Középdunántúli Napló, 1960. október (Veszprém, 16. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

IMA. október. 1. VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁ­RPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA VÁRPALOTA 3 éves múlt, gazdag eredmények Komoly megfontolások szülték a MVM 305-ös iparitanuló intéze­tén belül a mélyfúró tagozatot. Korábban ez az iparág is olyan volt, hogy néhány évi gyakorlat után a fúrásoknál dolgozó mun­kások „kérhették” egy rövid fúró­­mesteri tanfolyam elvégzését. Ez nem sokat változtatott azon, hogy a drága berendezésekkel szakmai­lag tájékozatlan emberek dolgoz­tak. Azt majd csak ezután lehet lemérni, hogy a szakmailag hoz­záértő emberek foglalkoztatása a gépek élettartamának növekedé­sében milyen anyagi előnyt je­lent a népgazdaságnak. Ehhez még hozzávehetjük az előforduló üzemzavarok gyorsabb elhárítá­sát, végső fokon a termelő mun­ka ütemének meggyorsítását, ak­kor láthatjuk igazán, milyen okosan cselekedett, aki ezt a mun­kát is szakmához kötötte. Lassan 3 éve lesz, hogy az intéze­ten belül 24 tanulóval megindult a mélyfúró tagozat. Ma 106 tanuló (közöttük 30 érettségizett) ismer­kedik egyidejűleg a lakatos, ko­vács, esztergályos, hegesztő szak­ma alapfogásaival és a föld mé­lyének bonyolult világával. Te­gyük hozzá, hogy nem kevés si­kerrel. Hadd hozzak bizonyság is néhány levelet, melyet a külön­,­böző vállalatok küldtek a nyár folyamán hozzájuk kihelyezett tanulókról: „Kovács László az MN—2 fúrópont BU—40-es be­rendezésnél dolgozott. A napi munkabeosztást váltották (isza­pos, kulcsos, motoros stb.), amit szorgalmasan végzett. Munkatár­sai munkájával nagyon meg vol­tak elégedve. Szakmai érdeklődé­se jó. Megjegyezni kívánom, hogy azokon a munkahelyeken, ahol­­ dolgozott, a munkások a munká­jával igen meg voltak elégedve. Az idősebb dolgozókat tisztelet­ben tartotta, ami igen jó hatás­sal volt az idősebb dolgozókra. Kérjük az intézetet: továbbra is így végezzék munkájukat, hogy jól képzett és tisztelettudó embe­reket kapjunk.” — így szólt a le­vél Komlóról. Ilyen értelmű az a levél is, amelyet az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat kábai kirendeltsé­géről kaptunk, ahol Balogh Já­nos tanuló dolgozott. A tanulók osztályfőnöke büszkén mutat ilyen és ehhez hasonló leveleket. Iparos emberek, akik szakmát és emberséget, műveltséget tanul­nak. A jó iparos csak jó mester­től tanulhat. Nem valami korsze­rű műhely, amely rendelkezésre áll, de tanulni lehet benne. A régi csőbarakk most tanműhellyé lé­pett elő. Katonás rendben sora­koznak a satupadok. A fiókok azt mutatják, hogy van gazdájuk. A kézi szerszámraktárban meg­lepetés fogad. Alig két hete, hogy itt Várpalotán lezajlott egy orszá­gos mélyfúró műszaki ankét, és az akkor ígért menetvágó készle­tet a Mélyfúró Anyagellátó Vál­lalat már le is szállította, mintegy 80 ezer forint értékben. Németh Sándor elvtárs, a tan­műhely vezetője igen kényes arra, hogy a lehetőségeken belül a mű­hely kedvelt munkahellyé váljon. Most nem a legmegragadóbb a kép. Kőművesek dolgoznak az épület rendbehozásán, ők is ta­nulók, így kooperálnak az intéze­ten belül a cél érdekében. Az intézet célja: szakmailag művelt embereket adni növekvő feladataink végrehajtásához. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPTÓ Orvosolták a panaszokat A panaszok tömkelege érkezett egy év alatt a városi tanács mező­­gazdasági osztályára a földrende­zéssel kapcsolatban. A termelő­­szövetkezetek földterületének ki­alakításánál nagyon sok földtu­lajdonosnak olyan csereingatlant juttattak, ami nem volt megfele­lő, vagy hamarosan kisajátította a bánya, esetleg elöntötte a víz stb. A panaszok intézésének na­gyon szép példáját láttuk akkor, mikor a megyei tanács illetékes osztálya helybe jött, több napot töltöttek itt, hogy kielégítően megoldják a panaszosok problé­máját. És tegyük hozzá: legna­gyobb részben sikerült is. ÜZEMI ÉLET November 7 Erőmű Nem születnek itt világot ren­gető dolgok, de azért a napi ese­mények közt mindig akadnak ér­deklődésre számot tartók. Ezek­ből kívánok most néhányat is­mertetni. Várpalotai telephely Egy jegyzőkönyv fekszik előt­tem, mely a November 7 Erőmű várpalotai telephelyének szocia­lista címért küzdő brigádjai mun­kájának értékelését tartalmaz­za. Kitűnik ebből, hogy az üzem­ben öt brigád tevékenykedik 57 taggal, a szocialista brigád címet azonban egynek sem sikerült el­érnie. Nem kívánom most mindegyik brigád munkáját ismertetni, csu­pán a II. szakot emelem ki belő­lük. 1960. január 6-án elsőnek ha­tározták el a telephelyen, hogy küzdeni kívánnak a szocialista brigád címért. Célkitűzéseik re­álisak voltak és azok teljesítése esetén joggal érdemelték volna ki a kitüntető címet. De sajnos ez nem sikerült. Miért? Vállalták, hogy a teljes munka­időt kihasználják és igazolatlan hiányzás nem fordul elő. Kiss István szénszalag-kezelő 2 napot igazolatlanul hiányzott. Megfo­gadták azt is, hogy példás maga­tartást tanúsítanak úgy az üzem­ben, mint a magánéletben. Kiss Istvánt fegyelmi elé kellett von­ni ittassága miatt. Fegyelmi eljá­rást kellett indítani Lampert Pé­ter ellen, mivel az üzem terüle­tén verekedett. Ugyancsak nem tartották be a gazdasági és az általános művelt­ségük emelését célzó célkitűzései­ket sem. Hasonló cipőben járnak a többi brigádok is,hiszen együt­tes ...eredményük” 5 munkanap igazolatlan hiányzás, több késés, továbbá 3 munkanap kiesés saját hibából eredő üzemi balesetből. Nem szabad azt sem szó nélkül hagyni, hogy az 57 brigádtagból 38-nak nincs meg a VIII. általá­nos iskolai végzettsége. Remélhe­tőleg ezek a hiányosságok kikü­szöbölést nyernek. Ehhez termé­szetes nemcsak a telephely párt-, szakszervezeti és műszaki vezető­ségének akarata szükséges. Szük­séges az is, hogy a kollektíva, de főképp a nem megfelelő viselke­désű dolgozók ne csak papíron, de a valóságban­­is akarják a szo­cialista brigád címet. Egy köröm — 200 forint Az utóbbi időben igen sok ujj­­sérülés éri az erőmű dolgozóit, mivel az Állami Biztosító 200 fo­rintot fizet egy „körömért”, illet­ve egy köröm levétel esetén a biz­tosítottnak. A második félévben eddig körülbelül 6 dolgozó ..vet­te igénybe ezen szolgáltatást*’, miután az SZTK-ban levették körmüket. Jó volna,­­ha a dolgozók vigyáz­nának a ..körmükre”, mert a vi­gyázatlanság könnyen súlyosabb sérülést is okozhat. .Nem akarom azt mondani, hogy a sérülések oka ..több" mint vigyázatlanság, de azért jobban kell vigyázni. 103 ú­jítás Befejezést nyert az augusztus 15-én indított munkavédelmi újí­tási hónap, mely 103 beadott ja­vaslatot eredményezett. Ezek túl­nyomó többségét elfogadták és bevezetésük már megkezdődött. Eredményük gazdasági számí­tással nem mutatható ki, de még­is hasznosak, biztonságosabbá, könnyebbé teszik a munkát. Az újítási hónapban a legeredménye­sebben Bölcsik János elvtárs te­vékenykedett. Eredménye 13 be­adott javaslat, melyből 11-et elfo­gadtak, 10 már bevezetést nyert. Sorrendben utána Máté Vendel és Horváth István széntéri dolgozók következnek. Névadó ünnepség Bensőséges ünnepségen, nagy­számú vendég jelenlétében kapott nevet az erőmű Béke művelődé­si házának könyvtártermében Sass Istvánok kisleánya. Mázsa Sándor elvtárs, az erőmű párt- és szakszervezeti bizottsá­ga nevében köszöntötte a kis Anikót és a szülőket, akik foga­dalmat tettek, hogy becsületes, igaz emberré nevelik gyermekü­ket. Ezután a szakszervezeti bi­zottság és a nőtanács képviselői nyújtották át ajándékaikat. Az úttörők pedig úttörő nyakkendő­vel ajándékozták meg a kis ün­nepeltet. Kolman Helytállnak az aknamélyítők A Várpalotai Aknamélyítő Vál­lalat üzemének pártszervezeténél vagyunk. Készül a III. negyedévi munkaterv. Nem szándékunk a­r­­ról szólni, hogy milyen tervekkel foglalkoznak. Csupán azzal, amit maguk mögött hagytak. Kis lét­számú pártszervezet ez. Dolgozói­nak száma itt a városban is alig haladja meg a százat, de a meg­tett munka azt bizonyítja: ko­moly politikai munka folyik itt. Csupán egyetlen tételt ragadunk ki a II. negyedéves tervből ennek igazolására. ..A szocialista mun­kabrigád mozgalmat május else­jével beindítottuk. A szerződés 6 hónapra szól. A versenyszakasz­ban sokkal többet akarunk tö­rődni a brigádokkal, a brigád dol­gozóival. Minden brigádot egy­­egy műszaki patronál. Havonta taggyűléseken és termelési ta­nácskozáson értékeljük a vállalás teljesítését” ... Ez a néhány mondat sok fel­adatot és sok munkát takar. A története így kezdődik: 1959. ok­tóber 1-ével 3 brigád szerződést kötött a vállalattal, hogy szeretnék a szocialista címet elnyerni. A versenyfeltételeket a vállalat vezetői igen nagy szigorral össze­állították. Aztán a brigádot ma­gukra hagyták, most mutassátok meg, hogy különbek vagytok a többi dolgozónál. Persze a várt eredmény elmaradt. A versenyszakasz lejártával összeültek a brigádokkal és ku­tatták — meg is találták — a baj okát. Ugyanis egyik brigád sem tudta teljesíteni a feltételeket. A pártalapszervezet összegezte a tapasztalatokat. Legnagyobb baj azt volt,­­hogy a versenyfeltétele­ket a brigád nem érezte magáé­nak. Túl nagy volt a követelmény és a műszaki patronálok vajmi keveset segítettek. A politikai továbbképzésnél a feladatok számához mérték a fej­lődést. Az egyéni gondokkal, ba­jokkal nem törődtek stb. Nehogy azt gondolja valaki, hogy az első kezdeményezés nem hozott eredményt, hozott, mégpe­dig a termelés minősége, anyag­takarékosság terén. Többen elvégezték az általá­nos iskola VII. osztályát, a kollektíva is összekovácsoló­­dott és a dolgozók 75 százalé­ka jár politikai oktatásra. A tapasztalatok birtokában mindenki érezte a felelősségét és másként láttak munkához, így került a pártszervezet II. negyed­évi munkatervébe a fenti szöveg. Ami a gyakorlatban úgy alakult, hogy segítették az új értékelő bi­zottság munkáját. A szakszerve­zettel közösen megteremtették a verseny nyilvánosságot. Az új szakaszban 6 brigád, szinte a vál­lalat minden dolgozója beneve­zett. Munkájuk eredményét, tet­teiket hirdeti a tábla. A párttag­gyűléseken állandóan napirenden szerepelt a brigád-mozgalom ügye. A brigádok által összeállított versenyfeltételek teljesítéséért megindult a komoly munka. A politikai oktatás szünetét sajtó­­tájékoztatókkal helyettesítik. Az üzemvezetőség megtartja a szak­mai továbbképzést. A kollektíva még jobban összekovácsolódott. Az igazolatlan mulasztás is­meretlen fogalom lett. Együttt mentek színházba, moziba, társadalmi munkára. A pártszervezet, de a műszakiak is másként láttak munkához. Az eredmény százalékokban is le­mérhető. Május 1-én 94,7 százalék volt az üzemegység tervteljesíté­se. Június 1-én 116, júliusban 106, augusztusban 141,5 százalék­ra sikerült. Talán sokan egyetértenek ve­lünk abban, ha azt mondjuk: a pártszervezet a munkatervének ezt a pontját jól hajtotta végre. Figyelmességével, törődésével megváltoztatott egy egész kollek­tívát. Nem azt jelenti ez, hogy most itt minden jól megy. S ha már itt tartunk, azt is elárulhatjuk, hogy a versenyértékelők azon módszerével sem értünk egyet, hogy mindenütt azt írják: a bri­gád 100 százalékra teljesítette vállalt tervét és a minőségi köve­telményeket. Tudjuk, hogy a 6 brigád közül 105 és 125 százalékot teljesítők is van­nak. A szakmai foglalkozásokat ne öt­letszerűen, hanem tematika sze­rint tartsák meg. Ez olyan hiba, amin könnyen segíteni lehet. Az öntudatos munkát, a jó kol­lektívát megteremtették. S ez a pártszervezet vezetésével, vala­mennyi ott dolgozó munkájával született meg. Ha továbbra is így törődnek a brigádokkal, no­vember 7-én bizonyára arról ad­hatunk majd számot, hogy van már szocialista brigádunk. Vissza­állították a munkaverseny becsü­letét, ami ennél a vállalatnál már eddig is sok eredményt ho­zott. Sándorné Elvágható-e a karfiol? Tabi László a Népszabadságban két cikket is írt már a fehér ke­nyér elvághat­óságáról. Most Pét­­fürdőn is jelentkezett egy elvá­gási probléma. Történt ugyanis, hogy a piacon lévő zöldséges boltban gyönyörű, nagy karfiolo­kat árultak. A két háziasszony megkérte az elárusítónőt, hogy vágja ketté a karfiolt. Az csak hosszas rábeszélés után volt erre hajlandó, mert a karfiol felsőbb rendelkezésre nem vágható el. A bonyodalom akkor kezdő­dött, amikor a két háziasszony nem volt hajlandó a kettévágott karfiolt elvinni, mert annak bel­seje teljesen romlott volt. Az el­­adónő szerint neki kell az elvá­gott karfiolt megfizetni, mert a központ elvágott állapotban azt nem veszi vissza. — Mi lesz hát most?." A tröszt mindenese... A vegyes-üzemet úgy tessék elképzelni, hogy dolgozóinak a fejpárná­tól a TH-gyűrűig minden megfordul a kezükön, ami a szénbányászathoz szükséges. Az anyagszállítás olyan dolog, hogy akár esik, akár fúj, a bánya nem várhat. Az utak nem mindenütt a legjobbak, így a gépkocsivezetőkön is igen sok múlik. Ezen a téren nincs is panasz. De a bányához bányász is kell. És bizony jelentős részük munkásszálláson lakik, akiknek emberhez méltó lakhelyet kell biztosítani. A hálótermek, mosdók, kultúrszobák fel­szerelése, rendbentartása is a vegyes­ üzem dolga. A központi bányatelep fürdőjének korszerűsítését is ők végezték. Csupán ez évben fél milliós munkát végeztek a fürdő átalakításán. Bár egyre nagyobb sikerrel folyik a régi bányász lakóházaknak a feladása, de még így is több, mint ezer la­kás kezelését végzik. Van a trösztnek egy üdülője Balatonszepezden. Ennek szebbé, kényel­mesebbé tétele is az ő dolguk. A legutóbbi időben öltöző, csónakház, móló építésén mintegy 150 ezer forint értékű munkát végeztek. Újjáépítik az if­júsági házat, bővítik a­ tröszt épületét. A központi telepen raktárt, gépcsar­nokot, szivattyú próbaállomást építettek. Egyszóval az építési részleg évi tízmillió forint kapacitással dolgozik. Aki a központi telepen jár, látja, hogy hogyan rendeződik, csinosodik, tisztul. Lassan olyan képe lesz, mint egy „igazi” ipartelepnek. Talán elég annyit elmondani, hogy az építési részlegen kívül 12—14 millió forint ér­tékű produktív munkát végeznek évente. Mint a többi üzem, ők is tervek szerint dolgoznak, kötelesek betartani a tervben megszabott mutatókat. Könnyű ezt mondani. De tessék csak be­ülni Gebhardt Gyula elvtárs üzemvezető irodájába. Tízpercenként szól a te­lefon .. . Gebhardt elvtárs, ez kellene sürgősen . . . Gyurikám, ezt csináltasd meg . .. Te, öregem, küldj nekem ezt vagy azt. . . így megy ez napról nap­ra. Ha valahova érvényes a sokat emlegetett rugalmas megoldás, hát ide érvényes. És azért megoldódik. Van ebben egy kis szerencse is. Gebhardt elvtárs szerencsés abban, hogy sokat érintkezik az emberekkel, meg, hogy jó részlegvezetői vannak. Persze, ez nem magától született, éppen az em­berekkel való foglalkozás hozta, hogy a tapasztalt dolgozókat bátran he­lyezte magasabb beosztásba. Éppen az előbbiekből fakad az is, hogy az üzem tekintélyes számú dolgozójának mintegy kétharmada állandósult. Van egy másik örvendetes tény is: a dolgozók esti iskolájának beindu­lásával többen jelentkeztek technikumi képzésre. Igaz az, hogy e feladatok megoldásához megvan az a biztos támasz, amely nélkül a feladatok megol­dása lehetetlen. A vezetők nevelésében és kiválasztásában, a tervfeladatok végrehajtásában meggyőző szavával sokat segít a pártszervezet. Mellettük ott a KISZ lelkesítő munkájával. Ilyen körülmények között szólhat a­ telefon. Van erő mindenre. A tröszt mindenese jól végzi feladatát. Angyal . 5

Next