Vesevilág, 2007 (20. évfolyam, 1-5. szám)

2007-02-01 / 1. szám

VeseVilág portréVeseVilg Sorstársak Másfél évtizede, amikor talál­koztak, megértették és megérezték, hogy a betegség, a közös sors egy hajóba tereli őket, és együtt, egy­mást segítve, bíztatva könnyebben peregnek majd az évek. A Bajcsy Kórház egykori dializált vesebetegei e felismerés hatására alakították meg a Vesebetegek Bajcsy Kórházi Egyesületét. Az Egyesület azóta is működik, igaz, a tagság cserélődik, hiszen a­­kad, aki más helyszínen veszi igény­be a vesepótló kezelést, olyan is szép számmal, szerencsére, akit idő­közben transzplantáltak és sajnos olyan is, aki már egy földöntúli egyesület tagságát gyarapítja. Az alapítók közül is csak négyen élnek: Vértesi Lászlóné, a VOKSZ főtitkára, Szórádi Piroska, Terago­­ne Valika és Husztiné Fehér Ildikó, aki a 2002-ben eltávozott Tóthné Fekete Ilonától, mindenki Icájától vette át az egyesület elnöki stafé­tabotját. Ildikó már régóta Ica mellett dol­gozott, mint gazdasági vezető, sokat tanult tőle és igyekszik is továbbvin­ni, megőrizni mindazt, ami jó és hasznos e kis közösség életében. Ildikót a kórház művese állomásán csaknem másfél évtizedig dializál­­ták, és 1998-ban kapott vesét, azóta a transzplantáltak felszabadultabb, boldogabb életét élheti, és igyekszik hasznossá tenni magát betegtársai körében. - Sok minden történt itt az elmúlt 15 évben - meséli. - Bár a betegeink géphez, időhöz kötötten élik mindennapjaikat, azon vagyunk, hogy kevés szabadidejüket ne csak gondok közepette töltsék, hanem élvezzenek valamit a napos oldal melegéből is. A kezelt betegek sokkal ne­hezebben jutnak el bárhová, mint egészséges embertársaik, ezért ne­kik különleges ünnep és élmény minden kirándulás és olyan prog­ram, ami legalább időlegesen, átmenetileg kizökkenti őket a napi sodrásból. - Szerencsére sok ilyen emlékezetes ünnepünk volt az elmúlt években - mondja Ildikó. - Az ország sok szép helyére eljutottunk, üdültünk Tiszaderzsen, hozzátartozókkal, családtagokkal együtt. Dr. Kiss Éva főorvosnő szeretetteljes meghívásá­nak is eleget tettünk 2003 óta több­ször is, és részt vettünk a szegedi sportnapokon. Ezeken a kétnapos kirándulásokon a sport, a kiskun­­majsai fürdőzés, az ásotthalmi erdő csodája, a vendéglátók gondos­kodása volt mindig a fénypont. Több alkalommal rendeztünk hor­gászversenyt, kétszer a VOKSZ-szal közösen. A sikeres pecások Péteri­ben és Domonyban vehettek át díja­kat, és tölthettek kellemes órákat fi­nom ebéd mellett. De sorolhatnánk a többi remek, kö­zös programot: volt mozi és színház­­látogatás, uszodabérletet vettünk a betegeknek a Fővárosi Önkor­mányzat pályázatán nyert pénzből. Minden évben megünnepeltük a ka­rácsonyt, meghitt családias körül­mények között, családtagjainkkal, orvosainkkal, nővéreinkkel, remek művészek közreműködésével, fehér asztal mellett. Ilyenkor mindig Sze­­nyán Elek betegtársunk gondos­kodik finom süteményekről, holott már nem is a mi állomásunkon ke­zelik. A szíve visszahúzza közénk csakúgy, mint sok más társunkat is, akiket az élet másfelé sodort. A „hazajárókat” mindig szeretettel fo­gadjuk, dializáltakat és transzplan­­táltakat is. Szerencsére, az elnökségben is jó az összhang, egy célért dolgozunk, együtt örülünk, ha sikerül valamit elérnünk betegeink érdekében. Kiváló kapcsolatot ápolunk a Dél Pesti Kórház csapatával, Tormási

Next