Napló, 1962. december (Veszprém, 18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

1952. december 1 Tombaluminiumba csomagolt villamosenergia 3. Korszerűsítéssel majdnem megkétszereződik az Ajkai Timföldgyár termelése a­ ­ bauxitnak, ahogy a tízton­nás gépkocsikon útjára indul a Malimba környéki bányákból — nem sokat kell utaznia. Közel van Ajka timföldgyára. Persze nem­csak ide szállít a bánya, hanem az ország valamennyi timföldgyá­rának, de még külföldre is. Leg­gazdaságosabban, legrövidebb úton, többszöri átrakás nélkül mégiscsak az Ajkai Timföldgyár­ba. Az Ajkai Timföldgyár a máso­dik világháború előtt létesült, de csupán akkora kapacitásra, amennyi timföldet feldolgozott a Szomszédos kohó. Azóta bizony nagyot változott a világ itt Ajkán is. A timföldgyár a felszabadu­lás óta többszörösére bővült. Régi, elavult technológiája is szinte év­­ről évre változott, korszerűsödött. A nedves őrlés megvalósítása óta alig száll a mindent vörösre festő bauxitpor. Pedig, de sokat kapott belőle a város azelőtt. Vö­rösre festette az egész környéket, házakkal, emberekkel együtt. Ez m­ár a múlté. Az olajtüzelésre való áttérés generálógázfűtés helyett, ugyan­­csak nagy előrelépést jelent. Ezenkívül többszakaszos munkafo­lyamatot tettek folyamatossá. Hosszan lehetne sorolni azokat az ésszerűsítéseket, újításokat, talál­mányokat, amelyeket a timföld­gyár kiváló műszaki gárdája az elmúlt évtizedben megvalósított. Azóta azonban évről évre növe­kedtek a követelmények, és kü­lönösen most, a magyar—szovjet timföld és alumínium egyezmény jelent ugrásszerű fejlődést. — Az idén hetvenezer tonna timföldet kell gyártanunk terv szerint — mondotta érdeklődé­sünkre Bunda László elvtárs, a timföldgyár üzemvezetője. — Ezer tonnával szeretnénk többet ter­melni. Ebből már eddig több mint 700 tonna megvan. Ez az új egyez­mény — úgy érezzük —a főnye­remény számunkra. Igaz, ki ne örülne annak, amikor látja, hogy a saját iparága előtt ilyen óriási fejlődés áll?! — Készülünk a jövőre. A tim­földgyár további bővítésének az első üteme már folyik. Korszerű­sítéssel, — tehát nagyobb építés nélkül — timföldgyárunk 70 ezer tonnáról 1968-ra 130 ezer tonna évi kapacitásra bővül. — Ehhez egy nedvesőrlő golyósmalom, és új autokláv sor készül. Hét da­rab, egyenként 30 méteres átmé­rőjű, hatalmas mosó­dorrt is fel­szerelünk, új, magasnyomású iszapszűrőket készítünk. Itt fel­használjuk az Almásfüzitői Tim­­földgyárban végzett kísérletek ta­pasztalatait. Ezenkívül épül egy hetven méter hosszú kalcináló ke­mence. A technológia megkönnyí­tése érdekében mészoltó berende­lés is létesül. — Természetes®!! a beren­dezések mellett a technológiát is tovább korszerűsítjük. A jelenlegi szakaszos kikeverés helyett telje­sen megvalósítjuk folyamatos kikeverést. Mintegy 15—20 millió forintot fordítunk műszerezésre, automatizálásra. Egyébként jelen­leg közel 300 millió forintos tim­földgyári beruházásról beszélhe­tünk. — Mennyi új munkaerőre lesz szükség ehhez a nagyfokú fejlő­déshez? — Úgy terveztük a korszerűsí­tést, illetve bővítést, hogy a több­termelést a jelenlegi létszámmal tudjuk biztosítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy szociális beruhá­zásra nem kerül. Új, korszerű munkásfürdő készül. Ebben már lesz fehér és fekete fürdő is az öl­töző mellett. Vétség­es tervek még nincse­nek, de annyi ismeretes, hogy már döntöttek: az új timföldgyá­­rat megyénkben létesítik. Érthető is ez, hisz ebben a körzetben van­nak a bauxitbányák, és a rövid szállítási útvonal, jelentős meg­takarítást eredményez. Fontos tényező az is, hogy a megyében két erőmű van. Kutatókkal, bányászokkal, tim­földgyáriakkal beszélgettünk az új magyar—szovjet timföld és alumínium egyezményről. Vala­mennyi helyen igen nagy vissz­hangot váltott ki az emberekben a baráti együttműködésnek e távo­li terve. Először meglepőnek ta­láltuk, hogy nyomban egy egyez­mény megszületése után már ilyen nagy tájékozottsággal ta­lálkozunk az illetékeseknél. De jó ez a tájékozottság, és ez vag a bizonyíték is arra, hogy már ré­gen élt a szakemberekben ez az óhaj, és most onnan ennek a meg­valósulását látják egyre közelebb. A tapasztalatok bizonyítják, hogy nem érte őket felkészületlenül, és már most folyamatban van azoknak a nagyszerű feladatok­nak a megvalósulása, amelyeket ez az egyezmény ró valamennyi dolgozóra az alumíniumiparban. Persze a lelkesedésből még soká lesz valóság, addig még nagyon sokat kell tenni. Bódé János ■ ------------------------------------­ A kongresszusi verseny eredményei a földművesszövetkezetekben (Tudósítónktól) Az üzemek és termelőszövetke­zetekhez hasonlóan a veszprémi járás földművesszövetkezeteinek dolgozói is részt kértek a kong­resszusi munkaversenyből és szép eredményeket értek el. A Balatonfőkajári Földműves­­szövetkezet dolgozói a vállalt 102 százalékos forgalmi terv­ teljesítés helyett eddig 106 százalékos ered­ményt értek el. Vállalták azt is,­­ hogy újabb tagokkal erősítik a földművesszövetkezetet. Ez a cél­kitűzés is sikeres volt és az utób­bi néhány hónap alatt 50 új tag­gal, főként fiatalokkal növekedett a földművesszövetkezet. A Nagyvázsonyi Földművesszö­­vetkezet dolgozói ugyancsak a tag­­szervezésben tűntek ki. Ebben a községben hosszú ideig „nem ment” az új tagok felvétele, most pedig arról adhatnak számot, hogy a kongresszusi verseny során 56 új taggal szaporodott a Nagyvá­zsonyi Földművesszövetkezet. Igen figyelemreméltóak a Ba­latonfüredi Földművesszövetkezet kongresszusi versenyeredményei A vállalt 90 helyett 102 új tagot sze­rveztek be ebben az évben és ezzel párhuzamosan 30 tagú új kultúrcsoportot is létrehoztak. A földművesszövetkezet anyagilag is támogatja a kultúregyüttest, nyolc rend táncruhát és 12 kü­lönféle hangszert adott a kultúr­álét fellendítése céljából. Egyéb­ként a jó munkát az is bizonyít­ja, hogy a legutóbbi termelési ta­nácskozáson két brigád, a vas­­műszaki bolt kollektívája és a könyvelési csoport megkapta a szocialista címet, melyet jó szak­mai és társadalmi munkájával ér­demelt ki. A földművesszövetkezetek kong­resszusi versenye egyébként to­vább folytatódik, az éves tervek hiánytalan végrehajtásáért és va­lamennyi gazdasági, politikai és társadalmi munkavállalás mara­déktalan teljesítéséért. B. I.-né Műanyag: autóbusztetőt készítettek a Colorchémiában Poliészterből elkészült az első autóbusztető a papkeszi Colorche­­miában. Az Ikarusz autóbuszok körülbelül 10 méter hosszú és két és fél méter széles tetejét most először készítették az üvegszál erősítésű műanyagból. A tetszetős t.busz fedél"-ből egyelőre csak ez a­z egy darab szerepel a tervben, és fe® beválik, elkezdik gyártását. NAPLÓ Lépésváltás Nyirádon Három éve gazdálkodnak közö­sen a nyirádi termelőszövetkezeti tagok. Két évig a nagyüzemi gaz­daság alapjait rakosgatták, mi­közben a kellő tapasztalat és gya­korlat híján sokat bukdácsoltak az ismeretlen útvesztőkön. Az el­ső évben 18 forintot fizettek egy­­egy munkaegységre, az egy tagra eső átlagjövedelem évi 3500 forint volt. A második évben már 26 forintra növekedett a munkaegy­ség értéke, tavaly azonban újra lecsökkent 18 forintra. A nyirádi Jó Szerencsét Terme­lőszövetkezetnek 5200 katasztrális hold birtoka van. Ezen 432 tag gazdálkodik hivatalosan, de fizet­tek már 700 főnek is munkabért ez év második felében. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a csa­ládtagok,­­ a bányászok is csatasorba álltak a nagy mezőgazdasági munkák idején. Mindig így volt ez? Az első években 200 tagot se tudtak mun­kába irányítani a vezetők. A mi­értet kár lenne keresni, hiszen a korábbi vezetőket sem a rosszin­dulat vezérelte, hanem kicsinyek voltak az óriásüzem vezetéséhez. Tavasszal megújult a vezetés a Jó Szerencsét Termelőszövetke­­zetben. Pivarcsi Lászlóban nagy­üzemi vezetésben jártas, tapasz­talt elnököt, Bánáthi Zoltánban pedig jó pénzügyi szakembert kapott a termelőszövetkezet. Ké­sőbb függetlenített párttitkárként Márti László elvtárs is megérke­zett a termelőszövetkezetbe. Még mindig a gyengék között emlegetik a­­ nyirádi termelőszö­vetkezetet. Nyolc hónap rövid idő, az új vezetők se tudtak cso­dákat művelni. A szövetkezet vérkeringése azonban felfrissült. Nagyobb a szorgalom, bizakodóbb a hangulat, erősebb a kapcsolat a vezetők és a tagok között. E té­nyezőknek köszönhető, hogy a bá­­gyadozó szövetkezet túljutott a krízisen és kilábalt a nehézségek­ből. Ez év májusa óta készpénzben kapják meg a járandóságaikat a tagok. Május 1-ig munkaegységért dol­goztak, de visszamenően 400 ezer forintot kaptak kézhez. A közös­be hozott értékek árát is kifizette a termelőszövetkezet, mintegy 40 ezer forintot. A szociális és kul­turális alapból 150 ezer forintot használtak fel jutalmazási és kulturális célokra. A nyáron 200 tag járt a Balaton-parton, az ipa­ri vásárra és a mezőgazdasági ki­állításra pedig 23 fő látogatott el a szövetkezet költségén. Minden hónap kilencedik nap­ján megkapják a munkájukért járó bért a szövetkezeti tagok. Át­lagosan 1100—1200 forintot fizet­nek egy-egy tagnak, az év végi jö­vedelem 10—12 ezer forint. A ko­rábbi évekhez viszonyítva ez je­lentős előrehaladást jelent. A ki­fizetendő pénzt az állandó érté­kesítésből és a kapott állami do­tációból biztosítják. Minden szakterület élére kép­zett szakember került, akik a szö­vetkezet érdekeinek megfelelően, önállóan látják el feladataikat, így. .könnyebb a munkaszervezés, az irányítás, az ellenőrzés. A ter­melőszövetkezetnek sok segédüzeme van, ezeknek felelős parancsnoka Gáti József. A segédüzemek a jó irá­nyítás és a kellő hozzáértés hatá­sára a tervezett 525 ezer forint helyett egymillió forintot jövedel­meztek. A 70 katasztrális hold­kerté­szetnek Marinov Gergan a veze­tője. Felesége a brigádvezetői te­endőket látja el. Nekik és a ker­tészeti brigád tagjainak köszön­hető, hogy a termelőszövetkezet a tervezett ,550 ezer forint bevétel­lel szemben mintegy 700 ezer fo­rintra tesz szert. A szövetkezet asszonyai savanyított termékeket is készítenek a fogyasztók részére. Az idén három vagon zöldpara­dicsomot, valamint jelentős mennyiségű káposztát és uborkát savanyítanak. Eddig 700 üveg telt meg, s összesen mintegy ötezer üveg­­ savanyúságot tesznek el. Jelentős eredményeket ért el a termelőszövetkezet a növényter­­mesztésben is Szép József főme­zőgazdász irányításával időben befejeződtek az időszerű munkák és a termésátlagok is megegyez­nek a tervezettel. Egyes növény­féleségeknél túlteljesítést is mér­tek. Burgonyából a korábbi évek 20—30 mázsás átlagával szemben 70 mázsa termett katasztrális holdanként. Huszonnégy vagon burgonyára kötöttek szerződést, de a jó termés lehetővé tette, hogy 17 vagonra pótlólag szer­ződjenek. Kukoricából 15 mázsás májusi morzsolt átlagot értek el. Az állattenyésztési­­ eredmények összehasonlíthatatlanul­­ jobbak, mint a korábbi években. Az ál­lattenyésztők nagyobb kedvvel, nagyobb gonddal látják el a fel­adataikat, s vigyáznak az állatok egészségére. Jó munkájuk nyo­mán s tervezett 120 mázsa ba­romfi helyett 210 mázsát értékesítettek az idén. Hízómarhából 150, hízó­sertésből 580-at adnak el az ál­lamnak. Tejből 1200 hektolitert értékesítenek. A tagok szorgalmá­ra a legjellemzőbb, hogy a VETI­ pártkongresszus tiszteletére tett 850 ezer forint érték felajánlásu­kat 900 ezer forintom felül telje­sítették. Az idén meg a gyengék között, de jövőre már a közepes termelő­szövetkezetek sorában halad a nyirádi Jó Szerencsét Termelő S-A­­vetkezet. Ka­ta Andi*? ' 9­6-TSL STATISZTIKÁT KÉSZÍTETT a Várpalotai Városi Tanács VB a város négyéves fejlődéséről, az 1959—1962. évekről, az MSZMP Központi Bizottságánál, a mun­kásosztály helyzetével kapcsola­tos határozatai alapján. Pénzügyi szempontból értékelve a pártha­tározat végrehajtását, megálla­píthatjuk­ a beruházások alapján, hogy­­ a városi tanács a gyakorlat­ban helyesen valósította meg a párt politikáját. A négy­ év alatt a tanács költ­ségvetése,— a 9 millió 758 ezer forint községfejlesztési alappal együtt — összesen 89 millió 849 ezer forint volt. Gazdasági ága­zatra 21 millió 340 ezer forintot; szociális és egészségügyre 26 mil­lió 232 ezer­ forintot; kulturális célokra 25 millió 51 ezer forintot költöttek A költségvetési volu­men 1959-es évi értékét — a 14 millió 649 ezer forintot —alapul véve, a fejlődés 1962-ben 164 szá­zalék. A költségvetés összege év­ről évre jelentős összeggel nőtt: 1960-ban­­19 millió 787 ezer forint; 1961-ben 23 millió 486 ezer fo­rint, ez évben pedig 24 millió­ 170 ezer forint. Szociális és egészség­ügyre négy évvel ezelőtt 5 millió 434 ezer forintot, 1960-ban 6 mil­lió 310 ezer forintot, tavaly 6 mil­lió 655 ezer forintot, az idén 7 millió 833 ezer forintot fordítot­tak. Egyéb­ költségvetési ágaza­toknál is hasonlóan emelkedett a pénzösszeg. A KÖLTSÉG­VETÉST nagy vo­nalakban részletezve, négy év alatt az utak és járdák karbantar­tására, illetve felújítására mint­egy 7,7 millió forintot fordítot­tak Az új munkáslakta települé­seken ez idő alatt közel 17 ezer méter hosszú járdát építettek. A város- és községgazdálkodás négy­évi­­ kiadása több mint 10 millió forint. 1959-hez viszonyítva a park­terület 31 százalékkal növe­kedett. Nagy értékű volt a társa­dalmi munka a parképítéseknél: évenként átlagosan negyedmillió forint. Az ivóvíz vezeték hossza 1959-ben 27 kilométer volt, jelen­leg 38 kilométer. Lényegében minden városrészben biztosítot­ták az ivóvízellátást Szükséges azonban a közeli években a ré­gebbi vezetékek kicserélése. A vízfogyasztás ugyanis rohamosan növekedett: amíg 1958-ban a vá­ros lakói átlagosan napi 1900 köb­métert fogyasztottak, addig az idei év adata napi 3805 köbméter. A város egyre növekvő vízszük­ségletének biztosítása érdekében a vb intézkedéseket tett, hogy a rendelkezésre álló 4500 ezer/perc teljesítményű karsztforrást is be­kössék a vízhálózatba. GONDOT OKOZ, hogy a ren­delőintézet —, a lakosság szaporo­dásával — egyre szőkébb lett.­ A tervezők annak idején nem szá­moltak a város fejlődési ütemével. Az adatok szerint például 1959- ben az ápolási napok száma 77 ezer volt, ez évben pedig több mint kétszeresére emelkedett. A városi tanács már gondoskodott az intézet fejlesztéséről, 82 ezer forintos költséggel, elkészíttette az emeletráépítési műszaki terv­dokumentációt. Üzemegészség­ügy területén nincsenek hiányos­ságok, az orvosi ellátás jó. A legnagyobb gondot az okoz­ta, hogy kevés vott az iskolai tan­termek száma. Az iskolákba 1959- ben 2737 tanuló iratkozott be, 1962-ben pedig 3516. Négy év alatt 10 új osztályterem épult. Is­kolai célokra az eltelt négy év alatt jelentős felújítási, illetve beruházási keretet biztosított a tanács — az utóbbit a községfej­­lesztési alapból. Most épül az új gimnázium, amely komoly­ prob­lémákat old meg az oktatás terü­letén. A jelenlegi legégetőbb szükséglet az óvodai és általános­­ iskolai napközi otthonok bővíté­se.A VÁROSI TANÁCS VEZETŐI ismerik a problémákat és ki is dolgozták a terveket. A múlt négy esztendő bizonyíték arra, hogy a közösség pénze „jó kezekben van” és a fejlődés­­ nem áll meg. Ezt tudják a város lakói is, és egyre nagyobb aktivitással vesznek részt a társadalmi munkában. Egy számadattal bizonyítva: 1959- ben 463 ezer forint volt a társa­dalmi munka értéke, ez évben már elérte a háromnegyed milli­ót. Egy fejlődő város élő példái ezek. ’ fBirkas) Négy év eredményei Várpalotán 90 millió forintot költöttek 1959-re! 1962-ig a városra

Next