Napló, 1962. november (Veszprém, 18. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
2 A Veszprémi Lovassy Gimnáziumban: Valóban munkaközösség a szülői munkaközösség Már jól benne vagyunk a tanévben. A gyerekek gyűjtik az osztályzatokat, a szülők pedig kötelességszerűen kikérdezik és meghallgatják, mi történt az iskolában. "Talán már el is felejtették az első iskolai szülői értekezletet, és nem is jut eszükbe, hogy mit dolgoznak azok a szülők — a szülői munkaközösség —, akiket megválasztottak az értekezleten. Mit tettek eddig milyen terveik vannak a tanévre? — ezzel a kérdéssel kerestük meg Járai Istvánt, a Veszprémi Lovassy László Gimnázium szülői munkaközösségének elnökét. — Tessék a munkatervünk — teszi le az asztalra Járai elvtárs a gépelt lapot. Míg átfutnám, már „eleveníti” is a sorokat. — Idén sokkal többet segítünk a pedagógusoknak, mint eddig bármikor. Az iskolareform megvalósítása többet követel tőlünk, szülőktől is. Szeretnénk, ha munkaközösségünk megoldaná a legnagyobb feladatot, amit a reform ránk bíz: az iskola és a szülői ház közötti egészséges együttműködés megteremtését. Lehet, hogy másutt is csinálják már azt a módszert, amit mi bevezettünk, de mégis elmondanám, mert mi sokat várunk tőle — folytatja Járai elvtárs. — Osztályonként tartunk majd szülői értekezleteket. Vagy nem is értekezlet ez, inkább megbeszélésnek lehetne mondani. A szülők és a szaktanárok találkoznak, ismerkednek össze. Szűkebb kör — könnyebb megbeszélni a nevelési problémákat, összehangolni az iskolai és otthoni nevelés módszereit, mintha sokan lennénk, mint az összevont szülői értekezleteken. Ugyanezt célozná a családlátogatások megszervezése is. Szeretnénk a tanárokat tehermentesíteni ebben is, mi is szervezünk családlátogató csoportokat. — A másik dolog, amiben nagy feladatok várnak a szülői munkaközösségünkre: a munkáranevelés. Ma már kevés szülőnk akad, aki azt mondja: „Az én fiam szellemi pályára készül, minek neki a politechnika.” De van ilyen szülő is. Az ő meggyőződésükre reméljük jó lesz az a módszer, hogy megkérjük: jöjjön velünk, mikor meglátogatjuk a gyerekeket a munkahelyen. Nézzék meg, hogyan ügyel rá az üzem, az iskola, hogy a gyerekeknek kedves — és tegyük hozzá: hasznos — tantárgyuk legyen a gyakorlati foglalkozás. Egyelőre új utakat keresünk a kertészettel ismerkedő gyerekeknek, reméljük megoldódik, hogy a gyulafirátóti tsz-ben ismerkedjenek meg a nagyüzemi kertészettel. — Milyen szakkörök működnek az iskolában, és hogyan ügyel rájuk a szülői munkaközösség? — kérdezzük Járai elvtárstól. — Sok jól dolgozó szakköre van iskolánknak. Anyagilag is támogatja őket a szülői munkaközösség — a varrószakkör tavaly kapott varrógépet, idén is kap egyet a munkaközösség pénzéből, vettünk a fotószakkörnek is fényképezőgépet. — De jelentős az is, hogy ellenőrizzük, segítjük a szakköröket. Megkértünk szülőket, vezessenek egy-egy foglalkozást és ezt a gyerekek nagyon szeretik, élvezik. Hamarosan megnézzük az MHS rádiós szakkörét, s mert a gyerekeknek kedvük van hozzá, valószínű jövőre megvalósul. Ha ehhez hozzászámítjuk az előadássorozatokat — például a középiskolás tantervről szólókat, a KISZ munkájáról beszámoló előadásokat — elég sok szervezési munka hárul a szülői munkaközösségre. Idén egyetlen bált szervezünk — december közepe táján. — Elég nagy terveket tűzött tehát maga elé a gimnázium szülői munkaközössége. — Igen, lesz dolgunk bőven — mondja Járai elvtárs. — És jó lenne hallani gyakrabban róla: más munkaközösségek hogyan oldanak meg feladatokat. Ezért volt olyan nagyszerű a közelmúltban a megyei nőtanács által rendezett ankét: sok új módszerről hallhattunk, beszélgettünk. Jó lenne máskor is ilyen értekezletet rendezni. Nem kis feladatok várnak idén a szülői munkaközösségekre. Alaposan meg kell szervezniük saját maguknak is a tennivalókat — ezt szűrtük le közösen Járai elvtárssal a beszélgetésből. És igen, igaza van: segíteni, támogatni kell őket a munkában, olyan bizalommal támaszkodni rájuk, mint a Lovassy László Gimnázium tanári kara teszi. Sz. M. A pártélet hírei Ajkáról Az ajkai pártbizottságon megtartották a propagandisták tanácskozását. Az idei oktatás sikerét 63 propagandista segíti. Sokat javult a múlt évhez képest a propagandisták iskolai végzettsége, illetve politikai képzettsége: 22 egyetemet 10 technikumot végzett. Nyolc propagandista már elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet, három pedig most jár. Nyolcan 3 hónapos, ketten egyéves pártiskolát, egy elvtárs 5 hónapos pártiskolát végzett. Felmérést végzett az Ajkai Városi Pártbizottság annak megállapítására, hogy a szocialista brigádok szerződésében kulturális vállalások milyen arányban szerepelnek. A vizsgálat megállapította, hogy a kulturális vállalás az erőmű szocialista brigádjainak az összes vállalás egyharmad részét, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohónál felét teszik ki. Egyéves tervet dolgozott ki az Ajkai Városi Pártbizottság az iskolákban folyó ateista nevelés segítésére. A tervet megbeszélték az iskolák igazgatóival, jelenleg pedig a tantestületek tárgyalják meg az ezzel kapcsolatos teendőiket. Az intézkedési terv elősegíti, hogy ateista nevelés ne kampány, hanem az egész évi oktató-nevelő munka szerves része legyen az iskolákban. * A pártbizottsági tagok nagyrészének pártmunkája csupán annyi volt, hogy a negyedévenkénti pártbizottsági üléseken részt vett. A v. b. most a pártbizottsági tagoknak megbízást adott, hogy a város összes alapszervezetében, üzemében a pártmunkát ellenőrizzék. A pártbizottsági tagok közül többen részt vesznek a különböző bizottságokban is és tevékenységükről a pb. üléseken beszámolnak. ülést tartott az Ajkai Városi pártbizottság agit.-prop. osztálya mellett működő kulturális bizottság. Az ülésen megbeszélték a november 7-i ünnepség megrendezésével kapcsolatos teendőket, a bizottság minden tagja megkapta az előkészítésből reá eső feladatot. A központi ünnepséget az erőmű kultúrotthonában rendezik. A terv szerint a hivatalos ünnepélyt egyórás műsor követi, amelyben a városi szalonzenekar, az irodalmi színpad, a tósoki iskola tánccsoportja, a városi és iskolai énekkar szerepel. Kisebb üzemekben most vizsgálja a pártbizottság által megbízott brigád az üzemi agitáció helyzetét. A brigádvizsgálat tapasztalatait v. b. ülésen tárgyalják meg, hogy ezzel is segítsék a kisebb üzemi pártszervezetek munkáját. NAPLÓ Homokbödöge egy éve A község nevének első fele, mármint az, hogy Homok, nyilvánvaló honnan ered. De ki tudná megfejteni a Bödögét?! Mert a teljes név egészen furán csengő: Homokbödöge. Nem is a név etimológiájával kívánunk foglalkozni. A kérdés tehát: mit fejlődött egy esztendő alatt ez az alig több mint ezer lakosú pápai járási kisközség? Nem a terrhelőszövetkezetről beszélünk, hanem a községről, mégis elkerülhetetlen, hogy ne érintsük a tsz ügyeit. Kis dolog, de mégis fontos, talán jellemző is egy termelőszövetkezeti falu változására. Eddig a község központjában a művelődési ház és a boltok szomszédságában volt a községi hídmérleg — a maga kellemetlen mellékkísérőivel. Itt mázsálták a hízott állatokat és itt a trágyát is. A tanácstagság szóvátette ezt a nem éppen egészséges dolgot, azt, hogy jó lenne a mérleget áthelyezni valahová. Már megkezdték az átköltöztetést. A tsz telephelyére kerül. Itt vannak a hízóállatok, innen és ide szállítják a legkülönbözőbb árukat, érthető hát a helyválasztás. Ahogy megtörténik az átépítés, a régi helyén buszmegállót és parkosított részt képeznek ki, sőt már arra is gondolnak, hogy egy szép szobor is nagyszerű lenne ide, jól mutatna ... Gyönyörűen rendbetették a községi művelődési házat. Kifestették, a falakra meg szebbnél szebb reprodukciók kerültek. Bárki megnézheti , az egész járásban párját ritkítja. Fejlesztették a könyvtárat, de nem elég a könyv. Még több kellene. Közvetlenül a művelődési ház mellett volt eddig a tűzoltószertár. Újat építettek, de a régit sem bontják le, pártszékházzá alakítják át. Tanácsterem, amely egyben klubszobának is szolgál és egy irodahelyiség lesz a pártházban. Itt van egy másik ugyancsak kis dolog. Hosszú időn át nem lehetett a községben húst vásárolni. Egyszerűen nem volt húskimérés a községben A bödögiek, ha friss húshoz akartak jutni, akkor kilométereket kellett gyalogolniuk, hogy Ugodról, vagy pedig Nagytevelről szerezzék be szükségletüket. A község lakói — azon az elven, hogy segíts magadon, magad látod hasznát — munkához láttak. A község központjában, a vegyesbolt mellett egy helyiséget alakítottak át hússzékké. A földművesszövetkezet tagjai közel 4000 forint értékű társadalmi munkát végeztek, hogy a helyiséget használhatóvá tegyék. A hússzék kész már napok óta, egyedül a vágótőke hiányzik. A vásárló háziasszonyok türelmetlenül várják a nyitás napját. Akárhány községben, Homokbödögén is „ősi” ellenség az őszitéli sár. Ebben az évben fi helytörténeti kutatás és a falumúzeumok A hazaS keretet érzésének egyik legfontosabb tápláló forrása a haza ismerete és ez elsősorban a közvetlen szülőhely, a lakhely ismeretében gyökerezik. Sajnos, ez az ismeret többnyire erősen hézagos, pótlásra és kiegészítésre szorul. Nincs Magyarországon olyan község, amelynek történetében ne lenne legalább valamelyes kikutatásra váró érdekesség. Nem országos jelentőségű történelmi eseményekre gondolunk, hanem olyan apróságra, mely a helyben lakók érdeklődését felébreszti. A lakóhely történetének ismerete megerősíti az utódok kapcsolatát az elődökkel és a közös sorsvállalás tudatán keresztül fejleszti, nem a régi rossz értelemben vett soviniszta, hanem az igazi, szocialista hazafiúi érzést. Melyek a helytörténet hozzáférhető forrásai? Elsősorban a megyei levéltárak hatalmas és az egyes községek szempontjából átnézetlen anyaga. Veszprém megyében nagy kincseket rejt a részleteiben ugyancsak feldolgoztlan káptalani levéltár is. Az itteni búvárkodás azonban sok időt, figyelmet és alaposságot igényel. A helytörténet kutatója rendszerint a község lakosa, akit kezdeti munkájában egy, szinte minden faluban elérhető forrás is segíthet. Ez a valamennyi katolikus plébánia által kötelezően vezetett História domus, egyházközség-történet. A legtöbb helyen a XVIII. század elejétől, de ahol a háborúk viharai nem pusztították el, ott még régebbről is megvan. Érdekes statisztikai adatokat szűrhetünk le a kereszteltek és elhaladtak anyakönyveiből, melyek egyúttal a községben előforduló jellegzetes családnevek gyűjtőhelyei is. Az egyéni kutatások legsikeresebb támogatója természetesen a helyesen nevelt közvélemény. Elsősorban a pedagógusok feladata, hogy a szántás közben földből, de akár a régi házak padlásáról is előkerült értékek ne menjenek veszendőbe, hanem a falu lakói már eleve olyan szellemben gondolkodjanak, hogy azokra felhívják a hozzáértők figyelmét. Egy-egy régebbi használati tárgy, amely ha nem megszerezhető, legalább lefényképezhető, vagy régi építmény, mind hasznos képet adhat a hely történetét vizsgálónak. A szórványosan hazánkban és több helyen megyénkben is már létező falumúzeumok gondolata azonban sokkal jelentősebb annál, sem hogy ott is le kellene mondani megvalósításukról, ahol a vidéken ritkán lehet történelmi emlékekre bukkanni és a források szűkösek. Szakértők ezek — itt a dolgok természetéből ismét először a pedagógusokra gondolok — ott is célszerűen berendezhetnek egy kisebb szobát, ahol látszatra gyérek a lehetőségek. Mit tartalmazhatna egy ilyen szemléltető helyiség? A község történetének jellemző adatait táblázatokon. — A lakosság gyarapodását. — A földbirtokviszonyok változását. (Képzeljük el például bármelyik falu határának húsz év előtti és mai térképét egymás mellett!) — Régi használati tárgyakat eredetiben, vagy fényképen. — Népviseleti darabokat. — Régi házak fényképeit. — A község határában talált kisebb értékű leleteket. — A határban levő vadnövények herbáriumi példányait. — A környékbeli állatvilág egy-két kitömött példányát. — A faluban született kiemelkedő személyiségek képét és életük rövid ismertetését stb. stb. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek, kinek-kinek egyéni leleményessége szerint. Érdemes lenne például valamelyik községben, ahol ilyen még van, arról is gondolkozni, hogy az utókor okulásául eredeti formában őrizzenek meg egy régi, közöskonyhás uradalmi cselédházat. A megvalósítás viszonylag csekély anyagi áldozatot, de kétségtelenül nem kevés ügybuzgalmat kíván. Ez kellő hozzáértéssel társulva, pénzben fel nem mérhető értékű eredményt hozhat. 1962. november 1. községfejlesztési alapból és társadalmi munkával a Dózsa György utcát teszik rendbe. A kő már a helyszínen van, néhány hét és ezen a környéken lakók is végérvényesen megszabadulnak az „ősi” ellenségtől. A jövő évi tervben az idei útjavításnak négyszeresét kívánják elérni. A község határa homok. Érthető hát, hogy szinte az egész község ügye volt a fenyőcsemete ültetés. Különösen a kiszisták, a fiatalok jártak élen. Ebben az évben tízezer csemetét ültettek el az Égett erdő dűlőben. Nem azért volt nagy a buzgóság a faültetésnél, mert máshol is ültettek és nem akartak lemaradni. Homokbödögén a faültetés mindenki érdekében történik. A fa a szélfogó, megköti a homokot, végsősoron kenyeret jelent. Ahogy gyökeret eresztettek és ahogy növekednek a korábban ültetett csemeték, úgy erősödik az emberekben is az a gondolat, hogy a köz javáért végzett munka saját személyes érdekük is. Ebben az évben közel 60 ezer forint értékű önzetlen munkájukkal segítették községük csinosítását és azt, hogy mind kulturáltabb viszonyok között élhessenek. A község vezetői a köz javáért végzett önzetlen munkát nemcsak úgy értékelik, hogy társadalmi összefogással készült létesítmény jelentős összegeket szabadít fel és azt máshol hasznosítják. Természetesen így is értékes. Az emberek jobban becsülik, óvják is azt, amelyben ott a kezük munkája. Számolnak ezzel a község vezetői, Homokbödöge kis község. Mindazt amivel egy év alatt gazdagodtak, nem lehet összehasonlítani mondjuk a megyeszékhely fejlődésével. Mégis évről évre rendezettebb viszonyok között élnek lakói. Hogy a fejlődés üteme milyen lesz, az nem kis részben magukon, a fura nevű község lakóin múlik. (t. 1.) Oktatási számokban Sokezer fiatal jár iskolába a sümegi járásban. Több mint százan diákotthonokban kapnak szállást. A járás jövő évi költségvetésének majdnem felét kulturális célokra költi. Az állam sokat fordít a jövő nemzedék nevelésére. Egy általános iskolásra 1515 forint, egy gimnazistára 2881 forint, egy diákotthonban lakó tanulóra majdnem 11 ezer forint jut és egy óvodai férőhely fenntartása is 1625 forintba kerül. Ezeket a számokat sokan nem ismerik, pedig az arányokat mi sem jellemzi jobban, minthogy a diákotthonban elhelyezett tanulók átlagosan csak évi 2100 forintot térítenek vissza a rájuk fordított, pontosan 10 882 forintból. Ilyen arányú támogatásról egy**tlen kapitalista ország diákjai sem tudhatnak el