Vesevilág, 2008 (21. évfolyam, 1-5. szám)
2008-02-01 / 1. szám
4 VÁLASZok A bETEgEkTŐL kAPOTT kÉRdÉSEIRE (1. rész) Régóta tervezzük, hogy a betegek nap mint nap felmerülő kérdéseivel is kellene foglalkozni a Vesevilágban. A hozzánk eljutó kérdések közül igyekszünk azokat kiválasztani, amiket jellemzőnek vagy fontosnak tartunk. Sok beteget visszatart, hogy nevének közlése kellemetlenséget okozhat számára. De erre is van megoldás. Bár alapelvünk és azt tartjuk helyesnek, ha a levélíró névvel vállalja kérdését, véleményét, van arra lehetőség, hogy a levélíró nevét (kérésére ) ne hozzuk nyilvánosságra. Nem vagyunk orvosok, ezért egyes kérdésekről orvosokkal kell konzultálnunk, hogy válaszunk szakmai szempontból se legyen támadható. Orvosainkat és nővéreinket a legközelebbi barátainknak tartjuk, esetleges kritikánkat a jobbító és nem a támadó szándék vezérli. Tudjuk, hogy nekünk, betegeknek gyakran előfordulnak rossz pillanataink (ezekért elnézést kérünk), de talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez orvosainkkal és nővéreinkkel is előfordul. Nem ezekből kell kiindulni, hanem az általánosat és tipikust kell megkísérelni megragadni. Kérdés: Mikor kezdődik a dialízis az egyes állomásokon? Elsőként tisztázandó, hogy menynyi idő szükséges a beteg szervezetében felgyűlt folyadék és méreganyagok eltávolításához. Induljunk ki abból, hogy a dilaizált beteg, ♦ fegyelmezett, nem eszik több fehérjét a megengedettnél (ez az orvossal konzultálva betegenként változó mennyiség lehet) ♦ tartózkodik a nagyobb foszfortartalmú ételek fogyasztásától (használja a tápanyagtáblázatot) ♦ kerüli a magas kálium tartalmú ételeket (különösen vizelethiány esetén, mert szívmegállásos halált is okozhat). Ha a fenti leglényegesebb feltételeket betartja, akkor két dialízis között (minden második napon) a méreganyag szintjei: kreatinint (KN) nézve 800-1000 imol/1 (ejtsd: mikromol per liter), karbamidnitrogént (CN) nézve 18-20 mmol/1 (ejtsd: millimol per liter) körüli értékre emelkednek. Ezeket a mai dializáló gépekkel 4 óra alatt a normál tartományba lehet vinni (KN: 53-100 imol/1, CN: 1,8 - 9,6 mmol/1). Ha nem sikerül ezeket az értékeket a normál sávba vinni, akkor a szervezet - a dialízis ellenére - dialízisről dialízisre mérgezettebb állapotba kerül. Ilyenkor szokták életmentő célzattal (és nem a beteg bosszantására!), a hosszabb dialízis időt, vagy a heti negyedik dialízist bevezetni. Ehhez természetesen szabad gép szükséges. Ismerjük fel, hogy az orvos vagy dietetikus ajánlásainak betartása a mi érdekünk. Gondoljunk arra is, hogy a dialízis a vesével összehasonlítva egyébként sem végez tökéletes méregtelenítést. A mai színvonalú gépek és az orvosi ajánlásokat betartó betegek mellett ehhez általában 4 óra dialízis idő szükséges. A gépek kezelések közötti fertőtlenítési idejére 1 órát kell számolnunk, így egy ciklus ideje 4+1=5 óra. Ha reggel 6 órakor indítjuk a műszakokat, akkor 6 + 5=11 órára esik a második műszak kezdési ideje, 11+5 = 16 órára a harmadik. Ilyenkor 21 órakor fejeződne be a fertőtlenítés. Ha mi, betegek, nem késnénk! Ne késsünk!! A késéseink és a másnapi induló műszak előkészítése miatt a személyzet csak 22 órakor mehet haza. A négyműszakos beosztással most nem foglalkoznék. Mennyi időeltolódás lehet a kezdéseknél a három műszakos dialízisnél? A személyzet miatt az adott településen figyelembe kell venni a közlekedés reggeli megindítását és esti leállását. Mert betegszállítás van (ez is befolyásolhatja a rendszert, ezért ezzel is szándékozunk később foglalkozni), de személyzetszállítás nincs. A fentiek miatt érthető, hogy három műszakos dialízis mellett nem tudunk más kezdési időpontokról. Kővári István VeseVíLás