Vesevilág, 2014 (27. évfolyam, 1-2. szám)
2014-04-01 / 1. szám
MEÜffi HWABffi. ®gás®4güf^ civil szervezetek? Szinte évszázados tapasztalat, hogy a gondok megoldása többnyire akkor a leghatékonyabb, ha azokat ott oldják meg, ahol felmerültek. Nincs olyan központi intézmény - működjön akár ideális körülmények között - amelyik fel tudná mérni a tőle távol levő csoportok érdekeit, a problémáik gyökereit, az optimális megoldásokat. Nem véletlenül van a világ minden demokratikus államában több szintű kormányzati rendszer, amely a helyi ügyeket a helyiekre, az általánosakat a központi rendszerekre bízza. De még ez sem látja a mikroközösségek speciális igényeit, ezért alakult és fejlődött komoly társadalmi erővé a civil szektor. Az önkéntes munkára épülő, a hivatalos intézmények válláról jelentős munkát levevő - nem kormányzati - szervezetek jelentőségét igen hamar felismerték, azok működését anyagilag is kezdték támogatni. Ehhez csatlakoztak az emberek gyógyításában, a szociális ellátásban érdekelt intézmények, majd az ipari vállalkozások; lassan kialakult az adományozás rendszere, kultúrája. Kiderült az is, hogy fontos feladatok sorát tudják ezek a szervezetek lényegesen gyorsabban és sokkal olcsóbban megoldani. A 90-es években Magyarországon is sorra alakultak a civil szervezetek, képviselve a társadalom szinte minden rétegét, csoportját. Ha rengeteg ellentmondással és igazságtalan elosztással is, de kialakultak az állami támogatások formái, megindult az adományozás is. Sok-sok szervezetben emberek ezrei kezdtek ellenszolgáltatás nélkül dolgozni embertársaikért és saját magukért. De bármennyi önkéntes dolgozzon is egy cél érdekében, a civil szervezetnek is van szüksége pénzre, mert programjaihoz szolgáltatások sorát (iroda, előadók, közlekedés, nyomda, stb.) kell igénybe vennie, vagyis támogatások nélkül nem képes érdemi munkát végezni. A társadalom szempontjából fontos fejlődés ívét nálunk a 2008-as gazdasági válság törte meg. Első észrevehető jele a vállalkozások adományozási kedvének csökkenése, az adományok kisebb mértéke volt, de ezek még túlélhetők voltak. Ezt viszont olyan kormányzati intézkedések követték, amelyek már komolyan veszélyeztették a civil szféra létét. Ilyen az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, ami az eddig minden évben megkapott összeget gyakorlatilag elfelezte, mert az Eb döntő része olyan emberektől származott, akiknek jövedelme már a második adókulcs alá esett. Ezt követte az NCA utód NEA pályázati úton szétosztható pénzkeretének jelentős csökkentése, amit súlyosbít a kollégiumok közötti merev felosztás, mert nem veszi figyelembe az azokhoz tartozó szervezetek igen eltérő számát, így ugyanarra a keretösszegre az egyik kollégiumban több ezren, a másikban több százan jelentkeznek. Hátrányos a módszer, hogy a szövetségek számára csak a keret töredékét engedi pályáztatni, holott komoly, országos programokat csak bevonásukkal lehet eredményesen végigvinni. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkentek az államháztartás és annak alrendszereiből induló közvetlen támogatások, pályázatok. Az utóbbi években például a pályázati kiírásokat rendszeresen szemlézve az egészségügy területén dolgozó szervezetek számára elérhető kiírást nem találunk, ami még nem fordult elő az elmúlt 20 évben. És csak az anyagi támogatásokról beszélek, annak sem minden eleméről! Lehet, hogy rosszul döntöttünk annak idején, nekünk is sportszövetséget, vagy határon átnyúló, magyarokat segítő szervezetet kellett volna létrehoznunk? A kérdés költői. De így mi lesz velünk? Ez már nem költői. foldOuA Parry