Középdunántúli Napló, 1958. január (Veszprém, 2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló MI TÖRTÉNT A VILÁGPOLITIKÁBAN NEMZETKÖZI SZEMLE 1957-ben? Az alábbiakban rövid áttekintést adunk az elmúlt év 12 hónapjának legfontosabb világpolitikai eseményeiről, amelyek nagy kihatással voltak a nemzetközi helyzet alakulására. Január A világsajtó érdeklődésének középpontjában a lengyelországi választások álltak. A nyugati imperialista körök nagy reményekkel tekintettek a választások elé, abban a tévhitben, hogy a lengyel népet bizonyos elemek letéríthetik a szocializmus útjáról, amit az imperialisták aknamunkával is igyekeztek elősegíteni. Reményükben azonban csalatkoztak. A lengyel választásokon a Nemzeti Egységfront jelöltjei 98,4 százalékos szavaznál kaptak!. .. Február A franciák eltiporják Algéria függetlenségi harcát. Vita az ENSZ-ben az algériai kérdésről... A franciák belügynek minősítik az algériai problémát, s ezzel tagadják Algéria nemzeti létét... Az USA világhatalmi sakkhúzásainak rendeli alá a kérdést. Vitázgatnak, tologatják a bábukat, Algériában pedig folyik a harc. Március A nemzetközi élet jelentős eseménnyé a moszkvai magyar-szovjet tárgyalások és az erről kiadott kormány- és pártnyilatkozat. A tárgyalások, — amelyek a testvéri viszonyt és a gyümölcsöző együttműködést segítették, fejlesztették — csattanós választ adtak az imperialista rágalomhadjáratra. A Szovjetunió az ellenforradalom leveréséhez nyújtott fegyveres segítségen túlmenően, most hatalmas gazdasági támogatásban részesítette hazánkat, hogy népgazdaságunk megszilárdulhasson és tovább fejlődhes- Április Rendkívüli nagy vihart keltett a nyugati sajtóban az a leleplezés, amely a nyugatnémet Spiegel című lapban látott napvilágot. „Az évszázad üzlete” című cikkében ugyanis hiteles adatok alapján elárulja, hogy Ausztria hatalmas nyereséget húz a magyar menekültekből... Az ENSZ munkaügyi biztosa 160 millió schillinget fizetett ki készpénzben az osztrákoknak a disszidensekre. Ebből az összegből az osztrák állam napi 4 schillinget keres minden disszidens után... május Az Eisenhower doktrína igazi céljait mutatta meg az amerikai segédlettel végrehajtott puccs Jordániában. Husszein király feloszlatta az imperialista-ellenes parlamentet, börtönbe vetette az USA-val szembenálló Nabulszki miniszterelnököt, s bevezette a katonai diktatúrát... Miért volt szüksége az USA-nak erre a puccsra? Mert Jordánia kézbekapari másával — stratégiai helyzete miatt — szinte létükben fenyegethetők az imperialista-ellenes harcot vívó arab országok, elsősorban Egyiptom és Szíria. Ez az Eisenhower doktrínába belepasszoló lépés. Június Hruscsov a modern technika segítségével találkozott az amerikai néppel Amerikai újságírók televíziós riportot készítettek az SZKP első titkárával. A televíziós adást milliók tekintették meg Amerikában és más nyugati országokban. Saját szemükkel látták Hruscsovot és hallották nyilatkozatát a nemzetközi politika égető kérdéseiről. Nyilatkozatában ismét lándzsát tört a szovjet-amer ” -i kapcsolatok megjavítása mellett, a levél>rrJ4« »ők lív megoldása, az atomkísérletek haladéktalan beszüntetése, a katonai tömbök kölcsönös lebontása mellett. Hangoztatta: tárgyalni kell, tárgyalni!... Július Két esemény, amely a béke és barátság szálait fonja erős kötelékké, amely a nemzetközi összefogás jegyében született. Az egyik: Július elsején megkezdődött a Nemzetközi Geofizikai Év. A másik: A világ ifjúságának minden eddiginél monumentálisabb találkozója Moszkvában. A geofizikai év hatalmas szellemi és technikai erőt állít a tudományos megismerés szolgálatába. A VIT pedig messzehangzóan bizonyítja, hogy a világ ifjúságának közös érdeke a béke és a haladás, s e kettős mellett egyhangúan hitet tetteknél a moszkvai találkozón. Augusztus Nagy szenzációról értesül a világ: a Szovjetunióban sikeresen kipróbálták az interkontinentális irányítható rakétát, — elsőként a világon... Öröm és lelkesedés a békeszerető emberiség körében. Zavar és kapkodás az agresszív, háborús politikusok között ... E hónap második igen jelentős eseménye volt a tokiói atom- és hidrogénbomba-ellenes világkongresszus. Szeptember Az egész világ Magyarország hangját hallja, s e hang NEM-et kiált az ENSZ „magyar kérdés”-ről kezdett vitája ellen. Népünk NEM-et kiáltott az ötös bizottság hazug, rágalmazó jelentése ellen, s képviselőink leleplezték ez ENSZ ülésen az imperializmus szerepét a magyarországi ellenforradalomban. Október Az első mesterséges hold a világ érdeklődésének középpontjában!... A szovjet tudomány és technika eredménye századunk legnagyobb szenzációja. Halomra dőltek az USA erőfölényéről szóló frázisok . . . Fejetlenség és zűrzavar az imperialista körökben. November A szocialista tábor szilárd egységének és erejének, a béke megvédése lehetőségének dokumentumai láttak napvilágot ebben a hónapban. Ezek: A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezletén elfogadott nyilatkozat, a moszkvai Békekiáltvány. December A hónap szenzációja: Az amerikai mesterséges hold sikertelen kísérlete... A csúfos kudarc alaposan megtépázta Amerika tekintélyét Nyugaton, különösképpen legfőbb szövetségesei körében. Éles bírálatok hangzanak az USA-ban és más nyugati országokban. Az esztendő mérlege A második világháború óta az erőviszonyok megváltozása és eltolódása a szocializmus javára talán ebben az esztendőben bontakozott ki a legvilágosabban és mindenki számára legérthetőbben. A szocialista világrendszer egyre erősödik és a szocializmus népszerűsége növekedik az egész világon. Az 1957. esztendő tanulsága az imperializmus számára: Fel kell hagyni a kardcsörtetéssel, mert a népek hőn óhajtják a békés egymás mellett élést! 1958. január L Megkezdődik-e a „nagy párbeszéd”” Kelet és Nyugat között? Erről, az egész emberiséget izgató kérdésről írnak legtöbbet az év utolsó napjaiban a nagy világlapok, erről beszélnek hivatalos és nem hivatalos politikusok világszerte. Sok ember azt kérdi, mi célja, mi értelme lehetne a közeljövőben egy legmagasabb szintű államközi megbeszélésnek a nagyhatalmak közt? Mit hozhatna ez, hiszen szemlátomást úgy megmerevedtek a határvonalak a tárgyalásra leülő felek közt, hogy aligha enged bármelyik is? Ez a kérdésfeltevés igaz is, nem is. Igaz annyiból, hogy csakugyan nem lehet azt várni a szocialista nagyhatalmaktól, hogy feladják a szocializmust; a kapitalista hatalmakdét pedig, hogy feladják a kapitalizmust. De az is igaz, hogy azok a társadalmi erők, amelyek a tárgyalásokról való beszédet az imperialisták számára kényszerűvé teszik, akkor is ott lennének a tárgyalási teremben, és a józan megegyezés felé terelnék a tárgyalásokat. Másrészt: amint azt a Szovjetunió ismételten a tárgyalások lehetséges kiinduló alapjául javasolta — na is lehet másképpen nekiülni, mint annak a reális helyzetnek ténykért elismerése alapján, amely a nemzetközi helyzetben, az erőviszonyokban a történelem folyamán kialakult. Ez a reálpolitika például azt jelenti, hogy van egy kapitalista és van egy szocialista világrendszer De mint köztudomású, a nyugati nagyhatalmak és csatlósaik mindmáig nem ismerik el a Kínai Népköztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot, s nyilvánvalóan elrugaszkodnak a realitástól, amikor a kelet-európai népi demokratikus ,,felszabadítását“ terveikben tartják. Ez — hogy úgy mondjuk országok — a nagypolitika egyik legnagyobb irrealitása amellett, hogy azt hiszik: a Szovjetunóval szemben hatásos lehet az ultimátumok és a megfélemlítés politikája. A másik nagy ábránd volt hosszú ideig Nyugaton, hogy gazdasági elzárkózással megállíthatják a szocalista, kommunista építőmunkát a Szovjetunióban és a szocialista tábor többi országában. Habár ez az ostoba blokádpolitika már a húszas és harmincas években bebizonyította teljes csődjét, hiszen a Szovjetunió ez idő tájt sorra-rendre túlteljesítette ötéves terveit, sőt azt lehet mondani, hogy a blokád kényszerítette mindenoldalú fejlődésre — még inkább abszurdum ma, egyrészt azért, mert a szovjet tudomány és technika egyben-másban már felülmúlta a legelső nyugati színvonalat, másrészt azért, mert a szocialista tábor olyan óriási geológiai és egyéb tartalékokkal rendelkezik, ami eleve kilátástalanná tesz minden „kiéheztetési" irányzatot. S ha ma az imperializmus e tekintetben ugyanott tart, mint harminc- negyven évvel ezelőtt, annál rosszabb reá nézve, annál fonákabb, hogy az ösztönös gyűlöleten kívül nincs más politikai platformja a szocializmussal szemben. Az említett politikai és gazdasági irrealitásokhoz harmadsorban járul a más természetű elzárkózás, a kultúra, a tudomány és a sport terén, a vízumok megtagadása ezen ágazatok hírnökei elől. Ugyan kinek származik kára belőle, ha a szovjet táncművészeket vagy sportolókat nem láthatja az amerikai polgár? Ha a magas szintű tárgyalásokon a józanság szelleme fog uralkodni, a megbeszélések eredményesek lehetnek és lesznek. A Szovjetuniónak nincsenek irreális elgondolásai, s partnereitől semmi mást nem akar, mint a békés együttélés elvei alapján sutba tenni a pusztító fegyvereket, megolvasztani a bizalmatlanság jegét, s elzavarni az emberiség feje fölül a tornyosuló és fenyegető viharfelhőket. A kommunisták szerepe a népfrontban Pártunk Politikai határozata, valamint Bizottságának a Népfront Országos Elnökségének nemrégen lezajlott tanácskozása megjelölte és véglegesen tisztázta a népfront feladatait. Ezek szerint a Hazafias Népfront alapvető célkitűzése, hogy széles tömegmozgalommá váljon, s a párt vezetésével, a munkásosztály oldalán tömörítse a magyar dolgozókat a szocialista építés feladatainak megoldására. A magyar, s a nemzetközi munkásmozgalom történetében nem új a népfront-mozgalom. A marxizmus— leninizmus tanítása szellemében a kommunista pártok nagy, az egész népet vagy népeket érintő feladatok megvalósításánál mindig a nép haladó erőinek összefogására törekedtek. A népfront politikát a Kommunista Internacionálé 1935-ben lezajlott VII. kongresszusa dolgozta ki a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom számára — a fasizmus előretörése elleni küzdelemben. A kongresszus határozatának szellemében a Kommunisták Magyarországi Pártja erejét megfeszítve dolgozott azért, hogy szoros kapcsolatot teremtsen a magyar nép különböző rétegeivel, a demokratikus pártokkal létrehozza a fasisztaellenes népfrontot. Nem volt könnyű munka, de a kommunisták következetes felvilágosító munkája nyomán egyre nagyobb tömegekkel sikerült megértetni a fasizmus veszélyét, s az összefogás gondolata megérlelődött. 1944 októberében pártunk kezdeményezésére létrejött az illegális Magyar Front, mely pártunk vezetésével összefogta a fasizmus elleni harcban, a háborúból való kilépés érdekében az összes hazafias erőket. 1944 végén az országnak már felszabadult részén pártunk felhívására megalakult a Magyar Front munkájának folytatója, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, melynek már helyi szervei is voltak, a Nemzeti Bizottságok. A Függetlenségi Front sokat tett annak érdekében, hogy meginduljon az élet hazánkban. Annál is inkább lehettek eredményei, mert munkájában határozottan érvényesült a kommunista párt vezető szerepe. A Függetlenségi Front programját is pártunk dolgozta ki. E program hazánk demokratikus újjáépítésének programja volt, s végrehajtására a Függetlenségi Fronton keresztül sikerült mozgósítani a munkásosztály, a társadalom hazafias rétegeit. A fejlődés megkövetelte a népi összefogás kiszélesítését, ezért pártunk javaslatára a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1949-ben átalakult Magyar Függetlenségi Népfronttá. Ebben a demokratikus pártokon kívül a különböző tömegszervezetek is részt vettek. A népfront azonban nem valósította meg azt a célt, hogy az ország összes demokratikus erőit összefogva, a párt irányításával segítse a szocializmus építését. Csak bizonyos alkalmakkor — országgyűlési, tanácsválasztás — fejtett ki tevékenységet, s így csak formálisan létezett. Ennek hiányát éreztük. Lenin azt tanítja: „A proletariátusnak ahhoz, hogy megteremtse és megszilárdítsa a szocializmust, maga után kell vonnia a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét, továbbá valamennyi kispolgári réteget az új gazdasági építés útjára, az új társadalmi kapcsolat, az új munkafegyelem, az új munkaszervezet megteremtésének útjára ..." E lenini tanítás megvalósításában kell segíteni a népfrontnak. A népfront-mozgalomnak népi egységnek kell lenni — melyben élén a marxista—leninista párttal, a munkásosztály a vezető erő. A Hazafias Népfront, mely a népfront-mozgalom tapasztalatai felhasználásával a marxizmus—leninizmus tanításai alapján épül fel, fontos szerepet tölt be hazánkban a szocialista társadalom építésében. A Hazafias Népfront azon célkitűzése, hogy széles tömegmozgalommá váljon, csak úgy lesz valósággá, ha munkájába munkásosztály és dolgozó parasztságon kívül bevonja mindazokat az értelmiségi, kispolgári rétegeket is, amelyek akarnak és képesek is tenni a népért, a hazáért, a békéért. A népfrontban fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, hazáját, népét szerető, s annak javán munkálkodni kívánó embernek, de nincs és nem lehet helye népünk ellenségeinek. Az elmúlt hónapok folyamán a Hazafias Népfront tevékenysége megyénkben is megélénkült. Egymás után alakulnak újjá a községi, városi népfront-bizottságok, melyekben nagy számban foglalnak helyet olyanok, akik eddig távoltartották magukat a politikai, társadalmi munkától. A népfront-bizottságok között már számos olyan van, mely jelentős segítséget nyújtott a községpolitikai tervek végrehajtásában, a lakosság igényeinek kielégítésében. A Gyarmat községi népfront-bizottság széleskörű társadalmi munkát szervezett a község villannyal való ellátása érdekében. Diszelben közel félmillió forintos értékű kultúrházat építettek fel, nagyjában és egészében társadalmi munkával. így lehetne sorolni azokat a községi népfront-bizottságokat, melyek sikeresen szervezték meg egyes feladatok végrehajtására a község lakosainak társadalmi munkáját. Sok helyen különböző mezőgazdasági, kulturális és egyéb szakbizottságokat hoztak létre, s ezek jelentős segítséget nyújtottak a gazdasági és kulturáls munka terüetén. A népfront-bizottságok — a Népfront Megyei Elnökségének helyes irányításával — munkájukkal nagymértékben elősegítették, hogy a lakosság sok fontos kérése lehetőleg saját erőből, állami támogatás nélkül teljesüljön. A Hazafias Népfront munkájának eredményei elsősorban abból fakadnak, hogy a népfront munkáját párt irányítja. Vajon helyes-e ez? a Feltétlenül, mert hiszen a szocializmus építését, a munkásosztály, s annak forradalmi pártja vezeti, s ez azt jelenti, hogy a népfront-mozgalom is a párt politikáját fejezi rá. A népfront munkájába kapcsolódó tömeg igen vegyes összetételű. Különböző gondolkodásúak, világnézetűek, társadalmi helyzetük sem azonos — ezt öszefogni, munkával megbízni, s munkájukat irányítani a megnövekedett feladatok végrehajtása érdekében a népfront csak akkor képes, ha a népfront-bizottságok egyetértenek a párt politikájával, elfogadják a párt vezetését, tudva azt, hogy ezzel népünk igaz ügyét szolgálják. A népfront a párt vezetése nélkül tartalmatlan, az ország igaz érdekeit nem segítő mozgalom lenne, elsekélyesedne, és nem előre vinné, hanem gátolná a fejlődést. A népfront pártirányítása azonban nemcsak azt jelenti, hogy az MSZMP Központi Bizottsága elvileg meghatározza népfront általános feladatait, hanem a azt, hogy a népfront-bizottságokban ott kell lenniük a kommunistáknál, hogy a pártszervezetek, nártüiznti