Vesevilág, 2007 (20. évfolyam, 1-5. szám)
2007-02-01 / 1. szám
Zöld út sí koo^iPQJi^Bd) csánTfvánPS) Várólisták társadalmi kontroll nélkül Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészségügyi miniszter, aki azt gondolta, hogy az emberek nemes gesztusa, hogy haláluk után szerveikkel más beteg emberek életét mentsék és hosszabbítsák meg, az egész társadalom ügye, az ehhez kapcsolódó minden folyamatnak és döntésnek igazságosnak és átláthatónak kell lennie. Ennek elősegítésére, a donáció és a szervelosztás szervezésére, megalapította a Hungarotransplant Kht.-t, a rendelkezésre álló szervek igazságos és átlátható elosztására pedig a várólista bizottságokat, amiben természetesen az érintettek is részt vehettek. Ebben a szereposztásban - az európai szokásokhoz igazodva - a szervezés időrabló részétől mentesítették (volna) a sebészeket. Eddig a mese, de mi a valóság? Ami igen gyorsan kiderült: a kialakult gyakorlat se nem igazságos, se nem átlátható. A 30-50 főt tartalmazó szelekciós listáról a beteg kiválasztását szubjektív és akár anyagi indokok is motiválhatják. Ahogy korábban írtam: „A betegektől kapott információk ellenére sem állíthatjuk, hogy ez így van. De tény: ebben a rendszerben továbbra is megvan ez a lehetőség." Mit szerettünk volna elérni? Elsősorban, hogy ne a beteggel kapcsolatban levő transzplantáló sebész szelektáljon, neki csak a műtétért kelljen a felelősséget vállalnia. Hogy az adott helyzetben az adott személynél a beültetés vállalható, vagy nem. Másodsorban rendszeres, szúrópróbaszerű és részletes ellenőrzést a szakma, az érdekeltek és a civil társadalom bevonásával. A szervátültetés nem csak szakmai kérdés, társadalmi és etikai kérdések sokaságát veti fel. Ezért nem lehet csak a szakemberek privilégiuma. Sokat akartunk, óhatatlanul vélt és valós érdekeket sértettünk. Megindult az ellentámadás, s minden erőfeszítésünk ellenére sikerrel is járt. A Hungarotransplant Kht.-t egy olyan vád alapján szüntették meg, ami máig sem igazolódott be. Az Eurotransplant tagságunk is lekerült a napirendről, elvéve sok beteg (pl. a hiperimmunizáltak) egyetlen reményét a transzplantációtól. Az ÁNTSZ vizsgálat a recipiens kiválasztásáról lényegében addig a kellően nem megalapozott megállapításig jutott, hogy a dialízis szolgáltatók nem akarják listára tenni a betegeket. Mindezek megkoronázásaként jött a 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a várólista alapján nyújtható ellátások részletes szabályairól, felrúgva az egészségügyi miniszter minden személyes ígéretét. Ez a várólista bizottságokból már kizár mindenkit, aki nem kapcsolódik a transzplantáló intézményekhez, sebészekhez, s ezzel megszűntetett minden társadalmi kontrollt. A jelenlegi szabályozás szerint: A Transzplantációs Bizottságok tagjait az OVSZK főigazgatója nevezi ki a Magyar Transzplantációs Társaság javaslata alapján. A Regionális Vese Transzplantációs Bizottság tagjai: az adott intézmény (pl. a Transzplantációs és Sebészeti Klinika) egy-egy sebész, belgyógyász és nefrológus szakorvosa. Az Országos Vese Transzplantációs Bizottság (szakmai szempontból felügyeli a regionális bizottságokat) tagjai: a Magyar Transzplantációs Társaság tagjai közül delegált egy személy, a Regionális Vese Transzplantációs Bizottságok vezetői, a Magyar Nefrológiai Társaság Transzplantációs Bizottságának vezetője, az immungenetikai laboratórium vezetője. Az OVSZK a szerv-, illetve szövetátültetés szakmai szabályainak érvényesülése érdekében Monitoring Testületet működtet. A Monitoring Testület 5 tagját az egészségügyért felelős miniszter - a Magyar Transzplantációs Társaság javaslata alapján nevezi ki. A Transzplantációs Bizottság döntése ellen a beteg, továbbá a kezelőorvos a Monitoring Testülethez fordulhat jogorvoslati kérelemmel. Vagyis minden döntést, ellenőrzést, jogorvoslati elbírálást egy, az átláthatóságban ellenérdekelt szakmai csoport kezébe tett. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Gratulálunk! ügyes. / IMauu