Napló, 1961. január (Veszprém, 17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. január 1. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA téHtéééééééá NAPLÓ A 3004-es hatása Mihályiam A forradalmi munkás-paraszt kormány már harmadik éve sza­bályozza azokat a kedvezménye­ket, amelyeknek célja, hogy a ter­melőszövetkezetek gazdasági meg­erősítését elősegítsék. Ezek a 3004- es rendeletek évről évre szélesí­tik a kedvezmények és állami tá­mogatás körét, és komoly mér­tékben járulnak hozzá a termelő­­szövetkezetek gazdálkodásának megszilárdulásához. A 3004-esek a termelőszövet­kezetek gazdasági megerősíté­sének szilárd alapjai, szinte kimeríthetetlen forrásai, de csak akkor, ha a termelőszö­vetkezeti vezetők ezeket a rendeleteket alaposan ismerik és a belőlük adódó lehetősége­ket fel is használják. A gyakorlat azt igazolja, hogy a termelőszövetkezetek nem minden esetben használják ki a lehetősé­geket, az is előfordul, hogy nem is ismerik. Nem egy esetben a Ma­gyar Nemzeti Bank fiókjának kell felhívni a figyelmet arra, hogy éljenek a rendelet adta lehető­ségekkel. Véleményem szerint sok termelőszövetkezet komoly hitel­felvételi és hitel­elengedési lehetőségtől fosztja meg a gazda­ságot, amikor nem fordít annyi gondot ezekre a rendeletekre, mint amennyi szükséges lenne. A 3004-esek által biztosított kedvezmények két nagy csoport­ba sorolhatók. Vannak olyan jel­legűek, amelyek minden termelő­szövetkezetet megilletnek, és van­nak speciálisak. Az 1959. január 1. után alakult, vagy területileg jelentősen meg­növekedett termelőszövetkezetek­nél igen jelentős a zöld-, de főleg a műtrágya kedvezmény, vala­mint a növényvédőszerek áránál biztosított kedvezmény. A mi termelőszövetkezetünkben az ilyen címen biztosított összeg kö­zel 80 ezer forint. A szőlő- és gyümölcstelepíté­seknél a feltételek teljesítése ese­tén 80 százalékos hitel elengedés­ben részesülnek a termelőszövet­kezetek. Ha például egy öt ka­­tasztrális hold­alma telepítésénél a folyósított hitel 24 ezer forint, a feltételek teljesítése esetén eb­ből csak 4800 forintot kell vissza­fizetni, azt sem egy év altt, bár termőre fordulás után még egy gyengébb év hozama is biztosítja az egész esedékes hitel visszafi­zetését Mégis azt tapasztalom, hogy számos termelőszövetkezet­ben, ahol vagy jó feltételei van­nak a szőlő-, gyümölcstelepítés­nek, vagy felújításra váró kiöre­gedett területek vannak, nem használják fel megfelelően ezt a lehetőséget sem. A saját nevelésű nőivarú és to­­vábbtartásra alkalmas szarvas­­marhák után különféle hitelek felvételét teszi lehetővé a rende­let. A rendelet szerint a termelő­­szövetkezeteket minden saját nevelésű előhasi üsző ellése­­kor 1000 forint hitel elenge­désben lehet részesíteni, ha a termelőszövetkezet az állam iránti szerződéses kötelezettségé­nek eleget tesz. Ebben az évben ilyen címen termelőszövetkeze­tünk hatezer forint hitel elenge­désben részesült, és 1961-ben ez az összeg előreláthatóan 22—25 ezer forint lesz. Tapasztalatom szerint a hitel­elengedésnek erről a fajtájáról is több termelőszö­vetkezet megfeledkezett. Sajnos, néhány termelőszövet­kezet a rendeletben biztosított kedvezményeket szinte csak ak­kor veszi igénybe, ha azok auto­matikusan az ölébe pottyannak (például a gépállomási munkadíj kedvezmény). A hitelek felvéte­léért, illetve a biztosított hitelek elengedéséért azonban tervszerű, komoly munkát kell végezni. Az áruértékesítési terv teljesítése után például ugyancsak jelentős vinzitkedvezményben részesül a termelőszövetkezet, de ezt már év elején a tervkészítéskor, a termés­átlagok tervezésekor, a szerződé­sek megkötésekor figyelembe kell venni, meg kell tervezni. Termelőszövetkezetünk ez év­ben áruértékesítési tervét 140 százalékra teljesítette, és en­nek alapján 90 ezer forint hi­tel­elengedésben részesült. Természetesen az áruértékesí­tési terv teljesítése, illetve túltel­jesítése sem könnyű feladat. Ez komoly, felelősségteljes tervké­szítéssel és a tervek céltudatos megvalósításával jár együtt. A termelési tervekben részletesen ki kell dolgozni az agrotechnikai feltételeket, a várható termésho­zamokat, kedvezőtlen időjárás esetén azonnal intézkedéseket kell tenni a kiesések pótlására. Ugyan­akkor az árutermelés fokozásá­nak igen nagy lehetőségei van­nak. Bármit nézzünk is, akár a talajjavítást, akár a vegyszeres gyomirtást, vagy egyéb növény­védő szerek alkalmazását, minde­nütt ott találjuk az állam segítő­készségét. Az állatállomány minőségi és mennyiségi fokozásánál a te­nyészállat akciók révén államunk komoly mértékben segíti a terme­lőszövetkezeteket. Azok a szövet­kezetek, amelyek a 3004-es rende­letben foglalt tenyészkoca és szarvasmarha akciót kihasznál­ják, rövid idő alatt kialakíthatják törzsállományukat, és egyben megteremthetik az árutermelés fejlesztésének szilárd alapját. A mi termelőszövetkezetünk már 1959-ben is élt ezekkel a lehető­ségekkel. Felvásároltunk 60 darab anyakocát és 40 darab vemhes üszőt. Ezzel elértük azt, hogy az 1960-as esztendő sertéshiz­lalásához a süldőket már sa­ját állományunkból biztosí­tottuk, és az 1961-es év hizlalási szük­séglete is már jórészt biztosítva van. A 3004-es rendelet biztosította kedvezmények felhasználása, az áruértékesítési tervünk túltelje­sítéséből származó hitel elengedés azt jelentette, hogy ezekből az összegekből megteremtettük ter­melőszövetkezetünk saját gép­parkját. Az 1960-as esztendőben négy darab erőgépet és számos munkagépet vásároltunk. Az eddigiekben csak az állatte­nyésztés, szőlő-, gyümölcstermelés és az áruértékesítés vonalán igénybe vehető kedvezményekről szóltam. Ez nem jelenti azt, hogy a kedvezmények csak e területen vannak. Akár az építkezést, akár a növényvédelmet nézzük is, min­denütt találkozunk ezekkel a le­hetőségekkel, és véleményem sze­rint ezeket a lehetőségeket tuda­tos, tervszerű munkával a terme­lőszövetkezeteknek saját jól fel­fogott érdekükben sokkal inkább ki kellene használni. A mi terme­lőszövetkezetünk vezetősége és tagsága ismeri a termelőszövet­kezeteket érintő rendeleteket, is­merjük a 3004-es rendeleteket is. Azon dolgozunk, hogy pártunk és kormányunk segítőkészsége a­lap­ján minél több gabonát, húst, te­jet és egyéb áruféleséget biztosít­sunk a népgazdaság számára. Sós Ferenc a mihályfai Dózsa Tsz elnöke 11 termelőszövetkezet munkájáról tárgyalt a balatonhenyei párttaggyű­lés Balatonhenyén legutóbb a termelőszövetkezet munkájának ér­tékelésével és a községfejlesztési terv megvalósításával foglalkoz­tak a taggyűlésen. A termelőszövetkezet párttitkára elmondotta, hogy a vetési ter­vet, amely 150 kh búza, 100 kh rozs és 20 kh őszi árpa volt, telje­sítették. Időben elvégezték a burgonya és a cukorrépa szedését, a kukoricatörés befejezését azonban akadályozta, hogy csak most ké­szült el a kukoricagóréjuk. A községfejlesztési terv teljesítését a tanács vb. titkára ismer­tette. Elmondta, hogy a művelődési otthon építése befejeződött, és az otthon megkezdte működését. Értéke 114 798 forint. A művelő­dési otthonon végzett társadalmi munka értéke 10 270 forint. (Füredi Árpád levele nyomán) „Univerzális” kollektíva A műhelyvezető nyugta­lanul toporog a földön heverő al­katrészek mellett. Már mindent összeszereltek, csak a tengely hiányzik az U—28-asból. — Még nem jelentkeztek? — zavarja meg kérdésével Pál István szerelő. — Tizenegyre mondták, hogy felhívnak bennünket — válaszol, órájára néz, fél tizenkettőre jár az idő. Lerakja a szerszámokat és befelé indul az irodába. Éppen a legjobbkor. A belső szobából a nevét kiabálják. — Virtlik, Halimba keres! — A Csabrendeki Gépállomás­ról Virtlik József beszél — szapo­­rázza szavait. — Mi újság elvtár­sak? — nyomban így érdeklődik. A vonal másik végén válaszolnak. Hogy mit, azt nem hallani, de a műhelyszerelő arcáról olvasni le­het, hogy jó hírt kapott. — Elkészítették — súgja örömmel. — Kár volt Pestre utazgatni — mondják neki. — Szóval délután mehetünk? — kérdezi vissza Virtlik a telefon­ba. — Köszönjük, viszontlátásra — a beszélgetést befejezik. Leül a székre, úgy folytatja. — Ha tudnák, mit összeszalad­gáltunk ezért a tengelyért!? Pes­ten voltunk, Veszprémben, de se­hol sem kaptunk tengelyt a trak­torba. Pedig már csak ez az egy hiányzik a tervteljesítésünkből. De ez is meglesz! A Halimbai Bá­nya elvállalta, hogy csinál nekünk egy tengelyt. És megcsinálták! Nem tud, nyugodni addig, amíg a kintieknek is el nem mondhatja. Utána visszajön még beszélgetni. A gépállomás szerelőkollektívájá­ról van mit elmondani. Huszonhét traktor főjavítását, cséplőgépek, kombájnok javítását végezték el. Most a gépszínek szerelésén dol­goznak. Sürgős a munka, mert a cséplőgépek kint állnak a szabad ég alatt, s bizony nem tesz jót a faanyagnak a sok eső­s havazás. Hogy gyorsabban elkészüljenek az összeszereléssel, minden más munkát félretettek. Ha meghozzák a tengelyt, hárman gyorsan besze­relik, és máris jelenthetik, hogy befejezték éves gépjavítási tervü­ket. Ezért nyugtalankodott a mű­helyvezető. Nem akartak lema­radni a tervteljesítéssel. — Sokszor volt problémájuk az alkatrész beszerzés? — Eddig még nem volt, csak ezt a tengelyt nem tudtuk beszerezni. De az a fő, hogy ez is sikerült. Reméljük, a nagyjavítás­kor sem kell azért vesztegelni, hogy nem kapunk alkatrészt — reménykedik a műhelyvezető. Ez figyelmeztetés az illetékesek­nek, akiken múlik az alkatrész el­osztása, gyártása. Az idei téli gép­javításokhoz több anyagra lesz szükség, mivel a gépek száma is jelentősen megemelkedett. — A szerelőgárdájuk bírja a munkát? — Kevesen vagyunk — mondja Vittlik József. — Összesen tizen­négyen dolgozunk a javításokon. Jövőre huszonhatan lehetünk, de még nem tudjuk, honnan lesz meg ez a létszám. Mert jó szere­lők kellenek. Univerzális embe­rek. Olyan, mint Pál István, aki úgy ért a zetor szereléséhez, mint a kombájn, vagy a cséplőgép-sze­reléshez. Már van egy néhány ilyen emberünk — folytatta a fel­sorolást. Horváth József, Kasza Antal, Mák József. A legjobb körzeti szere­lőnek Szabó Kálmánt tartja a műhelyvezető, így indokolja meg véleményét: — Az ő körzetében a gépek mindig karbantartottak. Benti ja­vításra alig jöttek be gépek a körzetéből. Ha hiba volt, kint a helyszínen megjavította. Ha na­gyobb javítás volt a gépen, akkor is maga végezte el itt a műhely­ben. A benti szerelők végezhették a beütemezett javításokat. A műhelyvezetőről magáról is megtudunk néhány dolgot. Jó szakember. Négy év óta vezeti a műhely munkáját. Traktorosból lett vezető. Univerzális emberré képezte magát. Ez ellen tiltakozik. Azt mondja: még mindig képezi magát. Állan­dóan tanulmányozza a legújabb szaklapokat. Legutóbb a villamos­­sági részek tanulmányozásával töltötte szabadidejét. — Lépést kell tartani a fej­lődéssel, különben nem tudunk jó munkát végezni. Mert nemcsak a Hoffer traktorok szerelését kell jól tudnunk, hanem a legkorsze­rűbb gépekét is — ezt vallja Vitt­lik elvtárs. Most a télen a szerelőknek tan­folyamot szerveznek. Az új gépek szerelésével ismerkednek meg. Ami az új gépeket illeti, van be­lőlük bőven a Csabrendeki Gép­állomáson is. Ezek karbantartását, javítását nekik kell elvégezni, és nem akárhogyan, hanem ha lehető legjobban. Mert jövőre kizárólag jól működő gépeket szeretne út­nak bocsájtani a termelőszövetke­zetekbe a javító-szerelő kollektí­va. Józsa Mária m Egy lépéssel tovább Ma már az ország szántóterü­letének 77 százaléka a me­zőgazdaság szocialista szektorához tartozik, a két évvel ezelőtti 30,7 százalékkal szemben. A továbbfejlődés szempontjából egyre sürgetőbb a mezőgazdasági termelés eddiginél erőteljesebb fo­kozása. Ennek a legfontosabb elő­feltétele :A nagyüzemi keretek végleges térhódítása az egész me­zőgazdaságban, s ennek alapján a termelés gyors ütemű fellendítésé­nek biztosítása” — mondotta Fe­hér Lajos elvtárs országgyűlési felszólalásában. A Magyar Szocialista Munkás­párt VII. kongresszusának a má­sodik ötéves tervre vonatkozó irányelvei világosan meghatároz­zák a mezőgazdaság fejlesztésé­ben előttünk álló feladatokat. Ha figyelembe vesszük, hogy a második ötéves terv a hároméves terv sikeres teljesítésének ered­ményeként átdolgozásra kerül, úgy a gazdasági vezetés — a me­zőgazdasági termelésben is — még nagyobb „emberi helytállást, kom­munista elvhűséget” kíván. Az állami gazdaságok ma már szilárd bázisai szocialista mező­­gazdaságunknak — hangsúlyozta Losonczy Pál földművelésügyi mi­niszter elvtárs az országgyűlésen. Terméshozamaikkal példát mutat­nak, országos átlagban búzából 14, kukoricából 20, burgonyából 80, cukorrépából 160 mázsát takarí­tottak be katasztrális holdanként. Az egy tehénre jutó tejhozam pe­dig 3300 liter évenként. A termelőszövetkezetek is fejlődtek, szervezetileg, poli­tikailag és gazdaságilag sokat erősödtek. Veszprém megye ter­melőszövetkezeteire is ez a jellem­ző. A közelgő zárszámadások vár­ható eredményei is ezt igazolják. A zirci járásban mintegy tizenhá­rom termelőszövetkezetnél 12 ezer forint felett lesz az egy tagra jutó jövedelem. Az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek helytállása mellett az egyénileg gazdálkodók jelenleg már nem adják az ará­nyosan rájuk jutó részt a nép­gazdaságnak. Ezért is a mezőgaz­dasági termelés erőteljes fellendí­tése, az átszervezés befejezése alapvető feladat, a nagyüzemi mezőgazdaságra­­ való áttérést szocialista módon, a dolgozó parasztság fel­emelésének útján, a munkás-pa­raszt szövetség erősítése közben valósítjuk meg. A nép vágyának, gazdag, boldog életének megte­remtése csak úgy valósulhat meg, ha a mezőgazdaságban is győz a szocializmus. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésében nagy feladat hárul a proletárdiktatúra vezető erejére: a munkásosztályra. A felszabadulás utáni években a nagyipart, a kereskedelmet, közlekedést államosítottuk, szo­­­cialista alapokra helyeztük. A me­zőgazdaságban ennek a feladatnak a megoldása sokkal nehezebb, mert itt lényegében a kisgazdaságok rendszerét meg kell szüntetni, és át kell térni a nagyüzemi gazdál­kodásra. Meg kell érteni a dolgo­zó parasztoknak, hogy a kisüzemi gazdaságok korlátai, akadályozói a technika és a fejlett mezőgazda­­sági tudomány alkalmazásának. Az egész dolgozó nép, a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság érdeke, hogy a fejlődés gyors üte­mét gátló kisparaszti gazdaságok átadják helyüket a modern tech­nikát gyümölcsöztető nagyüzemi gazdaságnak, így több élelem, nyersanyag jut fejlődő társadal­munk számára. Szükséges az átszervezés be­fejezése azért is, mert a még egyénileg dolgozó parasztok — számolva a termelőszövetkeze­tekbe való belépéssel — nem fej­lesztik gazdaságukat, és még ke­vesebb árut termelnek. A statisz­tika számszerű adatokkal bizo­nyítja, hogy a kisgazdaságok ter­melő beruházásai rendkívül ala­csony színvonalon mozognak. parasztok 1949-ben az áruértéke­­­sítésből származó pénzbevételük­nek 22,3 százalékát, 1955-ben csak 10,6 százalékát fordították terme­lő berendezések vásárlására. A meglevő felszerelések legtöbbje régi, elavult. Csak a legszüksége­sebb termelőberendezéseket újí­tották fel, mert a jövedelmük je­lentős részét felélték. A kisüzemű mezőgazdaság ke­veset és drágán termel. A termés­átlagok rendkívül alacsonyak. A megtermelt termékekre nagy munkaráfordítás. Ezért magas a a megtermelt mezőgazdasági termé­kek önköltsége. A nagyüzemek általában 20—30 százalékkal olcsóbban állítják elő ugyanazt a terméket, mint az egyéni termelők. A mezőgazdasági termékek rendkívül megnőtt fo­gyasztása, a gazdaságosabb, ol­csóbb, nagyobb hozamú termelése is megköveteli a mezőgazdaság nagyüzemű szocialista átszervezé­sét. Az ország politikai és gazda­­­­sági helyzetének, a terme­lőszövetkezeti mozgalomban eddig elért eredményeknek a figyelem­­bevételével az MSZMP Központi Bizottsága nagy jelentőségű hatá­rozatot hozott, melyben „lehetsé­gesnek és szükségesnek tartja, hogy a tél folyamán a mezőgazda­ság szocialista átszervezésében olyan jelentős lépést tegyünk elő­re, amellyel a tömeges számszerű fejlesztést, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését lényegében befejezzük.” SZ, ■

Next