Középdunántúli Napló, 1960. július (Veszprém, 16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

2 HÍREK líZIÓ: július 1, péntek Kalendárium A Nap kel 3 óra 50 perckor, nyugszik 19 óra 45 perckor. A Hold kel 11 óra 09 perckor, nyugszik 23 óra 26 perckor. Mai névnap: ÉLŐD. Időjárásjelentés Felhőátvonulások, néhány helyen eső. Mérsékelt, időnként megélénkülő szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 20—23 fok között. A MAI NAPON 16 évvel ezelőtt, 1044-ben a Bergen-Belsen-i haláltáborban ölték meg a náci pribékek VÁMOS ILONÁT, aki mint a Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja Máriás Katóval dolgozik együtt. Részt vett az illegális VÖRÖS SEGÉLY akció megalapozásában. Többször hurcolta el a rendőrség és került toloncházba, vagy Márianosztrára, többször állították bíróság elé. Küzdelmes élete jutalmát, hazája felszabadulását már nem érhette meg, 1912- ben újból letartóztatták, majd a börtönből 1944-ben Bergen-Belsenbe hurcolták. Vámos Ilona, a magyar munkásmozgalom mártírja 1896-ban született. 1921-ben e napon alakult meg a Kínai Kommunista Párt. Július elseje Kanada nemzeti ünnepe, 1867-ben ezen a napon hozták meg az észak-amerikai törvényt, mellyel a kelet-kanadai tartományokból megalakították KANADA domíniumát. 1846. július elsején indult meg az első magyar vasút Pest és Vác között. 94 évvel ezelőtt, 1866-ban indította meg Eötvös Károly író, Ramazetter Károly nyomdász társaságában az első veszprémi időszaki lapot, a VESZPRÉM című vegyestartalmú hetilapot. A kor érdekesebb politikai eseményein kívül foglalkozott a Balaton problémáival is. 129 évvel ezelőtt, 1831-ben nyílt meg a XIX. századi Veszprém első szociális intézménye, a „Veszprém Mezővárosi Szegények Intézeté”, azzal a céllal, hogy az utcán és a házaknál a koldulást megszüntesse. Már a megindulás első hónapjában is 112, erre rászorulót gyámolítottak. * — 250 KG BURGONYABOGARAT gyűjtöttek össze lelkes társadalmi munkával a keszthelyi járás úttörői a termelőszövetkezetekben. — A GABONATÁROLÁS és a kombájnszerűkészítés problémáit és tennivalóit értekezleten beszélte meg az aratás előtt a Pápai Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya a termelőszövetkezetek brigádvezetőivel és magtárosaival. A gépállomások kombájnjai már megérkeztek a termelőszövetkezetek gabonatábláira. A NEGYVENHAT IFJÚ MÉRNÖKJELÖLT védte meg diplomatervét a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, öt jelölt vörös diplomát kapott, tizenketten végeztek jelesre. A végzett mérnökök vizsgaátlaga: 3,89. Évek óta nem volt ilyen jó az eredmény! — SZÁZHÚSZ ELSŐÉVES egyetemi hallgatót vesznek fel az 1960—61-es tanévre a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, harminccal többet, mint az előző tanévben. MOLNÁR JÓZSEF elvtárs, Veszprém városi tanácstag, július 2-án délután 16 órától 18 óráig tanácstagi fogadóórát tart a 22-es számú városi választókerület (Dózsa György út, Kopácsi tér) részére lakásán, Dózsa György út 13 szám alatt. Városnézés — kulturális programmal A Veszprémi Idegenforgalmi Hivatal érdekes és gazdag programot dolgozott ki a nyári hónapokra. A hazánk különböző városaiba szervezett városnéző sétákon kívül kulturális előadásokon is részt vesznek az utasok. Július 2- ig lehet jelentkezni a Sopron— Fertődi útra, amely július 16—17- én kerül sorra. Az utasok Fertődön meghallgatnak egy Haydnestet. A július 23-ibudapesti utazás részvevői a Faust előadását tekintik meg. A Martonvásárra látogatók július 30-án Beethovenesten vesznek részt, az a csoport pedig, amely augusztus 20—21-én Székesfehérváron, Sztálinvároson, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán át utazik Szegedre, a városnézésen kívül megtekinti „Az ember tragédiája” szabadtéri előadását. „TÉRZENE“ Ma ami híres a veszprémi Fása-ház, hogy egyik ablakából a nap minden szakában térzenét közvetítenek. A térzene kezdődik virradatkor, s csak éjféli óraütéskor szűnik meg. A harmonika működtetői igen szívós és szívós emberek, felváltva, rendszeresen zenélnek. Kezdi az egyik testvér, folytatja a másik, s végül az apa is kedvet kap a harmonikázáshoz. Mivel csak régi slágereket ismer, jelenleg a Csao bambina-t gyakorolja a lakók és járókelők nagygyönyörűségére.” Eleinte kiült egy-két ember a padra, ma már senki nem mutatkozik. Még a szerelmespárok is elriadoztak, mert a zene nem adott ihletet a szerelemhez. Minden ez, csak nem zene. Kidolgozatlan, hamis slágerek, amelyek ■Hu üdítőek, hanem lesújtóak. A legfutottabb szám a „Dalold el ezüst gitár...”, meg a „Párizsban szép a nyár.” Ezeket naponta csak ötvenszer játsszák. Legtöbbet a lakók szenvednek. A járókelők tovább mennek, de a lakók hova bújhatnának? Hova utazna például az a két idős özvegyasszony, akiket csak egy vékony ajtó választ el a zeneszobától? A két özvegyasszony a harmonika hatására éveket öregedett, s mióta műkedvelő zenészek élnek a házban, mintha a hajuk is őszebb lenne. Dehát szólhatnak-e valamit? Könnyen megkaphatják: „Saját lakásunkban azt csinálunk, amit akarunk.” Erre mi lehet a lakók válasza? Az, hogy kérik: a műkedvelő zenészek ne a város legszebb, legforgalmasabb terén, hanem a Betckints-völgyben adjanak térzenét ezután. -a-s KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Miért tetszett nekem az Emberi sors című film?* Tizenöt éve már, hogy azon az emlékezetes májusi napon véget ért a második világháború. Azóta rengeteg dokumentum került elő, melyek az események hátterét vázolják; sok író írta meg a háború nemzeti és egyéni tragédiáit. S most, 15 év után elkészült egy mű, amely a maga egyszerűen nemes eszközeivel többet tudott elmondani a háborúról, mint a többi. A háború a legszörnyűbb dolog a világon. Az ember a gondolatot és a szeretetet veszíti el, s mint az éhes ordas marja embertársait. Kártyavárként omlik össze minden, ami békében volt, széthull a család, tervek és álmok omlanak össze, megrendül a bizalom, az emberben való hit. Igen az Emberben való hit! Ez a próbaköve annak, hogy ki tud ember maradni a viharban. Egy tizenötéves amszterdami kislány két évi bujkálás szenvedései után ezt tudja írni naplójába. .. még mindig hiszek az emberi jóságban. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik.” „Oly korban éltem én a földön amikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra — irta a magyar költő. S egy amerikai fiatalember — Noah Ackerman — aki a harcban vált igazán, a szó legnemesebb értelmében emberré, így szól barátjához: (Irwing Shaw: Oroszlánkölykök c. regénye): Nekünk kell túlélni a háborút. Michael. De az amszterdami kislány, Anna Frank, haláltáborban végezte életét. Radnóti Miklóst, a • Lapunk június 29-i számában közöltük, hogy a MOKÉP „Emberi sors” pályázatán Szőke Mária nyerte a harmadik díjat, s ezzel a kéthetes szovjetunióbeli utat. Ezúttal a díjnyertes írást közöljük, magyar költőt is fasiszták golyója ölte meg, Noah Ackermant — aki fiát úgy akarta nevelni, hogy a háborút soha ne ismerje — egy náci orvlövész ölte meg. S akik megmaradtak? Szokolov túléli a háborút. Megszökik a haláltáborból, rengeteg szenvedés után hazaér, de családját nem találja meg többé. Nagy fiát, aki fiatal kora ellenére magas katonai rangot szerzett a harcok során, a győzelem ünnepén temetik. Egyedül maradt. Vége a háborúnak. Rom és gyász a fél világon, rom és gyász az emberek szívében. Nemcsak Szokolov áll egyedül a nagyvilágban. Például Christian Diestl őrmester is — Irwing Shaw regényének német főszereplője. Christiant a háború náci fenevaddá tette, aki a kegyetlenségig szigorú katonáival szemben és megfontoltan gyilkol egy szerencsétlen teória alapján. A háború éppen Christianék eszméinek zsákutcáját bizonyította be. Christian egyedül maradt, s eszméiben csalódva, de azokat meg nem hazudtolva — még ezt is megölöm, gondolattal — felemeli fegyverét két sétáló amerikai katonára. Ez a kaland az utolsó — életével fizet érte. De megölt egy olyan embert — Noah Ackermant —, aki a háború alatt nőtt a holnap emberévé. Mit tesz Veronika („Szállnak a darvak”) és mit tesz Szokolov? Veronika könnyes-mosolygós arccal osztja szét virágait a hazatért katonáknak, mikor élete álmát, szerelmét siratja. Mégis úgy érezzük: Ezek között az emberek között megtalálja majd ő is a Holnap értelmét. Szokolov az élettől megfáradt, megöregedett, meggyötört ember így szól egy csavargó, árva kisfiúhoz: „Én vagyok az apád”. A fiúcska elhiszi és úgy kapaszkodik az erős férfikézbe, olyan hittel, bizalommal, mintha az apja lenne. Szokolov számára ez a kisfiú jelenti az élet hívó szavát, úgy érzi, élnie kell. Élnie, hogy felnevelhesse ezt a kis fiókát, akinek elsodorta fészkét a nagy vihar. Megindul vele, fogja apró kezét. Szokolov szemén most új fény csillan. A fáradt, megtört sugarú szem reményt és bizakodást tükröz. A háború elvehette családját, eltéphette az utolsó szálakat is, amik a régi, boldog élethez kötötték. Fáradttá és rongyossá tehette. Beteggé, öreggé. De talpra tud állni mégis. Mert hajtja valami: a szeretet, s a bizakodás, hogy új élet épül a romokon. A vágy, hogy kisfia, a következő nemzedék csak hírből ismerje a háborút. Mi tudta ilyenné tenni Szokolovot? Mi tette Christian Diestl őrmestert szadista gyilkossá? A társadalom. A náci teória lealjasította, emberi mivoltából így kivetkőztette az embereket. Csak ezt tehette Christiannnal is. De voltak olyan kezek, amelyek kenyeret adtak a kiéhezett kisgyerek kezébe, s nem öltek halomra védtelen embereket. S mi állt a tett mögött? Egy eszme. Az az eszme, amely képes volt az embereket ilyenné tenni a háború alatt is. A háború után pedig talpra állítani, poraiból újjá teremteni, a világ egyik leghatalmasabb országává tenni hazáját. Ez az eszme tette Szokotovot igaz emberré, az emberiesség örök jelképévé. Szimbólummá. S ez az, amit nem lehet elfelejteni. szón Arat a halál Aztán minden eltűnt, mert bejött Ágnes nővér, és homlokára tette a kezét. Amikor azonban az a három Cestapo-pribék másnap megintaz ágya mellé állt, egyikük, az, amelyiknek olyan ártatlan, rózsás leányarca volt, így szólította meg: — Na, wie geht’s, Herr Genosse Hans ? .. .* Tehát már tudták, hogy Hans elvtárs került sebesülten a kezükbe. Most már csak az igazi nevét akarták kiszedni belőle. Nem! Azt nem fogják megtudni! Sohasem tudják meg, hogy Franciszek Kudera van a kezükben ... Hacsak . .. Elkergette magától a szörnyű gondolatot. Mert ezt csak Elwira tudta. No de, ha Ofik behálózza, ha azzal zsarolja, hogy elárulja őt is a Gestapónak... Nem, Elwira mégsem fogja megmondani!... Elwira nem! — Csendesen, csendesen — suttogja a fehérfityulás Ágnes nővér. Fityulája alól kivillan kedves, gyengéd szeme, rámosolyog a ráncos arc. Ágnes nővér mosolya éterszagot áraszt. Amíg Ágnes nővér széles, bő ruhája suhog, amíg a padlón az ő nemezpapucsa csoszog, az ő háborgó gondolatai is lecsillapulnak és olyan puhává válnak, mint Anyó macskája volt, amikor az ölében feküdt. Ofik elkísérte Elwirát Anyóhoz. Talán már Anyót is elárulta?... Némi erőfeszítéssel mindenre visszaemlékszik, de képtelen rendbeszedni az emlékeit, összekavarodva zúdulnak rá, kínoz. — No, hogy érzi magát, Haris elvtárs úr? — (Szert) zák. Csak annyit tud, hogy akkor egy fájdalmas szuronydöféstől tért magához és lövéseket hallott. Azt hitte, talán a bajtársai azok, alak megpróbálják megmenteni. De nem mentették meg. A németek a földön vonszolták. A puska tusütéseket már nem érezte. Úgy kongtak a testén, mint üres hordón. Vajon mióta fekszik itt? Megfeszíti erejét és körülnéz. A széken egy SS-legény bóbiskol. A neszre azonban felveti a szemét és ráfordul: — Na, wie geht’s? Schon besser? Es wäre besser, dass du stirbst.. .* Kudera képtelen rögtön felfogni, hogy miért volna jobb meghalnia. Dehogy is akar meghalni! ... De a következő pillanatban ráeszmél, hogy hiszen őt csak azért gyógyítják, mert vallatni akarják. S minthogy semmit sem fog elárulni, a kínzásokba fog belehalni. — Nővérke... — suttogja lengyelül, amikor Ágnes nővér föléje hajol. — Deutsch sprechen!** — vág szavába az SS-legény. — Nővérke, szerezzen nekem ciánkálit! — suttogja még halkabban. Ágnes nővér rémülten visszahőköl, aztán megsimogatja a fejét és szótlanul kimegy a szobából. őre, az SS-legény ágya fölé hajol, s fojtott hangon mondja: — Ha maga lengyelül akar beszélni a nővérrel, akkor legyen szíves úgy beszélni, hogy én ne halljam. Halkan, nagyon » No, hogy vagy? Jobban? Pedig jobb lenne, ha meghalnál. .. (Szerk.) •* Németül beszélni! — (Szerk.) halkan!... Akkor semmit sem fogok meghallani... Érti? Befehl ist Befehl!*** — végzi a szent katonai mondással, és megint elbóbiskol... Az őröket váltják. Van nappali és éjszakai. Mégpedig váltakozva. Van úgy, hogy az kezdi a nappali „műszakot”, akit Kudera kutyakölyöknek nevez magában, mert alattomosan pislog, gőgösen pöffeszkedik és olykor rángat; máskor ez az idősebb SS-legény. Az öregebbik gyakran fürkésző pillantást vet Kuderára, úgy látszik, hogy valami fúrja az oldalát, de nem meri kimondani. Rövid habozás után az ablak felé fordul, és érdeklődéssel szemléli a fantasztikus formájú jégvirágokat. Rálehed az üvegre, ujjával megkaparja s unalmában nagyot sóhajtva tér vissza karosszékébe. A szemközti falon gőz zümmög a fűtőtestben, és néha egyegy halk kattanás hallatszik. Itt minden olyan fojtott. A csend, a suttogó beszélgetések, az idősebbik SS-legény horkolása, Agnes nővér ruhájának zizzenése az ajtó csukódása és a kinti szélzúgás. A négy fehér fal valami különös csöndvilágot zár magába, elválasztva Kuderát mindattól, ami kívül történik. Ebben a csöndben érlelődnek gondolatai. Maska, Elwira, az öreg Szymiczek, a bielskói legális elvtársak, Anyó, Cölöp és valamennyi hű embere ebben a pillanatban mind azon töri a fejét, hogyan lehetne őt kilopni a kórházból. *** — A parancs az parancs, -v (Folytatjuk) 52 (Szerk.) 1960, jaiítsa I.