Középdunántúli Napló, 1957. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)
1957-08-01 / 180. szám
1957. augusztus 1. A szép, divatos cipők műhelyében A drapp papucscipő, a meggyszínű díszítéssel, a fekete karöncipő, a szebbnél-szebb női szandálok, férfi cipők még azokat is megállásra késztetik, akiknek sietős az útjuk. Érdemes bizony megnézni a Cipész KTSZ kirakatát. A tagok jó munkájáról, szaktudásáról árulkodik. Hírnevük az egész megyébe eljutott. Hogyan? A Cipőnagykereskedelmi Vállalat útján. Az első félévben 920 pár női szandált, 200 pár gumitalpas goynelvarrott férfi cipőt szállítottak a nagykereskedelemnek, a több mint ezer pár rendelésre készült lábbeli mellett. A Pápai Ruházati KTSZ boltjának 500 pár női szandált, 400 pár férfi szandált, 30 pár férfi csizmát szállítottak ugyanezen idő alatt. A harmadik negyedévre 600 pár női szandálra, illetve papucscipőre kötöttek szerződést a Nagykereskedelmi Vállalattal. A Ruházati KTSZ-nek 400 pár cipőt, 80 pár csizmát készítenek. — Milyenek lesznek a cipők és a szandálok? — kérdezzük. A KTSZ elnöke felel. — A harmadik negyedévben a kereskedelem részére cipőt is, szandált is 6—6 fazonban gyártunk. Hogy a mérték szerint rendelt cipők, szandálok hány féle fazonban készülnek, bizony nehéz lenne összeszámolni. Amilyet a vevő láván, olyat készítünk. — Szerencsések vagyunk, mert mind a T2 felsőrészkészítőnk igen jól dolgozik. Irigylik is tőlünk a fő szakmunkásokat. Az egyik felsőrészkészítőnk olyan ügyes, ha meglát egy pár szép cipőt valahol, negyedóra alatt elkészíti ugyanezt a felsőrészt. — De nemcsak a felsőrészkészítőink jó szakmunkások, hanem a többiek is. Szinte kivétel nélkül minőségi munkát végeznek. S itt a baj. — Hogyhogy? — kérdezzük csodálkozva. — No, nem kell szó szerint venni. A bérekkel van baj. Nálunk vannak csaknem a legmagasabb darabbérek az egész megyében, mégis a mi tagjaink keresnek legkevesebbet. Minőségi bérezést kellene bevezetni, akkor tagjaink szojobban megtalálnák mításukat. Másik problémánk, hogy minél több osztalékot szeretnénk fizetni tagjainknak. Az első félévet jó eredménnyel zártuk, 148 ezer forintos nyereséget értünk el. De ez ritka eset. — Kértük már a megyei tanácstól, engedélyezzék, hogy saját magunk is értékesíthessünk saját gyártmányainkból. Elutasították kérelmünket azzal, hogy a Ruházati KTSZ-nek van boltja, amely forgalomba hozza készítményeinket. Ez igaz, csak az a hiba, hogy ebből nem nekünk, hanem nekik van hasznuk — mondja búcsúzóul a szövetkezet elnöke. Jó az újítás, de jó lenne ha az újítási díjat is kifizetnék . Ki nem bosszankodik azon, ha kisebb-nagyobb fadarabra, zsinegre, s egyéb apróságra akad kenyérszelés közben. A pékeknek szitálniuk kellene a lisztet, de mivel az sok időt vesz igénybe, általában előszeretettel melléák ezt a műveletet. Sok esetben rossz a szita, ha akarnák sem tudnák szitálni a lisztet. . ..... A Vas-, Fém- és Gépjavító Vállalat egy újítás szerint centafugal-szitagépet készített a Pápai Sütőipari Vállalat részére. A gépet már három hónapja használják, kifogástalanul működik, s a pékek elégedettek vele. Kevésbé van okuk megelégedésre az újítóknak, Horváth Ferenc főművezetőnek és Végh László gépészeti csoportvezetőnek. Az ellenforradalom idején a sztrájkok alatt szerkesztették a szitagépet. Az újítási javaslatot a múlt év végén fogadta el a vállalat, de a minisztérium még mindig nem hagyta jóvá, s az újítók nem részesültek díjazásban. Két héttel ezelőtt a Könnyűipari Minisztérium megbízottja kereste fel a gépjavítót. Érdeklődött az újításról. Elmondotta, hogy a kaposváriaknak is van hasonló újításuk, de nem vált be, mert lassú. Feljegyezte az újításra vonatkozó adatokat, s visszautazott Budapestre. Intézkedés azonban azóta sem történt az újítás jóváhagyására vonatkozóan. Pedig megérdemelné ez a szitagép, hogy többel törődjenek vele, mert több előnye van. A korábban használt gépek szereléssel együtt 10 ezer forintba kerültek. A gépjavítónál 8.500 forinton készült a szitagép. Sokkal gyorsabb is az eddigieknél. 160 másodperc alatt szitál meg 85 kg lisztet. A két újító tovább akarja tökéletesíteni a gépet, úgy, hogy a 85 kg liszt szitálása ne tartson tovább 100 másodpercnél. Már több rendelés érkezett, amelyekben szitagépek készítésével bízták meg a Gépjavító Vállalatot. A Budapest Fővárosi Kenyérgyár, a keszthelyi és a devecseri sütőipari vállalatok egy-egy darabot, a Tapolcai Sütőipari Vállalat 3 darabot rendelt a szitagépből. Ezek a rendelések is bizonyítják, hogy a szitagép a gyakorlatban használható, ideje lenne tehát, hogy a minisztérium elismerje s kifizesse a megérdemelt újítási díjat. 6—700 bejelentés havonta ._ Csőrepedés van, jöjjenek gyorsan! — Rossz az ajtó, javíttassák meg! — Befolyik az eső a szobába, intézkedjenek sürgősen! Hányszor hallják ezeket a türelmetlen, keserű szavakat a Városgazdálkodási Vállalatnál. Évek óta nap mint nap megismétlődnek ezek a panasztevőknek oly fontos problémát jelentő mondatok. — Havonta 6—700 hibabejelentés érkezik hozzánk — mondja a Községgazdálkodási Vállalat főkönyvelője. Sajnos kislétszámú részlegünk van, s nem győzzük a sok javítást. Átlagosan egy hónapi bejelentés van mindig hátralékban. Természetesen sürgősségi sorrendben végzik a javításokat. 1949-ig nem volt gazdája az államosított házaknak. Legtöbbjén 25 éve nem végezték el a szükséges tatarozásokat, s ennek bizony most a Községgazdálkodási Vállalata, de elsősorban a lakók isszák meg a levét. Erre az évre 1.200.000 forintot kapott a vállalat felújításra és kisebb beszerzésekre. Ez utóbbi célra az eredeti terv szerint 500 ezer forintot fordíthattak volna- így tatarozásra mindössze 700 ezer forintjuk marad. Ebből az összegből 660 ezer forintot felhasználtak az első félévben. Szerencsére a felsőbb szervek is belátták: sok a tatarozásra szoruló ház Pápán és hozzájárultak, hogy az 500 ezer forintot is lakáskarbantartásra fordítsák. Az év hátralévő részében valamivel könnyebben boldogulhat a Községgazdálkodási Vállalat. Ugyanis engedélyezték, hogy a 21 szakmunkásból álló karbantartó részlegük létszámát 5 fővel emeljék a harmadik negyedévben. — Mégsem olyan rossz ez a sokat szidott Községgazdálkodási Vállalat — mondják többen azok közül a lakók közül, akik olyan épületben laknak, amelyeknek gazdája kérte házának mentesítését az államosítás alól. Kérik, hogy a szükséges javításokat végezzék el, mert attól félnek, ha visszakapja a tulajdonos, akkor még annyit sem javíttat, mint az állam. Természetesen a vállalat ezeket a kérelmeket — amíg a tanács nem dönt a ház visszaadásáról, vagy a beadvány elutasításáról — nem veszi figyelembe. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ 3&LM4 fvéA^e. -PA'PA'N A Várkert rendezése a Népfront tervében Hétfőn este ülést tartott a Hazafias Népfront Pápa városi bizottsága. Ezen az ülésen vitatták meg a bizottság 3 részből álló munkaterv-javaslatát. Vita volt valóban, a szó szoros értelmében. Elismerték, alapjában véve helyesek a munkaterv egyes pontjai, de kifogásolták, hogy az íróasztal mellett készült, s nem a tagok bevonásával. A munkaterv első része a szervezésre vonatkozik. A bizottság tagjai ezt a részt jóváhagyták azzal, hogy a megjelölt albizottságokat szeptember 1-ig meg kell alakítani. Azután majd ezekkel az albizottságokkal közösen tárgyalják meg és annak alapján készítik el a munkatervet, amely az 1957-re és 1958- ra szabja meg a feladatokat. Programjukban szerepel a Várkert rendezése is. 1960-ra a budapesti Hungária Parkhoz hasonlóvá akarják varázsolni a Várkertet, de ehhez szükséges, hogy a munkában résztvállaljanak a megalakítandó albizottságok. Megkezdik a nölgy cséplést öt cséplőgép működik majd a város területén, a nagy cséplés megindulásától kezdve. A gépek menetiránytervét a tanács elkészítette, és a vb. jóváhagyta. A tervet a mezőgazdasági osztály dolgozói személyesen ismertették a dolgozó parasztsággal. Valamennyi városrészben, így a Felszabadulás utcában, a Tókerti részen, a Bocsor István utcában, a Vaszari úton és a Kishegyben a behordást már a múlt héten megkezdték, azonban a beállt tartós esőzés félbeszakította munkájukat. A dolgozó parasztság számítása szerint, közös erőfeszítéssel, az előző években jól bevált módszerrel, az „összesegítéssel“ annyira jutnak a behordásban, hogy csütörtökön már megindulhatnak a gépek, s folyamatosan dolgozhatnak. A tanács elhatározta, hogy a fogattal nem rendelkezőknek segítséget nyújt. A szokásos díj megtérítése mellett fogatot rendel ki számukra. A gépek már kint állnak a cséplés helyszínén és mindegyikhez szerződött munkacsapat, akik ígérik hogy az esőzések miatti kiesést igyekeznek bepótolni. Ebben a tanács is segít. Vasárnapokra ipari dolgozókból szervez cséplőbrigádokat, így munkaszüneti napokon is dolgozhatnak a gépek. Háztűznézőben a pápai piacon Hullámzik az embertömeg a piactéren. Kedd van. Piacnap. Nagy a forgalom. Van, aki csak a mai ebédhez valóért szaladt le a piacra, van aki előrelátóan már a téli napokra gondol, barackot vesz lekvárnak, uborkát ecetbe. Egyik háziasszony éppen arról panaszkodik ismerősének, hogy csak tejfölért és zöldbabért jött a piacra, mégis annyi mindent vásárolt, alig bírja el a kosarát. Hiába, nem tehet róla, a szép gyümölcs, az üde zöldségféle vásárlásra csábítja a szemlélődét is. És olyan szívesen kínálják az eladnivalót. Igaz, van aki ráhibáz a kínálással. — Tessék a körte, finom, érett — ajánlgatja portékáját az egyik termetes asszonyság. — Mennyért adja? — kérdezik egyszerre hárman is. — Nyolc forint — mondja az. — Arrébb négy forint — vág vissza az egrik olyen arccal, mintha legalább is beleharapott tolna a finom, érettnek mondott, de valójában zöld, kofogós -kemény gyümölcsbe. Mennek tovább, még nézelődnek, van mindenből bőven, kedvükre válogathatnak. Nem akármilyen piac ám a pápai. Felér egy kisebb vásárral. A kultúrház felöli részen egymás mellett sátrak sorakoznak, játékfélét, csatokát árulnak az egyikben, festett kendőt, zsebkendőt a másikban. Kézimunkát, kukoricaháncsból fonott szatyrokat, fakanalakat, vállfákat kínálnak itt is, ott is a nézelödbkűek. A legszélén magas vékák mögött két férfi áll. Az egyiken vízhatlan piros kötény van. Dunai halászok. Keszeget, márnát árulnak. Kapós a hal, úgy látszik szeretik a pápaiak a halételeket. Külön utcarészt képeznek a piac túlsó végén a használt ruhafélét árulók. Több mint száz-százötven méter hosszan kétsorosan csupa használt holmit láthatunk. Vannak, akik egész komolyan berendezkedtek erre, üzleti állványokon sorakoznak egymás mellett a használt férfiöltönyök, női ruhák. Sok a használt cipő. Egyik-másik olyan ósdi, amilyent nagyanyáink hordhattak annak idején. Mégis sokan nézegetik, vevő is akad jónéhány, mert „jó kereskedők“ a gazdáik, ügyesen dicsérik portékájukat, s a mindenféle nagy rongyra ráakasztott „külföldi!" jelzővel elbűvölik a vásárlóikat. Egy fiatalember boldogan szorongat kezében egy „amerikai" cipőt. 300 forintot fizetett érte, de ha üzletben tették volna eléje azt a lábbelit, bizonyára földhöz csapta volna és néhány nem éppen hízelgő jelzővel illette volna a magyar ipart. Hiába, ilyenek is megtörténnek a pápai piacon. Rossz a vonatközlekedés Pápa és Budapest között Akármelyik vállalatnál, hivatalnál budapesti út kerül szóba, csak úgy árad a panasz az emberekből, hogy milyen nehéz Pápáról a fővárosba jutni. Az értekezleteket Budapesten általában kora délelőtt tartják. Ha időben oda akarnak érkezni, el kell utazniuk már előző napon, vagy pedig az éjféli vonattal. Hiába mennének a hajnali vonattal, azt rendszerint nem várja meg Győrben a gyors. A hivatalos órák többnyire fél 5-ig tartanak. Itt is baj van. Fél 3 órakor indul vissza vonat, addig nem tudják elintézni hivatalos ügyeiket, kénytelenek másnapig ottmaradni. Éppen ezért panaszolják a pápaiak, hogy megszüntették azt a reggeli gyorsvonatot, amely Szombathely— Győr—Budapest között közlekedett. Pápán keresztül Visszafelé fél 6 órakor indult Budapestről a vonat. Győrben kaptak csatlakozást, s aránylag rövid idő alatt megtehették a most csaknem fél napig tartó utat Szeretnék a pápaiak, ha segítségükre lenne a MÁV és ismét jobb közlekedést biztosítana Pápa és Budapest között Ami mindenkit érdekel... A városi tanács hangoshíradója naponta egyórás műsort sugároz „Ami mindenkit érdekel" címmel. A műsor keretében tájékoztatják a város lakosságát a kül- és belpolitikai hírekről. Közérdekű közleményeket olvasnak fel, ismertetik a legfrissebb pápai eseményeket. Saját maguk riportműsorokat készítenek. A magnetofonszalagra felvett riportokat szintén e műsorok keretében ismertetik a város lakosságával. A nemrég bevezetett tájékoztatási rendszer máris nagy népszerűségnek örvend a városban. Igen jól sikerült és nagy érdeklődéssel hallgatott riportműsort sugárzott a hangoshíradó a városi tanács műszaki csoportjának munkájáról. A város lakói sok olyan fontos és sokakat érdeklő kérdésre kaptak választ, hogy milyen utakat javítanak, mire használják fel a községfejlesztési hozzájárulást. Szó volt arról is, milyen állami és magánerőből történő építkezések folynak Pápán, milyen intézkedéseket tettek az egyre nagyobb számú házhelyigények kielégítésére, hol lehet házhelyeket igényelni. Végül a város tisztasága érdekében tett intézkedésekről beszélt a műszaki csoport vezetője, hogy valósággá váljék a régi nóta, hogy: Söprik a Dápai utcát... Útban van a benzinkút Bosszankodnak a pápaiak amiatt, hogy igen rossz helyen van a benzinkút. Forgalmas az a környék amúgy is. Több lerakat van a közelben, amelyek előtt hosszabb-rövidebb ideig várakoznak a gépkocsik. Ráadásul még a benzinkút körül állandóan egész sereg gépkocsi tartózkodik. A forgalmas helyen ez bizony veszélyes és könnyen baleset okozója lehet. A Gépjavító Vállalat előtti téren volt régebben is a benzinkút. A város lakossága szeretné, ha a benzinkutat a Főtérről oda helyeznék át. Műsoros táncestet rendezett az ugodi rendőrőrs a pápai rendőrség kultúrcsoportjával karöltve. A műsoros est után disznótoros vacsora volt az ugodi kultúrházban.