Katolikus gimnázium, Veszprém, 1882
I. Feladata-e a középiskolának a nevelés? Sok szép eszmét, sok szép tapasztalati igazságot vetett felszínre a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása törvényhozásunknak úgy az alsó, mint a felsőházban. Akik édes hazánk tan- és nevelésügyét szívünkön hordozzuk, úgy fogadtuk ezeket, mint a hosszas szárazság után eltikkadt és szomjas föld az ég megnyílt csatornáinak üdítő nedvét, az áldást hozó esőt. De a sok szép eszme, a sok szép igazság közé dobatott egy állítás is, mégpedig a kormány legmagasabb polczáról, amely sem többet, sem kevesebbet nem mondott, mint azt, hogy a középiskolának tulajdonkép nem feladata a nevelés. A meggyőződés jogosultságának lévén hívei, csak örülhetünk, ha valaki leplezetlenül kimondja bármely ügyben azt, ami szívén fekszik. Kimondott szóból ért a magyar. De amint szeretjük az őszinte szót, úgy viszont szeretjük azon jogunkat, hogy senki ember fia szavát kétszer kettőnek el ne fogadjuk, mindaddig, míg annak helyességéről magunknak meggyőződést nem szereztünk. Igaz, sok függ attól is, ki és hol mond valamit. A szűk völgyben ülő, ha még akkorát kurjant is, édes kevesen fogják meghallani, míg a hegytetőn álló halk szava is messzebbre hallik. Ha magánember állítja azt, hogy a középiskolának nem feladata a nevelés, rá sem hederít a világ, észre sem veszik, de egy kormányelnök szájából az ország legelső legtekintélyesebb gyülekezetében mondva komoly megfontolást igényel,mert sokan vannak, fájdalom, még a tan- és nevelésügygyel foglalkozó férfiak között is, akik szeretnék, ha nekik a terhes és izzasztó tanítás és nevelés helyett csak tanítani létetnék kötelességükké. Látni való tehát, hogy e tárgygyal foglalkozni most, midőn a