Napló, 1962. szeptember (Veszprém, 18. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
2 II Jaskovics Lajos Kuturális Szemle pályázatára beérkezett művek kiállása a Bakonyi Múzeumba. A művészi kulturáltság fokmérőjét talán nem is a kimagasló művészek számával, inkább azokkal a lelkes, jó ízlésű műkedvelőkkel mérhetjük le, akik szakmájuk, hivatásuk mellett aktív művészkedéssel is foglalkoznak. A művészet terén a művelt népet főleg ők adják, ahogy zenében a házi muzsikusok, a kis kamaraegyüttesek, képzőművészetben pedig a szakkörök tagjai, vagy a magánosan festegető műkedvelők. Nagy érdeme a Jankovics Lajos Kulturális Szemlének, hogy évente, elsősorban a fiatalok részére pályázatot ír ki, s általában szemmel tartja tevékenykedésüket. Úgy látszik, hogy az ismétlődő pályázatok meghozták eredményüket: ez alkalommal már 27 pályázó jelentkezett 113 művel, s így lehetőség nyílt egy kiállítás rendezésére. Ez már egymagában is nagy eredménynek számít, bizonyítva a szemle igen hasznos célkitűzését Még értékesebbnek kell tekintenünk a pályázatot, ha a beküldött művek színvonalára gondolunk: a kiállítás egyenesen meglepetésnek számít, annyi sok jó művet láthatunk itt a fiataloktól. A képek elbírálásánál természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a pályázók közt nagy különbségek vannak, kezdve a tizenhatéves gimnazistától a különböző foglalkozást űző felnőtt fiatalokon keresztül egészen a rajztanárig. Hozzátehetjük, hogy épp az egészen fiataloknál egyáltalában nincs szükségünk bármiféle mentegetőzésre, szempontok hangoztatására, mert épp ők sejttetik a legtöbb tehetséget, ők indultak el modern kifejezésformák, stílus útjain. Vegyük elsőnek mindjárt a füredi gimnazistát, Kéri Imrét, aki biztos, határozott rajzával, összefogott kompozíciójával, ízlésesen összeválogatott élénk színeivel modern formanyelven igyekszik megszólalni. Takó János se több tizenhatévesnél, de máris művészi ízlést árul el képeivel, például a tartalmas Halászokkal. A többi fiatal évszáma is a húsz év körül mozog, közülük Ézsiás István szép festői megoldásait, Noll Béla határozott vonalú grafikáját emel,hetjük ki. Bende Vilma Buksijával kitűnően fogta meg a félszeg, kisgyermek alakját, Kállay Sándor Dunapartját már érett munkának mondhatjuk. A kiállításnak egyik legjobb darabja, Bognár Zoltánné finom Balatonja kissé Egry emlékeit idézi, de kétségtelen egyéni megoldásban. Zentai Pál Háztetői festői hatásokra törekvő grafikusról tanúskodik. Jelentkezett egy tehetségesnek ígérkező szobrászunk is Léderer Tamás személyében, akinek különösen Mosónő című műve kifejezően érzékeltette a munkában kifáradt, teknőjére hajló asszonyt. Jó és hű képet ad a kiállítás az egyes szakkörök munkájáról: ahol jól működik (elsősorban jó a szakköri vezető), onnan jó képeket kaptunk, ahol rosszul, onnan semmit sem. Így megállapítható, hogy kitűnően működik a pápai Jókai Képzőművészeti Szakkör, s ez kétségtelenül a vezető Tóth Sándor festőművész érdemének tulajdonítható, akinek egyéni, erősen grafikus jellegű stílusa fedezhető fel a tagok munkáiban is. Helyes művészi képzést ad Balatonfüreden Krieg festőművész, akinek irányító tevékenysége alatt bontakozik ki Kéri Imre meglepő festői képessége. A fűzfőgyártelepi szakkör tagjai, Novák Géza, Kertész Borbála kifejező tanulmányfejeket készítettek. Feltűnő, hogy épp a megyeszékhely, Veszprém szakköre nem jelentkezett gazdagabb anyaggal, pedig itt, ahol a képzőművészeti oktatásra több lehetőség van, mint bárhol a megyében— gondoljunk a szabadegyetemek művészettörténeti előadásaira, a Bakonyi Múzeum gazdagon felszerelt szakkönyvtárára, az egymást sűrűn követő kiállításaira, stb. —), nagyon hiányoljuk a szakkör jó működését. A kulturális szemle pályázatára jelentkező népművészek már korántsem tekinthetők pályájuk kezdetén álló fiataloknak, a többségük meglett ember, akad köztük a Népművészet Mestere is. Itt ismét ki kell emelnünk a szemle áldozatkészségét és segítő munkáját, hogy népművészeinkkel foglalkozik (hozzátéve, hogy úgyszólván egyedül a szemle törődik velük). A merőben megváltozott életű parasztság művészi ízlése is átalakult, s ma már a hagyományos stílusban dolgozó népművészek terméke inkább a városi lakosságnak, múzeumoknak, műgyűjtőknek, idegenforgalomnak, mint magának a falunak szól. Kérdéses, hogy milyen irányban haladjon tovább a népművészet, mennyiben maradhat hagyományos, vagy milyen új utakra váltson. Még az érintetlenebb, hagyományos stílust képviseli a szentgáli Tóth József, aki most, Alkotmányunk ünnepén a Népművészet Mestere címet kapta meg, főleg szépen, realisztikusan faragott állatszobraiért. De ezek az állatszobrok részben már egy újfajta népművészetet vezetnek be: realisztikusak, de valahogy megőrizték a népművészet stilizáló jellegét is. A különben nagyon szép kompozíciókat faragó idősebb és ifjabb Nagy István faragók is újszerű megoldásokkal jelentkeztek: marhaszarv természetes hajlását megtartva csak kevés faragással, nagyon finom „életteljes madáralakokat formáltak, s ezzel a népművészet új lehetőségeire mutattak rá. Meg kell még említenünk igen finoman kidolgozott munkájáért a szentgáli G. Horváth Imrét és a hagyományosan stilizáló ugyancsak szentgáli Hegyi Lászlót. A kiállítás sok szempontból hasznos tanulságokat tartalmaz, s épp a művészeteknek minél szélesebb körben való elterjedése céljából megtekintésre érdemes. Dr. Vajkai Aurél „A második ötéves népgazdaságfejlesztési terv sikeres megvalósítása tanácsainkra igen komoly feladatokat ró. E feladatok ellátásához feltétlenül szükséges, hogy a tanácsi munka magasabb színvonalat érjen el. Az MSZMP VII. kongresszusa nagyjelentőségű útmutatás a tanácsok és szervei munkájának további fejlesztésében is. Helyi államhatalmi szerveink tevékenysége akkor lesz jó, ha napról napra szélesítik és szilárdítják tömegkapcsolataikat” — olvashatjuk a devecseri községi tanács éves munkatervében. A segítség kezdete A tanácsülések, a végrehajtó bizottsági ülések napirendjén többször szerepelt a szövetkezet vezetőinek, felelőseinek a beszámoltatása. Bevonták a tanács tagjait az agitációs csoportba is, hogy segítsenek a munkafegyelem kialakításában. Rokon a rokonhoz, barát a baráthoz, utcabelihez, ismerőshöz, katonacimborához kapott beosztást. A segítség tehát kétirányú volt, részint a háziagitáció, részint a tanácstagi beszámoló. — Hát a szövetkezet hogyan lesz? — fordultak az egyik tanácstagi beszámoló alkalmával a beszámolóhoz. — Soha nem kapunk egy kis pénzt? — Ahogy csinálják, úgy alakul. — Hiszen mi jól szeretnénk! A pénzt mindenki szereti. — Ne csak szeressék, akarják is! — Hogyan érti ezt az elvtárs? — Ne engedjenek meg olyasmit, amit Józsi bácsi csinál a szemük láttára. Ez a megjegyzés arra vonatkozott, hogy Józsi bácsi többszöri figyelmeztetés ellenére sem volt hajlandó a zöldtakarmányt mérlegelni és a lemért mennyiséget annak a terhére beírni, aki elvitte. Pazarlás, felelőtlenség lett a következménye. — Csak szórja a zöldet, akár egy ventillátor Se föl nem írják, se nem fizetnek érte — A háztájinak is enni kell! — De a kenyeret sem úgy kapják, hogy odaáll a kocsi a ház elé, aztán leszel gondolom formán, pénz nélkül, munka nélkül amenynyi neki tetszik. Miből akarnak év végén pénzt osztani? A másik tanácstag egyébről tudott. Egyik volt brigádvezető következetesen a közösség kárára tévedett, amikor a végzett munka mennyiségét felmérte. Maga is, mások is jogtalan előnyökhöz jutottak, hígították, csökkentették a munkaegység értékét. — Azt gondolják, meg lehet engedni az olyasmit, hogy a brigádvezető tájára sem néz a munkásoknak? Egyiknek ennyit ír, a másiknak annyit. Mire vezet ez a jóembereskedés? Nincs munka az ilyen teljesítmény mögött. Vagy hát adják el azt a cipőt, amit el sem készítettek. Változások a szövetkezetben A régi vezetőség egy részét újakkal cserélték ki. Az új vezetők akkor is a s következet tagjai voltak, amikor a hibák jellemezték még a szövetkezetet. Csakhogy nem engedték őket szóhoz jutni, hallgass volt a nevük. A háziagitáció, a tanácstagi beszámolók, tanácsülések végrehajtó bizottsági ülések sora segítette megteremteni azt a közhangulatot, hogy az emberek megértsék, saját magukat károsítják meg, ha a hibás vezetőket nem váltják le. Amikor a háztáji területek rendezésére került a sor, már alul maradtak a „szövetkezeti demokráciára” apellálók. — Hallgassatok csak a demokráciával! Kapavágást sem tettetek az idén, mégis kétszer akkora területen élősködtek munka nélkül, mint amit mi kapunk a rendszeres napi munka mellett. Bizony nyíltan szemébe olvasták Gerecs Józsefnek is — a Lenin utcában lakónak — hogy feles földet vállalt a kívülállóktól, fuvarozgat a teheneivel, tájára sem néz a földjének, amit üzemi munkás korában munkaidő után is meg tudott művelni. — Mit ér a föld munkaerő nélkül? Emberek nélkül nincs nagyüzem. Az új vezetőség a tanács segítségét kérte egynéhány hasonló esetben. A tanácsülés nemrég úgy döntött, hogy Gerecs Józseftől is, társaitól is közadók módjára hajtják be összes tartozásaikat. Az új vezetőség a sokoldalú segítséggel alig egy év alatt biztosítani tudta a készpénzfizetését. A megszilárdult munkafegyelem, a jó munkaszervezeteken kívül pedig egyéb intézkedések is kellettek ahhoz, hogy a készpénzfizetést megvalósíthassák. Elsősorban állatállományra és hozzáértő állatgondozókra volt szükség. Ma már ezen is túl vannak. A tervben szereplő 450 sertéssel szemben 1007 darab vár eladásra, szarvasmarhából pedig a terv szerinti 190-el szemben 270-et értékesítettek. Biztosították már a következő év gazdasági alapjait is, ami az állatállományt illeti. A TEGI részére 180 üszőt nevelnek, ezen felül 120 tinót állítanak be a hízóba. És most? A tanács az állattenyésztésben is megtalálta a segítés lehetőségeit. A mezőgazdasági állandó bizottság maga szorgalmazta még az ősszel, hogy pontosan mérjék le a termelőszövetkezet minden takarmánykészletét. A szövetkezetiekkel közösen számították ki miből mennyi jut egy nap egy-egy állatra, és ettől kezdve rendszeresen ellenőrizték maguk is a takarmány felhasználását. A tavasszal bejárták a határt. Új területeket kutattak fel, amelyek alkalmasak a silótermesztésre. Többek között elérték, hogy már kora tavasszal 300 köbméter új silót készítettek a szövetkezetben az új télre. A pénzügyi és a mezőgazdasági állandó bizottság nemcsak összefogott, hanem külön aktivistákat is szereztek az átfogó és rendszeres ellenőrzésre, ami a pénzügyi tervek teljesítését illeti. Ellenőrzéseik alapján tettek javaslatot az önköltség számítás bevezetésére, a jövedelmezőség számítására. Javaslataik végrehajtásához tevékeny segítséget is nyújtanak. Ezek a bizottságok vették észre, hogy a baromfitelep zsúfolt és egészségtelen, hogy a növendékállatok elhelyezése nem megfelelő,, fejlődésük nem éri el a kívánt mértéket. Javaslataikkal a vezetőséghez fordultak s közösen megtalálták a kijavítás módjait, lehetőségeit, azok valóraváltásában segítenek. A hangulat ma összehasonlíthatatlanul jobb, mint akár csak egy évvel ezelőtt is volt. A tavalyi 18 forintos egységnyi értékkel szemben — amiből 11 forint volt a készpénz — ma 25 forint készpénzt kapnak minden munkaegységért, havi elszámolás alapján. A szövetkezeti dolgozók keresete 1300—1700 forintos átlag között ingadozik. Közös kirándulásokra járnak, sőt külfölddel is ismerkednek. Még a mintegy háromszáz lelket számláló cigánytelepülés lakói közül is vagy húszan rendszeres dolgozókká váltak a múlt évben. Devecserben mindent összevetve, a leglényegesebb feladatokat már megoldották. Bátran léphetnek előre újabb lépésekkel. Vágvölgyi László Közös erővel előrelépnek a devecseri termelőszövetkezet tagjai is NAPLÓ 1962. szeptember 1. Párthírek a tapolcai járásból in A badacsonytomaji hegyközségben tizenöt tagú pártszervezet alakult. A hegyközség vezetői és tagjai nagy bizalommal és várakozással tekintenek a pártszervezet munkája elé. A járás kommunistái aktívaülésen tárgyalták meg a VIII. pártkongresszus irányelveit. A vitaindító előadást Dési János elvtárs, a pártbizottság szervező titkára tartotta. Előadásában körvonalazta az irányelvekből adódó feladatokat, egyben felhívta a figyelmet a soron lévő időszerű mezőgazdasági munkák gondos elvégzésére és a küldöttválasztó taggyűlések gondos megszervezésére. A járási pártbizottság elkészítette oktatási tervét. A terv gondoskodik az alapszervi titkárok megfelelő színvonalú továbbképzéséről is. A járás minden községében megszervezik a tíznapos téli tanfolyamot. A gazdasági vezetők részére az oktatást tájegységenként, illetve körzetenként szervezik meg. A járási párt vb. minapi ülésén a járási KISZ-bizottság irányító és ellenőrző tevékenységét értékelte. Az ülés mindenekelőtt a vezetés színvonalának emelésére hívta fel a KISZ-bizottság figyelmét. A KISZ-bizottság máris egy sor intézkedést tett a munkájában fellelhető hiányosságok megszüntetésére. A járásban megkezdődtek a küldöttválasztó taggyűlések. Az eddigi tapasztalatok a taggyűlések magas színvonaláról, a részvevők aktivitásáról tanúskodnak. A pártszervezetek a legjobb és a legaktívabb kommunistákat jelölik a járási pártértekezletekre. S. L. A párttagok példát mutatnak (Tudósítónktól) Rózisás József elvtárssal, a Padragi Szénbánya MSZMP alapszervezeti titkárával beszélgettem a szervezet működéséről, a párttagok munkájáról, neveléséről. Arról érdeklődtem, hogy a párttagság hogyan segíti a bányánál a tervek teljesítését, a munkaverseny szervezését, az önköltség csökkenését. — A munkaverseny jobb megszervezésére az MSZMP alapszervezet, a szakszervezettel, a KISZ- szel karöltve „versenyszervező bizottságot” hívott életre. — mondotta Rózsás elvtárs. — Az év elejéig hét brigád 63 taggal küzdött a szocialista brigád cím elnyeréséért. A szakszervezeti bizottság ez évi vezetőségválasztó taggyűlésen elhatározta, hogy növelni kell a szocialista brigád címért küzdő brigádok és tagjaik számát. Ennek a határozatnak a gazdasági vezetés, pártvezetőség és a KISZ szervezet szerzett érvényt. A felvilágosító munka eredményeképpen újabb hat brigád 210 taggal lépett a szocialista brigád címért küzdők sorába. Főleg az említett tizenhárom brigád munkája megkönnyítésére alakult tizenöt tagú műszaki brigád, amely szintén küzd a szocialista címért. Azon munkálkodnak, hogy az üzem teljesítse a VIII. pártkongresszus tiszteletére tett vállalását, amely szerint 100 százalékra teljesíti a mennyiségi tervét és csökkenti az önköltséget. A többszöri vízbetörés ellenére is sikerült a féléves tervet 100,6 százalékra teljesíteni, az önköltségben pedig 168 ezer forintot takarítottak meg. A pártszervezet javaslatára két KISZ karbantartó brigád alakult 12 taggal. Feladatuk a bányagépek karbantartása, főleg a Hidasi-féle rakodógép minél gazdaságosabb üzemeltetése. A brigád vezetője — Szarka Béla — jó munkájáért, nemrég kéthetes csehszlovákiai jutalomüdülésben vehetett részt. — A szocialista brigád címért küzdő brigádok, különösen ahol a brigádvezető párttag, általában jobb teljesítményt érnek el. Bandi László