Napló, 1961. október (Veszprém, 17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

1961. október 1. Hetvennyolcezer munkaóra megtakarítás a Balatonfüredi Hajógyárban Bonyolult mesterség a hajóké­­szítés, különösen, amikor egyedi gyártmányokról, és nem sorozat­ról van szó. A Balatonfüredi Ha­jógyárban pedig általában min­dig új tervezésű hajók készülnek. Az első teendő tehát a szerkesz­tőké. Egy-egy hajóhoz jó néhány kiló tervrajzra, leírásra van szük­ség. A most készülő 1200 lóerős vontatóhoz például 322 darab rajz készült. A tervezésnél és a kivitelezés­nél is mindig újabb és újabb, ter­melékenyebb, és gazdaságosabb megoldást kell keresni. Ez a ter­vezők és kivitelezők közös ösz­­szefogása nélkül szinte elképzel­hetetlen. Jól látták ezt a hajó­gyárban, amikor a tavasszal tervezőkből és ki­vitelezőkből az egyes szakte­rületeknek megfelelően komp­lex brigádokat hoztak létre. Feladatukat röviden a követke­zőkben szabták meg: Elhárítani a termelést gátló akadályokat, elő­segíteni a termelékenység növe­kedését és a gazdaságosságok A műszaki fejlesztés és a komplex brigádok egyik legjelen­tősebb eredménye: a technológia fejlesztése a szegecselésről a he­gesztésre való fokozatos áttérés volt. Eleinte kézi hegesztéssel készültek az ezer tonnás uszá­lyok,­­ma pedig már 40 százalék­ban automata, illetve félautomata hegesztéssel. Egyetlen hegesztett uszálynál a szegecsedhez viszonyít­va 14 400 munkaórát takarítanak meg. A komplex brigádok havonta rendszeresen összeülnek. Mindig van valami új, és a rót gőzök ész­revételeit, javaslatait is haszno­sítják. A szerkesztés és kivitele­zés így sokkal közelebb került egymáshoz. Mivel egyedi gyárt­mányokról van szó, a rajzok nem lehetnek annyira részletesek, de vezetőségének elnökével, a köz­­tiszteletben álló Háy János bá­csival esett meg, hogy már nem jutott neki szék egyik asztalnál sem. Tréfás szemrehányással, de igaz örömmel és büszkeséggel mondotta az igazgatónak, Csikós Istvánnak: — Te Pista, valamit kellene csinálni, hogy ne járjanak ilyen sokan a nyakunkra... közösen mindig könnyebb a he­lyesebb megoldást megtalálni. Egyetlen darab készült például a 400 lóerős, 66 tonna teherbírású Szántód—Tihany között közlekedő óriás kompból. Amikor készült, állandó volt a helyszíni tanácskozás. Már ve­szélyben volt a határidő, mert a külföldről várt hidrodinamikus kapcsolót csak későbbre igazol­ták vissza. A komplex brigád érdeme, hogy házilag olyan kuplung készült, ami lehetővé tette a komp üzembehelyezését a ha­táridőre. Az új fűtés-megoldás évi nyolc tonna gázolaj megtakarítást ered­ményez hajónként. Az 1200-as vontatóhajókon korábban nyers­olaj kazánból biztosították a központi fűtést. Újabban hőhasz­nosító kazánnal a kipufogó gázo­kat hasznosítják fűtésre. Első íz­ben a májusban átadott „Bala­tonfüredi’ kapott ilyen fűtést. Ugyanilyen megoldást alkalmaz­nak a rövidesen átadásra kerülő „Kecskemét” vontatóhajón is. Az 1000 tonnás uszályok egyik­egyik oldalán 72 raktárfedél volt, amit rakodásnál két embernek kellett le, illetve felrakni. A második negyedévtől ké­szített uszályokon már csak nyolc fedél van, amelyek gör­gőkön eltolhatók. Az itt ismertetetteken kívül egy egész sor apróbb dolgot megol­dottak a hajógyárban. A jobb munkaszervezéssel és a normák rendezésével április elejétől év végéig 78 200 munkaórát takarítanak meg. Ennyi munkaidő elegendő két egyenként 1000 tonnás áruszállító uszály elkészítéséhez, amiből az idén tíz darab készül Balatonfü­­reden. A megtakarított munkaóra értéke több mint 617 ezer forint. Bodó János 4. Tervek és álmok Hogy mégis mi az, amitől ott­hon érzik magukat a zirciek e második otthonukban? Nemcsak a klubbeli kvaterkázás. A klub népes közönsége egyre inkább a tartalék szerepét tölti be. Fel­­feláll valaki a kártyaparti mel­lől, benéz az énekpróbára, vagy az ismeretterjesztő előadásra, megtetszik neki, hívják is, un­szolják is; végül is a klub, a nyu­galmas, pihentető szórakozás­­ másodrangú vonzóerővé degradá­lódik. Tavaszig hatféle előadássoroza­tot terveznek a zirciek. Igaz, ezek közül a munkásakadémia színhelye a dudari üzem (hogy a bejáró munkások is válthasanak rá bérletet), egy másik sorozaté pedig a művelődési házzal szom­szédos József Attila munkásszál­ló. A munkásakadémia témaköre elsősorban a bányászok szakmai­­műszaki ismereteit lesz hivatva szolgálni. A munkásszállóbelieket elsősorban a technika, az űruta­zás érdekli. Az ifjúsági akadémia (ehhez is bérletet kell váltani), a szocialista erkölcs és kultúra alapvető problémáival foglalko­zik. Az asszonyok számára elké­szített sorozattervben láttunk né­hány, a babonaság, a tudomány­talan világnézet , cáfolatát ígérő előadáscímet is. Egészségügyi és zenei sorozat teszi teljessé az is­meretterjesztési tervet. Bizakodva nézhetnek a követ­kező művelődési évad elé a zirci művelődési központ vezetői. Há­rom szakkörük: a képzőművé­szeti, a bélyeggyűjtő és az afféle „bedolgozókat” tömörítő ezer­mester szakkör jól működik. A művészeti csoportok közül a ve­gyeskarnak újabb ösztönzést adott legutóbbi komlói sikerük. A fúvószenekar is tisztább, egész­ségesebb alapon dolgozik. Régen, bányásznap előtt két-három nap­ra elengedte őket műszakról az igazgatóság. Ma nincs szükségük efféle szabad műszakokra; töb­bet ér a sok rendszeres próba esténként. Álmuk, bárcsak új felszerelést is kapnának; hang­szerállományuk, amit három éve kaptak, már akkor is ócska, el­használt volt. Egyre magasabb színvonalra törekszik a tizenhat tagú népi tánccsoport, a negyvennégy tagú gyermekbalett szakkör, az ifjúsá­gi kórus is, amely az utánpótlást adja. 5. A színjátszás a fehér folt Igaz, hogy a legfontosabb mű­vészeti ágak közül csak ez az egy, a színjátszás számít fehér foltnak Zircen, de ebbe sem szabad bele­nyugodni. Három év óta — jelen­téktelen kabaré-jeleneteken kívül — csak Fehér Klára „Nem va­gyunk angyalok” című vígjátékát mutatták be. Csikós István elv­­társ most maga akarja halottai­ból feltámasztani a színjátszó csoportot. Véleményünk szerint ez nem helyes. A művelődési ház igazgatójának — különösen ahol ilyen sokoldalú tevékenység fo­lyik — nem ez a dolga. Viszont nagy baj, hogy az egész község­ben nincs egyetlenegy pedagó­gus, aki rendelkeznék akár csak a legelemibb, legminimálisabb szakmai képzettséggel, működési engedéllyel is. Sajnos, a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak nem terjedt ki erre a figyel­me: a nyáron megtartott — és egyébként igen eredményes — színjátszó-rendező tanfolyamra a zirci pedagógusok közül senkit sem hívtak be ... Addig is, amíg a színjátszó csoport g­g/l mgfelelő 6. Kiássuk a halottat ? Nem, nem akarjuk kiásni sem a halottat, sem a csatabárdot. A halott (vagy csak tetszhalott egyelőre?) , a két művelődési ház egyesítésének gondolata. Csak éppen megemlítjük, nem akarjuk kiásni; hisszük, hogy ha megér­nek ennek tárgyi feltételei, úgyis feltámad. A gyakorlatban úgyis egy a két intézmény. Ha a Bányász Művelődési Ház műsort ad, a Já­rási Művelődési Ház színpadára kell lépniük. De nem is adnak külön, önálló műsorokat, hanem mindig együtt a járási intézmény most már jól működő szimfoni­kus zenekarával. A két művelő­dési ház vezetői — Csikós István és Tamás Jenő — nem riválisok, nem konkurrálnak, inkább egész­ségesen együttműködnek. A Bá­nyász Művelődési Ház művészeti csoportjai egyébként úgynevezett „járási funkciókat” is ellátnak. Ők is kijárnak a falvakba is. Csak... Csak ami most érdem, az a két művelődési ház egyesítése után kötelesség lenne. Most kérése­ket teljesítenek, akkor követe­lésekkel kellene szembenézniük. Ha most nem sajnálják az anya­gi támogatást sem e célok meg­valósítására, ez bőkezűség; az egyesítés után, mint járás kultu­rális gócnak, tervszerűen és kö­szönet nélkül kellene biztosítani az anyagi eszközöket. Hát ettől félnek a Bányász Művelődési Ház gazdái. Lehet, hogy ez a koncep­ció — szűkkeblűség. Az is igaz viszont, hogy a jelenlegi jogi hely­zet — csupán formaság. Mert a valóságot az a kirakatban látott jelmondat fejezi ki híven: „A Bányász Művelődési Ház minden dolgozó második otthona.” Igen, nemcsak a bányászoké. Minden dolgozóé! Koncz István NAPLÓ Készül a téli takarmány Megyeszerte pöfögnek a traktorok, dolgoznak a silókombájnok, készül a téli takarmány. A szentgáli Hunyadi Termelőszövetkezetben is nagy munkát végeznek a gépek. (Fotó: Péterfay Endre) A szövetkezet „élharcosa" A múlt év nyarán megerő­södött a csóti Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet vezetése. Az ad­dig betöltetlen mezőgazdászi mun­kakörbe kiváló szakember került, aki rövid egy év alatt életet, fris­sességet, határozottságot vitt a fiatal, harmadéves nagyüzem irá­nyításába. Dolmi Vilmos — a párt szavára — az országos hírű bar­csi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet fő mezőgazdászi tisztét cse­rélte fel a csóti munkakörrel, hogy a fiatal termelőszövetkeze­tet átsegítse a kezdeti buktató­kon. művészeti vezetése biztos kézbe kerül, irodalmi színpadot alakí­tanak. Tizenhat szavaló már je­lentkezett. Egy termelőszövetkezet kérte, négy nagyüzemi gazdaság várta. Dolmi Vilmos főmezőgazdász nemcsak a kétezer holdas csóti gazdaságot, hanem a szomszédos vanyolai, bébi és nagygyimóti ter­melőszövetkezeteket is segíti, irá­nyítja. összesen 8500 katasztrális hold összterületű, egyesülés előtt álló szövetkezeteket patronál leg­jobb tudása, s munkabírása sze­rint . Dolmi Vilmos mezőgazdász már túl van élete delén. Hatvan­hároméves. Haja hófehér, járása nehézkes, mégis túltesz sok fiata­lon. Hol az egyik, Trod a másik határrészen jelenik meg. Sok dol­ga van. Távol a családtól, a régi munkatársaitól, új emberekkel, új életért csatázik napról napra Csó­­ton. S az eredmény? Tavaly a leggyengébb, az idén a legjobb termelőszövetkezetek közé tarto­zik a megyében a csóti Vörös Hajnal. A vezetés megszilárdult, a munkafegyelem megjavult, s a szakszerű, hozzáértő gazdálkodás nyomán a fiatal nagyüzem meg­edződött. Amikor Dolmi Vilmos a ter­melőszövetkezetbe érkezett, rende­zetlen kép fogadta. Soós Pál elnök szakember híján egyedül irányí­totta a gazdaságot, s egyrészt emiatt, másrészt a tagok közönye végett gyenge termésátlagokat és silány terméshozamokat könyvel­hettek el az első két évben. A gyenge, szervezetlen munkára leg­inkább jellemző, hogy tavalyról 225 000 forint hitelt kellett átve­zetni erre az évre, s a múlt zár­számadáskor mindössze hét fo­rintot ért egy munkaegység. Elő­leget éven át nem osztottak. Mi­ből adtak volna? Nem járultak hozzá a tagok kielégítően az elő­legfizetési alap megtereléséhez. Egy év rövid idő, mégis na­gyot léptek előre a csótiak A ta­valyi hét forinttal szemben az idén 30 forintot osztanak minden munkaegységre. Ez év január 1-től havonként 15 forint munkaegység előleget adnak rendszeresen a ta­goknak. Tavaly a laza gondozás és a rossz takarmányozás miatt két liter volt az istállóátlag. Ma 14 liter a fejési, 10 liter az is­tállóátlag. Jelenleg 2080 liter a te­­henenkénti évi tervezett tejho­zam, ezt év végéig 50 százalék­kal túlteljesítik. Tavaly 1000 liter tejet fejtek egy tehéntől, pedig az állatgondozók ugyanazok voltak, de a módszerek és a takarmányo­zási lehetőségek javultak meg az­óta. Amíg a múlt év őszén 500 mázsa szálastakarmánya volt a termelőszövetkezetnek, ma 36 va­gon. Silót 3500 köbmétert készíte­nek. Nem adták ki résziben a ki­­szállást, közösen takarították be a szénát is az idén. Akárcsak másutt, Csóton is ká­rokat okozott az aszály. A kuko­rica egy része kiégett, a vártnál kevesebb termés lesz cukorrépá­ból és burgonyából is. A növény­termesztésben körülbelül egy­mil­­lió forint kiesés mutatkozik. Az állattenyésztésben viszont egy­millió forinttal teljesítik túl a ter­vet. A gazdasági mérleg így már­is egyensúlyban van. Öt oklevelet és egy vándor­zászlót kapott az idén a termelő­­szövetkezet az eredményes gaz­dálkodásért. Ebből egy elismerő oklevél Dolmi Vilmosé a jó mun­káért. Sok kitüntetést kapott már eddig is a főmezőgazdász, kiváló dolgozó, kiváló szakember jelvényeket és okleveleket, s el­nyerte a Munkaérdemrend kitün­tetést is. Mindegyik kitüntetés­nek örült, de legjobban talán a legújabbnak. Nehéz körülmények között, erős munkában szerezte meg. — Nehéz, de szép szakma az enyém — mondja, ha mesterségé­re terelődik a szó. — Csak „ne­héz” gazdaságban szeretek dol­gozni, ahol sok a gond... Itt Csóton nem unatkozom. Mindenütt meglátszik az új me­zőgazdásszal megerősödött szövet­kezeti vezetés szakszerű, tervsze­rű munkája. Különösen az állat­tenyésztés indult virágzásnak. Már a novemberre szerződött hi­­zómarhákat is útnak indították. Az idén 131 százalékra teljesítik a hízóállat értékesítési tervüket a tavalyi 60 százalékkal szemben. Ez évben 210 szarvasmarhát, 600 hízottsertést és másfél vagon ba­romfihúst értékesítenek szerző­désesen. Tavaly 250 hízottsertést és 50—60 hízottmarhát adtak át a szerződtető vállalatnak. Jelenleg 105 kiló húst termelnek a szántó­­terület minden holdján, a háztájit nem számítva. Ami még különö­sen említésre méltó: 900 mázsa kenyérgabonát adtak terven felül az államnak. Összesen 44 vagon szerződött gabonát értékesítettek, s még a tagoknak is jutott 3,20 kiló kenyérgabona és 1,10 kg ta­karmánygabona munkaegységen­ként július 1-ig. Hosszan lehetne még sorolni az eredményeket, amelyek közös harcban, közös munkában szület­­tek meg. E küzdelemnek egyik legfá­radhatatlanabb katonája volt, s maradt Dolmi Vilmos főmezőgaz­dász, aki korát meghazudtolva, szívvel, lelkesedéssel dolgozik a csóti Vörös Hajnal és a környező termelőszövetkezetek megerősítői­ért és egységéért. Kása András 3

Next