Középdunántúli Napló, 1958. január (Veszprém, 2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló MI TÖRTÉNT A VILÁGPOLITIKÁBAN NEMZETKÖZI SZEMLE 1957-ben? Az alábbiakban rövid áttekintést adunk az elmúlt év 12 hónapjának legfontosabb­­ világpolitikai eseményei­ről, amelyek nagy kih­atással voltak a nemzetközi helyzet alakulására. Január A világsajtó érdeklődésének kö­zéppontjában a lengyelországi válasz­tások álltak. A nyugati imperialista körök nagy reményekkel tekintettek a választások elé, abban a tévhitben, hogy a lengyel népet bizonyos ele­mek letéríth­etik a szocializmus útjá­ról, amit az imperialisták aknamun­kával is igyekeztek elősegíteni. Re­ményükben azonban csalatkoztak. A lengyel választásokon a Nemzeti Egy­ségfront jelöltjei 98,4 százalékos sza­vaznál kaptak!. .. Február A franciák eltiporják Algéria füg­getlenségi harcát. Vita az ENSZ-ben az algériai kérdésről... A franciák belügynek minősítik az algériai prob­lémát, s ezzel tagadják Algéria nem­zeti létét... Az USA világhatalmi sakkhúzásainak rendeli alá a kérdést. Vitázgatnak, tologatják a bábukat,­­ Algériában pedig folyik a harc. Március A nemzetközi élet jelentős esemén­nyé a moszkvai magyar-szovjet tár­gyalások és az erről kiadott kormány- és pártnyilatkozat. A tárgyalások, — amelyek a testvéri viszonyt és a gyümölcsöző együttműködést segítet­ték, fejlesztették — csattanós választ adtak az imperialista rágalomhadjá­­ratra. A Szovjetunió az ellenforrada­lom leveréséhez nyújtott fegyveres segítségen túlmenően, most hatalmas gazdasági támogatásban részesítette hazánkat, hogy népgazdaságunk meg­szilárdulhasson és tovább fejlődhes- Április Rendkívüli nagy vihart keltett a nyugati sajtóban az a leleplezés, amely a nyugatnémet Spiegel című lapban látott napvilágot. „Az évszá­zad üzlete” című cikkében ugyanis hiteles adatok alapján elárulja, hogy Ausztria hatalmas nyereséget húz a magyar menekültekből... Az ENSZ munkaügyi biztosa 160 millió schillin­­get fizetett ki készpénzben az oszt­rákoknak a disszidensekre. Ebből az összegből az osztrák állam napi 4 schillinget keres minden disszidens után... május Az Eisenhower doktrína igazi cél­jait mutatta meg az amerikai segéd­lettel végrehajtott puccs Jordániában. Husszein király feloszlatta az impe­rialista-ellenes parlamentet, börtönbe vetette az USA-val szembenálló Na­­bulszki miniszterelnököt, s bevezette a katonai diktatúrát... Miért volt szüksége az USA-nak erre a puccs­­ra? Mert Jordánia kézbekapari másá­val — stratégiai helyzete miatt — szinte létükben fenyegethetők az im­perialista-ellenes harcot vívó arab or­szágok, elsősorban Egyiptom és Szí­ria. Ez az Eisenhower doktrínába be­lepasszoló lépés. Június Hruscsov a modern technika segít­­ségével találkozott az amerikai nép­pel Amerikai újságírók televíziós ri­portot készítettek az SZKP első tit­kárával. A televíziós adást milliók tekintették meg Amerikában és más nyugati országokban. Saját szemük­kel látták Hruscsovot és hallották nyilatkozatát a nemzetközi politika égető kérdéseiről. Nyilatkozatában ismét lándzsát tört a szovjet-amer ” -i kapcsolatok megjavítása mellett, a le­­vél>rrJ4« »ők­ lív megoldása, az atom­kísérletek haladéktalan beszüntetése, a katonai tömbök kölcsönös lebontá­sa mellett. Hangoztatta: tárgyalni kell, tárgyalni!... Július Két esemény, amely a béke és ba­rátság szálait fonja erős kötelékké, amely a nemzetközi összefogás je­gyében született. Az egyik: Július el­sején megkezdődött a Nemzetközi Geofizikai Év. A másik: A világ if­júságának minden eddiginél monu­mentálisabb találkozója Moszkvában. A geofizikai év hatalmas szellemi és technikai erőt állít a tudományos megismerés szolgálatába. A VIT pe­dig messzehangzóan bizonyítja, hogy a világ ifjúságának közös érdeke a béke és a haladás, s e kettős mellett egyhangúan hitet tettek­nél a moszkvai találkozón. Augusztus Nagy szenzációról értesül a világ: a Szovjetunióban sikeresen kipróbál­ták az interkontinentális irányítható rakétát, — elsőként a világon... Öröm és lelkesedés a békeszerető em­beriség körében. Zavar és kapkodás az agresszív, háborús politikusok kö­zött ... E hónap második igen je­lentős eseménye volt a tokiói atom- és hidrogénbom­ba-ellenes világkong­resszus. Szeptember Az egész világ Magyarország hang­ját hallja, s e hang NEM-et kiált az ENSZ „magyar kérdés”-ről kezdett vitája ellen. Népünk NEM-et kiáltott az ötös bizottság hazug, rágalmazó jelentése ellen, s képviselőink lelep­lezték ez ENSZ ülésen az imperia­­­­lizmus szerepét a magyarországi el­lenforradalomban. Október Az első mesterséges hold a világ érdeklődésének középpontjában!... A szovjet tudomány és technika ered­ménye századunk legnagyobb szen­zációja. Halomra dőltek az USA erő­fölényéről szóló frázisok . . . Fejetlen­ség és zűrzavar az imperialista kö­rökben. November A szocialista tábor szilárd egységé­nek és erejének, a bé­ke megvédése lehetőségének dokumentumai láttak napvilágot ebben a hónapban. Ezek: A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekez­letén elfogadott nyilatkozat, a moszk­vai Békekiáltvány. Decem­ber A hónap szenzációja: Az amerikai mesterséges hold sikertelen kísérlete... A csúfos kudarc alaposan megtépáz­ta Amerika tekintélyét Nyugaton, kü­lönösképpen legfőbb szövetségesei kö­rében. Éles bírálatok hangzanak az USA-ban és más nyugati orszá­­­­gokban. Az esztendő mérlege A második világháború óta az erő­viszonyok megváltozása és eltolódása a szocializmus javára talán ebben az esztendőben bontakozott ki a legvi­lágosabban és mindenki számára leg­érthetőbben. A szocialista világrendszer egyre erősödik és a szocializmus népszerű­sége növekedik az egész világon. Az 1957. esztendő tanulsága az im­perializmus számára: Fel kell hagyni a kardcsörtetéssel, mert a népek hőn óhajtják a békés egymás mellett élést! 1958. január L Megkezdődik-e a „nagy párbeszéd”” Kelet és Nyugat között? Erről, az egész emberiséget izgató kérdésről írnak legtöbbet az év utolsó napjaiban a nagy világlapok, erről beszél­nek hivatalos és nem hivatalos politikusok világszerte. Sok ember azt kérdi, mi célja, mi értelme lehetne a közeljövőben egy legmagasabb szintű államközi megbeszélésnek a nagyhatalmak közt? Mit hozhatna ez, hiszen szemlátomást úgy megmerevedtek a határvona­lak a tárgyalásra leülő felek közt, hogy aligha enged bármelyik is? Ez a kérdésfeltevés igaz is, nem is. Igaz annyiból, hogy csakugyan nem le­het azt várni a szocialista nagyhatalmaktól, hogy feladják a szocializ­must; a kapitalista hatalmakdét pedi­g, hogy feladják a kapitalizmust. De az is igaz, hogy azok a társadalmi erők, amelyek a tárgyalásokról való beszédet az imperialisták számára kényszerűvé teszik, akkor is ott len­nének a tárgyalási teremben, és a józan megegyezés felé terelnék a tár­gyalásokat. Másrészt: amint azt a Szovjetunió ismételten a tárgyalá­sok lehetséges kiinduló alapjául javasolta — na is lehet másképpen nekiülni, mint annak a reális helyzetnek ténykért elismerése alapján, amely a nemzetközi helyzetben, az erőviszonyokban a történelem folya­mán kialakult. Ez a reálpolitika például azt jelenti, hogy van egy kapitalista és van egy szocialista világrendszer De mint köztudomású, a nyugati nagyha­talmak és csatlósaik mindmáig nem ismerik el a Kínai Népköztársasá­got, a Német Demokratikus Köztársaságot, s nyilvánvalóan elrugaszk­od­­nak a realitástól, amikor a kelet-európai népi demokratikus ,,felszabadítását“ terveikben tartják. Ez — hogy úgy mondjuk országok — a nagypolitika egyik legnagyobb irrealitása amellett, hogy azt hiszik: a Szovjetunóval szemben hatásos lehet az ultimátumok és a megfélemlí­tés politikája. A másik nagy ábránd volt hosszú ideig Nyugaton, hogy gazdasági el­zárkózással megállíthatják a szocalista, kommunista építőmunkát a Szovjetunióban és a szocialista tábor többi országában. Habár ez az os­toba blokádpolitika már a húszas és harmincas években bebizonyította teljes csődjét, hiszen a Szovjetunió ez idő tájt sorra-rendre túlteljesí­tette ötéves terveit, sőt azt lehet mondani, hogy a blokád kényszerítette mindenoldalú fejlődésre — még inkább abszurdum ma, egyrészt azért, mert a szovjet tudomány és technika egyben-másban már felülmúlta a legelső nyugati színvonalat, másrészt azért, mert a szocialista tábor olyan óriási geológiai és egyéb tartalékokkal rendelkezik, ami­ eleve ki­látástalanná tesz minden „kiéheztetési" irányzatot. S ha ma az imperia­lizmus e tekintetben ugyanott tart, mint harminc- negyven évvel ezelőtt, annál rosszabb reá nézve, annál fonákabb, hogy az ösztönös gyűlöleten kívül nincs más politikai platformja a szocializmussal szemben. Az említett politikai és gazdasági irrealitásokhoz harmadsorban já­rul a más természetű elzárkózás, a kultúra, a tudomány és a sport te­rén, a vízumok megtagadása ezen ágazatok hírnökei elől. Ugyan kinek származik kára belőle, ha a szovjet táncművészeket vagy sportolókat nem láthatja az amerikai polgár? Ha a magas szintű tárgyalásokon a józanság szelleme fog uralkod­ni, a megbeszélések eredményesek lehetnek és lesznek. A Szovjetunió­­nak nincsenek irreális elgondolásai, s partnereitől semmi mást nem akar, mint a békés együttélés elvei alapján sutba tenni a pusztító fegyvereket, megolvasztani a bizalmatlanság jegét, s elzavarni az emberiség feje fö­lül a tornyosuló és fenyegető viharfelhőket. A kommunisták szerepe a népfrontban Pártunk Politikai határozata, valamint Bizottságának a Népfront Országos Elnökségének nemrégen lezajlott tanácskozása megjelölte és véglegesen tisztázta a népfront fel­adatait. Ezek szerint a Hazafias Nép­front alapvető célkitűzése, hogy széles tömegmozgalommá váljon, s a párt vezetésével, a munkásosztály oldalán tömörítse a magyar dolgo­zókat a szocialista építés feladatai­nak megoldására. A magyar, s a nemzetközi mun­kásmozgalom történetében nem új a népfront-mozgalom. A marxizmus— leninizmus tanítása szellemében a kommunista pártok nagy, az egész népet vagy népeket érintő feladatok megvalósításánál mindig a nép ha­ladó erőinek összefogására töreked­tek. A népfront politikát a Kommu­nista Internacionálé 1935-ben lezaj­lott VII. kongresszusa dolgozta ki a nemzetközi forradalmi munkás­­mozgalom számára — a fasizmus előretörése elleni küzdelemben. A kongresszus határozatának szel­lemében a Kommunisták Magyar­­országi Pártja erejét megfeszítve dolgozott azért, hogy szoros kap­csolatot teremtsen a magyar nép különböző rétegeivel, a demokrati­kus pártokkal létrehozza a fasiszta­ellenes népfrontot. Nem volt kön­­­nyű munka, de a kommunisták kö­vetkezetes felvilágosító munkája nyomán egyre nagyobb tömegekkel sikerült megértetni a fasizmus ve­szélyét, s az összefogás gondolata megérlelődött. 1944 októberében pártunk kezdeményezésére létrejött az illegális Magyar Front, mely pár­tunk vezetésével összefogta a fa­sizmus elleni harcban, a háborúból való kilépés érdekében az összes ha­zafias erőket. 1944 végén az országnak már fel­szabadult részén pártunk felhívásá­ra megalakult a Magyar Front mun­kájának folytatója, a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front, melynek már helyi szervei is voltak, a Nem­zeti Bizottságok. A Függetlenségi Front sokat tett annak érdekében, hogy meginduljon az élet hazánk­ban. Annál is inkább lehettek ered­ményei, mert munkájában határo­zottan érvényesült a kommunista párt vezető szerepe. A Független­ségi Front programját is pártunk dolgozta ki. E program hazánk de­mokratikus újjáépítésének prog­ramja volt, s végrehajtására a Füg­getlenségi Fronton keresztül sike­rült mozgósítani a munkásosztály, a társadalom hazafias rétegeit. A fejlődés megkövetelte a népi összefogás kiszélesítését, ezért pár­tunk javaslatára a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1949-ben át­alakult Magyar Függetlenségi Nép­fronttá. Ebben a demokratikus pár­tokon kívül a különböző tömegszer­vezetek is részt vettek. A népfront azonban nem valósította meg azt a célt, hogy az ország összes demok­ratikus erőit összefogva, a párt irá­nyításával segítse a szocializmus építését. Csak bizonyos alkalmakkor — országgyűlési, tanácsválasztás — fejtett ki tevékenységet, s így csak formálisan létezett. Ennek hiányát éreztük. Lenin azt tanítja: „A proletariátusnak ahhoz, hogy megteremtse és megszilárdítsa a szocializmust, maga után kell von­nia a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét, továbbá valamennyi kispolgári réteget az új gazdasági építés útjára, az új társadalmi kap­csolat, az új munkafegyelem, az új munkaszervezet megteremtésének útjára ..." E lenini tanítás megvalósításában kell segíteni a népfrontnak. A nép­front-mozgalomnak népi egységnek kell lenni — melyben élén a marxis­ta—leninista párttal, a munkásosz­tály a vezető erő. A Hazafias Nép­front, mely a népfront-mozgalom tapasztalatai felhasználásával a marxizmus—leninizmus tanításai alapján épül fel, fontos szerepet tölt be hazánkban a szocialista társada­lom építésében. A Hazafias Nép­front azon célkitűzése, hogy széles tömegmozgalommá váljon, csak úgy lesz valósággá, ha munkájába munkásosztály és dolgozó parasztsá­­­gon kívül bevonja mindazokat az értelmiségi, kispolgári rétegeket is, amelyek akarnak és képesek is ten­ni a népért, a hazáért, a békéért. A népfrontban fajra, nemre, felekezet­­­re való tekintet nélkül helye van minden becsületes, hazáját, népét szerető, s annak javán munkálkodni kívánó embernek, de nincs és nem lehet helye népünk ellenségeinek. Az elmúlt hónapok folyamán a Hazafias Népfront tevékenysége megyénkben is megélénkült. Egy­más után alakulnak újjá a községi, városi népfront-bizottságok, melyek­ben nagy számban foglalnak helyet olyanok, akik eddig távoltartották magukat a politikai, társadalmi munkától. A népfront-bizottságok között már számos olyan van, mely jelentős segítséget nyújtott a köz­ségpolitikai tervek végrehajtásában, a lakosság igényeinek kielégítésében. A Gyarmat községi népfront-bizott­ság széleskörű társadalmi munkát szervezett a község villannyal való ellátása érdekében. Diszelben közel félmillió forintos értékű kultúrházat építettek fel, nagyjában és egészé­ben társadalmi munkával. így le­hetne sorolni azokat a községi nép­­front-bizottságokat, melyek sikere­sen szervezték meg egyes feladatok végrehajtására a község lakosainak társadalmi­­ munkáját. Sok helyen különböző mezőgazdasági, kulturális és egyéb szakbizottságokat hoztak létre, s ezek jelentős segítséget nyúj­tottak a gazdasági és kulturáls munka terü­etén. A népfront-bizott­ságok — a Népfront Megyei Elnök­ségének helyes irányításával — mun­kájukkal nagymértékben elősegítet­ték, hogy a lakosság sok fontos ké­rése lehetőleg saját erőből, állami támogatás nélkül teljesüljön. A Hazafias Népfront munkájának eredményei elsősorban abból fakad­nak, hogy a népfront munkáját párt irányítja. Vajon helyes-e ez? a Feltétlenül, mert hiszen a szocializ­mus építését, a munk­ásosztály, s an­nak forradalmi pártja vezeti, s ez azt jelenti, hogy a népfront-mozga­lom is a párt politikáját fejezi rá. A népfront munkájába kapcsolódó tö­meg igen vegyes összetételű. Külön­böző gondolkodásúak, világnézetűek, társadalmi helyzetük sem azonos — ezt öszefogni, munkával megbízni, s munkájukat irányítani a megnöve­kedett feladatok végrehajtása érde­kében a népfront csak akkor képes, ha a népfront-bizottságok egyetér­tenek a párt politikájával, elfogad­ják a párt vezetését, tudva azt, hogy ezzel népünk igaz ügyét szolgálják. A népfront a párt vezetése nélkül tartalmatlan, az ország igaz érdekeit nem segítő mozgalom lenne, elseké­­lyesedne, és nem előre vinné, hanem gátolná a fejlődést. A népfront párt­irányítása azonban nemcsak azt je­lenti, hogy az MSZMP Központi Bi­zottsága elvileg meghatározza népfront általános feladatait, hanem a azt, hogy a népfront-bizottságokban ott kell lenniük a kommunistáknál, hogy a pártszervezetek, nártüiznti­

Next