Vesevilág, 2007 (20. évfolyam, 1-5. szám)
2007-02-01 / 1. szám
VeseVilág portréVeseVilg Sorstársak Másfél évtizede, amikor találkoztak, megértették és megérezték, hogy a betegség, a közös sors egy hajóba tereli őket, és együtt, egymást segítve, bíztatva könnyebben peregnek majd az évek. A Bajcsy Kórház egykori dializált vesebetegei e felismerés hatására alakították meg a Vesebetegek Bajcsy Kórházi Egyesületét. Az Egyesület azóta is működik, igaz, a tagság cserélődik, hiszen akad, aki más helyszínen veszi igénybe a vesepótló kezelést, olyan is szép számmal, szerencsére, akit időközben transzplantáltak és sajnos olyan is, aki már egy földöntúli egyesület tagságát gyarapítja. Az alapítók közül is csak négyen élnek: Vértesi Lászlóné, a VOKSZ főtitkára, Szórádi Piroska, Teragone Valika és Husztiné Fehér Ildikó, aki a 2002-ben eltávozott Tóthné Fekete Ilonától, mindenki Icájától vette át az egyesület elnöki stafétabotját. Ildikó már régóta Ica mellett dolgozott, mint gazdasági vezető, sokat tanult tőle és igyekszik is továbbvinni, megőrizni mindazt, ami jó és hasznos e kis közösség életében. Ildikót a kórház művese állomásán csaknem másfél évtizedig dializálták, és 1998-ban kapott vesét, azóta a transzplantáltak felszabadultabb, boldogabb életét élheti, és igyekszik hasznossá tenni magát betegtársai körében. - Sok minden történt itt az elmúlt 15 évben - meséli. - Bár a betegeink géphez, időhöz kötötten élik mindennapjaikat, azon vagyunk, hogy kevés szabadidejüket ne csak gondok közepette töltsék, hanem élvezzenek valamit a napos oldal melegéből is. A kezelt betegek sokkal nehezebben jutnak el bárhová, mint egészséges embertársaik, ezért nekik különleges ünnep és élmény minden kirándulás és olyan program, ami legalább időlegesen, átmenetileg kizökkenti őket a napi sodrásból. - Szerencsére sok ilyen emlékezetes ünnepünk volt az elmúlt években - mondja Ildikó. - Az ország sok szép helyére eljutottunk, üdültünk Tiszaderzsen, hozzátartozókkal, családtagokkal együtt. Dr. Kiss Éva főorvosnő szeretetteljes meghívásának is eleget tettünk 2003 óta többször is, és részt vettünk a szegedi sportnapokon. Ezeken a kétnapos kirándulásokon a sport, a kiskunmajsai fürdőzés, az ásotthalmi erdő csodája, a vendéglátók gondoskodása volt mindig a fénypont. Több alkalommal rendeztünk horgászversenyt, kétszer a VOKSZ-szal közösen. A sikeres pecások Péteriben és Domonyban vehettek át díjakat, és tölthettek kellemes órákat finom ebéd mellett. De sorolhatnánk a többi remek, közös programot: volt mozi és színházlátogatás, uszodabérletet vettünk a betegeknek a Fővárosi Önkormányzat pályázatán nyert pénzből. Minden évben megünnepeltük a karácsonyt, meghitt családias körülmények között, családtagjainkkal, orvosainkkal, nővéreinkkel, remek művészek közreműködésével, fehér asztal mellett. Ilyenkor mindig Szenyán Elek betegtársunk gondoskodik finom süteményekről, holott már nem is a mi állomásunkon kezelik. A szíve visszahúzza közénk csakúgy, mint sok más társunkat is, akiket az élet másfelé sodort. A „hazajárókat” mindig szeretettel fogadjuk, dializáltakat és transzplantáltakat is. Szerencsére, az elnökségben is jó az összhang, egy célért dolgozunk, együtt örülünk, ha sikerül valamit elérnünk betegeink érdekében. Kiváló kapcsolatot ápolunk a Dél Pesti Kórház csapatával, Tormási