi halála miatt mondta le, most vállalta volna újra ezt a tisztséget, a megvalósításra nem kerülhetett sor. Vesét kapott, ami nem működött tökéletesen. Tüdőgyulladásban halt meg. Mi többiek tovább folytatják a harcot azért, hogy minél kevesebben menjenek el közülünk idő előtt. Szomorú szívvel és kedves emlékeket idézve gondolunk azokra, akiknek a segítség már végképp elkésett. Isten veletek!

Next