Vesevilág, 1998 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1998-02-01 / 1. szám
A siker záloga: eritropoetinnel kombinált vasadagolás Gyakorta előfordul, hogy a krónikus vesebetegek számára rendkívül fontos gyógyszer - az eritropoetin - rendszeres adagolása ellenére sem képződik a szervezetben megfelelő számú vörösvértest. - Mi ennek az oka, és miként lehet változtatni rajta? - ezt kérdeztük dr. Kiss Istvántól, a Szent Imre Kórház osztályvezető főorvosától. - Az eritropoetin kezelés eredményessége valójában a képződött vörösvérsejt számmal mérhető. Ha az eritropoetin adagot növeljük és ennek ellenére nem ér el a vörösvérsejtszám megfelelő mértéket, akkor ez jelzés a szervezet részéről, hogy valami akadályozza a vörösvérsejtek előállítását. Ez az akadály leggyakrabban a vörösvérsejt előállításához, „összerakásához" szükséges vasnak a hiánya. Ha nincs elegendő vas a szervezetben, akkor az eritropoetin nem képes a csontvelőben megindítani a vörösvérsejt képződését. Köznapi szóhasználattal azt is mondhatnánk, hogy egy alkatrész hiányzik a vörösvértestek előállításához. Ezért igen fontos, hogy akit eritropoetinnel kezelnek, annak a vasháztartása rendben legyen. - Miként kaphat a szervezet megfelelő menynyiséget e fontos, nélkülözhetetlen ásványi anyagból? - Egyrészt a vastartalmú táplálék elfogyasztása révén. De a krónikus vesebetegségben szenvedőknél általában nem jó a szervezet vasfelszívó képessége. Ilyenkor az orvos hiába növeli az eritropoetin adagot, ez önmagában nem segít. És a vas tablettákban történő adása sem elegendő, ugyanis ilyen formában nem hasznosodik kellőképpen a szervezetben. - Akkor mi a célravezető megoldás? - A vaskészítményt vénás injekcióban kell beadni a betegnek, mert így gyorsabb és tökéletesebb a szervezetbe történő felszívódása. Igaz, sok beteg fél, idegenkedik e módszertől és nem is igazán értik, hogy miért nem elegendő az eritropoetin adagolás. Pedig ha megértik a vasbevitel fontosságát és szabályszerűen kapják meg adagjukat, semmiféle kellemetlen fájó hatás nem érheti őket. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni, hogy a szervezet vasháztartását megnyugtatóan és eredményesen rendezni csak ilyen módon, a vas intravénás szervezetbe juttatásával lehet. Ezek szerint fontos az eritropoetinnel kezelt betegeknél a vasháztartás rendszeres ellenőrzése? Ez elengedhetetlen. Az injekciós adagolás után egy ideig bizonyára nem kell a szervezet „vasraktárát” újratölteni, viszont kötelező ellenőrizni, hogy megfelelő-e az eredmény. Vagyis, ahol eritropoetinnel kezelik a betegeket, ott a vasháztartás ellenőrzésére alkalmas labort kötelező működtetni és az eredmény függvényében kell kombinálni az eritropoetin mellett a vénás vas injekciót, amikor arra a laboreredmény figyelmeztet. Ahol ezt a követelményt nem veszik figyelembe, nem érhetnek el megfelelő eredményt a krónikus vesebetegek vérszegénységet kezelő terápiájában. Ezt mind a kezelő személyzetnek, mind pedig a betegeknek meg kell érteniük, éppen közös érdekük alapján. Lgy. A BOEHRINGER MANNHEIM A VESEBETEGEK SZOLGÁLATÁBAN A VESEVILÁG SZPONZORA Therapeutics 1014 Budapest, Országház utca 30. Tel.: 156-9899, 201-46413