Napló, 1961. május (Veszprém, 17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NAPLÓ [ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam — 102. szám. ARA­dív FILLÉR Szerda, 1961. május 3 . Szabó Lászlóné elvtársnő ünnepi beszéde A megyei, városi pártbizottság, valamint a megyei és városi ta­nács nevében meleg szeretettel köszöntötte a felvonuláson részt­vevő dolgozókat, majd ünnepi be­szédét így kezdte : A mai napon a világ minden városában ünnepelnek a dolgozók. De amíg mi boldogan, nevető arccal, vidáman jövünk ki az ut­cára, hogy együtt örüljünk nagy­szerű eredményeinknek, addig a kapitalista országokban a rendőrség felügyelete mellett, vagy csak illegálisan ünnepel­hetnek a dolgozók. Igen nagyszerű dolog így együtt ünnepelni, együtt dalolva végig­menni az utcán, és érezni, hogy ha mi ennek a kis városnak, a mi szép, történelmi szempontból is nagymúltú Veszprémünknek dol­gozói összefogunk, milyen erősek vagyunk, és jó visszagondolni, hogy így együtt, milyen szép fel­adatokat oldottunk meg a terme­lés, városfejlesztés és egyéb te­rületen. Engedjék meg, hogy külön kö­szöntsem mindannyiunk nevében a vándorzászlóval, illetve élüzem címmel kitüntetett üzemeinket, melyek Veszprém város dolgozói­nak munkaszeretetét, szorgalmát dicsérik. Ha az összefogás egy kis város területén jelentős si­kerekhez vezet, akkor nyilvánva­ló, hogy a szélesebb összefogás, elsősorban a szocialista tábor or­szágaival, de ezen túlmenően az egész világ munkásosztályéval és haladó embereivel csak meghat­ványozhatja sikereinket. A nemzetközi összefogás nagy­szerű példája az 1960 őszén kiadott, a világ nyolcvanegy kommunista és munkáspárt­jának lelkesítő Nyilatkozata és Békekiáltványa. A társadalmi haladás és a béke győzelmét váró emberek remé­nyeit a nyolcvanegy kommunista és munkáspárt egységes állásfog­lalása, korunk legégetőbb kérdé­seivel kapcsolatban megerősítette é© tovább növelte. A kommunista és munkáspártok tanácskozásának központjában álló kérdések a bé­ke és a szocializmus az egész emmberiség jövőjét meghatározó kérdések. Bajokkal, félelemmel terhes, és bizonytalan a jövőjük azoknak az embereknek, akik ma még a kapitalista országokban él­nek. De a kapitalista országokban is egyre többen ismerik fel, hogy a kapitalizmus, az ember megalázása, létbizonytalansá­ga, a háború örök fenyegetése, amint napjainkban is láthat­juk a világ sok pontján. Ezzel egyidőben egyre többen is­merik fel azt is, hogy a szocia­lizmus, a kommunizmus az em­ber szabadsága, biztos jövője, nö­vekvő jóléte, az emberiség örök békéje. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint amikor a Szovjetunió olyan nagyszerű, egész világra szóló tudományos eredményt ért el, mint az ember feljuttatása a világűrbe. A Szovjetuniónak ez az újabb világra szóló eredménye is — me­lyet az egész világ közvéleménye a legnagyobb elismeréssel fogad — hozzájárul annak megerősíté­séhez, hogy korunkban az imperializmus nem uralkodik már osztatla­nul a világon, ma már létezik szocialista világrendszer, amely , mindinkább döntő, meghatá­rozó tényezője a társadalmi fejlődésnek. A továbbiakban az Egyesült Ál­lamok politikájáról szólva hang­súlyozta Szabó elvtársnő, hogy az Egyesült Államok politikájában napról napra érezhető a háborús törekvés, majd így folytatta: „Nagy utat tett meg a világ mun­kásmozgalma és vele együtt a ma­gyar munkásmozgalom is az 1890-ben megtartott első május elseje óta. A határozat alapján 1890-ben megtartott első május elseje óta mind diadalmasabban nyomul előre a világ minden or­szágában a munkásosztály — s mint Ady írta 1903-ban — a vörös zászlós tábor „úgy nő, mint a la­vina”. Az 1919-es dicső proletárdikta­túra idején a veszprémi május el­sejéről így tudósít a Vörös Zászló című újság 1919. május 4-i száma: ,,Minden eddigi megnyilvánulás­nál impozánsabb, hatalmas ün­nepségek keretében ünnepelte Veszprém város proletariátusa május elsejét. Ünnepi díszbe öl­tözött az egész város, a házak vö­rös díszt öltöttek, vörös szín volt a ruhákon, vörös ünnep volt a lelkekben. Reggel hat órakor kez­dődött az ünnep, zenés ébresztő­vel. Az iparos szakszervezetek, a köztisztviselők, a magántisztvise­lők, a kereskedelmi alkalmazot­­­­tak, a vöröskatonák, mind,­­ mind ünnepeltek. A vásártéren­­ volt a gyülekezés. Szakszerveze­­­­tenként zászlók alatt, zeneszóval vonult a menet az akkori Rákóczi térre,­­most a Vörös Hadsereg tér). Jankovics elvtárs arról be­szélt, hogy nem közönséges se­regszemle a mai, hanem megmu­tatjuk a kizsákmányolóknak is a harckészségünket“. Továbbá arról ír, hogy ..leg­alább nyolcezer főre tehető az a hatalmas embertömeg, amely a felvonulásban részt vett.’’ A szocializmust építő országok­ban, a mi országunkban is meg­változott a munkások nemzetközi ünnepének tartalma. Május elseje a munkás állam ünnepévé, az összes dolgozók, a munkások, dol­gozó parasztok és értelmiségiek ünnepévé, népi ünneppé vált. 1890 májusa, az első május óta nagyot fordult a világ. Ma, 1961. május elsején a világ dolgozói a Szovjetunióra és a szocialista tábor országaira te­kintenek, sikereink és ered­ményeink bátorítják őket, se­gítik harcukat. Innen, a mi szép ünnepségünkről köszöntjük a világ minden or­szágában a békéért és a társadal­mi haladásért küzdő embereket! Éljen a kommunizmust építő, a kozmoszt meghódító Szovjetunió! Éljen és virágozzék szabad ha­zánk, a Magyar Népköztársaság. Szabó Lászlóné elvtársnő ün­nepi beszéde után a városi fúvós­­zenekar hangszerein megszólaló Internacionálé hangjaival ért vé­get a Rákóczi téri ünnepség. Ezt követően a díszelnökség tagjai át­vonultak a Szabadság térre, s el­foglalták helyüket az ott felállí­tott emelvényen, hogy végignéz­zék a város dolgozóinak felvonulá­sát. Mai számunkban: A pártmunka tapasztalatai Nemcsak a zeneművelők vizsgáznak — a közönség is! Sport Béke és a szabadság jegyében Veszprém dolgozóinak színpompás seregszemléje Sokan tekintettek Veszprémben is aggódón a borús, felhőktől terhes égboltra, a május elsejét, a munkásosztály nemzetközi ünnepét megelőző va­sárnapon. Az eső akkor még — mintha dézsából öntötték volna. Szinte kihaltak az utcák, még az úttörők és kisdobosok e napra tervezett avatását is el kellett halasztani egy héttel. Azonban a nagy munkás­ünnep szeretete, a szívek mélyén dédelgetett vágy a harci seregszemle sikere után — mintha meghátrálásra kényszerítette volna a mostoha időjárást is. Május elsejének reggelére, ha a nap nem is sütött ki, de az eső elállt, a fel­hők magasabbra takarodtak, s friss tavaszi szél borzolgatta a fák lombozatát, lobogtatta a terek, utcák, házak vörös és nemzetiszínű zászlódíszét. Tíz óra előtt a megyeszékhely dolgozói, üze­mek, vállalatok, intézmények, hivatalok, iskolák, zászlók, transzparensek, májusfok alatt Veszprém legnagyobb terén, a Rákóczi téren gyülekeztek. Az egész teret betöltő, ünneplő sokaság előtt az elnöki emelvényen foglalták el helyüket a megye és a város párt és állami vezetői, a KISZ, a Hazafias Népfront és a tömegszervezetek, a legfontosabb üzemek és intézmények, a munkásmozgalom veszp­rémi veteránjainak, a megyénkben állomásozó szovjet csapatok és a magyar honvédség képvise­lői, illetve vezetői. A mintegy ötven tagú díszel­nökség soraiban üdvözölhették megyeszékhelyünk dolgozói Kossa István elvtársat az­­MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, közlekedés- és posta­ügyi minisztert, megyénk országgyűlési képviselő­jét, valamint az MSZMP Veszprém megyei Végre­hajtó Bizottságának tagjai közül­ Pap János elv­társat, a megyei pártbizottság első titkárát, a Központi Bizottság tagját; Bakos István elvtársat, a megyei tanács elnökét; Vándor József elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát; Szabó Kálmán elvtársat, a megyei pártbizottság párt- és tömeg­szervezeti osztályának vezetőjét; Szabó Lászlóné elvtársnőt, a városi pártbizottság titkárát; Kertai Sándor elvtársat, a járási pártbizottság titkárát; Háry Béla elvtársat, a szakszervezetek megyei tanácsa vezető titkárát; Hidasi István elvtársat, a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt Kossuth­­díjas igazgatóját; dr. Bodogán János elvtársat, a megyei tanács elnökhelyettesét. A himnusz hangjai után Szabó Lászlóné elv­társnő, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Veszprém dolgozóinak pompás felvonulása Forró tapssal üdvözölte az ünnepély elnöksége a Szabadság téri dísztribün előtt széles sorokban, a pártot, a békét és a munkásosz­tály nemzetközi ünnepét éltetve, énekelve, vidáman, elvonuló cso­portokat. A városi fúvószenekar után elsőnek a munkásmozgalom veszprémi veteránjai, majd a megyei, járási és a városi tanács dol­gozói és az igazságügy dolgozói léptek el az emelvény előtt. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Középdunántúli Szénbányászati Tröszt dolgozói léggömbökre függesztve Jurij Ga­­garinnak vörös csillagba foglalt arcképét repítették magasba az emelvény előtt. Hatalmas földgömbbel — amely körül űrhajó mo­dell keringett, s amelynek csúcsán a béke galambja uralkodott — jelentek meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói. A háromszoros élüzem AKÖV, a vasút, a Mezőgazdasági Gépjavító, és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói után felvonuló dózsavárosi általános iskolások májusfa táncot jártak út közben. A Fémfeldolgozó és a Szigeti József Faárugyár impozáns csoport­ja között érkezett a Munkáskórus, forradalmi dalokat énekelve. Készítményeit bemutató kocsi körül vonultak el a Villamossági, Televízió és Rádiókészülékek Gyára Veszprém megyei részlegének dolgozói. A Szilágyi Erzsébet Általános Leányiskola egy csoportja a világ valamennyi népét, május­i internacionalizmusát szimbo­lizáló népviseletbe öltözött. Népi zenekar kísérte a vendéglátó vál­lalat felvonulását. Az Állami Építőipari, az Építőgépkarbantartó Vállalat és az állami gazdaság dolgozói után a két termelőszövet­kezet — az Új Élet és a Dózsa — tagjait láthattuk. A két általános fiú és a 2. számú leányiskola következett: kö­zülük a 2. számú fiúiskola kedves dekorációja a Vosztok űrhajót, az űrhajós ruhába öltözött tanuló pedig nyilván Jurij Gagarint kí­vánta ábrázolni. Virágfűzérből font violinkulcs alatt jöttek az ének-zenei általános iskolások. Fegyelmezett sorban, a pártot és a KISZ-t éltetve léptek el az emelvény előtt a Vegyipari Techni­kum tanulói, majd a Közgazdasági Technikum diákjai. ..Mester­ségük címerével" jöttek az ipari tanulók; a vegyipari egyetemisták békegalambokat engedtek magasba az emelvény előtt .. De úgy véljük, elég felsorolni is azokat a kollektívákat, amelyek végelát­hatatlan sorokban elvonultak a megye és a város vezetői előtt, a járdákat és az utcák széleit zsúfolásig megtöltő lakosság sorfala között. A két kutatóintézet, az ingatlankezelő vállalat, a vonóhíd, a kenyérgyár, a Kállai Éva Leánygimnázium, az egészségügyi dol­gozók, a nyomda, a statisztikai hivatal, a földmérési és térképészeti hivatal, a Nemzeti Bank, a Beruházási Bank, a takarékpénztár, az Állami Biztosító, a vámőrség, a posta, a földművesszövetkezetek, a tejüzem, a Lovassy Gimnázium, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a TÜZÉP, a Közúti Gépellátó Vállalat, a Moziüzemi Vállalat, a Pa­tyolat, a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, az üzemi ven­déglátó, az Északdunántúli Ruházati Vállalat, a kisipari termelő­­szövetkezetek, a Terményforgalmi és a Fűszért Vállalat dolgozói után végül tréningruhásan, felszerelésükkel vonultak fel a sporto­lók, majd a rendezők kis csapata zárta be a május elsejei szemlét. Megnyílt a Vidám Park Délután 3 órakor úttörők sorfala között érkeztek a Vidám Park főbejáratához Kossa István elvtárs, közlekedés- és posta­ügyi miniszter és Pap János elvtárs, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Veszprém megyei Pártbizottság első tit­kára vezetésével a megyei és a városi párt- és tanácsveze­tők. Egy úttörő kisfiú köszöntötte a vendé­geket, majd Ditrói Jó­zsef elvtárs meleg­hangú szavakkal em­lékezett meg a veszp­rémi dolgozók és mindazok lelkes mun­kájáról, akik hozzá­járultak a Vidám Park megépítéséhez. A megnyitó ünnepi szavak után Szabó Lászlóné elvtársnő, a városi pártbizottság titkára vágta el azt a nemzeti színű sza­lagot, mely a Vidám Park bejáratánál volt kifeszítve, s ezzel ün­nepélyesen megnyílt a veszprémiek régen várt Vidám Parkja, melyet percek alatt ellepett a kiváncsi közönség. A vendégek meg­tekintették a festői szépségű tavat, me­lyen első ízben szelték a hullámokat a vi­dám csónakázók. Köz­ben a zenekar és énekkar felváltva szórakoztatta a kö­zönséget, majd újabb nagy örömmel foga­dott esemény követ­kezett. Kossa elvtárs megnyitotta az út­törő vasutat, mely­nek szerelvényeit a MÁV dolgozói készí­tették társadalmi munkában, mozdo­nyát pedig a KISZ Központi Bizottság ajándékozta a veszp­rémi fiataloknak. A vasutat azonnal bir­tokukba vették a kis­pajtások, és az első útra velük ment Kossa elvtárs, vala­mint a kíséretében megjelent helyi párt­os tanácsvezetők. Nagy öröm volt a kicsik számára a szputnyik körhinta, a körcsónak, és a va­dasparkból áthozott pónilovas fogat. Bár a szél alaposan cibálta a fák koro­náit, a vendégek —a kicsik és nagyok — nem törődtek vele. A szép számú közön­ség jól érezte magát, legnagyobb részük azzal a boldog tudat­tal, hogy ebben a parkban és ebben a sok-sok örömben sa­ját munkájuk gyü­mölcsét is látják. jj

Next