Középdunántúli Napló, 1960. április (Veszprém, 16. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

1900. április 1. Ünnepi hét Marcalton Népfront helyi bizottsága is. Az ünnepi hét műsora gazdag és változatos. A község felszaba­dulásának évfordulóján nagygyű­lést tartanak. Április 4-én a köz­ség művelődési otthonában ren­dezik meg a felszabadulási ün­nepségeket, s az ünnepi műsor­ban részt vesz az énekkar, vala­mint a KISZ, az úttörő szervezet és a nőtanács művészeti csoport­jai. A Pápai Irodalmi Színpad irodalmi estet rendez a község­ben az ünnepi hét folyamán. A művelődési otthonban kiállítást nyitnak, amelyen szemléltető rajzokban, grafikonokon illuszt­rálják Marcaltő 15 éves gazdasá­gi és kulturális fejlődését. Az ünnepi hét alkalmából a KISZ és az úttörő szervezet munkafelajánlásokat vállalt: par­kosítják a községet, fákat ültet­nek. A termelőszövetkezet tagjai és a községi tanács dolgozói is csatlakoztak a kezdeményezés­hez. A község lakói komolyan ve­szik felajánlásaikat, s nagy gon­dot fordítanak az ünnepi hét jó megrendezésére. Minden egyes feladatnak, programnak felelőst választottak, így biztosra vehető az ünnepi hét siker­“ Marcaltőn. Molnár István (Tudósítónktól) Marcaltőn a község lakói már­cius 28-tól április 4-ig ünnepi he­tet rendeznek felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére, a pártszervezet, a községi tanács és a KISZ bizottságok segítségé­vel. A szervezésbe bekapcsoló­dott a nőtanács és a Hazafias KÖZÉPDUNÁNT­ÚLI NAPLÓ Az állattenyésztők premizálása a nyirádi tsz-ben Termelőszövetkezeteinkben most alakulnak ki a nagyüzemi gazdálkodás módszerei. Számos helyen kutatják, milyen módon termelhetnének jövedelmezőbben, hogyan tehetnék még érdekelteb­bé a szövetkezet tagjait a közös munkában. Figyelembe veszik a helyi sajátosságokat, s arra töre­kednek, hogy az alapvető kérdé­sekben a döntés előtt meghallgas­sák a tagok véleményét. Rendkí­vül nagy figyelmet érdemelnek ezek a kezdeményezések és köve­tésre méltóak. A növénytermelésnél sokkal könnyebb a premizálási feltétele­ket meghatározni, mert adottak a a tervszámok, s a betakarításnál eldől, hogy teljesítették-e? Az ál­lattenyésztésnél bonyolultabb a helyzet, mert számos más ténye­zőt is figyelembe kell venni és állatfajtánként, istállónként is változnak a feltételek. Ezért ér­demes tanulmányozni a nyirádi Jó Szerencsét Termelőszövetkezet módszereit, melyet a közelmúlt­ban vezettek be az állattenyész­tésnél. A nyirádi tsz — a Deáki-pusztai és a szőci tsz-ek beolvadása után — megyénk egyik legnagyobb szövetkezete lett. Több mint hat­ezer holdon gazdálkodnak a bá­nyászfaluk parasztjai. Gazdasá­gukban jelentős szerepet kap az állattenyésztés annál is inkább, mert földjeik többsége gyenge mi­nőségű. A szövetkezeti iroda asztalán papírra rögzített megállapodások hevernek. Amolyan szerződésfé­lék, melyekben az állattenyésztők vállalásait, munkafeltételeit és a teljesítményeik alapján elért pre­mizálás mennyiségét rögzítették. Külön-külön dolgozták ki a te­hén, a növendék és hízómarha, valamint a hízó-sertés gondozók­ra. Ez természetes is, hisz mások a munk­­k­örülmények, mások a várható eredmények. Körültekin­tő, megfontolt munkát és szakér­telmet tükröznek a szerződések, látszik rajtuk a gazdaságosabb termelésre való törekvés. A premizálási feltételeket a vezetőség megbízásából Gede László főkönyvelő és Horváth Fe­renc főállattenyésztő dolgozta ki. A tsz vezetőségét több cél vezé­relte az állattenyésztők premizá­lásával. Mindenekelőtt a fölösle­ges munkaerő felszabadítására tö­rekedtek. Több állatot adtak gon­dozásra egy-egy gondozónak, hogy vonják be feleségüket is a munkába, ezáltal a fölösleges munkaerőt máshol tudják foglal­koztatni. A premizálással jobban bevonják a tsz tagjait a vezetés­be, akik igyekeznek a gazdaságo­sabb termelésre. Megkönnyül az ellenőrzés is, mert az állatte­nyésztők anyagilag is érdekeltek az összefüggő munkafolyamatok ellenőrzésére. A premizálás előtt 41 növen­dékmarhát két személy gondozott havi 30—30 munkaegységért. Most Kovács Károly egyedül, illetve fe­lesége segítségével 42 munkaegy­ségért végzi. Az asszony is segít az etetésnél és az itatásnál — mondja — és el tudják végezni a munkát. Jobban járt a közösség is, mert 18 munkaegységet takarí­tottak meg, felszabadult egy mun­kaerő és az egyén is, mert növe­kedett a jövedelme. A tsz 75 hízómarháját Csóka Jó­zsef, Horváth Lajos, Varga Imre és Berta Gergely gondozza. A szerződés szerint egyenként 26 munkaegységet kapnak érte ha­vonta. A trágya gondos szarvas­ba rakásáért, az istállórendért újabb három munkaegységet kap­nak. A felár nélkül beadott hízó­állatok után 1,5, az I. osztályú extrém minőségi felárral leadott állatok után 2,5 munkaegységet kapnak. Egyidejűleg azt is vállalták — és ez a jellemző a vállalásoknál —,hogy a hanyagságból okozott kárt megtérítik, s a munka önké­nyes elhagyásáért, vagy más hi­bákért öt munkaegység levonás­sal büntetik őket. S hogy ezzel egyetértenek az állattenyésztők, azt aláírásukkal igazolták, de szó­ban is elmondották. A főkönyvelő mondott el egy jellemző esetet. Hónapokkal ez­előtt kilenc hízómarhát adtak le. Bár több kiváló minőségű volt köztük, elestek a nagyüzemi fel­ártól, mert az csak 10 darabnál kezdődik. A premizálás bevezeté­se után 18 állatot készültek le­adni. Az állattenyésztők végigjár­ták a falut és három kiváló mi­nőségű állatot találtak a háztáji gazdaságokban, és ajánlották a vezetőségnek: vásárolja meg, mert 20 darab után ismét nő a nagy­üzemi felár. Továb­bizlalták az állatokat, s a leadás után 16 ezer forint többletjövedelemhez jutott a tsz. A közösségnek 53 munka­egységébe, illetve a 40 forintos munkaegységet alapul véve 2120 forintjába került. Horváth Lajos gondozó márciusban 45 munka­egységet ért el, melyre 900 forint (1­20 forint) előleget kap. Tehát jól jár az egyén meg a közösség is. A hízósertéseknél messzeme­nően figyelembe vették a hízók takarmány értékesítését, amikor a premizálást kidolgozták. 21 szá­zalékos takarmányértékesítés után 1,3 munkaegység jár a gondozók­nak. 22 százaléknál 1,6, 23 száza­léknál kettő és 25 százalék felett három munkaegységet kapnak. A főkönyvelő elvtárs gyorsan szá­mol és kimutatja, hogy a kukorica szabadpiaci ára 340 forint, tehát a kedvezőbb feltételekkel hizlalt sertések után szívesen fizet ki a tsz 70 forintot munkaegységre a megtakarított termény után. A premizálást hasonló módszer­rel vezették be a tehenészetben is. Természetesen itt elsősorban a kifejt tés mennyiségét vették fi­gyelembe. Mint mondják, azóta 1,3 literrel nőtt náluk a fejési át­lag. Az istállókban példás a rend, az éjjeliőröktől megkövetelik a trágyaforgatást, és aki a szolgálat idején elalszik, leváltják a beosz­tásából. Az ellenőrzések doku­mentálására minden istállóban el­lenőrző könyvet vezettek be. A munkafegyelem megszi­lárdítására még egy érdekes pél­dát mondtak el. A kukoricát, ház­tájit és közöset — egy táblába ve­tik, a közgyűlés határozata sze­rint. A vezetőség előzetesen min­den taggal tárgyalt: mennyi ku­koricát szándékozik venni, és ezt levonják a háztáji területből. A betakarítás után minden tag a háztáji területre eső átlagot kap­ja meg a kukorica termésből. He­lyes ez a módszer is, mert a tsz­­tagok nem tehetnek különbséget a háztáji és a közös kukorica mű­velésénél. Jó gazdálkodási, premizálási módszerek alakulnak ki a nyirádi Jó Szerencsét Tsz-ben. Kár volna mindegyiket másolni, de a helyi adottságoknak megfelelően alkal­mazni lehet azokat. Máthé László „Hősök könyve“ Úttörőkiállítás nyílik Veszprémben A Magyar Úttörők Szövetsége Veszprém megyei Elnöksége fel­­szabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére „Hősök könyve" cím­mel kiállítást rendez a veszpémi Ifjúsági Házban. A kiállítás ke­retében bemutatásra kerülnek az úttörők forradalmi nyomolvasó mozgalma útján, az úttörők által gyűjtött és leírt visszaemlékezé­sek, eredeti fényképek és doku­mentumok, az 1919-es Tanácsköz­társaság, valamint a felszabadu­lás és az elmúlt 15 év történel­mi tényei, a megye minden köz­ségéből. A kiállítás április 3-án délután fél 4 órakor nyílik és hatodikén sáru. Április 4. köszöntése Veszprém megyében Dolgos munka jegyében, nagy terveink megvalósításával elfog­lalva készül megyénk népe sza­badságunk születésnapja 15 éves évfordulójának megünneplésére. A hősökre emlékezünk, azokra, akik vérükkel szentelték meg sza­badságunkat A Szovjetunió, a szovjet hadsereg és a szovjet em­berek felé száll köszöntésünk. Nincs a megyének egyetlen olyan helysége, ahol e nevezetes évforduló alkalmával ne tartaná­nak megemlékező ünnepségeket. Veszprémben, a megyeszékhelyen katonai pompával egybekötött ünnepség lesz. Ünnepi beszédet mond Bakos István elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács v. b. el­nöke. Az ünnepi beszéd után Veszprém város dolgozói megko­szorúzzák a szovjet hősök em­lékművét. Ezt követően a katonai alegységek elvonulnak a szovjet hősök emlékműve előtt. Sok helyütt már április 2-án megkezdődnek az ünnepségek. A várpalotai üzemekben az élüzem­­avatással együtt tartják meg a felszabadulási emlékünnepsé­geket. Várpalotán a kiszisták fáklyás felvonulást rendeznek. A 3-án sorra kerülő központi ünnep­ségen felvonulnak a honvédség alakulatai és a munkásőrök is. Az ünnepségen Háry Béla elv­társ, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, az SZMT elnöke mond megemlékező beszédet. Devecserben képkiállítás kere­tében mutatják be az elmúlt 15 esztendő legfőbb eredményeit. A szovjet vendégek részvételével megrendezésre kerülő ünnepsége­ket a járási művelődési otthonban tartják. 3-án este nagyszabású tűzijátékot rendeznek. A deve­cseri járás minden községében a nagy ünnep előestéjén 8 órakor (valamennyi helyen egyidőben) tábortüzeket gyújtanak. Az ünne­pi készülődés jegyében a Kertai Gépállomás traktoristái a hét elején felszabadulási műszakot kezdtek. A hét első felében — amíg az idő engedte — nagy­szerű munkasikereket értek el. A nagyalásonyi úttörők szov­­jet vendégeket várnak ünnepsé­gükre. Olyan szovjet katonákat, akik részt vettek 1945-ben az or­szág felszabadításáért folytatott harcban. Nagy készülődés folyik Balaton­­füreden is. Emlékkiállítás, ünne­pi gyűlés, nagyszabású kultúr- és sportműsor szerepel a program­ban. Az Ősiben megrendezésre kerülő ünnepségekre a község apraja-nagyja készülődik. Ez al­kalommal mutatkozik be a kö­zönség előtt a most életrehívott dalárda, de nagyban készülnek a színjátszók és a tánccsoport tag­jai is. A KISZ fiatalok szépen rendbetették a szovjet emlékmű kerítését és csinosították környé­két. Bizonyosan nagy sikere lesz a község 15 éves fejlődését bemu­tató kiállításnak is. A Hazafias Népfront Pápa vá­rosi Bizottsága a felszabadulási ünnepség keretében április 3-án délelőtt fél 12 órakor nyitja meg a várkastélyban Pápa város mú­zeumát. A megnyitó beszédet Kossa István elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja tartja. Megyénk dolgozói legnagyobb nemzeti ünnepünknek kijáró tiszteletadással emlékeznek meg hazánk felszabadulásának 15 éves évfordulójáról. MOSZKVAI NAPOK !E Egyik legemlékezetesebb moszkvai élményünk a Párizs lángjai című balettelőadás. A Nagy Színházban láttuk! Cso­dálatos volt! Az orosz balett mindig híres volt, de a szovjet balettművészet szinte utolérhetet­len. És milyen büszkék rá a szov­jet emberek! A tíz éve meghalt nagy művész, Aszafjev alkotása már-már klasz­­szikus értékű. Az előadás a nagy francia forradalomból veszi anya­gát. A nép forradalmi bátorságá­ról, szabadságszeretetéről vall és az arisztokrácia könnyelmű, lé­ha életéről beszél a mozgásművé­szet „nyelvén.” A táncosok töké­letes művészete, a muzsika, a díszletek pazar nagyvonalúsága, a kosztümök látványos gazdagsá­ga — felejthetetlenné tette az es­tét. Nemcsak az előadás volt emlé­kezetes, a közönség is szereplője lett a nagy élménynek. Soha, se­hol nem tapasztaltam még oly lelkes közönséget, mint ezen az előadáson. Egy-egy nagy táncala­­kítás után felvonás közben han­gos bravó! bravó! — kiáltások­kal adnak kifejezést tetszésük­nek. És az előadás végén! A 2500 nézőt befogadó színháznak legalább a fele közönsége félórás, szinte ujjongó tapssal köszöntöt­te művészeit. Megható volt látni a nép művészei iránt megnyilvá­nuló nagy-nagy szeretetet. Bravó! Lepesinszkaja! (ő volt az előadás főszereplője!) — zengett a gyö­nyörű színház. Nagyon hideg volt kint az utcán, messze még a ta­vasz, de az önfeledt nézők virág­gal, élővirággal szórták tele a színpadot. Az előadást, a szépet, a művé­szit befogadó közönség magatar­tását soha nem lehet elfelejteni. t­­alán még annyit kell el­mondani a Párizs lángjai­­ról, hogy az előadás kezdete előtt nagyon sok moszkvai állított meg bennünket. Havazott, a metsző szél is bántotta az embert és mégis vártak, reménykedtek, hogy hátha sikerül jegyet szerez­ni. A tőke nyűgétől, a mindennapi kenyérgondtól megszabadult em­ber egyik legjellemzőbb, s legro­konszenvesebb vonása a kultúra és a művészet iránti érdeklődés. A Szovjetunióban járva ennek úton-útfélen ezernyi megnyilvá­nulásával találkozunk. Ezt lát­tuk a híres-nevezetes Tretyakov Képtárban is. A képtár az orosz és a szovjet festészet nagy mes­tereinek több, mint ötvenezer al­kotását őrzi. Rengeteg látogatója van. Évente milliók keresik fel. A vidéki szovjet ember, ha a fő­városba látogat, nem megy haza anélkül, hogy ide el ne jönne. Amikor mi jártunk ott, akkor is láthattuk a sok nemzetiségű Szov­jetország jellegzetes arcú embe­reit, ahogy hosszasan elidőznek egy-egy festmény előtt. A képtár épülete előtt meg­­­ragadó szobor áll. Vucse­­tics szobrász alkotása: Csinál­junk a kardból ekét. A szovjet ember ezen munkálkodik ... Bé­kés munka, építés lázában él a 210 milliós ország minden embe­re. És hogy jól építhessen — ta­nul. Nálunk még nagyon ritka, Moszkvában mindennapos, hogy a dolgozók csökkentett munka­időben dolgoznak. Naponta hét órát. Embereink közül egy cso­port járt egy hatalmas automati­zált golyóscsapágyoyárban. Itt is hétórás a munkaidő. Sőt azt ter­vezik, hogy 1963-tól hatórás mun­kanapra térnek át. A csökkentett munkaidő nagy­szerű lehetőségeket teremt a to­vábbtanuláshoz. Bárhol jártunk, üzemben vagy kolhozban, a veze­tők legnagyobb büszkesége, hogy soha sem tapasztalt tömegben ta­nulnak a dolgozók. Technikumok­ban, sőt igen sokan nagy kedvez­ménnyel járó esti egyetemen ta­nulnak. Télen is impozáns a szovjet népgazdaság eredményeit bemu­tató rendkívül gazdag kiállítás. A több mint 210 hektáron elterü­lő, egész éven át nyitvatartó ki­állítás nevelőerejével valósággal egyetemmel is felér. Ennek is, mint minden nevelő, oktató in­tézménynek, rengeteg látogatója van. A közönség hetvenegy pavi­lonban tekintheti meg a Szovjet­unió iparának, mezőgazdaságá­nak, a népművelés és a tudo­mányban elért legújabb eredmé­nyeit. A leglátogatottabb két­ségtelen a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának pavilonja. Itt helyezték el a szputnyikok és a meteorológiai kutatásokat vég­ző rakéták modelljeit. A látogató­kat nagy felkészültségű kísérők tájékoztatják a rakétákkal kap­csolatos legbonyolultabb kérdé­sekről is. Érdekes volt látni, hogy a szovjet emberek milyen büszkék tudósaikra, akik oly sok „csodával” lepték már meg a vi­lágot. I­tt, a népgazdasági kiállítás területén van egy különös köralakú épület. Ez a körmozi. Nagyon érdekes megoldású. A köralakú épület körülbelül har­minc méter átmérőjű. Nézőterén nincs ülőhely, nem is lehet, mert a vászon körbefut a falon. A ve­títés több nyíláson át történik, csakúgy, mint a hang közvetíté­se. Ezt a mozit csak jó idegzetű embereknek lehetne ajánlani. A néző hol jobbra, hol balra kapja a fejét, hogy el ne tiporja a mozdony, vagy hátrább hőköli nehogy elragadja a hullámzó ten­ger. Valósággal szédül az ember, ha kijön a huszonhét perces ve­títés után. — Ezen a moszkvain kívül még két ilyen körmozi van a világon. .. (Folytatjuk­ Tatai Latiul ) m

Next