Napló, 1962. június (Veszprém, 18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

,M2, szám. MIÉRT KERÜLT ENNYIBE? - Az üzemvezetőknek kell megmagyarázniuk az önköltségbizonyítványt a Nitrokémiánál . A kényes kérdést most már havonta kapják a Nitrokémia üzemvezetői- Meg kell magyarázniuk, miért alakult úgy az önköltség az elmúlt időszakban, ahogy azt az utókalkuláció kimutatta. Persze nem nagyon kényes ez a kérdés, mert a legtöbb esetben azt kell leírni, hogyan lett jobb az önköltség, milyen intézkedésekkel, változtatással érték ezt el. Mire kényszerítik az üzemvezetőket? Tavaly vezették be ezt a rendszert. Először csak negyedévenként küldték ki az önköltségcsökkentési válaszlapokat, aztán jó hatását látva áttértek a havi jelentés kérésre. Természetesen nem mind a kétszáz cikknél, hanem csak a legfontosabbaknál, vagy azoknál, ahol magyarázatra szorul a bizonyítvány. Itt van például a pernit nevű növényvédőszer, aminek csökkent az önköltsége. A gazdasági adatokat tartalmazó lapra válaszként ráírta az üzemvezető, hogy a csoportnorma bevezetésének köszönhető a javulás. A műanyagprésporoknál rossz volt a helyzet. Gyulai Béla üzemvezető válaszában megírta, hogy sokan vannak szabadságon az alacsonykeresetűek közül, ami nagyobb bértételt jelent. Ezenkívül pedig lemaradtak a műszaki fejlesztési terv teljesítésében, ami káros hatású. Az önköltségi bizonyítvány előnye nemcsak az, hogy megkönnyítik. főkönyvelő dolgát a mérlegbeszámoló szöveges részének elkészítésénél — és nem is ez a fontosabb! — hanem az, hogy rákényszeríti állandóan az üzemvezetőket az önköltség figyelemmel kísérésére, műszaki, közgazdasági elemző munkára. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan készíti el a kibővített technológiai osztály minden cikk műszaki-önköltségi lapját, hogy legyen mihez mérni az eredményeket. Eddig negyvenkettőt fejeztek be, de az ütemen gyorsítani kell, ha utol akarják élni az életet. Itt van például a thermonit, a hófehér, habkönnyű szigetelőanyag, amit sokszor látunk a kirakatokban dekorációként. Március elején változtatták meg a műszaki normát, amivel az önköltségre 575 forint helyett 499-et állapítottak meg. A negyedévi eredmény pedig 436 forint köbméterenként. Mondani sem kell, hogy az ilyen normáknak nincs ösztönző szerepük, ez pedig nagy hiba. Főleg most az, mikor napról napra jut emberek kezébe, üzemvezetőkhöz, művezetőkhöz a termelés helyzetét, a báziseredményt és a műszaki normát feltüntető jelentés. Nagyon sok cikknél — például a pemitnél, a nikerolnál (mindkettő növényvédőszer) a diklórfenonál, a Corsatic tömlőfoltnál is hasonló a helyzet; nemcsak a mostani eredménynél, de a tavalyinál is gyengébb a műszaki norma. Ezeken csak mosolyognak az üzemvezetők, romlik tehát a norma tekintélye. Ilyen esetekben a tervet kellett volna automatikusan műszaki normának tekinteni, a részletes kimunkálásig. A mindentudó kimutatások Már az előbb szóltunk a thermonitról. A gyár termékei között elég tekintélyes helyet foglal el, két százalékban részes az egész termelésben. Érdemes figyelemmel kísérni utókalkulációs nyilvántartását. Anyaglapján 13 nyersanyag, csomagolóanyag szerepel. A kulcsanyagok elszámoltatása szigorúbb a vállalatnál, utalványozásra kapható csak. A felhasználást a thermonitnál is — éppúgy, mint a többi anyagnál — havonta vezetik, viszonyítják a bázis időszak eredményéhez és a műszaki normához. Ugyanígy vizsgálják a köbméter szigetelőanyagra jutó bért is. Az utókalkulációs lapon szerepel az anyagigazgatási költség, például szállítás, amit az egyes cikkekre értékük alapján osztanak el. Ez a valóságot nem helyesen tükrözi, jobbat, viszont nehezebb lenne találni a felhasznált anyagok nagy száma miatt. Érdekes mutató az egy köbméter előállításához szükséges munkaóra. Itt az éves tervnél és a tavalyi eredménynél is rosszabb a műszaki mutató. Nagy munka elé állítja a technológiai osztályt a szervezés, mert az üzemek létszámcsökkenése, a technológiai változások naponta új és új gazdasági jellemzőket adnak. Itt van csak az ötnapos munkahétre való átállás, ami most folyik a vállalatnál. Ez csökkenti az egységnyi termékre jutó munkaórák számát, de növeli a bért. Változást okoz, amit ismét csak figyelembe kell venni. Több „energiát** az energiára! Az általános és amortizációs költségek mellett érdemes nagyobb figyelmet szentelni az energia kérdésnek. A gőz, sűrített levegő, áram felhasználását csak üzemenként lehet ellenőrizni. Az elhasznált energia árát az egyes termékekre az anyag- és munkabér költségek alapján osztják el az üzemen belül. Ez a rossz műszerek, de a felosztás elve miatt sem tükrözi mindig a valóságot és nem ösztönöz eléggé a takarékosságra. Bár már volt arra példa, hogy a Dózsa II. üzem vezetője soknak tartotta a rájuk terhelt gőzmennyiséget és a kondenz vízből visszaszámította a felhasználást. Ilyen jellemző munkát azonban anyagi és személyi okok miatt még nem végezhetnek. A nagy energia-beruházás után készülnek a Nitrokémiánál az eddigi módszer felülvizsgálatára, mert tudják, hogy több millió forintos rejtett tartalék van még ezen a területen. * A többezer dolgozót foglalkoztató üzem már megtette az első lépéseket az önköltség folyamatos ellenőrzésére. Ez dicsérendő és követendő példa. A „bizonyítványokra” 48 órán belül kell válaszolni, ami a munka ellenőrzése mellett lehetővé teszi a sürgős intézkedéseket. A műszaki lapok kidolgozása után pedig lesz egy olyan alapja a gazdasági vezetésnek, mellyel a legsikeresebben irányíthat. Pünkösti Árpád Kist gyedül kászolódtam le a döcögős vonatról az állo-J-t máson és így egymagamban kellett nekivágnom a távolban fehérlő tanyához vezető útnak. Néhány száz méter után letértem a kerékcsapásról, hogy a smaragd- Színű lándzsahegyeit ég felé szögező vetéseken át, valamennyire a mezei munkák felől is tájékozódást szerezve, az orrom után egyenesen és az utat rövidítve haladjak. Minek szépítsem a valóságot: bizony szegényes major volt. Ahogy emlékezetem tükrében újra felidézem, jobbra egy vihavert épület állott, ami épp úgy lehetett istálló, mint gépszín. A betámasztott deszkaajtó mögül előkandikáló szalmaszálak azonban inkább az előbbiről tanúskodtak. Szemben egy kopott vakolatú ház fordította felém sápadt ablakszemeit. Előtte néhány ember vizsgálgatott szótlanul. Sok minden hiányzott erről az udvarról. Nem láttam a munkára kész rendben sorakozó szekereket. Nyoma sem volt a lázas tevékenységnek, amely nélkül elképzelhetetlen egy gazdaság reggeli ébredése. Egy jobb sorsra érdemes tárcsa földbe süppedve álmodott a majdan elébe fogandó traktorról. Persze igazságtalan mindenki, aki az első pillanat külszínéből ítél. Tollforgató ember lévén azonban, talán érzékenyebb vagyok a külszín mögül elősejlő lényeg iránt, így, még mielőtt bárkivel is szót váltottam volna, tekintetemmel a halott anyagnak életet adó tevékeny szellem nyomait kerestem. Azt, amit felvillanó fény formájában oly sokszor láttam komoly és szófukar termelőszövetkezeti vezetők szemében, ha közös gondjainkra fordult a szó. Amikor nagyon érzelgős kedvem van, úgy nevezem, hogy ez az, ami a múltat temeti és építi a jövőt. Az első ember, akit utamba sodort a jó sors, maga az elnök volt. Ízfogás közben előhalásztam az igazolványomat I-X. és mondtam a nevemet. Mint bemutatkozáskor annyiszor, hallottam, de nem értettem az övét. Chappán__Lappán___Lappán... tűnődtem és igyekeztem kerülni a közvetlen megszólítást, ami a személytelen „elnök elvtárs” titulus jóvoltából szerencsére sikerült is. Az elnök középmagas, inkább zömök, csendes beszédű ember volt. Kedvelem a halkszavú embereket. Általában mindenkit, aki nem a torka erejével, hanem a mondottak súlyával kényszerít, hogy figyeljek a beszédjére. Csöndesen, nyugodtan és valami fojtott humorral beszélt, ami megint igencsak kedvemre van, hiszen derű nélkül élni sem lehet. Néhány perc múlva kibogoztuk, hogy ő a csőgyártásban van otthon, én a gyümölcstermesztésben, így távoli Új emberek szakmánk nem sok közös témát kínált. Bevezetett az egykori uraság verandájából formál irodába és amig rövidke tájékozódásomat a könyvelővel elintéztem, magamra hagyott. — Új ember, — gondoltam. Nyilvánvaló volt, hogy az iparból került az irányítókat kérő mezőgazdaságba. Az újdonság igézete nyomban elkapott. Régóta vágyódtam megismerni valakit, aki egyéb városi munkahelyen szerzett tapasztalatok erejével próbált új lendületet vinni a falu életébe. Ugyan mi az az új, amit ez a messziről idecsöppent ember magával hozott? Mivel sarkallja mozgásra ezt az aligha túl mozgékony termelőszövetkezetet? Nem váratott sokáig magára. — Ha nem siet, egy szaktanácsot kérnék — állt elő nemsokára. Kiballagtunk a ház mögé. Lakattal lezárt nagy pinceajtó előtt álltunk meg. — Itt lennénk, — mondta, amikor néhány korhadó lépcsőfokot gondosan átlépve lejutottunk a mélybe. Egyszerre megélénkült a hangja és pillantása kutatva szökdelt az arcomon. — Azt gondoltam ugyanis, hogy kellene nekünk egy gombapince. Egy biztos jövedelemforrás, ami akkor is hoz pénzt, amikor máshonnan nem várhatunk. Maga kertész, mit szól ehhez a pincéhez? A félhomályban óvatosan körülnéztem és igyekeztem a bajuszom alá rejteni az öröm mosolyát, amit az ötlet csalt elő. Régóta vallom, hogy az apró mesterfogások teszik szebbé, gazdagabbá életünket. Amikor egy búzatermesztéshez szokott tsz váratlanul egy holdnyi krizantém termesztésével emeli fél forinttal feljebb a munkaegység értékét. Vagy amikor a gyümölcsös szilvájának egy része aszalvány formájában kerül a városi piacra. Esetleg a juhtejből ízletes sajt készül. Amíg gondosan végigvizsgáltam a pincét, új elnök ismerősöm gyors és nagyon valószerű számítással gerjesztette tovább jókedvemet. Megbeszéltük a spóraszerzés, a trágyaszállítás költségeit és kiderült, hogy ha nagyon borúlátón tervezünk is, havonta legalább félmázsa gombát küldhetünk piacra. A pince alkalmas volt és a kisebb változtatásokat gyorsan megbeszéltük. Az ötlet felvillanyozott, az elnökön meg éppen láttam, hogy régen érlelt tervére mondtam rá az áment. Még mielőtt én kérdeztem volna, máris folytatta a gondolatmenetét, épp úgy, ahogy az előrelátó tervezés megkívánta. — Természetesen ne gondolja, hogy ezen akarunk megtollasodni. Ez csak az üres idő kitöltését, az idős tagok munkaerejének lekötését szolgálná. Legelőször is a tehenészetet szeretném rendbehozni... Néhány perc múlva már nyakig merültünk a jövedelmező tehénarány megállapításába. Elnököm megváltozott. A nyugodt mozgású, lassú vízpartot mos ember, egy gyík fürgeségével táncoltatta gondolatait. — Nem máról holnapra kell élni, — mondta. — A gazdálkodás észmunka. Én az iparban megtanultam,, hogy egy munkadarabon elejétől végig dolgozni kell, ha nem akarja az ember, hogy visszadobja a MEO. Meglátja, ha mindnyájan egy akarattal nekimegyünk, nem lesz világnak az az agronómus-meósa, aki a mi tsz-ünkben néhány év múlva hibát leljen ... A major szélénél baráti kézfogással és egy sze-ni- kérdezéknyi ígérettel váltunk el. Elmenőben, láttam, ahogy egy távoli domboldalon szőlő alá forgatják a talajt. Egy villanásnyi időre magam elé képzeltem a dús fürtöket hordó vesszőket, hallani véltem, a szüretelők dalát, sőt — nevessenek ki — ínyemmel már kóstolgattam a tsz címkéjével ellátott borosüvegek tartalmát is. Hisz mindezt és még sok mást valóban életre teremtheti az új ember, az új emberek ... Ordas KAPJO V N Eiropsiai fejsaláta emrégiben élénk vita támadt a Balatonaligai Állami Gazdaság balatonakali telepe és a MÉK alsóörsi kirendeltsége között. A MÉK 1500 fejessalátára kötött szerződést Az állami gazdaság megfelelő időben szállításra készítette azt A MÉK azonban nem szállította el határidőre a teljes mennyiséget, kisebbik részét egy nappal később továbbította. Ebből lett az összetűzés. — Nem volt" göngyöleg (csomagolóeszköz) — mondta a MÉK. — A termelő gazdaság a kötött szerződésre hivatkozott. Kár lenne kiélezni a helyzetet. A „két félnek” rendszeres kapcsolata van egymással. A viszony kiélezése nem egyik igazát bizonyítaná — a harmadik, a vásárlók látnak csak kárát a kapcsolat megromlásának. Most indul valójában a zöldség-gyümölcs ellátási idény. Már messz, a kezdet kezdetén nagyon lényeges dologra figyelmeztet a kis intermezzo. Arra, hogy rendkívül gondosan, előrelátóan kell megszervezni a zöldség és a gyümölcs útját — a termelőtől a fogyasztóig. Semmi újat nem mondunk azzal, hogy meg kell gyorsítani, tervszerűbbé kell tenni a szállítást, zavartalanná a fogyasztók ellátását. Nyilvánvaló, természetes igény ez. A vásárló háziasszonyokat nem érdekli az, hogy kinek a hibájából késik az áru, és ki felelős a rossz minőségért. A vásárló jó árut akar. A termelő gazdaságok felkészültek a szükségletek kielégítésére. A terméskilátások biztatóak. A MÉK is jelentős erőfeszítéseket tett és tesz, hogy — mint a termelők és a fogyasztók közé épült harmadik — közmegelégedésre végezze munkáját. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a fentebb már szóvá tett alsóörsi MÉK kirendeltség kezdeményezését. A boltok beküldik a telephez igénylésüket. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az árukészletnek megfelelően a kirendeltség raktárában megmérték a kívánt mennyiséget, felraktak a teherautóra, és szállították a megrendelőhöz. Ott újra kezdték a méricskélést. Ebből akárhányszor mennyiségi probléma adódott. Egy-két hete új módszer szerint dolgoznak az alsóőrsiek. Az árut mérlegelés nélkül rakják fel az autóra. Gépkocsira száll a kirendeltség egyik raktárosa is — tehát az áruért felelős személy — és megérkezés után együtt mérlegelik az árut a boltvezetővel. Nem forradalmi módszer ez. Mi lenne ennél természetesebb — mondaná az olvasó. Ameddig nem így volt Az új módszer ésszerűsége mellett szól az eddigi tapasztalat. Tetszik a boltvezetőknek, mert nem törik kétszer az árut, megszűnt a kirendeltség és a boltok között a mennyiségi probléma is — és a vásárló jobb árut kap. Mindent el kell követnünk, hogy a korábbi években tapasztalt tervszerűtlenséget, az ésszerű együttműködés hiányából adódó árupusztulást megelőzzük. A termelő, a szállító, a népgazdaság és mindenekelőtt a fogyasztó érdeke ezt követeli.(t. l.) _________________________________________ 3 Szabadföldi sorozatmérésekre alkalmas párolgásmérőt szerkesztettek a keszthelyi akadémián Az új öntöző telepek kialakításában, a növények tápanyagellátását vizsgáló kísérleteknél és a kórélettani kutatásokban mind nagyobb szerepe van a növényi párolgás mérésnek. A párolgás mérése azonban mindeddig problémát okozott a szakembereknek. Az ismert berendezésekkel ugyanis csak a laboratóriumokban a levágott növényi részeket tudták mérni. Borka Attila, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia munkatársa új típusú párolgásmérőt készített a száraz és nedves hőmérőpár mintájára. Berendezése már a laboratóriumi és a szárazföldi sorozatmérésre egyaránt alkalmas. Pontos adatokat szolgáltat anélkül, hogy a növényeket el kellene mozdítani eredeti helyéről. Az újtípusú mérőkészülék sorozatgyártását már megkezdték a Kecskeméti Finommechanikai Vállalatnál.