Vesevilág, 2015 (28. évfolyam, 1-2. szám)
2015-05-01 / 1. szám
Civil szervezetek a] [b#%^Ibiap Az 1990-ig regnáló rendszer alkotmánya elvben biztosította az állampolgárok jogát az egyesülésre, saját szervezeteik létrehozására. Csak elvben, mert ennek megvalósíthatóságát a törvényhozásra bízta, ami által megalkotott törvény viszont gyakorlatilag lehetetlenné tette igazi civil szerveződések létrejöttét. Az inkább állami, mint civil szervezetként működő hagyományos fogyatékos szervezeteken kívül hivatalosan nem is léteztek az állampolgárok szerveződései. A 80-as évek végén, a változó politikai környezetet kihasználva már több csoport elindult az önszerveződés útján, többeknek sikerült is, de a lehetőséget, a nagy lökést a 90-ben életbe lépő, az egyesülésről szóló törvény adta. A törvény keretein belül aránylag egyszerűen és gyorsan lehetett létrehozni alapítványokat, egyesületeket, szövetségeket, nem követelt komoly jogi munkát, a működést megnehezítő számviteli rendszert, bonyolult beszámolókat. A kétségtelenül fellelhető hiányosságai ellenére sikeresen szolgálta a magyar állampolgárok önszerveződéseit. Ennek köszönhető a ma is komoly munkát végző szervezetek többségének létrejötte. Az első, a civil szervezetek működését nehezítő változást a közhasznúság fogalmának bevezetése jelentette. A közhasznúság követelményének ugyan nem volt nagyon nehéz megfelelni, de a szervezeteket alapszabályaik átírására, évi rendszeres beszámolóra és annak közzétételére kötelezte, egységes bírói gyakorlat híján sokan mesélhetnének kálváriájukról az illetékes bíróságokkal. Újabb változás volt a NCA létrejötte és az állampolgárok rendelkezési lehetőségének megjelenése személyi jövedelemadójuk 1 százalékáról, ami ugyan jelentős forrást jelentett, de ezzel együtt további adminisztratív terhet is okozott. A szervezetek többsége már kénytelen volt könyvelőt megbízni, ami természetesen bevételeik egy részét elvitte. Ez különösen a kisebb, kis bevételű helyi egyesületek számára jelentett nehezebb feladatot. De ezt az akadályt a többség, ha nem is elsőre, de a léc leverése nélkül átvitte. Hosszabb, aránylag konszolidált körülmények után a meglévőket újabb törvények váltották fel, amelyek szinte mindent felforgattak. Átértelmezték a közhasznúságot, módosították a számviteli és közhasznúsági beszámoló tartalmát, annak közzétételi módját, szigorították a számviteli előírásokat, elkülönítésre kerültek a támogatás és az adomány fogalmai. Az NCA helyett létrejött a NEA, lényegesen kisebb elosztható forrással. Módosítások sora, amelyek után egy civil szervezet működése már nagyon kezdett hasonlítani egy profitorientált vállalkozás működéséhez. A személyi jövedelemadó felső kulcsa lecsökkent, ami a legtöbb szervezet számára lefelezte az ebből eredő bevételt. Mindezt most tetézi a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely miatt minden alapító okiratot, alapszabályt át kell vizsgálni, ellentmondás esetén át kell írni. Az igazsághoz tartozik, hogy a civil szervezetekkel együtt a bíróságok is nehéz helyzetbe kerültek, a számukra előírt feladatokkal a megadott határidőkre lehetetlen volt felkészülniük. Következmények a törvénymódosítások, az újabb rendeletek, a határidő módosítások, a bírósági ügyintézések több mint féléves csúszásai. Például mit lehet kezdeni egy bírósági végzéssel, amely 2015. februárjában közli a szervezettel, hogy 2014. június 1-től már nem közhasznú. Annak a szervezetnek, akinek legkésőbb januárban ki kellett adni az adóigazolását a neki adományt adó cég felé. Vagy említhetnénk a megszűnéshez kapcsolódó meglehetősen bonyolult felszámolási eljárást, ami még akkor is hosszadalmas, ha a szervezet nem végzett vállalkozási tevékenységet, soha nem volt alkalmazottja, ingatlana, járműve, stb., s akinek sem pénze, sem vagyona nincs. Miért nem lehet például megszüntetni a felelős vezető bíróság előtt tett ilyen irányú nyilatkozatával? Sok munkát takarítana meg az adóhivatalnak, nyugdíjfolyósítónak, önkormányzatnak, bíróságnak, s persze a civil szervezetek embereinek. Bárki bármit mond is, demokrácia civil szervezetek nélkül nincs. A civil szervezetek közpénzt is felhasználnak, ezért működésük átlátszó legyen. Ez egyértelmű. De biztos, hogy ennek érdekében az összes közpénz elhanyagolható részét elköltő civileket kell ilyen komoly feladatok elé állítani?