Napló, 1962. július (Veszprém, 18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
s Szövetségi politika - népfrontpolitika írta: Nyisztor Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára „Felszabadult népünk több mint 17 esztendős országépítő munkájának eredményeként ma a Hazafias Népfrontban testesül meg az a széles társadalmi összefogás, mely a munkásosztály, s annak forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a munkás-paraszt szövetségre támaszkodva nagy történelmi feladataink megvalósítására hívja hazánk dolgozóit (HNF működési szabályzatból.) A népfront, mely osztályok és rétegek szövetsége — mindenfajta megkülönböztetés nélkül — alkalmas arra, hogy az általános népi mozgósítást megvalósítsa. Kötetlen keretei, laza mozgalmi formája módot nyújt arra, hogy bármikor, bárki, aki az alapvető kérdésekkel egyetért, csatlakozzék. Alkalmas arra, hogy bárki, hajlama és képességei szerint úgy működhessék benne, hogy hasznára váljék az egész társadalomnak. A népfront-bizottságok kibővítése és újjászervezése 1958. tavaszán történt meg. Ez a 252 megújult bizottság és közel nyolc és fél ezer tagja jelentette az első bázist megyénkben, melyre támaszkodva megyeszerte megindulhatot a munka. Akkoriban sokan elcsodálkoztak azon, milyen gyorsan, mennyi leleményességgel látnak dolgukhoz ezek a többségükben újsütetű helyi politikusok, friss közéleti emberek. Pedig igen egyszerű a magyarázata ennek a jelenségnek. A Magyar Szocialista Munkáspárt legelső megnyilatkozásától kezdve hirdette, hogy a nép front politikát folytat: őszinte bizalommal fordul a pártonkívüli tömegekhez, rájuk támaszkodik, velük együtt akar dolgozni. A párt bizalmáért bizalommal fizetnek az emberek. Ez a légkör szabadította fel enynyire az aktivitást Az első sikereken felbuzdulva még többet még jobbat akarnak, nemcsak a községen belül, hanem már az egész megyében. Ilyen például a községfejlesztési munkában való részvétel, mint a közéleti munka első iskolája. A város- és községfejlesztési munkában elért eredmények döntő tényezője az, hogy a népfront és a tanácsok egyre jobban megtalálták a közös egyetértéssel folytatandó munkaformát Ma több mint 3100 állandó aktivista segíti a tanácsok állandó bizottságainak munkáját — többek között — megyénk területén. Ez az erő még tovább növelhető. Évenként 10—11 millió forint megyénkben az az öszeg, amely a város- és községfejlesztés meggyorsítása érdekében a lakosság önkéntes munkavállalásából született. Megyeszerte hirdetik a gyönyörű, új művelődési otthonok, modern, szép iskolák, törpe vízművek, sportpályák, orvosi lakások az összefogás diadalát. A Hazafias Népfront-mozgalom jelentős szerepet játszott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének munkájában és a megszilárdításban is. Sok községben rendeztek gyors tanfolyamokat, melyeken segítettek eligazodni az új termelőszövetkezeti tagoknak a munkaegység számolás ismereteiben. Jogász aktivisták járták és még járják a falvakat, hogy jogi kérdésekben adjanak felvilágosítást. Rendszeresen fogadónapokat tartanak a népfront helyiségében például Veszprémben, Pápán és Keszthelyen. Szaktanfolyamokat is rendeztek. Jelenleg több mint 2100 arany-, ezüstkalászos gazdatanfolyamot végzett szövetkezeti dolgozó van a tsz-ekben. Egyre több nagyüzemi szakkör alakul. Igen jelentősek a szakmunkásképzés eredményei, 22 kihelyezett mezőgazdasági technikumban több mint 500 hallgató már II—III. évfolyamon tanul. Valamennyi olyan eredmény, melyben a népfront-bizottságok munkája is megtalálható. A megyei, járási és városi bizottságok mellett még 1959—60- ban áldozatkész értelmiségiek műszaki csoportokat alakítottak. A megyében több mint 85 szakember dolgozik eredményesen e csoportokban. A Hazafias Népfrontnak nem csupán mozgalmi funkciói vannak, hanem érdemleges közjogi szerepet játszik az országgyűlési és tanácsválasztások lebonyolításában. Ezt a feladatot nem csupán formálisan elvégezni, hanem komoly, mélyreható tartalommal megtölteni, választási rendszerünk demokratizálását teljesen kibontakoztatni szintén nagy erőpróbája a népfront-mozgalomnak. A legutóbb 1958. őszén megtartott országgyűlési és tanácsválasztás sikere, mely a jelölő gyűlések élénkségével és nagy tömegeket mozgató aktivitásával kezdődött, azt bizonyította, hogy előrelépés történt ezen a területen. A választási győzelem, az a tény, hogy a választópolgárok 99,6 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire adta szavazatát, kifejezte egyrészt azt a bizalmat, amit dolgozó népünk a párt és a kormány népfrontpolitikája iránt érez, másrészt pedig annak is bizonysága, hogy a népfront-mozgalom egészségesen fejlődik. A Hazafias Népfront a választás után sem hagyta magára a jelöltjeit A legtöbb helyen a népfront-bizottságok eredményesen segítik az országgyűlési képviselők és a tanácstagok munkáját. Beszámolókat, fogadóórákat szerveznek és szorgalmazzák, hogy a választópolgárok és választottak között mind szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Sok más szempontból is beváltja a Hazafias Népfront a hozzá fűzött reményeket Nem hallgathatjuk el a hibákat sem. Még mindig elég gyakori az a tapasztalat hogy a választott testületekben az elnökök és a titkárok végzik a legtöbb munkát, azok szervezése, irányítása helyett A népfront-bizottságok helyi vezetői — sok esetben saját hibájukon kívül — még nem mindenütt jutottak el oda, hogy a bizottságokat a munkában állandóan tevékenykedő közösséggé avassák. A következő időszakban a népfront-bizottságok munkájának fő tartalmát a következőkben látom: A bizottsági tagok aktivitásának biztosításával eredményesen részt venni az ipar és mezőgazdaság erősítésének munkájában. Fokozottabb propaganda tevékenységet végezni II. ötéves tervünk teljesítése érdekében. A termelőszövetkezetek megszilárdításának további segítése fő feladatunk. Tovább erősíteni a párt és tömegek kapcsolatát. Feladatunk a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztató, felvilágosító tevékenység erősítése. Tovább fokozzuk ezt a munkát a Moszkvai Leszerelési Béke-Világkongresszus időszakában és utána beszámolókat szervezünk. Aktívabban veszünk részt kulturális életünk munkáiban, a kulturális események szervezésében és népszerűsítésében. Fokozzuk a népek barátsága érdekében végzett munkát. Minden szinten növeljük a tanácsoknak nyújtott segítséget. Tovább tömörítjük a lakosságot a tanácsok köré, segítünk gyűjteni és hasznosítani az országgyűlési képviselők, a tanácstagok és a lakosság jó tapasztalatait. Segítünk a dolgozók támogatását még inkább megnyerni a tanácsi munkához. A népfront-bizottságok a legteljesebb mértékben részt vesznek az újjáválasztás előkészítésében és lebonyolításában. A mozgalmi tapasztalatok továbbfejlesztésével végezzük a szocialista nevelést. Kezdeményezni és támogatni fogunk minden akciót, mely a közösségi érzést erősíti és fokozza a társadalom iránti felelősséget. mi ■ — Új „kiváló" és „érdemes" orvosok Semmelweis Ignác születésének 144. évfordulója alkalmából szombaton dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter adta át az idei kiváló és érdemes orvos, illetve kiváló és érdemes gyógyszerész kitüntetéseket. Kiváló orvos kitüntetést kapott Veszprém megyéből: dr. Debrőczi Tibor, a balatonfüredi szívkórház igazgató főorvosa és dr. Somogyi László gondozóintézeti vezető főorvos. Érdemes orvos kitüntetést kaptak megyénkből dr. Rónai Barna és dr. Váczy Béla körzeti orvosok. NAPLÓ 1962, Milas I. Hová lett a csicsói táncegyüttes? Nemrégiben érdekes beszélgetésem volt Steixner elvtárssal, a balatoncsicsói tanács elnökével. A községbeli fiatalokról érdeklődtem tőle, de ő csak gondterhelten legyintett. — Láttam a Keszthelyi Ifjúsági Találkozót. Megnéztem a művészeti együttesek műsorát is. Olyan rossz érzés volt, hogy a mieinket nem láthattam közöttük. Szétesett, nem működik a csoport — így beszélt. Való igaz, a csicsói nemzetiségi tánccsoport a megye határain túl is hírt, nevet szerzett magának... De mostanában hiába van már bármiféle kulturális vetélkedés a megyében, a csicsóiak nem hallatnak magukról. Mi lett a fürgelábú táncosokkal, elfelejtettek volna táncolni? A zenészek megunták a muzsikálást? A község lakóit nem érdekli már a szép előadás? Mi történt Csicsón?— Olyan kérdések ezek, amelyek sok embert érdekelnek. A legelején kell kezdeni a kérdés megválaszolását. Az őszinteségért bizonyára nem haragszanak meg a csicsóiak. A hiba ott kezdődött, hogy a megalakulás után a kulturált, szép előadásával gyorsan hírnévre szert tett tánccsoport egy kicsit megfeledkezett a helybeli közönségről. Betanultak néhány táncszámot, azzal szerepeltek otthon és az alkalmi bemutatókon is. Igen ám, de aminek sikere lehet egyszer, vagy kétszer is otthon, nem valószínű, hogy harmadszor is megnézik. Bemutatókon, versenyeken megtehetik, hogy ugyanazzal, vagy majdnem ugyanazzal a műsorral szerepelnek, de otthon, hiába otthon, ez nem megy. Ennek aztán az lett a következménye, hogy szereplő, versenyeken, bemutatókon szereplő együttes lett a csicsói táncosokból. És a szereplés egyeseknek túlzott magabiztosságot kölcsönzött. Lassan követelésekkel jelentkeztek. Aztán kiderítették, hogy a tánccsoport vezetője havonta száz forint tiszteletdíjat kap. (Ugyan mi lehet ennél természetesebb?!) Száz szónak is egy a vége: a lelkes, odaadó munkával hírnevet szerzett együttes nem bizonyult elég erősnek. Egy éve is elmúlt már, hogy nem hallani róluk... Kár lenne most hiúsági kérdést csinálni abból, hogy ki kezdte, mi volt az oka, az eredője a csoport széthullásának. A talpraállítás felelőssége háttérbe szorít minden személyes jellegű problémát. A táncosot a személyes beszélgetések során így vélekednek: hiányzik már a tánc. Aczél Imre bácsi a zenekar 64 éves harmonikása is azt mondja: jó lenne már újra muzsikálni. A tanács is, a megyei KISZ bizottság is mellettük áll, támogatja munkájukat (egyedüli kívánságuk az, hogy szerényen, követelődzés nélkül végezzék munkájukat) most már csak az van hátra, hogy a legilletékesebbek, ők maguk tegyenek önvizsgálatot és a felelősség mondassa velük kötelességünk munkához látni. A várpalotaiakkal együt szerepelt a csicsói csoport az első jelentősebb táncfesztiválon. A várpalotaiak nem jéttértek haza ausztriai vendégszereplésről. A várpalotaiak sok szép sikere nem mozdít meg semmit a csicsóiakban? (I.) Bogdán Sándor álmatlan éjszakája rérült volna, ha az álom véget vet forgolódásának. Eleinte csak ábrándozgatott, végiggondolta talán százféleképpen is a jövőt. Huszonkét év állt mögötte mindöszsze, de ez a huszonkét év annyi változással, annyi eseménnyel volt tele már eddig is, amennyivel ötven éves korában is kevés ember dicsekedhet. Bogdán Sándor nem a dicsekvés miatt gondolkozott a múltján. Mi dicsekednivalója lenne egy huszonkétéves cigánynak? Jó, jó. Egyenlőek vagyunk. Hivatalosan. Amíg papíron, beszédekben nyilatkozunk. Az emberek azonban nem csak funkcionáriusokból, hivatalos emberekből állnak. Ha sokan nem tudják is, Bogdán Sándor tudja, hogy Csóton mekkora erőfeszítésébe került a tanács, nak, párt, meg szövetkezeti vezetőknek, amíg a községbe telepedő cigányokat befogadták az emberek. — Nem azokkal van bajunk elnök elvtárs, akik megszokták már a munkát, a rendes életet. Hanem majd a rokonság! Akik majd hozzájuk járnak! Olyasféle is eljutott a fülébe, hogy a devecseri járásban valahol OTP kölcsönt kaptak a romák családiház építésére. Hiszen ez is szép dolog. Azt sem lehetne mondani, hogy itt nálunk, Mihályházán különösebb baj lenne — velük, a Bogdánokkal. Mégis... ez a mostani, ez a most következő dolog — ha ugyan csakugyan bekövetkezik, holnap a tagjelölt felvételének a jóváhagyása — ez szabadítaná meg igazán azoktól az érzésektől, amelyek annyi év óta kísérgetik. Más talán észre sem veszi mi játszódik le benne olykor, egy-egy megjegyzés hallatán, amikben talán nincs is szándékosság, vagy célzás, mégis égetik, napokra felbolygatják. No, dehát ez csak a múlt. Most minden másként lesz. Biztosan! Már a termelőszövetkezeti tagság is annyi változást hozott az életükben. Nyolc év sok idő! Nagy eseményekkel teli nyolc esztendő még nagyobb, különösen így, hogy gyerekfejjel követte az öreg Bogdánt annak idején. — Milyen világosfejű ember az apám! Okos ember... — bizsergett benne szelíd mosoly közben az elismerés. — És tudott gyereket nevelni! Tudott ám! C centimétereket emelkedett a melle a tömérdek levegőtől. Olyan büszkeségféle, olyan jóleső önelismerés is volt ebben a sóhajban. Bogdán Sándor mégis csak 14 éves kora óta szövetkezeti tag. Állatgondozó! Nem akármilyen ám, a poncusát! Bogdán Sándor olyan állatgondozó, aki az agitátor csoportnak is tagja. Oda pedig... hm... akárki tudhatja, oda nem akárkit, meg nem akármiért delegálnak. Tetszett ez a szó Bogdánnak, ízlelgette is egy kicsit. „De-le-gál-nak...” szóval... dele... ez olyan bizalomféle, olyan nagyobb elismerés a felsőbbségtől. Több, mint a megbízatás, a kijelölésnél pláne több. És Bogdán Sándor delegálásnak érezte a megbízatását. Hirtelen eszébe jutott az első vitája. Hű, micsoda kemény összecsapás volt! Nem ötvennégyben, amikor beléptek. Akkor olyas megtűrt félének érezte magát. A faluban is úgy beszéltek róla, hogy aki megy, fölveszik a szövetkezetbe. Már, ha nem osztályidegen. Akkor ilyesmi is volt. A kulák számított osztályidegennek. Becsülete ugyan a cigányfélének sem igen volt több akkoriban, dehát... szóval, az első vita. A nagy szövetkezet megalakulása után. — A mi zsebünkre lógnak! A mi szánkból veszik ki a falatot! Mi lesz velünk? Annyink sem lesz a nagy terület mellett, amit megegyünk! Gazból csak gazt lehet szedni! Ha nem dolgozik mindenki, mi lesz? Minden elveszik! — Nézd már! Mit félt ez a kölyök? Mit hozott ez a szövetkezetbe? A kacatját, meg a nyomorúságát! Emlékszik a félelmére, ami elfogta akkor a jövő miatt. Az emberek száján bújkáló, a ki nem mondott gondolatok fölötti szégyenkezéseire. Szinte égették a szófián nézések, amiből kiérezte: — Ezek beszélnek a munkáról? Nekünk? A másik oldalára fordult. Aludni szeretett volna már, nem rágódni, emészteni magát. Minek a múltba vájkálni, olyasmiben, ami elmúlt? Ami talán csak az ő túl érzékeny lelkében él, folyton halványodva. Az erélyes fordulástól megmozdult az ágy. Halk mocorgás volt a válasz. Csak nem riasztotta fel a feleségét is? — Alszol? — Nem ... Nem tudok. Annyi minden jár az eszemben .. — Mit gondolsz? Szerintem, ha mindent úgy vesznek figyelembe, ahogyan történt... dehát!... lehet, hogy én is sokat gondolkoznék ... vagy azért a nyolc év mégis csak nyolc?... — Az elnök is biztatott, meg az itteniek mind. ’Isten te mesélted. Anna-báli készülődés Anna-napja még messze van, de Balatonfüreden már készülődnek a hagyományos bálra. Ezerkétszáz meghívót küldtek szét, a rendezőség pedig változatos és érdekes műsorról gondoskodott. A táncmulatságot az Állami Budapest Táncegyüttes nyitja majd meg kosztümös díszpalotájával. Sor kerül az Annák táncára és az Anna-bál szépének megválasztására. Legelőször éppen száz esztendeje, 1862-ben versenyeztek ezért a címért d ükanyáink. A nyertes aranyalmát kap, nem névlegeset, hanem valódit, melyet háromezer forintért készítettek. Az est további részében neves fővárosi művészek — Toldi Mária, Németh Lehel, Tibold Mária — és zenekarok — Körmedy együttes — szórakoztatják majd a közönséget.