Napló, 1961. április (Veszprém, 17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

. 2 A hegy Mohamednél rövid idő telt még el ahhoz, hogy a megyei tanács bizottága Gyarmaton tartat helyszíni ülésének hatásáról beszéljünk. Nem tudni még mlyen hatással lesz a termelőszövetkezet gazdálkodására ez a jelentős tárgyalás. . De maga az a tény, hogy a „hegy felkereste Mohamedet” vasas a felső szerv ment el a kisebbéhez, kommentárt érdemel. Kiemelkedő esemény ez megyénkben az államhatalom gyakorlásában, a tanácsok működésében. A végrehajtó bizottság nem egyszerűen a termelőszövetkezet dolgait megtárgyalni utazott Gyarmatra. A hivatalos program, a helyi tanács és a termelőszövetkezet együttműködésének eredménye volt. Mégis terítékre került ottminden apróság, ami a tsz belső eletét jellemzi. Ez a tény alkalmas arra, hogy aláhúzza a végleges álláspontot a régóta zajló vitában: szemlélhető-e a helyi tanács ténykedése a termelőszövetkezet munkájának figyelmen kivül hagyásával? I bizony nem szemlélhető. Hi.... . Ezen Gyarmaton a tanácsüléseket rendesen megtartják, nincs baj az iskolákkal, jól halad a társadalmi munka. Mégis keményen csattan a bírálat: a tanács munkája nem elfogadható mert gyenge a faluban működő termelőszövetkezet. Azt válaszolja", erre egyesek, hogy jó, jó deját hogy tehetjük felelőssé a helyi tanácsot a tsz-ért, amikor err°I nincs is jogszabály. Egyetlen rendelet, létezik, amely a helyi tanácsot és a tsz-t mezőgazdasági ügyben együtt emlegeti és a helyi tanácsnak felülvizsgálati jogart biztosít! Ez igaz. Részleteket Szabályzó rendelet egyetlen egy van. De ott áll tételes törvényeink szelleme, amely szerint minte ami a faluban történik a helyi tanácsra is tartozik. A tsz élete is a faluban történik. A tsz áruszállítása a falu terményfelvásárlási tervét teljesíti! Nem is kell folytatni.Igaz, a,, tsz-ek irányításában az oroszlánrész a járási tanácsra hárul. Annak van döntési jogköre. Ez azon,tünteti el a helyi tanács felelősséget, ellenőrző, szervező, egyeztető, véleményező, javaslattevő szerepét. Hisszük, hogy majd tételes jogszabályok kidolgozására is sor kerül. De addig: nincs jó tanácsi munka jó termelőszövetkezeti munka nélkül! Ezt az elvet é gyakorlatot követte a megyei vb. is, helyszíni tárgyalása közben aláhúzva ezzel az elv általános jellegét másik tanulságot maga a ■ látogatás, az anyag előkészítése szolgáltatta. Természetesen a végrehajtó bizottság nem most tárgyalt először termelőszövetkezeti témáról. Az eddigi megbeszélések azonban rendszerint több tsz, gyakran a megye valamennyi termelőszövetkezetének helyzetéről szóltak. A jelentések ennek megfelelően általános képet igyekeztek felvázolni. És az általánosításban sok lényeges vonás elveszhet. Most egyetlen szövetkezetről volt szó, méghozzá amegyében a leggyengébbről. A vb. tagjaia tárgyalást megelőzően csaknem valamennyien kijöttek ide tájékozódni, a helyzettel ismerkedni. Ennek során egyetlen szövetkezet dolgait ismerték meg, de kíméletlen őszinteséggel, mélységgel. És mégis, a felszólalások bizonyították, hogy ezekből a részletekből általánosítható következtetések vonhatók le. Hisszük, hogy a vb. egyetlen óra sem sajnálta Gyarmaton eltöltött idejét és ez az élmény sok új tapasztalattal gazdagította általános munkáját, még akkor is,ha egyébként nem közvetlenül a mezőgazdaság problémáival foglalkozik. A hegy tehát nem bánta meg, hogy felkereste Mohamedet. És a helybeliek? Rendkívül érdekesek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok. Bizonyos, hogy ez a tárgyalás alapjaiban változtatta meg Gyarmaton mind a tanács,mind a tsz .életét. Néha szinte megdöbbentő volt az a nyers őszinteség, szinte már önmarcangoló magyarázatkeresés, amelylyel agyarmatiak saját ügyükről beszéltek. És úgy tűnt, valóban ráleltek a bajokból kivezető ösvény irányára, helyére. Tisztának látszott a szándék, hogy elinduljanak ezen az ösvényen és az utat hónapok, évek munkájával egyengessék, szélesítsék. , eltűnt azonban valami. A helyzetet feltáró, a vb. elé került jelentést jórészt a helyi emberek állították össze, azzal az alapossággal, körültekintő módszerességgel, amit egy ilyen komoly fórum elé kerülő jelentés feltétlenül megkíván. És míg készítették, amint oldozgatták az okok összefonódott gubancát, maguk is tisztábban kezdtek látni. Nem csupán a vb. tárgyalása volt az, ami felnyitotta a szemüket, de a tények alapos vizsgálata is különösen vonatkozik ez a pápai járás illetékes vezetőire. Ez a gondos előzetes vizsgálat, az a reflektorfény, amit ez a tények való arcára vetett, ez az Alaposság talán akkor is elindította volna azon a bizonyos ösvényen a gyarmatiakat, a pápaiakat, ha a megyei vb. ülése valamilyen ok miatt elmarad. Ez lett aztán a helyszíni vizsgálat legkomolyabb tanulsága. Az, hogy nincs feltétlenül szükség a heszini ülésre, ami képtelenség is, hiszen nem Gyarmat az egyetlen problematikus hely a megyében. Mindetvégigjárni nem lehet. De ha a tények feltárás olyan alaposan végzik el, m mintha „előkelő” testület színe elé készítenek, a jelentést, a többi helyeken is megtalálják a fonalat, a legsürgősebb, legfontosabb, legeredményesebb tennivalók láncát. És ezt a munkát el lehet végezni a többi problematikus helyen is. S ha olyan buktatók elé kerülnek, amelyek meghaladják erejüket, helyszíni ülés nélkül is „csötlgethetnek” a megyei, tanács végrehajtó bizottságának. A megyei tanács vb. több ha*’*asonló, helyszíni üléstszándékozik még az idén tartani. Természetes azonban, hogy ez nem lehet a testület munkájának , állandó formája. Hallgassuk meg tehát a tanulságot ,és azon igyekezzünk, hogy mégis inkább Mohamed járjon a hegyhez. Vagyis a helyi szervek végezzék el munkájukat, de úgy, mintha mindig a „nagy jelenetre”, a helyszíni tárgyalásra készülnének (s.b.) Pi APLO1941. április 1 Bensőséges ünnepség a Középdunántúli Szénbányászati Trösztnél (Folytatás az 1. oldalról) nak szállító berendezéseink, üzemeket koncentrálunk — mindez azt mutatja, hogy jó úton járunk. A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt eredményei jobbak az országos átlagnál. Különösen büszkék lehetnek eredményeikre a balinkai bányászok. A tennivalókról szólva elmondotta, hogy az 1961. évi tervszámok teljesítése komoly feladat. Úgy kell ezt a tervet teljesíteni, hogy alapot teremtsünk az 1962. évi tervfeladatokhoz. Ennek egyik biztosítéka, hogy jól bánjunk a beruházásokkal. Apénzt oda tegyük, ahol azzal legjobban tudjuk biztosítani a termelés folyamatosságát. " Sokat kell tenni a műszaki fejlesztésért. A meglevő gépparkot gazdaságosabban kihasználni, s az üzemeltetés során a lehető legnagyobb gazdaságosságra kell törekedni. A dolgozók versenykedvében nincs hiba, de többet kell törődni e mozgalommal. Céltudatosabban kell irányítani a vállalásokat az önköltség csökkentésére, a termelékenység növelésére. Befejezésképpen az 1961. évi versenyvállalásokról beszélt Blaha Béla elvtárs, majd átadta a vándorzászlót, az oklevelet, és az azzal járó pénzjutalmat. A kitüntetést Hidasi István elvtárs, a KDT Kossuth-díjas igazgatója, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja vette át. — Külön megtiszteltetés ez számunkra — mondotta —, mert az ellenforradalom után minden esztendőben elnyertük a vándorzászlót, a tröszt megalakulása óta pedig hatodszor kapjuk meg. Ez a magas kitüntetés azt jelenti, hogy a tröszt dolgozói nemcsak megértették a feladatokat, hanem cselekedtek is a tröszt, célkitűzéseinek megvalósításáért. Az eredményekhez pártunk és kormányunk több mint 700 millió forintos beruházással teremtette meg az anyagi alapot. Ebből több mint 132 millió forint jutott lakásépítésre, szociális, kulturális beruházásra. Hidasi István elvtárs megígérte, hogy méltók lesznek a kitüntetéshez. Úgy dolgoznak, hogy a többi trösztnek is példát mutassanak. Ezután Somogyi Miklós elvtárs szólt az ünneplőkhöz, s a párt Központi Bizottsága, és a SZOT Elnöksége nevében köszöntötte a tröszt valamennyi dolgozóját. _ Minden elismerésünk a tröszt valamennyi dolgozójának az eredményekért, de mégis azt kell mondani, ezekhez az eredményekhez nagyon sok segítséget adott gépekkel beruházásokkal államunk. Ez a legjobban gépesített tröszt az egész magyar bányászatban. Tehát legtöbbet is várunk tőle. Nagyon nagy feladatok hárulnak a mayar bányaiparra is. Többet jobban és olcsóbban kell termelni. Czettner Sándor elvtárs a Nehézipari Minisztérium dolgozóinak jókívánságait tolmácsolta a tröszt összes dolgozójának, mindazoknak, akik a munka frontján a vándorzászló elnyeréséhez segítettek. Hatodszor nyerte el a vándorzászlót a tröszt — ezt csak jó munkával lehet elérni. Ehhez hozzájárult, hogy a trösztnek jól összekovácsolt kollektívája van, amely sok nehéz feladatot megoldott már. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy a kollektíva, ahogy hatszor meg tudta valósítani, hogy a vándrozászló ide kerüljön, még jobb eredmények elérésére is képes. A jövőt illetően Czettner elvtárs elmondotta, hogy egyre több energiára van és lesz szükség , és még hosszú ideig a szén tölti be a legfontosabb energiahordozó szerepét. Pap János elvtárs arról beszélt, hogy lassan már hagyományossá kezd válni, hogy a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlóját minden évben elnyerik a középdunántúli bányászok. Ezután arról szólt, hogy a verseny egyre nehezebb. A szénbányáknak mindig többet kell termelni, olcsóbban, magasabb kalóriájú szenet kell adni. Arra szeretném felhívni , az elvtársak figyelmét tartsák szem előtt, hogy ami ebben az országban történik, az a dolgozók erejéből történik, a dolgozók érdekében történik. Azért van műszaki fejlesztés, gépesítés, hogy a dolgozók elérjék azt, amit szocializmusnak nevezünk. Ha ezt szem elől tévesztjük, abból bajok, problémák származnak. Ez hassa át az üzem vezetőit akkor, amikor a terveket ismertetik, és megbeszélik a dolgozó emberekkel. Ha érti minden egyes bányász, hogy miért, kell tennie valamit, akkor szívvel, lélekkel küzd, dolgozik azért. Saját céljának érzi és látja, hogy azon keresztül saját egyéni boldogulásáról is szó van. A megyei párt- és tömegszervezetek a feladatok megoldásához a megfelelő légkört, a politikai alapot igyekeznek a jövőben is biztosítani — mondotta, majd a megyei párt-végrehajtó bizottság, a megyei tanács nevében kívánt sok sikert a középdunántúli bányászoknak. A Fejér megyei pártbizottság és a móri járási párt-végrehajtó bizottság nevében Klujber László elvtárs köszöntötte az ünneplő bányászokat. Az ünnepség Tóth Lajos elvtárs s zárszavával ért véget. 111 százalékos tervteljesítés a herendi bányában Hétfőn felszabadulási ünnepi műszakot kezdtek áprilisi tiszteletére a Herendi Szénbánya dolgozói. Esedékes napi tervüket tegnap reggelre 111 százalékra teljesítették. A szakok közötti versenyben a B. szak szerezte meg az elsőséget, Urbanics Pál szakvezető aknász irányításával, 104 százalékos eredménnyel. A frontok közötti vetélkedésben a II. sz. front (vezetője Werb János) 103 százalékot ért el. A 23. sz. vasas front, amelynek brigádvezetője Schell Zoltán, 109 százalékos teljesítményt nyújtott. A kiscsapatok között a 3. számú, amelynek vezetője Kovács Péter ért el jó eredményt. Külön elismerést érdemel a Tamács Gyula vezette 6. sz. F. 4-es géppel dolgozó előváló csapat. Ma a műszakváltás idején rövid ünnepséget tartanak, amelyen 24 kiváló dolgozó oklevelet és 12 kiváló dolgozó jelvényt adnak át a legjobb bányászoknak Április 4 tiszteletére 2700 méter vízvezeték már elkészült Tihanyban A tihanyi szabadstrandnak és környékének sok vendége van a nyári hónapokban. Az itt épült üdülők beutaltjainak, a sátortábor lakóinak száma egyre nő. Csak a vízhiány okozott nehézséget az utóbbi években. Az idén már nem lesz gond a vízellátás. AVeszprémi Víz- és Csatorna Vállalat 1960 december 8-án nagy munkához látott ezen az üdülőhelyen. 880 ezer forintos állami beruházásból 3100 méter vezetéket fektetnek le, amellyel biztosítják a Nemzeti Bank üdülője és környéke, az úgynevezett „Gödrös rész’’ és a camping-tábor vízellátását. A vállalat dolgozói nagy igyekezettel láttak a feladat megoldásához. Tóth János brigádjába tartozó Óvári Károly, Horváth Ferenc, Horváth István, Kovács György és Brembauer Ferenc kubikosok és a Kovács kubikosbrigád felajánlotta, hogy április 4-re elvégzik a földmunkákat. Vállalásukat teljesítik is. Hasonlóan jó és gyors munkát végez a két szerelő csoport is: Schuhanyecki Kálmán, Karácsonyi László, Dunavölgyi Géza, illetve Kocsis László és Borsos József. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy eddig már 2700 méter csövet lefektettek. A terv szerint május 31-re kellene befejezni a tihanyi hálózat építését, de már április 15-ére elkészül. A kőműves brigád: Felber József, a vállalat párttitkára, László Gyula és Paál János — a vízmű előtti bástyát építi. Április 4. tiszteletére tett vállalásuk teljesítésének eredménye, hogy rövidesen ezt a munkát is befejezik. Április bolondja it/árcius utolsó napján, a nagy tréfamesterek még virrasztottak is. Alig várták, hogy az óra elüsse az éjfélt. Azután már fékeveszetten „járathatták a bolondját’’. Van-e, aki erről nem tud? Alig ismerek embert, akit legalább egyszer-egyszer rá ne szedtek volna. Egyiket azzal „ugratták ki a bokorból”, hogy hívatja az igazgató. A megszólított hitt a szónak, ment. S ezen a napon — április 1-én — még a félelmetes tekintély is elnézően mosolygott: — Nem hívattam! — mondta. — Önnel, fiam, a bolondját járatják... Jártuk a bolondját. Aki úgy hitte, hogy nem járja, az is járta Ábrándok kergetésére ösztökéltük egymást. Voltak durva esetek is. Olyanok, hogy öngyilkosság tett rájuk pontot. Elfajult a felnőttek játéka: süketségből, rövidlátásból, tudatlanságból — valamennyiünk nyomorából — űztünk csúfot. Azért tettük, mert fájt. A legnagyobb ínség, és a legégrekiáltóbb vérengzések éveiben elment a kedvünk a tréfálkozástól. A hagyománynak legfeljebb csak azok áldoztak, akiknek módjuk volt, hogy a bolondot udvarukba parancsolják. A gyilkosok az egész világot udvari bolondjuknak tekintették. Csontig tetovált, megőszült lányok hűségéből, anyák szívjóságábból, elaggott nagyapák „férfiasságából” űztek csúfot. Szórakoztak. Hamutartónak használták a megkínzottak sebeit. Vagy mindez akkor csak „áprilisi tréfa volt”? Nem tréfa volt! Az emberiség megvakíttatásának meghirdetése, az élet vérbetaposása volt. És mi még? A beugratottak önámítása! Egymással járatták a bolondját. Még a legutolsó, a tenyérnyi helyen is „csodafegyverek" feldördülését hirdették... 1945 április 1-ét írt a sokat szenvedett emberiség. Április 4.-e után a Sereg már határunkon túl omlasztotta porba a fenevad erődítményeit. (CSERHÁT) Új társadalmi vezetőség a Kisfaludy Művelődési Ház élén Tegnap délután új társadalmi vezetőséget választottak a szakszervezetek megyei tanácsa Kisfaludy művelődési házában. A művelődési ház — amely a megye művelődési házai között a legjobbak közé tartozik — kétéves munkájáról Gulyás Istvánné igazgató számolt be. A megye összes művelődési házai között ebben tartották a legtöbb ismeretterjesztő előadást, élénk élet folyik több szakkörében és klubjában, s mint egyik felszólaló kifejezte: második otthona az iskolás gyermekektől a nyugdíjasokig mindenkinek. Az ülésen megjelent és felszólalt Háry Béla elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, az SZMT vezető titkára. Többek között a műszaki értelmiség, a nyugdíjasok igényeinek fokozottabb kielégítését sürgette. Tátrai Béla elvtárs, aki a városi pártbizottság elismerését tolmácsolta. Rozsnyai Géza elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője, valamint a városi tanács, a népfront, a nőtanács, helyőrségi tiszti klub, s a város több társadalmi szervezetének, intézményének számos képviselője.