Középdunántúli Napló, 1957. július (1. évfolyam, 154-179. szám)

1957-07-02 / 154. szám

1957. július 7. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata (Folytatás a 2. oldalról.)­kalmazott agitációs formákat, így az egyéni és csoportos beszélge­téseket, kisebb méretű gyűlése­ket. Elő kell mozdítani különbö­ző dolgozó rétegek, így pl. a mun­kások és parasztok, veterán mun­kásmozgalmi harcosok és fiatalok, a katonák és a polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók kölcsönös látogatásait, találkozásait. A közvetlen tömegkapcsolatok­nak e formáin túl a párttagoknak a pártonkívüliekkel a személyes találkozás és levelezés útján is állandó elvtársi és baráti viszonyt kell teremteniök. A párt és a tö­megek kapcsolatának erősítésével Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségé­nek diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló kisebbség­gel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző fel­adatokat tölt­ be a gazdasági és kul­turális élet területén, továbbá védel­mezi az állam szuverenitását és ha­zánk határait. A párt szerveinek s az államap­parátusban dolgozó kommunistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk továb­bi erősítése érdekében. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatalmi és államigaz­gatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászer­vezése alapjában véve sikeresen meg­oldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrséget. Az újjászervezett és újonnan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határ­őrség, a rendőrség és a mun­kásőrség a Magyar Népköztár­saság egységes fegyveres erői, ame­lyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek bizto­­sítaniuk kell az államellenes elemek és törekvések fékentartását és el­nyomását, az ellenforradalmi bűn­cselekmények megtorlását, egyszers­mind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Ma­radéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztár­saságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó tö­megek, a törvénytisztelő állampol­gárok demokratikus jogainak és sza­badságának védelme- Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szer­veinknek és az állampolgároknak is a törvényességet, mégpedig a törvé­nyesség mindkét oldalát: aki a tör­vényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése ér­dekében a zavarkeltő ellenforradalmi törekvések hatékonyabb elnyomása szükségessé teszi a népellenes ele­mek kirekesztését bizonyos politikai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősí­tése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem tekinthető csu­pán karhatalmi és megtorlási rend­szabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gazdasági feladatok megoldá­sáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető esz­közökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazda­sági és kulturális szervei ezt a fel­­adatot­ csak abban az esetben tölthe­tik be, ha biztosítva van, hogy e szer­vek vezetői és munkatársai olyan emberek, akik hűek a Magyar Nép­­köztársaság alkotmányához és tör­vényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami élet­ben is irányító és ellenőrző szerepet kell betölteniük. E feladat elősegí­tésére biztosítani kell az állami szer­vekben működő pártszervezetek megfelelő irányítását. Az állami szer­vek munkájának javítása megköve­teli az állami szervek munkájának , el kell érni, hogy a kommunisták megismerjék a pártonkívüli töme­gek véleményét és ne csak tanít­sák a tömegeket, hanem tanulja­nak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, ál­lásfoglalásait, tanuljanak a párt­tól, támogassák harcát, amely a nép érdekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megkönnyíti az egyes pártfunkcionáriusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését, és biztosítja a dolgo­zók növekvő részvételét, a szocia­lista építés feladatainak megol­dásában, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét, építő jellegű bírálatát. Az állami in­tézményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek ve­zetőinek és felelős beosztottainak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növe­lése szempontjából különleges jelen­tőséggel bír a munkás-paraszt szö­vetség erősítése. A marxizmus-le­­ninizmus szerint a proletárdiktatúra, államának legfőbb politikai alapja a munkásosztály által vezetett mun­kás-paraszt szövetség. A munkás­­osztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatú­rát, harcolt a második világháború időszakában a Horthy—Hitler-fasiz­­mus ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar államosításá­ért, a hatalomért. Népgazdasági terveinknek, e ter­vek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szo­cialista társadalom felépítését, és ezzel egyidejűleg a dolgozók élet­színvonalának, anyagi és kulturális igényeinek növekvő színvonalú ki­elégítését a termelőerők állandó fej­lesztésének útján. A párt gazdaságpolitikájának lé­nyege e két alapvető célkitűzés meg­valósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az ország gazda­sági adottságait figyelembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állít­ja a gazdaságosság szempontjait és ezt az anyagi ösztönzéssel is előmoz­dítja- Mindezek csak a dolgozók ak­tív közreműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocia­lista iparosítást, ezen belül a nehéz­ipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe véve és hasznosítva az előző esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgazdasági termelés és a köz­szükségleti cikkekkel való egyre ja­vuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésé­ben a hazai adottságoknak legjobban megfelelő iparágak fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitű­zéseinek összhangban kell lenniök a fejlesztés legfőbb előfeltételeivel (fű­tőanyag, villlamosenergia- és nyers­anyagellátás, beruházások, a baráti országokkal való együttműködés le­hetőségei stb­) 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, köz­lekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializ­mus további építésének központi kérdése — a mezőgazdaság általá­nos fejlesztésével egyidőben és en­nek érdekében — a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számottevő kezdeti eredmények jelentős hibák­kal párosultak- A hibák a lenini ön­kéntesség elvének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhásza­A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni po­litika hibái, másrészt a termelőszö­vetkezetek szervezése közben és irá­nyítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következté­ben. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás­paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges elemek zavarkeltési kísérletei azonban a falun sem szűn­tek meg. A munkás-paraszt szövet­ség további erősítése tehát megkö­veteli a munkáshatalom ellenségei­vel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fej­lesztésének és szocialista átalakítá­sának összefüggő, egymástól elvá­laszthatatlan feladatainak megoldá­sáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szö­vetségesét, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött népha­talom — a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jelleget. E jelleg valósul meg a helyi tanácsok­ban is, s éppen ezért szerették volna az ellenforradalmárok a népi demok­rácia e helyi szerveit is megsemmi­síteni. A helyi tanácsok munkájának fejlesztése, a munkás-paraszt szö­vetség továbbfejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik leg­fontosabb feladata. 4. Államunk erősítésében, állami életünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokrá­ciának, tevékenységét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni, fából adódtak. Ezeket a hibákat, va­lamint a szövetkezetek belső szerve­zési hibáit felhasználta és kiélezte a termelőszövetkezeti mozgalom ellen irányuló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politikája, a KV helyes ha­tározatának revizionista eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövet­kezetek ellen is megindult ellenfor­radalmi tenor folytán a magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetke­zetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom által erőszakosan felbomlasztott termelőszövetkezetek jelentős hányada újjászerveződött. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a szocialista mezőgazdaság ki­­téphetetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforradalmat szétvertük, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hibákat jórészt kijavítottuk, eltöröl­tük a kötelező beszolgáltatást, a pi­aci értékesítés korlátozásait enyhí­tettük, a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítunk, fi­gyelmünket elsősorban a gazdasági megerősítésükre fordít­juk, megte­remtődtek a kedvező feltételek ah­hoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az állam­nak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság fel­­virágozásának, a paraszti jólét biz­tos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti for­mában teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelő­szövetkezeti mozgalom a mezőgaz­daság gazi fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nemzet szocia­­lista fejlődésének nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezményeket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyé­nileg dolgozó parasztság helyze­tét könnyítették és termelési biz­tonságát növelték, mert ez is elő­mozdítja a munkás-paraszt szövet­ség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgaz­daságokban még lehetséges. Mező­­gazdaságunk fejlődése erősen elma­radt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek mellett az egyé­nileg dolgozó parasztságot is hozzá­segíti ahhoz, hogy termelését nö­velje. Ez azonban nem csupán gaz­daságpolitikai kérdés, hanem a mun­kás-paraszt szövetség fejlesztésé­nek igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a föld­­művesszövetkezetek támogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömeg­­szervezetei működjenek, melyek a parasztságot az összefogás előnyei­vel megismertetik, kollektív szellem­ben nevelik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része az a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékeny­kedő magántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban a kor­mányszervek némileg bővítették. Ez a magántőke is hasznosan szolgál­hatja a közérdeket, különösen a kis­iparban, kisebb részben a kiskeres­kedelemben is, ha olyan területen elégít ki igényeket, ahol az egészsé­gesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékenységét. A párt ebben az értelemben és ebben a ke­retben támogatja is azokat a kisipa­rosokat és kiskereskedőket, asik a törvényes rendelkezéseket betart­ják, adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Ugyanak­kor szigorúan fellépünk a spekulá­ció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó és meg­van minden feltétel ahhoz, hogy he­lyes gazdaságpolitikával a szocialis­ta erőket továbbfejlesszük. Népgazdaságunkban, a termelés­ben, a közlekedésben, a bel- és kül­kereskedelemben a helyzet normali­zálódott, de a fejlődést illetően je­lenleg még komoly nehézségeink­ vannak. Ezek a nehézségek részben a népgazdaság szerkezetében koráb­ban bekövetkezett aránytalanságok­ból, nagyobbrészt pedig az ellenfor­radalom által közvetlenül és köz­vetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a ter­meléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A feszültségek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a test­véri országok, elsősorban a Szovjet­unió és Kína gazdasági segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehéz­ségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani az önköltség csökkentésé­re, a fokozott takarékosságra, külö­nösen az energiával és importanyag­gal, a termelés tervszerűségének biztosítására, az exporttervek telje­sítésére, az állami felvásárlási terv­nek az előirányzott árakon való tel­jesítésére- Az éves népgazdasági terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv megkezdését. E három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biz­tosítsuk népgazdaságunk egyensú­lyát és egészséges továbbfejlődését. 5. A gazdasági vezetés rendszeré­vel kapcsolatban a pártértekezlet le­szögezi, hogy az állam központi irá­nyító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. A gazdasági irányításnak is a demokratikus centralizmus a leghelyesebb elve.­ Ezért a pártérte­kezlet visszautasítja azokat a hely­telen nézeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellen­őrzés szükségességét. Ha ezek a né­zetek érvényesülnének, a gazdasági életben, az anarchiához, a kapita­lista elemek erősödéséhez, a szo­cialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányításban a köz­pontosítás az elmúlt években a szük­ségesnél nagyobb mértékű volt, bü­rokratikus gátak képződtek, amelyek akadályozták a fejlődést- A túlzott központosításhoz vezető intézkedé­sek egy részét már megszüntették és dolgoznak a legjobban megfelelő gazdasági vezetés kialakításán. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irányító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irányí­tásnak és a helyi szervek önállósá­gának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és a he­lyi kezdeményezés legmagasabb fo­kát biztosítja­­. A gazdasági kérdések jó megol­dása a politikai hatalom további erő­sítésének és az életszínvonal eme­lésének alapvető feltétele. A párt­­nak tehát a feladatok megoldására igen nagy figyelmet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is. A párt szükségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szervek részt vállaljanak a felelősségből a gazdasági, különö­sen a termelési tervek végrehajtásá­ban. Százezrek akarata, leleményes­­sége, a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fon­tos és állandó feladatok megoldásá­nak, amilyenek például a takarékos­ság, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Fel kell ka­rolni a munkaversenyt, mint a dol­gozók sok üzemben megnyilvánult értékes kezdeményezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulá­sát. Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a terme­lés kérdéseivel, a termelés ellenőrzé­sével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a pártszervezet bele­avatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaságpolitikájának helyi­leg legfontosabb kérdéseivel, a terv­nek minél jobb teljesítésével foglal­kozik, azokra összpontosítja figyel­mét és politikai felvilágosító-szer­­vező munkával az üzemek legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gazdaságpolitikai célkitűzések meg­valósításában. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak oda kell hatniuk, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen mó­don is foglalkozik a dolgozók ér­dekvédelmével, az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő fel­tételének biztosításával. A pártérte­kezlet javasolja a Szaktanácsnak és az illetékes állami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdemé­­nyezéseit, a munkaversenyt előre­­ferdítő helyes formákat messzeme­nően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a véle­ménye, hogy a munkástanácsok ha­zánkban ma tevékenységük kísérleti szakában vannak. Működésük kez­deti negatív vonásai abban a mérték­ben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megsza­­badulniuk a kezdetben vezető sze­rephez jutott osztályidegen és ellen­­forradalmi elemektől. A munkásta­nácsok működésének kérdéseit a későbbiek során a tapasztalatok gon­dos tanulmányozása és a dolgozók­kal folytatandó tárgyalás, beható vi­ta alapján kell rendezni. A pártérte­kezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a forma a fontos, ha­nem a lényeg: a korábbi helyzethez képest a dolgozóknak több ehetősé­get kell biztosítani a termelés ügyei­nek intézésében Az üzemi demokrá­cia további szélesítését, ezen belül a munkástanácsok jövőjét annak fi­gyelembevételével kell majd eldön­teni, hogy az üzemek életében to­vább erősödjék a szakszervezetek sze­repe, amelyek nyolc évtizedes jó ha­gyományokkal rendelkeznek és ame­(Folytatás a 4-i/c oldalon) IV. Az államhatalom további erősítése V. A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései a

Next