Napló, 1962. szeptember (Veszprém, 18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

2 II Jaskovics Lajos Ku­turális Szemle pályázatára beérkezett művek kiá­ll­ása a Bakonyi Múzeumba. A művészi kulturáltság fokmérőjét talán nem is a kima­gasló művészek számával, inkább azokkal a lelkes, jó ízlésű műked­velőkkel mérhetjük le, akik szak­májuk, hivatásuk mellett aktív művészkedéssel is foglalkoznak. A művészet terén a művelt népet főleg ők adják, ahogy zenében a házi muzsikusok, a kis kamara­­együttesek, képzőművészetben pe­dig a szakkörök tagjai, vagy a magánosan festegető műkedvelők. Nagy érdeme a Jankovics Lajos Kulturális Szemlének, hogy éven­te, elsősorban a fiatalok részére pályázatot ír ki, s általában szem­mel tartja tevékenykedésüket. Úgy látszik, hogy az ismétlődő pályá­zatok meghozták eredményüket: ez alkalommal már 27 pályázó jelentkezett 113 művel, s így lehe­tőség nyílt egy kiállítás rendezé­sére. Ez már egymagában is nagy eredménynek számít, bizonyítva a szemle igen hasznos célkitűzését Még értékesebbnek kell tekinte­nünk a pályázatot, ha a bekül­dött művek színvonalára gondo­lunk: a kiállítás egyenesen megle­petésnek számít, annyi sok jó mű­vet láthatunk itt a fiataloktól. A képek elbírálásánál természetesen nem szabad elfelej­teni, hogy a pályázók közt nagy különbségek vannak, kezdve a ti­zenhatéves gimnazistától a kü­lönböző foglalkozást űző felnőtt fiatalokon keresztül egészen a rajztanárig. Hozzátehetjük, hogy épp az egészen fiataloknál egyál­talában nincs szükségünk bármi­féle mentegetőzésre, szempontok hangoztatására, mert épp ők sejtte­­tik a legtöbb tehetséget, ők indul­tak el modern kifejezésformák, stílus útjain. Vegyük elsőnek mindjárt a fü­redi gimnazistát, Kéri Imrét, aki biztos, határozott rajzával, össze­fogott kompozíciójával, ízlésesen összeválogatott élénk színeivel mo­dern formanyelven igyekszik meg­szólalni. Takó János se több tizen­hatévesnél, de máris művészi íz­lést árul el képeivel, például a tartalmas Halászokkal. A többi fiatal évszáma is a húsz év körül mozog, közülük Ézsiás István szép festői megoldásait, Noll Béla ha­tározott vonalú grafikáját emel­,­hetjük ki. Bende Vilma Buksijával kitűnően fogta meg a félszeg, kis­gyermek alakját, Kállay Sándor Dunapartját már érett munkának mondhatjuk. A kiállításnak egyik legjobb darabja, Bognár Zoltánné finom Balatonja kissé Egry em­lékeit idézi, de kétségtelen egyéni megoldásban. Zentai Pál Háztetői festői hatásokra törekvő grafikus­ról tanúskodik. Jelentkezett egy tehetségesnek ígérkező szobrá­szunk is Léderer Tamás szemé­lyében, akinek különösen Mosónő című műve kifejezően érzékeltette a munkában kifáradt, teknőjére hajló asszonyt. Jó és hű képet ad a kiál­lítás az egyes szakkörök munká­járól: ahol jól működik (elsősor­ban jó a szakköri vezető), onnan jó képeket kaptunk, ahol rosszul, onnan­­ semmit sem. Így meg­állapítható, hogy kitűnően műkö­dik a pápai Jókai Képzőművészeti Szakkör, s ez kétségtelenül a ve­zető Tóth Sándor festőművész ér­demének tulajdonítható, akinek egyéni, erősen grafikus jellegű stílusa fedezhető fel a tagok mun­káiban is. Helyes művészi kép­zést ad Balatonfüreden Krieg festőművész, akinek irányító te­vékenysége alatt bontakozik ki Kéri Imre meglepő festői képes­sége. A fűzfőgyártelepi szakkör tagjai, Novák Géza, Kertész Bor­bála kifejező tanulmányfejeket ké­szítettek. Feltűnő, hogy épp a megyeszék­hely, Veszprém szakköre nem je­lentkezett gazdagabb anyaggal, pedig itt, ahol a képzőművészeti oktatásra több lehetőség van, mint bárhol a megyében­­— gon­doljunk a szabadegyetemek mű­vészettörténeti előadásaira, a Ba­konyi Múzeum gazdagon felszerelt szakkönyvtárára, az egymást sű­rűn követő kiállításaira, stb. —), nagyon hiányoljuk a szakkör jó működését. A kulturális szemle pályázatára jelentkező népművészek már ko­rántsem tekinthetők pályájuk kezdetén álló fiataloknak, a több­ségük meglett ember, akad köz­tük a Népművészet Mestere is. Itt ismét ki kell emelnünk a szemle áldozatkészségét és segítő mun­káját, hogy népművészeinkkel fog­lalkozik (hozzátéve, hogy úgyszól­ván egyedül a szemle törődik ve­lük). A merőben megváltozott életű parasztság művészi ízlése is átalakult, s ma már a hagyomá­nyos stílusban dolgozó népművé­szek terméke inkább a városi la­kossá­gnak, múzeumoknak, mű­gyűjtőknek, idegenforgalomnak, mint magának a falunak szól. Kérdéses, hogy milyen irányban haladjon tovább a népművészet, mennyiben maradhat hagyomá­nyos, vagy milyen új utakra vált­son. Még az érintetlenebb, ha­gyományos stílust képviseli a szentgáli Tóth József, aki most, Alkotmányunk ünnepén a Népmű­vészet Mestere címet kapta meg, főleg szépen, realisztikusan fara­gott állatszobraiért. De ezek az állatszobrok részben már egy új­fajta népművészetet vezetnek be: realisztikusak, de valahogy meg­őrizték a népművészet stilizáló jel­legét is. A különben nagyon szép kompozíciókat faragó idősebb és ifjabb Nagy István faragók is új­szerű megoldásokkal jelentkeztek: marhaszarv természetes hajlását megtartva csak kevés faragással, nagyon finom „életteljes madár­alakokat formáltak, s ezzel a nép­művészet új lehetőségeire mutattak rá. Meg kell még említenünk igen finoman kidolgozott munkájáért a szentgáli G. Horváth Imrét és a hagyományosan stilizáló ugyan­csak szentgáli Hegyi Lászlót. A kiállítás sok szempontból hasznos tanulságokat tartalmaz, s épp a művészeteknek minél széle­sebb körben való elterjedése cél­jából megtekintésre érdemes. Dr. Vajkai Aurél „A második ötéves népgazdaság­fejlesztési terv sikeres megvalósí­tása tanácsainkra igen komoly feladatokat ró. E feladatok ellátá­sához feltétlenül szükséges, hogy a tanácsi munka magasabb szín­vonalat érjen el. Az MSZMP VII. kongresszusa nagyjelentőségű út­mutatás a tanácsok és szervei munkájának további fejlesztésé­ben is. Helyi államhatalmi szer­veink tevékenysége akkor lesz jó, ha napról napra szélesítik és szi­lárdítják tömegkapcsolataikat” — olvashatjuk a devecseri községi tanács éves munkatervében. A segítség kezdete A tanácsülések, a végrehajtó bizottsági ülések napirendjén többször szerepelt a szövetkezet vezetőinek, felelőseinek a beszá­moltatása. Bevonták a tanács tag­jait az agitációs csoportba is, hogy segítsenek a munkafegyelem kia­lakításában. Rokon a rokonhoz, barát a baráthoz, utcabelihez, is­merőshöz, katonacimborához ka­pott beosztást. A segítség tehát kétirányú volt, részint a háziagitá­­ció, részint a tanácstagi beszá­moló. — Hát a szövetkezet hogyan lesz? — fordultak az egyik ta­nácstagi beszámoló alkalmával a beszámolóhoz. — Soha nem ka­punk egy kis pénzt? — Ahogy csinálják, úgy alakul. — Hiszen mi jól szeretnénk! A pénzt mindenki szereti. — Ne csak szeressék, akarják is! — Hogyan érti ezt az elvtárs? — Ne engedjenek meg olyasmit, amit Józsi bácsi csinál a szemük láttára. Ez a megjegyzés arra vonatko­zott, hogy Józsi bácsi többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem volt hajlandó a zöldtakarmányt mér­legelni és a lemért mennyiséget annak a terhére beírni, aki el­vitte. Pazarlás, felelőtlenség lett a következménye. — Csak szórja a zöldet, akár egy ventillátor Se föl nem írják, se nem fizetnek érte — A háztájinak is enni kell! — De a kenyeret sem úgy kap­ják, hogy odaáll a kocsi a ház elé, aztán leszel gondolom formán, pénz nélkül, munka nélkül ameny­­nyi neki tetszik. Miből akarnak év végén pénzt osztani? A másik tanácstag egyébről tu­dott. Egyik volt brigádvezető kö­vetkezetesen a közösség kárára tévedett, amikor a végzett munka mennyiségét felmérte. Maga is, mások is jogtalan előnyökhöz ju­tottak, hígították, csökkentették a munkaegység értékét. — Azt gondolják, meg lehet en­gedni az olyasmit, hogy a brigád­vezető tájára sem néz a munká­soknak? Egyiknek ennyit ír, a má­siknak annyit. Mire vezet ez a jó­­embereskedés? Nincs munka az ilyen teljesítmény mögött. Vagy hát adják el azt a cipőt, amit el sem készítettek. Változások a szövetkezetben A régi vezetőség egy részét újakkal cserélték k­i. Az új veze­tők akkor is a s következet tagjai voltak, amikor a hibák jellemez­ték még a szövetkezetet. Csakhogy nem engedték őket szóhoz jutni, hallgass volt a nevük. A háziagitá­­ció, a tanácstagi beszámolók, ta­nácsülések végrehajtó bizottsági ülések sora segítette megteremte­ni azt a közhangulatot, hogy az emberek megértsék, saját magu­kat károsítják meg, ha a hibás ve­zetőket nem váltják le. Amikor a háztáji területek rendezésére ke­rült a sor, már alul maradtak a „szövetkezeti demokráciára” apel­­lálók. — Hallgassatok csak a demokrá­ciával! Kapavágást sem tettetek az idén, mégis kétszer akkora terüle­ten élősködtek munka nélkül, mint amit mi kapunk a rendszeres napi munka mellett. Bizony nyíltan szemébe olvas­ták Gerecs Józsefnek is — a Le­nin utcában lakónak — hogy feles földet vállalt a kívülállóktól, fu­­varozgat a teheneivel, tájára sem néz a földjének, amit üzemi mun­kás korában munkaidő után is meg tudott művelni. — Mit ér a föld munkaerő nél­kül? Emberek nélkül nincs nagy­üzem. Az új vezetőség a tanács segítsé­gét kérte egynéhány hasonló eset­ben. A tanácsülés nemrég úgy döntött, hogy Gerecs Józseftől is, társaitól is közadók módjára hajt­ják be összes tartozásaikat. Az új vezetőség a sokoldalú segítséggel alig egy év alatt biztosítani tud­ta a készpénzfizetését. A megszi­lárdult munkafegyelem, a jó mun­kaszervezeteken kívül pedig egyéb intézkedések is kellettek ahhoz, hogy a készpénzfizetést megvaló­síthassák. Elsősorban állatállo­mányra és hozzáértő állatgondo­zókra volt szükség. Ma már ezen is túl vannak. A tervben szereplő 450 sertéssel szemben 1007 darab vár eladásra, szarvasmarhából pe­dig a terv szerinti 190-el szemben 270-et értékesítettek. Biztosítot­ták már a következő év gazdasági alapjait is, ami az állatállományt illeti. A TEGI részére 180 üszőt nevelnek, ezen felül 120 tinót állítanak be a hízóba. És most? A tanács az állattenyésztésben is megtalálta a segítés lehetőségeit. A mezőgazdasági állandó bizott­ság maga szorgalmazta még az ősszel, hogy pontosan mérjék le a termelőszövetkezet minden takar­mánykészletét. A szövetkezetiek­kel közösen számították ki miből mennyi jut egy nap egy-egy állat­ra, és ettől kezdve rendszeresen el­lenőrizték maguk is a takarmány felhasználását. A tavasszal bejárták a határt. Új területeket kutattak fel, ame­lyek alkalmasak a silótermesz­tésre. Többek között elérték, hogy már kora tavasszal 300 köbméter új silót készítettek a szövetkezetben az új télre. A pénzügyi és a mezőgazdasá­gi állandó bizottság nemcsak összefogott, hanem külön akti­vistákat is szereztek az átfogó és rendszeres ellenőrzésre, ami a pénzügyi tervek teljesítését ille­ti. Ellenőrzéseik alapján tettek javaslatot az önköltség számítás bevezetésére, a jövedelmezőség számítására. Javaslataik végre­hajtásához tevékeny segítséget is nyújtanak. Ezek a bizottságok vették észre, hogy a baromfite­lep zsúfolt és egészségtelen, hogy a növendékállatok elhelyezése nem megfelelő,, fejlődésük nem éri el a kívánt mértéket. Javasla­taikkal a vezetőséghez fordul­tak s közösen megtalálták a ki­javítás módjait, lehetőségeit, azok valóraváltásában segítenek. A hangulat ma összehasonlít­hatatlanul jobb, mint akár csak egy évvel ezelőtt is volt. A tava­lyi 18 forintos egységnyi érték­kel szemben — amiből 11 forint volt a készpénz — ma 25 forint készpénzt kapnak minden mun­kaegységért, havi elszámolás alapján. A szövetkezeti dolgo­zók keresete 1300—1700 forintos átlag között ingadozik. Közös ki­rándulásokra járnak, sőt külföld­del is ismerkednek. Még a mint­egy háromszáz lelket számláló cigánytelepülés lakói közül is vagy húszan rendszeres dolgozók­ká váltak a múlt évben. Devecserben mindent össze­vetve, a leglényegesebb felada­tokat már megoldották. Bátran léphetnek előre újabb lépésekkel. Vág­völgyi László Közös erővel előrelépnek a devecseri termelőszövetkezet­ tagjai is NAPLÓ 1962. szeptember 1. Párthírek a tapolcai járásból in A badacsonytomaji hegyközség­ben tizenöt tagú pártszervezet ala­kult. A hegyközség vezetői és tag­jai nagy bizalommal és várakozás­sal tekintenek a pártszervezet munkája elé.­ A járás kommunistái aktívaülé­sen tárgyalták meg a VIII. párt­kongresszus irányelveit. A vita­indító előadást Dési János elv­társ, a pártbizottság szervező tit­kára tartotta. Előadásában körvo­nalazta az irányelvekből adódó feladatokat, egyben felhívta a fi­gyelmet a soron lévő időszerű me­zőgazdasági munkák gondos el­végzésére és a küldöttválasztó taggyűlések gondos megszervezé­sére.­ A járási pártbizottság elkészítet­te oktatási tervét. A terv gondos­kodik az alapszervi titkárok meg­felelő színvonalú továbbképzésé­ről is. A járás minden községében megszervezik a tíznapos téli tanfo­lyamot. A gazdasági vezetők részé­re az oktatást tájegységenként, il­letve körzetenként szervezik meg.­ ­ A járási párt vb. minapi ülésén a járási KISZ-bizottság irányító és ellenőrző tevékenységét értékel­te. Az ülés mindenekelőtt a veze­tés színvonalának emelésére hívta fel a KISZ-bizottság figyelmét. A KISZ-bizottság máris egy sor in­tézkedést tett a munkájában fellel­hető hiányosságok megszünteté­sére.­ A járásban megkezdődtek a kül­döttválasztó taggyűlések. Az eddigi tapasztalatok a taggyűlések magas színvonaláról, a részvevők aktivi­tásáról tanúskodnak. A pártszer­vezetek a legjobb és a legaktívabb kommunistákat jelölik a járási pártértekezletekre. S. L. A párttagok példát mutatnak (Tudósítónktól) Rózisás József elvtárssal, a Pad­ragi Szénbánya MSZMP alapszer­vezeti titkárával beszélgettem a szervezet működéséről, a párttagok munkájáról, neveléséről. Arról ér­deklődtem, hogy a párttagság ho­gyan segíti a bányánál a tervek teljesítését, a munkaverseny szer­vezését, az önköltség csökkenését. — A munkaverseny jobb meg­szervezésére az MSZMP alapszer­vezet, a szakszervezettel, a KISZ- szel karöltve „versenyszervező bi­zottságot” hívott életre. — mon­dotta Rózsás elvtárs. — Az év elejéig hét brigád 63 taggal küz­dött a szocialista brigád cím el­nyeréséért. A szakszervezeti bizott­ság ez évi vezetőségválasztó tag­gyűlésen elhatározta, hogy növel­ni kell a szocialista brigád címért küzdő brigádok és tagjaik számát. Ennek a határozatnak a gazdasági vezetés, pártvezetőség és a KISZ szervezet szerzett érvényt. A fel­­világosító munka eredményekép­pen újabb hat brigád 210 taggal lépett a szocialista brigád címért küzdők sorába. Főleg az említett tizenhárom brigád munkája meg­könnyítésére alakult tizenöt tagú műszaki brigád, amely szintén küzd a szocialista címért. Azon munkálkodnak, hogy az üzem tel­jesítse a VIII. pártkongresszus tiszteletére tett vállalását, amely szerint 100 százalékra teljesíti a mennyiségi tervét és csökkenti az önköltséget. A többszöri vízbetörés ellenére is sikerült a féléves tervet 100,6 százalékra teljesíteni, az ön­költségben pedig 168 ezer forintot takarítottak meg. A pártszervezet javaslatára két KISZ karbantartó brigád alakult 12 taggal. Feladatuk a bányagépek karbantartása, főleg a Hidasi-féle rakodógép minél gazdaságosabb üzemeltetése. A brigád vezetője — Szarka Béla — jó munkájáért, nemrég kéthetes csehszlovákiai ju­talomüdülésben vehetett részt. — A szocialista brigád címért küzdő brigádok, különösen ahol a brigádvezető párttag, általában jobb teljesítményt érnek el. Bandi László

Next