Katolikus gimnázium, Veszprém, 1873
I. Dalmatia, I. Dalmatia az Adriai tenger keleti partjain az é. sz. 42—44° s a k. h. 32—36° közt fekszik. Kiterjedése 232% □ mfld., lakóinak száma 452.000. A tenger hosszában elnyúló keskeny partvidék- és szigetekből áll e terület, melynek hegysége a Dinari havasokhoz tartozik, s egyes magaslatai meghaladják az 5,000 lábat. Hegyei általában mésztartalmúak, kopárak és terméketlenek. Vize kevés, sőt e tekintetben szükséget szenved; nevezetes folyói : Narenta, Kerka, Cettina; tavai: Vrana, Novigrad stb., valamint mocsarai nem a legkedvezőbb befolyással vannak az egészségre. A vízhiányon segíteni óhajtván a lakosság, ciszternákba fogja fel a vizet, és ha ezek is kiszáradtak, büzhödt posványvízre van utalva. Barlangokban gazdag, de ezek még nem eléggé ismeretesek. Égaljra nézve, az öszmonarchia legdélibb tartománya lévén, kétségkívül legmelegebb. Téli időszakban Cattaróban, Ragusában havat vagy jeget látni csaknem hallatlan valami , ellenben folytonos esőzés, hideg bora (éjszaki szél) mindennapi vendégek. A nyár (máj.—aug.) fölötte száraz. A földmivelés és baromtenyésztés ily viszonyok közt csak rész lábon állhat, ami különben kéz- és műiparról is elmondható. Hasonlót állíthatunk kereskedelméről is dacára a tenger közelségének, mert kikötői részben nem eléggé biztosak, részben nem alkalmasak a hajók befogadására; vasútja még nincs. *) Kiviteli cikkei: olaj,bor, füge, tengersó, bőr. A népesség legnagyobb része a szláv fajhoz tartozik; termetre nézve magas, izmos, bátor és vitéz katona, de nem hiányzik a szláv természetből benne a ravaszság sem. Nyelvre nézve Dalmatia népessége jobbára délszláv, közlekedési nyelvül azonban inkább az olasz használtatik. A népoktatás még mindig primitiv állapotban sínlik, de a középtanintézetek száma aránylag elegendő. — Felosztatik négy kerületre, melyeknek főhelyeik : Zára, Spalato, Ragusa, Cattaro. **) Nevezetesebb „Sok magyar vérrel van az a Dalmatia itatva . . . .“ Kerékgyártó Árpád, helyei: Zara, a királyság fővárosa, 13,000 1., Scardona, Knin, Sebenico, Nona. — Spalato, 16,000 1., Salona, Trau. -- Ragusa, 9,000 1., Ragusa vecchia (Epidaurus). — Cattaro, 2,200 1., Castelnuovo stb. — A Dalmátországhoz tartozó nevezetesb szigetek: Pago, Ugliano, Arbe, Isola grossa, Lesina, Lissa, Brazza, Bua, Cursola (Corcyra nigra) stb. (L. Dr. Daniel, Handbuch der Geographie II. r. 117—120. 1.; — Balbi, Alig. Erdbeschreibung I. k. 172 — 176. 1.; Ritter, Geogr.-statist. Lexikon, Dalmatien.) II. A mai görög-török félszigetet az ókorban, miként ma is, különféle népek lakták, melyek közül a görögök és macedónok világtörténelmi nevezetességre emelkedtek. Thracia figyelmet vont magára a keletrómai császárság által, de az éjszaki Illyria és Moesia soha nevezetes szerepet nem játszottak. Hlyria a görög-macedón korszakban két részre oszlott: Illyria graeca és Hlyria barbárára. Az előbbi Epirustól éjszakra a Drinus folyóig terjedett, az utóbbi e folyó s a mai Cattaro vidékétől föl a Száváig. Dalmatánknak külön e néven az ókorban szerepe nincs, de a terület föllelhető Illyria barbárában. A dalmaták, mint tengerparti lakók, korán barátkozhattak meg a hajózással, mire talán nem is anynyira a kereskedelem, mint tengeri kalózkodás, rablásvágy ösztönözte őket. Dalmatia ugyanis a természettől elég mostohán megáldva, és oly szűken szolgáltatott lakóinak élelmet, mint ma; földje művelés alá nem való; ipar és kereskedés lehettek volna tehát az ókorban is azon fontos tényezők, melyek lakói jólétének föltételeit képezhetők. De e félvad nép, miként a középkorban a normannok, majdnem büntetlen fosztogató a görög és itáliai vagyonos városokat. Az első pún háború befejeztével miként járt el Róma Carthago irányában Sardinia szigetét illetőleg, ismeretes dolog, de ha e hallatlan szemtelenséget el sem is követi a római tanács, a második pún háborúnak múlhatlanul ki kellett volna törnie a két fél között. A bekövetkezendő háború esetére Rómára nézve fölötte fontos volt: vájjon minő állást foglalnak el az ellenséggel szemben a felsőitáliai gall törzsek, melyek ereje csak imént töretett meg, és földjükön a római uralom még biztos gyökeret nem verhetett. És ha voltak e törzsek közt, melyek hűséget színleltek, nem hiányoztak olyanok sem, melyek csakugyan *) És most olvassuk a napilapok táviratai közt : „Spalato, június 18. A vasúti építkezések megkezdése ünnepélyesen fáklyás menettel és kivilágítással ment végbe.“ **) Ragusa köztársaság és Cattaro nem képezték Dalmatia kiegészítő részeit. Amaz, mint tengődő állam, Velence sorsába bonyolódott (1797.); ez, mint Velence birtoka, ezzel együtt az osztrák monarchiára szállott 1814-ben. Ez időtől fogva s ily alapon képezik most e területek az ész-Dalmatiát.