Középdunántúli Napló, 1960. november (Veszprém, 16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

1919. november 1. KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ Határidő: azonnal és folyamatosan A rendes, havi tanácsülést tar­tották meg a minap Mihályháza községben. A végrehajtó bizottság fiunkaterve szerint a részvevők az úttörő munka ismertetése után meghallgatták a falu egyik ter­melőszövetkezete, a Kossuth elnö­kének beszámolóját, az őszi mező­­gazdasági munkák állásáról. — Az összejövetelig —­ mondta Horváth Lajos elvtárs, termelő­szövetkezeti elnök — hatvannégy hold rozsot és ötvenhárom hold őszi árpát vetettünk el. 230 hold búzavetést tervezünk — ötven holdnyi területet elő is készítet­tünk eddig, de még ebből semmit sem­­vetettünk el. Az időjárás, a cukorrépa szállítás és a silózás hátráltatja a­­ vetést. A sarját, a tarlólóherét és a lucernát behord­­tuk, "de még hátra van negyven­­három hold köles, tíz hold napra­forgó és 120 hold kukorica beta­karítása ... A feladataink elvtár­sak nagyok, de majd ezeket is megoldjuk, mint a többit... Arra kérek mindenkit, hogy hozzászó­lásaikkal, javaslataikkal segítsék a munkánkat. Lényegében ennyi volt csu­pán a Kossuth Termelőszövetke­zet elnökének mondanivalója a tanácsülésnek munkájukról. Bár a számok felsorolásából is sok minden kiderül, mégis vitatni le­hetne, a kérdést: nem lett volna-e helyesebb részletesebb, az elmara­dás egyéb okait feltáró, a tenni­valókra konkrétan rámutató tá­jékoztatót adni? Mert a „nagy feladatokat is megoldjuk, mint a többit”­ megállapítást a legkisebb jószándékkal sem lehet útmuta­tásnak­­tekinteni. Ettől még nem igen válik gyorsabbá a munka. A kellően elő nem készített be­számoló alapján érdembeli vita sem bontakozott ki a tanácsülé­sen. A napirendhez hozzászóló néhány tanácstag főleg azt hang­súlyozta, hogy mennyire szüksé­ges lenne a családtagok bevonása a betakarítási munkákba. Ennek alapján született meg azután az alábbi, 17/1960. számú tanácshatá­rozat: „A tanácsülés utasítja Wallner József elvtársat, a végrehajtó bi­zottság elnökét, hogy az őszi beta­karítási, valamint vetési munkák biztosítása érdekében tegyen ja­vaslatot a termelőszövetkezetek vezetőségeinek a családtagok be­vonására. Határidő: azonnal és folyamatos." Wallner József elvtárs, sokirá­nyú egyéb elfoglaltsága mellett tehát "törheti a fejét, milyen mó­don gyorsítható meg a betakarí­tás és vetés a Kossuth, a Szabad Föld Termelőszövetkezetekben, miképpen vonják be a munkába a családtagokat, hiszen határozat kötelezi erre. Egy ember azonban csak egy ember, bármilyen nagy tapasztalatokkal rendelkezzen is, alapvetően nem tud változtatni a fennálló állapoton, ha cselekvően nem támogatja a kollektíva ere­je, bölcsessége. De számíthat-e erre a segítségre Wallner József elvtárs a tanácshatározat végre­hajtásában? Mihályhazan a pártszervezet­nek huszonkét, a tanácsnak pedig huszonnyolc tagja van. A pártta­gok túlnyomó többsége a Szabad Föld Termelőszövetkezetben dol­gozik, és tizenegy kommunista tagja a tanácsnak, összefogva és céltudatosan irányítva nem kis erőt képviselne ez a kollektíva Sajnos jelenleg hiányzik a köz­ségben az a felvilágosító munka, amelyet a párttagok és a tanács­tagok végeztek legutóbb az adó­bevételi terv teljesítése érdeké­ben. Egyénenként ugyan mind­egyikük lelkiismeretesen dolgozik, ritka kivételek közé tartozik azonban, hogy a pártszervezet tagjai, illetve a kommunista ta­nácstagok összejöjjenek megbe­szélni egy-egy tanácsülés napi­rendjére kerülő kérdéseket és a feladatok megoldásával kapcsola­tos teendőket. Amikor a legjob­ban fontos volna, a pártszervezet már két hónapja nem tartott tag­gyűlést — A nagy munkák idején — jegyzi meg Tóth Jenő elvtárs, a pártszervezet egyik tagja — nem­igen lehet összehívni a tagságot. Az emberek dolgoznak — és sok­kal jobban, mint tavaly —, az el­foglaltság leköti őket. Rácáfol erre az állításra az a tény, hogy a tanácsülésekre álta­lában elmennek az emberek, sőt annak befejeztével szinte alig akar végeszakadni a beszélgetés­nek, a tapasztalatok kicserélésé­nek. Az emberek Mihályházán is igénylik a politikai felvilágosító munkát a különböző kérdések­ben. Kár, — amint az egyik párt­tag említette —, hogy a bizakodó hangulat mellett ,,a faluban min­den csendes". A pártszervezetnek, a kommunistáknak meg kellene törni a csendet. A szervezeti éle­tet kellene mindenekelőtt moz­galmasabbá tenni. Ezt a párttit­kár, Szalay Gábor elvtárs és még néhány párttag állami oktatásban való részvétele sem­­befolyásol­hatja. Az ŐSZI munkák meggyorsítá­sa többek között a családtagok be­vonásával és a­­ fent idézett — tanácshatározat végrehajtása csak a tanács, a termelőszövetkezetek és a pártszervezet tagjainak együttes összefogásával valósul­hat meg Mihályházán. Határidő: azonnal és folyamatosan. Kanizsa István A szocialista címért küzdő brigád segít! Hogyan lesz a lemaradásból tervtúlteljesítés ? A Villamossági-, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára vesz­prémi telepén hiába indult­­ el júliusban az „Élenjáró-ciklus’’ címért a verseny, az V-ös cik­lus nem tudta tervét teljesíteni. Az igazolatlan hiányzások és a sok felejt csak rontották a hely­zetet. A harmadik negyedév ér­tékelése után Sütő Istvánná, Bolvári Miklósné és Steinger­­waldné a többi dolgozóval együtt azon tanakodott, hogy valamit tenni kell! De mit? Az I. ciklusban a Ságvári bri­gád a szocialista címért küzd, keressük meg őket! Az elhatá­rozást tett is követte,­ a­ tettet pedig szocialista brigád szerző­dés. A munka jobb szervezése, a munkafegyelem javítása, ész­­szerűsítések, szakmai fejlődés: minden bekerült a szerződésbe Páyer Lajos ciklusvezető és Kovács­­ Lajos csoportvezető minden segítséget megadott ne­kik. Ment a munka. A termelési osztály kilincsét naponta „használták”, érdek­lődtek napi teljesítményük után. Október 20-án érték utol magukat, napra­készen, állottak a tervvel. Október 27-én még nagyobb volt az öröm, teljesí­tették a havi tervet! A jelszó­ból: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni, így lett valóság. Nem lenne egész a kép, ha nem szólnánk arról, hogy a „Hámán Kató” brigád egy árva gyerme­ket gondoz, látogat. A ,,Hámán Kató” brigád csak egy az öt közül, amelyik a gyár­ban a szocialista címért küzd. Munkájuk nyomán eltűnt a hó­végi hajrá, és minden bizony­nyal az éves tervet nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesí­tik. A versenytáblák már most is 1—2 százalék pluszt mutat­nak! JÁRDA KÉSZÜL so­M­L­Ó­S­Z­Ö­L­LŐs­ő­N Felavatták a Köztársaság téri emlékművet Vasárnap ünnepélyesen felavat­ták a magyar nép szabadságáért elesett hősök emlékművét a Köz­társaság téren. Az ünnepiségen a párt, a kormány, a fegyveres tes­tületek képviselői, a társadalmi és tömegszervezetek küldöttei, a munkásmozgalom sok régi har­cosa, az egykori küzdőtársak, az­ elesettek vértanúságának hiteles tanúi, Budapest dolgozói adóztak a hősöknek kijáró tisztelettel az új emlékmű előtt. A himnusz hangjai után Gáspár­­Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára mondott beszédet. A leleplezés után a főváros dol­gozói nevében Veres József, a Fő­városi Tanács VB-elnöke átvette az emlékművet, majd gyászdalla­mok hangjainál elhelyezték a ko­szorúkat. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) _____ __ A Tűztorony aljában Hiába van már sokszor foga az időnek, Veszprémet még mindig szorgalmasan látogatják a turisták. A kecskeméti leánygimnázium tanulói „felülről” — a Tűztoronyból — szeretnének bepillantani városkánk „titkaiba". Mikor lehet már elindulni fölfelé? Aki az illatszerboltból a Tűztoronyt akarja látni, ki kell állnia az út közepére. De ki kiváncsi ennyi csinos lány mellett az öreg Tűz­toronyra? Éppen rakodás közben leptük meg a „technikásokat”: Szávay Ágnest, Szabó Zsuzsannát és Bugsch Évát, akik Somogyi Éva boltvezetőnő vezénylése mellett egy napot a gimnáziumból a „szépítőszerek birodalmában” töltenek. Cyrano monológja jut eszünkbe: „Micsoda cégér — inkább vonzerő! — egy illatszerész­nek!” Hát, ha „Tűztorony-órát lánccal” nem is vehetnek a fiúk, ebből a pénzből, mégiscsak jól jön! A vadgesztenye szezon az ügyeseknek hoz a „konyhára”, a népgazdaság hasznáról nem is beszélve. g JT ,■ C­í p A4 ^ s

Next