Vesevilág, 2007 (20. évfolyam, 1-5. szám)

2007-02-01 / 1. szám

Zöld út sí koo^iPQJi^Bd) csánTfvánPS) Várólisták társadalmi kontroll nélkül Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészségügyi minisz­ter, aki azt gondolta, hogy az embe­rek nemes gesztusa, hogy haláluk után szerveikkel más beteg emberek életét mentsék és hosszabbítsák meg, az egész társadalom ügye, az ehhez kapcsolódó minden folyamat­nak és döntésnek igazságosnak és átláthatónak kell lennie. Ennek elő­segítésére, a donáció és a szerv­elosztás szervezésére, megalapította a Hungarotransplant Kht.-t, a rendel­kezésre álló szervek igazságos és át­látható elosztására pedig a várólista bizottságokat, amiben természetesen az érintettek is részt vehettek. Ebben a szereposztásban - az európai szoká­sokhoz igazodva - a szervezés idő­rabló részétől mentesítették (volna) a sebészeket. Eddig a mese, de mi a valóság? Ami igen gyorsan kiderült: a kialakult gyakorlat se nem igazságos, se nem átlátható. A 30-50 főt tartalmazó sze­lekciós listáról a beteg kiválasztását szubjektív és akár anyagi indokok is motiválhatják. Ahogy korábban írtam: „A betegektől kapott információk ellenére sem állíthatjuk, hogy ez így van. De tény: ebben a rendszerben továbbra is megvan ez a lehetőség." Mit szerettünk volna elérni? Elsősorban, hogy ne a beteggel kap­csolatban levő transzplantáló sebész szelektáljon, neki csak a műtétért kelljen a felelősséget vállalnia. Hogy az adott helyzetben az adott személy­nél a beültetés vállalható, vagy nem. Másodsorban rendszeres, szúrópró­baszerű és részletes ellenőrzést a szakma, az érdekeltek és a civil társadalom bevonásával. A szervátül­tetés nem csak szakmai kérdés, tár­sadalmi és etikai kérdések sokaságát veti fel. Ezért nem lehet csak a szakemberek privilégiuma. Sokat akartunk, óhatatlanul vélt és valós érdekeket sértettünk. Megindult az ellentámadás, s minden erőfeszítésünk ellenére sikerrel is járt. A Hungarotransplant Kht.-t egy olyan vád alapján szüntették meg, ami má­ig sem igazolódott be. Az Eurotrans­­plant tagságunk is lekerült a napi­rendről, elvéve sok beteg (pl. a hiper­­immunizáltak) egyetlen reményét a transzplantációtól. Az ÁNTSZ vizsgá­lat a recipiens kiválasztásáról lényegé­ben addig a kellően nem megalapo­zott megállapításig jutott, hogy a dia­lízis szolgáltatók nem akarják listára tenni a betegeket. Mindezek megko­ronázásaként jött a 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a várólista alap­ján nyújtható ellátások részletes sza­bályairól, felrúgva az egészségügyi miniszter minden személyes ígéretét. Ez a várólista bizottságokból már kizár mindenkit, aki nem kapcsolódik a transzplantáló intézményekhez, sebészekhez, s ezzel megszűntetett minden társadalmi kontrollt. A jelenlegi szabályozás szerint: A Transzplantációs Bizott­ságok tagjait az OVSZK főigazgatója nevezi ki a Magyar Transzplantációs Társaság javaslata alapján. A Regionális Vese Transzplantációs Bizottság tagjai: az adott intézmény (pl. a Transzplantációs és Sebészeti Klinika) egy-egy sebész, belgyógyász és nefrológus szakorvosa. Az Országos Vese Transzplantációs Bizottság (szakmai szempontból felü­gyeli a regionális bizottságokat) tag­jai: a Magyar Transzplantációs Tár­saság tagjai közül delegált egy sze­mély, a Regionális Vese Transzplan­tációs Bizottságok vezetői, a Magyar Nefrológiai Társaság Transzplantá­ciós Bizottságának vezetője, az im­mungenetikai laboratórium vezetője. Az OVSZK a szerv-, illetve szövetátültetés szakmai szabályainak érvényesülése érdekében Monitoring Testületet működtet. A Monitoring Testület 5 tagját az egészségügyért felelős miniszter - a Magyar Transz­plantációs Társaság javaslata alap­ján­­ nevezi ki. A Transzplantációs Bizottság döntése ellen a beteg, továbbá a kezelőorvos a Monitoring Testülethez fordulhat jogorvoslati kérelemmel. Vagyis minden döntést, el­lenőrzést, jogorvoslati elbírálást egy, az átláthatóságban ellenérdekelt szakmai csoport kezébe tett. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Gratulálunk! ügyes. / IMauu

Next