Vesevilág, 2016 (29. évfolyam, 1-2. szám)
2016-04-01 / 1. szám
Egy jól működő demokráciában nem kell bizonygatni, hogy civil szervezetek nélkül a rendszer nem működik megfelelően. Bár szívesebben használnám az angol nyelvterületen meghonosodott NGO (Non-Governmental Organization) kifejezést, ami magyarul nem-kormányzati szervezetet jelent. Vagyis a kormányzattól, önkormányzatoktól nem függő, de az állampolgárok érdekében valamilyen hasznos tevékenységet kifejtő csoport. Nem nehéz belátni, hogy a kormányzati szervezetek a legtökéletesebb szervezés mellett sem lennének képesek a társadalom minden szeletének, csoportjainak egyedi igényeit térben és időben sem felmérni, sem teljesíteni. Ezt az űrt töltik ki a polgárok önszerveződései, akik saját életük egy-egy pici szeletét irányításuk alá vonva, a törvények engedte lehetőségeken belül maguk szervezik azt meg. (Ugyanakkor, mint a lakmuszpapír, jelezhetik a kormányzat felé a kormányzati munka minőségét, ami a törvényhozás számára lehet fontos. Ezek a szervezetek működésüket alapvetően adományokból finanszírozzák, a fejlett nyugati országokban komoly hagyományai vannak az adományozásnak, komoly cégek versengenek azért, hogy a legjobb adományozók között láthassák cégüket. A civil szervezetek jelentőségét a demokratikus rendszerek is felismerik, ezért működésüket az adófizetők pénzéből, a költségvetésből is támogatják. Ez a támogatás sokat jelent az infrastruktúra kialakítása és fenntartása, a stabil működés biztonsága miatt. Ezen állami befektetések eredménye a sok önkéntes munka miatt sokkal eredményesebb, mintha ugyanezt az állami intézmények rendszerén keresztül juttatnák el a polgárokhoz. Mivel ezek az állami támogatások (közvetlen költségvetési támogatás, minisztériumok támogatása, önkormányzati és Uniós pénzek, NEA pályázatok, a személyi jövedelemadó rendelkezett 1 százaléka) alapja az állampolgárok befizetett vagy be nem fizetett (SZJA 1 %, látványsport TAO) adója, tudomásul vesszük, hogy ezekkel el kell számolni. Természetesnek vesszük, hogy a támogatásért részletes szöveges beszámolókat kell írnunk tevékenységünkről még akkor is, ha az állami támogatás mértéke az adományokhoz képest nem számottevő. Ugyancsak természetesnek veszszük, hogy a felhasznált támogatás minden forintjáról meg kell adni, hogy milyen célra használtuk fel, az átcsoportosítás csak korlátozottan lehetséges, a felhasználást a számviteli előírásoknak megfelelően kiállított számlával kell igazolni. Ez bizony pár százezer forint támogatás esetén is többnapos, komoly munkát igényel, ami sok szervezet számára hibátlanul megoldani igen nehéz feladat. Ezen felül a bírósági honlapon kötelező beszámolóinkat közétenni, be kell mutatni minden, nem csak állami forrásból származó támogatás, adomány felhasználását is. Az adminisztrációt biztosan lehetne egyszerűsíteni, de magát az elszámolást, annak nyilvánosságát mindenképpen jogosnak tartjuk, hiszen aki közpénzt használ fel bármilyen célra, annak tevékenysége, a közpénz felhasználása legyen átlátható, mert ez erősíti a bizalmat. Mindezek tükrében értetlenül olvasom a híreket, hogy a közpénzen működő állami intézmények egész sorától csak hosszas bírósági procedúra után lehet adatokat kicsikarni arról, hogy az állampolgárok adóbefizetéseinek milliárdjaival hogyan is sáfárkodnak. Furcsa az is, hogy a látványsportok szervezetei nem kötelesek a vállalkozások számukra (és nem az államnak) átutalt társasági adójának felhasználását bemutatni. Az SZJA 1 százaléka és a sportcélra utalt TAO nem kerül be az állami költségvetésbe, arról az állam lemond. Ennek kompenzálására vagy az állam saját polgárait érintő kiadásait kell csökkenteni, vagy a kiesést más adónemmel kompenzálni. Ezért nem nehéz belátni, hogy ezek ugyanolyan közpénzek, és legalább ugyanolyan átlátható módon kellene kezelni, mint azokat a támogatásokat, amiket mi kapunk. Az pedig egyenesen felháborító, hogy az MNB-nél az árfolyamváltozásokból keletkező százmilliárdok nem a költségvetést gazdagítják, hanem kastélyok vásárlására lehet fordítani, alapítványokba lehet átvinni. A parlamenti kormánypárti képviselők pedig egy nap alatt képesek egy olyan törvénymódosítást megszavazni, ami szerint ezek, az alapítványokba átvitt pénzek elvesztik közpénz jellegüket, ettől kezdve számunkra titok. Ezek szerint, aki közpénzből néhány százezer forintot kap működésére, az számoljon el az utolsó fillérig, aki tíz vagy százmilliárdokat kap, az erre nem köteles. Remélem, az Alkotmánybíróság tagjaiban még van annyi becsület, hogy ennek gátat szab. Odán Paikin IKE® (Amit szál ad Jaliternek, azt nem szabad az ekérnek)