Napló, 1962. október (Veszprém, 18. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
1992. október . A szivattyúk mestere Erős, izmos ember. Munkához szokott. Fegyelmezett, majdnem katonás. Mintha mindig parancsra várna, hogy azután — mint szokta, egy pillanatig gondolkodjék — s megfontoltan feleljen: igen. Ez az igen azt jelenti a bánya vezetői előtt, hogy biztosan meglesz. Ez a magára parancsolt fegyelem kell is a beosztásához, a munkájához, hiszen nemegyszer indul erős „ellenség” elleni harcba. Osváth Imre bácsi, a padragi Táncsics-akna szivattyúmestere és a bányára gyakran törő víz ádáz ellensége. — Mi a győzelem titka? — próbáljuk szóra bírni a szivattyúk „parancsnokát” — de nagyon nehéz. Azt emlegeti, hogy szerencséje van. Akik jobban ismerik, mást mondanak. Nem a szerencsének, hanem jó szaktudásának, bátorságának köszönhető, hogy megbirkózik a vízzel. Hány ilyen küzdelmet ért meg? Nehéz lenne hamarosan összeszámolni. Egy azonban biztos. Készületlenül csak egy vízbetörés érte. Az első, az 1951-es. Akkor még kevés és kis teljesítményű szivattyú volt az aknában. Később azután még minden évben sorozatban jött a vízbetörés, mindegyik a maga nehézségével. Egyszer hirtelen zúdult a vágatba a víz, másszor iszapot hozott magával, vagy eltömődött a szívófej. Külön regény lehetne bármelyik. A legtöbbet mégis az elsőt, az ötvenegyest emlegeti Imre bácsi. — Ez nagyon cudar volt. Igen megijesztett bennünket. Egy hajszálon múlott csupán, hogy nem került víz alá a bánya. Csak 25 köbméternyi egységünk volt, s 60 köbméter vizet kaptunk. Már csak néhányan, üzemfenntartók maradtunk fenn. A kasba nem lehetett beszállni — elérte a víz. Már-már készültünk a menekülésre, de csak nem tudtuk rászánni magunkat, hogy induljunk a menekülő vágat felé. Még egy pillanatig várjunk ... bíztattuk egymást. Aztán mégiscsak megcsillapult a víz. Elkezdett apadni. Le tudtuk szívni. Utána bővítették a szivattyúkamrát, újabb gépeket szereltek be. Azokat is, a régebbieket is féltő gonddal kezeli, ápolja Imre bácsi. Mindig talál valami „igazítanivalót” egyiken is, másikon is. Vannak régi típusú szivattyúink, amikkel a gyár sem boldogult. Bizonytalanok voltak, nem lehetett számítani rájuk pontosan. Lassan-lassan átalakítottam mind a kettőt. Most újabb újításom van — meséli lelkesen. Ahogy szóba kerültek a szivattyúk, a nehéz napok, egyre jobban felengedett szótlansága. — Nagy gyári hiba van ezekben a szivattyúkban — régóta látom már, de nem mertem hozzányúlni. Nem kaptam rá parancsot. Legutóbb, amikor szóvátettem a vezetőimnek, helyeselték az elgondolásomat, de nem mondták, hogy csináljam. Utasítás nélkül nem mertem hozzákezdeni. Pár napig tépelődtem. Nem hagyott békén a lelkiismeret Meg lehetne növelni a szivattyúk teljesítőképességét — számítgattam — különben meg nagyon jók a MÁVAG gyártmányúak. Csak az az egy hibájuk, hogy a régi vacak háborús öntvény elzárja a csőidom egy részét. Ezt kell szabaddá tenni, s mindjárt jobb... A katonás merevség is lassanlassan eltűnik róla, s nagy hévvel beszél kedvenceiről, a szivattyúkról, időközönként már az asztal szélét is kocogtatja. — Most várjuk majd a műegyetemtől a hivatalos embereket, akik elbírálják, hogy jó lesz-e így? S aztán majd a másikat is átalakítgatom lassanként. Még több mint egy évem van a nyugdíjig ... Kevesebb szivattyúval, kisebb energiával ugyanazt a teljesítményt lehet elérni. Hát nem nagyszerű? — Hol tanulta meg a mesterségét ilyen alaposan? — adódik önkéntelenül is a kérdés. Könyvekből? Vagy csak az életből? — 1935-ben kerültem Csingerbe. Azóta mindig szivattyúkkal foglalkozom. Volt időm kiismerni minden fortélyukat. De azért a legjobb iskola a balinkai vízbetörés volt. Oda irányított a tröszt segíteni. Az az öt hónap öt évvel is felért és meséli részletesen a sok-sok izgalommal, nehézséggel teli napok immár kedves, felejthetetlen élménnyé színesedett emlékét. (Mikéné) Tanulási láz az Orkúti Mangánércbányánál „Szélesítettük azokat az oktatási formákat (levelező oktatás, esti iskolák), amelyek lehetővé teszik a dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulását” — állapítja meg a kongresszusi irányelv. Vajon hogyan élnek ezekkel a lehetőségekkel, hogyan növelik szakképzettségüket, általános műveltségüket, az Úrkúti Mangánércbánya dolgozói? — Vállalatunknál valóságos tanulási láz van, — tájékoztatott Kovács József személyzeti vezető. — Több mint százhúszan tanulnak napi munkaidejük után egyetemeken, technikumokban, általános iskolákban, és képezik magukat tanfolyamokon. A pontos adatokat már a jegyzetfüzetéből olvassa: egyetemre négyen, villamosipari technikumba öten, gépipari technikumba öten, a bányaipari technikumba négyen, építőipari technikumba egy, a dolgozók általános iskolájába több mint harmincan járnak. Mérlegképes könyvelői tanfolyamon négy, kalkulációs tanfolyamon kettő, bányamentő tanfolyamon huszonöt, vájár továbbképző tanfolyamon negyven dolgozó vesz részt. A statisztikában nem szerepelnek azok, akik munkaviszonyukat megszakítva, nappali tagozaton tanulnak tovább. Igen örvendetes, hogy „dolgozó diákjaink” a vállalat csaknem minden foglalkozási köréből tevődik össze és tanulmányaikat befejezve nálunk hasznosítják a tanultakat, így biztosítva lesz a műszaki utánpótlás és távlati feladataink megoldása — fejezte be Kovács elvtárs. Balázsi István Eredményes kongresszusi verseny a kereskedelemben A Veszprémi és Várpalotai Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetősége és szakszervezeti bizottsága év elején a dolgozókkal való megbeszélés alapján elkészítette kongresszusi versenyvállalássát. A verseny eredményeként a féléves értékelés után elmondhatjuk, hogy vállalatunk forgalma 1961. első félévéhez viszonyítva 9,7 százalékkal emelkedett. A félév során 3,8 százalékkal nőtt egy főre eső termelékenység és 26 százalékkal az önkiszolgáló boltok forgalma. Eredményeinket nagymértékben elősegítette a vállalatunknál szépen fejlődő szocialista brigádmozgalom is. Év elején 24 brigád 150 tagja, — az összdolgozók 35 százaléka — tűzte célul „szocialista módon élni, dolgozni, tanulni”. A brigádok írásban is rögzített vállalásai gazdasági vonatkozásban a vállalat tevékenységét segítették elő. A dolgozók munkakörülményeinek javítására a múlt fél évben több mint kilencvenezer forintot fordítottunk. Nem sikerült azonban megtakarítást elérni a bázisidőszakhoz viszonyítva. Éppen ezért a vállalatvezetőségnek, a szakszervezetnek és minden dolgozónknak ezen a területen kell még jobbá, szervezetebbé tenni a munkát, mélyrehatóan vizsgálni a költségek alakulását. Szakszervezeti bizottságunk az intézkedési terv társadalmi ellenőrzésekor javaslatot tett a hibák kijavítására, s ennek nyomán a vállalatvezetőség intézkedett a háló felhasználás alaposabb ellenőrzésére, amely igen jelentős kereskedelmi költség. De ezt tesszük más munkaterületeken is. Gacza Lajos sz. b. titkár. NAPLÓ Útvesztőben Autostop — A gépkocsi kerekei felsírnak, s megállnak az út jobboldalán. — Merre, elvtársak? Mutatjuk az irányt. Tíz kilométerre fekszik a község, ide piroslanak a házak tetői. — A vasútig elvinnének? — Szívesen. A gépkocsi elindul. Utasunk hátradől, s a suhanó tájat, a mozgó mezőt nézi. Középkorú ember. A negyvenen túl, az ötvenen innen. Arca sima, csak a homloka redős. — Hova? — kérdi szűken. Megmondjuk. — Ott jó a tsz — jegyzi meg... Nem úgy, mint nálunk. — Maguknál miért rossz? — Azt én nem mondhatom meg. Ez is válasz. Jobban megnézzük az utasé.. Egyre ismerősebbnek tűnik. Vajon hol találkoztunk?... Megvan! Az egyik termelőszövetkezetben. — Na, csakhogy megismert — s nyújtja a kezét. Jártak-e azóta nálunk? — Többször is. — És milyennek látták a tsz-t? — Gyenge még. — És amikor én voltam az elnök? — Jobb volt. Jiadalmasan néz ránk. Feszít, mintha Gyógyírt kentünk volna a szívére. — Hány forintot osztottunk minden évben? — teszi fel a kérdést. — Ha jól emlékszünk, 30—55 forintot. — És most mennyit? — Tizennyolc-húsz forintot. — Na látják — mondja, és kibámul az ablakon. Amíg a gépkocsi a vasút felé suhan, a falujáról beszél. Elmondja, hogy öt évig volt tsz-elnök, a szövetkezet átvészelt minden vihart. Még az 1956 októberét is. A tagok jól éltek. Építkeztek, meg volt a bizalmuk a jövő iránt. Jött az átszervezés. Az új tagok a napon sütkéreztek, míg a régiek a nyelvüket lógatták. De a zsákot ők is úgy tartották, mintha sok verítéket hullattak volna a közösben. Kevés volt a termés. Rögtön rossz lett mindenkinek a szövetkezet. A tagoknak, a járásnak, az érdekelt vállalatoknak. Első évben 18 forintot osztottak a tagoknak. — Rögtön kitalálták, hogy képzetlen vagyok —elmélkedik. — Hat elemivel, szakképzettség nélkül nem lehet nagyüzemet vezetni. Új elnök jött, szakképzett, engem helyettesnek választottak. Más munkakörbe mentem. Gondoltam, két dudás úgy sem fér meg egy csárdában. — S most hol dolgozik? — Üzemben. Kevesebbet keresek, a család is távol van, de legalább nem viszkálnak. J£eresem az ellenérveket Igaza van-e az utasunknak? Abban, hogy többet osztottak egy munkaegységre — igen. Az is helyénvaló, hogy szövetkezetüket jónak mondták akkor a járásban ...De hogyan osztottak több forintot? Úgy, hogy sokszor részébe adták ki a munkát a kívülállóknak, csak a hasznot vágták a zsebre. Jóformán semmit sem építettek éveken át. Nem tartalékoltak, mindent kiosztottak, amit megtermett a föld. Amíg kicsi volt a szövetkezet, nem érződött a szakvezetés hiánya. Miért, nem képezte magát az elnök? Azzal mentegetőzött, hogy nem ér rá, sok a munkája. Valójában szégyell az általános iskola padjában ülni .Amúgy nem volt vele baj. A tagok becsülték, hiszen a javukra dolgozott, és éberen őrködött a szövetkezet vagyonára. Aztán a két embert hasonlítom össze. Mindkettő kommunista, régi elvtárs. Az új elnök elvégezte a mezőgazdasági technikumot, ért a vezetéshez, az üzemszervezéshez, tud a tagok nyelvén beszélni. Miért küszködik mégis annyit a termelőszövetkezet? A felfejlődés éveiben erejükön túl építkeztek, vásároltak. A szövetkezet nyolc évig nem épített annyit, mint most, két év alatt. Sokat kellett tapogatózni, amíg a helyes munkaszervezést kialakították, sújtotta őket az aszály és a jég. Az idén már kilábaltak a nehezéből, 30 forint körül osztanak egy-egy munkaegységre. Mindezeket a feltevéseket és érveket felsorakoztatjuk a volt elnök előtt. Nem ad igazat. Fújja a magáét. — Az elnök elbizakodott — önző. A jót magának tulajdonítja, a régi vezetőkre keni a rosszat — mondja... Nem jó ez a három évre szóló „kivezénylés”. Hosszabb időre kell kimenni, akkor nem lehet az elődökre hivatkozni. — Ezek az emberi önzés gyengéi — magyarázzuk, amit nyesegetni kell. — De rá, nyesegesse? Az, aki észreveszi. Kerítésen kívül lehet-e gyümölcsös fáit tisztogatni? Miába a példálózódás, hiába a vita. Rö—■* vid a táv, kevés a szó a megfutamodott ember megállítására. De gondolatokat láthatóan mégis ébreszt benne... A vita megakad. Feltűnik a vasutállomás, s az utas a járdára lép. Félórát vár, mire a vonat beszalad. Aztán órákat utazik, ment az utat — nemrég valahol eltévesztette... Kása András n Nyugdíjas mezőgazdasági szakembereink számadása munkájukról , terveikről A NYUGDÍJAS AGRÁRSZAKEMBEREK, akik a Veszprém megyei Hazafias Népfront Bizottság mellett működnek, a közelmúltban számadást tartottak arról, hogy mit végeztek eddig s mit terveznek az év végéig. Balatonfüreden volt a „számadás” s azon részt vett és elnökölt dr. Jeszenszky Árpád egyetemi tanár, aki maga is nyugdíjas és vezető tagja a szakember csoportnak. Részt vett a tanácskozáson s azon előadást tartott dr. Bélák Sándor, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese. Südy Sándor ny. agtómérnök, az akció bizottság vezetőségi tagja számolt be az 1962. év első felében végzett munkájukról. A HAZAFIAS NÉPFRONT Országos Tanácsa által akció kérdésként kezelt talajvédelem megoldására és annak sürgetésére három ankétot rendeztek, éspedig a talajerózió által leginkább veszélyeztetett borvidékeink központi helyein: Somlóvásárhelyen, Badacsonyban és Balatonfüreden. Az ankétok nyomán földművelésügyi kormányzatunk támogatásával megyénk területén meg is indult az erózió elleni küzdelem, ami hosszú évek munkája lesz, de hosszú évtizedek áldását hordozza magában. Országos fontosságú a talajerő visszapótlás is. Ennek érdekében a nyugdíjasok bizottsága Óhídon és Mihályién trágyakezelési bemutatót és talajerő visszapótlási ankétot rendezett. A bemutató és ankét nyomán a sümegi járásban versenymozgalom indult s az átterjedt a többi járás területére is. Ennek a mozgalomnak keretében az akcióbizottság tizenegy község és tíz szervestrágya gazdálkodását, trágyakezelését tette vizsgálat tárgyává a veszprémi járás területén. SÚLYOSAN ELHANYAGOLT AGA mezőgazdaságunknak a rét és legelő gazdálkodás. A megyei akcióbizottság először Balatonarácson, majd Sümegen rendezett ankétot, amelyen magas színvonalú előadások tárták fel a rét és legelő gazdálkodás elhanyagoltságát és halaszthatatlan teendőit. Az akció során megyénk KISZ fiatalsága a folyó évben vállalta 30 ezer katasztrális hold rét és legelő területének védnökségét. A kertészeti kultúra fejlesztését szolgálták azok a bemutatók, tapasztalatcserék, termelési tanácskozások, amelyeket az akció bizottság Malomsokon, Alsópáhokon, Sümegen, Gógánfán, Zalagalsán, Káptalanfán és Csabrendeken rendezett Ugyanezeken a helyeken megvizsgálták a konyhakertészet nagyobb arányú fejlesztésének lehetőségeit is. Az akcióbizottság tagjai ezenkívül sok termelőszövetkezeti gazdaságot látogattak meg. Ezeknek célja az volt, hogy helyszíni szemlék, határbejárások során tárják fel a hiányosságokat és jelöljék meg a segítés módját. ÉRTÉKES AZ A MUNKA IS, amit az év hátralevő idejére terveznek Minden járás területén egy-két körzeti mezőgazdasági kiállítás lesz, szakelőadások, versenymozgalmak értékelése. Az elkövetkezendő hónapok tervét Nagy József, a Hazafias Népfront megyei titkára ismertette. Jubiláló újító Tíz éve formálta meg első újítási javaslatát Nagy József, az Inotai November 7. Erőmű kazánüzemének főművezetője, az üzem termelési bizottságának is tagja. Azóta több újítást is benyújtott. Az újítási iroda naplója szerint eddig 19 javaslatát fogadták el. Az elfogadott és bevezetett újításainak gazdasági eredménye 511 449 forint. Egyik érdekes újítása volt a „Vízzárás pernyeleválasztó berendezés” c. javaslata, amelynek célja a kazánházi szívó ventillátorok élettartamának növelése. Ezt két társával együtt készítette. Újításainak nemcsak a November 7. Erőműben veszik hasznát, hanem más erőművekben is. Az előbb említettet például a kelenföldi, a tiszapalkonyai, az oroszlányi hőerőművekben és a Dunai Vasműben is elfogadták. Nagy József nemcsak kiváló újító, de nagy szerepe van abban is, hogy a „XXII. kongresszus” nevet viselő kazán TMK adagolójavító brigád, amelyet ő patronál, már ötször elnyerte a szocialista brigád címet. K. F.