Napló, 1963. június (Veszprém, 19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
IMS. június 1. Megújhodnak a kombájnok Javítják az aratógépeket és rendrevágókat A gépállomások múlt évi versenyében a legnagyobb vitte el a babért. Csőt! — Az idén is ragaszkodunk az első helyhez. Nyolcvannyolcezer normálhold a tervünk, de százat akarunk teljesíteni! Nagy munkák előtt Vágvölgyi László főagronómustól származnak e szavak. Ok nélkül semmit sem mondhat az ember — ő sem. A nehéz „indulás” ellenére is alig egy-két százalék hiányzik csak a tavaszi tervből. S még időben hátra egy egész hónap! A nyári terv 33 ezer normál hold — az idő rövid, így hát „besegítenek” a nyáriba. 14 430 hold aratást — nyolc ezret kétmenetben — kell elvégezniük terv szerint. A szövetkezetek ugyan három ezerrel kevesebbet szerződtek, de ez nem sokat jelent. Ha körmükre ég a munka, egyformán követel, az is, aki szerződött, az is, aki nem kombájnt! Éppen ezért, az is gond, merjen-e máshol biztosítani munkát a gépállomás? A terv szerint szükséges, de a gyakorlat már többször rácáfolt az okos számokra is. Most újra „felmérik” a körzetet és e tapasztalat birtokában készítik el az aratási tervet. Ezt követi a terv ismertetése, a végrehajtás megbeszélése brigádértekezleteken. Munkakedvből eddig sem volt hiány Csóton — ezután sem lesz. A jó szervezés mellé csak jó gépek kellenek. Ez, egyik előfeltétele a terv túlteljesítésének. Az erőgépeket kijavították a télen, bár az MTZ traktorokkal egyre több baj lesz a fogaskerékszivattyúk és a hidraulika elosztóház hiánya miatt. S a futófelületnélküli gumik sem válnak előnyére a munkának. A nyári szezon legfontosabb gépeinek, kombájnok, aratógépek és rendreavatók javítását most végzik. Sípos őri József gépészmérnök, a gépállomás műszaki vezetője—a problémák ellenére is —derűlátóan nyilatkozik. — A 37 kombájnból 16 indulhatna, a többi is elkészül június közepére. A kombájnokat részegységenként javítják A motorosoknál Erényi János irányítja a munkát. Kipróbált szerelő, érti a dolgát. Szétszednek és megvizsgálnak mindent. Inkább most, mint a „hajrá” időszakában javítanak. Horváth Ferenc a cséplő- és vágószerkezetet javító brigád vezetője már nehezebb helyzetben van: — Ha kapnánk pótalkatrészt, sokkal gyorsabban menne a munka. Nincs törekrosta, várni kell az asztalosra sok az apró hegesztés. Hiány van bordáshüvelyből, törekrázó és sebváltó tengelyből. És még több más alkatrészből. Olyan felújításokat kell végeznünk, amit gyárban tizednyi idő alatt is legyárthatnának ... Elmondják, hogy a sebváltó tengelyt előbb „felrakja” a hegesztő, majd leszabályozza az esztergályos. Ezután, bordákat készít rá a marós, végül csiszolni kell. Legalább egy napi munka ez, s még az sem biztos, hogy jó lesz. Ugyanis felhevítéskor elde- f formálódik Az emberek nem értik, miért kell ezt ilyen kezdetleges módon csinálni, amikor komoly gyáraink is vannak? Kaján József műhelyvezető az SZK—3-as kombájn variátorának középső tárcsáját mutatja. A csúszófelület elkopott. Kerestek alkalmas csövet, három óra alatt , beperselyezik. Másfélezer forint megmarad. De mit érnek vele, ha amott eldobják? Az ár nem számít Páhi Antalék a rendrevágókat javítják A kombájnoknál is előbb kellenek — az idő sürget. A húszból, tíz készen van. Határidőre mindet javítják. Egykét aratógép és silókombájn is „kéz alatt” van még. A napokban — ahogy végeznek a mezőn — újabb húsz traktoros kapcsolódik be a javításba. Az esztergapadok száma azonban nem növelhető. Legfeljebb a kihasználásukat lehetne javítani. Az egész műhely munkáját gátolja, hogy filléres csavarokat kell legyártani , mivel nem kapnak. Például a normál hatos csavar, puhasága miatt nem jó kuplung állításra. Mit tehetnek mást? Gyártanak. Lehet — sőt bizonyos! — legalább tízszeres áron! Nem az egyedüli probléma ez. Nem is történik semmi különös, a papír mindent elbír. Azt is, ha 15 helyett 150 forint értékben szerepel egy-egy anyag, vagy alkatrész a gép „tasakjában”. Csak az emberek nem értik, azok gondolkoznak: miért kell egyszerre takarékoskodni is, pazarolni is? Eldobott forintok A határból még visszanézek, sok színt vet a kimagasodó hidroglobus. Uralja a tájat. Ember keze műve. Emberek dobják a forintot a semmibe, emberek zárják ki a vizet a „fürdőből”. Olyanok, akiknek másból van a fürdőszobájuk! Horváth István A sárgavizű kút kút vize nem mindig sárga, csak olykor. Amiből arra lehet következtetni, hogy az altalaj aranytartalma legalábbis roppant mérsékelt. Naivabb lelkek olykor bőséges kátránytartalomra is gyanakodhatnának, ugyanis a kút vize néha elfeketül. Bizonyára a méregtől, hogy első cseppjeit csak 100—150 kerékfordítása árán tudják a felszínre juttatni. Mindez aligha vigasztalja a zalaváriakat, akiknek a falujuk legközepén — a templom és az iskola előtt — áll az említett kút, melyet nem csekély költség árán 1958-ban furattak az egyébként is rossz vízzel megvert, lecsapolt lápvidéki faluban. Állítólag akkoriban a költségvetési keret díjjá állította meg a további mélyítést. Vajon az elmúlt esztendők során nem lehetett volna ezt a régi hibát valamelyest már rendbehozni és jó, azonkívül bő vízhez juttatni a község szíve táján lakókat? Kérdik, velünk együtt, mások között a helyi tanács vb-től is Zalavár község lakói. a Pozsgai Zoltán: Karakószörcsök, 1963 A faluba érünk. Két utcája, négy vége van. De hol a régi, eső- és istenverte szélsőházak? A Hári-féle megvan. De már bent a faluban. A mai szélsőházak kihívóan piros tetejűek, lakályosak, fürdőszobásak. Ezeket egykori szegény és módos parasztok gyerekei építették. De ezen új házakból vagy a férj, vagy az asszony üzemi, vasúti munkás. A házak nem váltak, nem válhattak olyan egyöntetűekké, mint kint a földek. Még állnak a régi, patinás, birtokosparaszti házak. De ezek nem érnek többet, mint a mai szélsőházak. Ha előbbiek terjedelmükkel, nagy udvarukkal, melléképületeikkel tűnnek ki, utóbbiak újdonságukkal, kényelmükkel, új gazdagságukkal. És — rendszerint — új bútoraikkal. De „idomulnak” a régi parasztházak is. Átépül egy-egy faluk, a tetejük. A régi felesleges pajták, toldaléképületek, istállók közül sok „eltűnik”. Négyen — köztük az egykori huszonöt holdas Szabó Zoltán — árulják irdatlan pajtájukat. Már nem kell. Ha elviszik, Szabóban egy ideig fölfölsír az üresség. Mint amikor a jószágot elvezette a közösbe. Majd hiányzik a pajta helye. Olyan üres lesz hátul! De az árán akár új fürdőszobát, meg televíziót nyerhet. És a televízió mellett, megfürödve, el lehet felejteni a régi pajtát. Mint ahogy azt is elfelejti lassan, amióta tanácstag, hogy egykoron a „kuláklistán” volt. Sokféle a ház. De az új betonjárda egyforma. Mindegyik előtt. Meg a fiatal hársfák. A tanács hozatta. Mindegyik ház elé. — No és a jogok, meg a kötelességek? Szalma Antal tanácselnök érti a kérdést. Iratokat szed elő. — Van valami a régi kuláklistából? — kérdem. — Nincs. Igyekszünk kitörölni ezt a listát a telkekből is — mondja. — Nézzük a jogokat: mindenkinek minden jogos kérését, panaszát elintézzük. Mindenkinek joga, hogy a község ügyeibe beleszóljon. — Név és foglalkozás szerint kik a falu vezetői? — Tizenegy tagú a tanács. Elnöke Szalma Antal, devecseri. Titkára Illés Magda, karakószörcsöki iparoscsalád leánya. Elnökhelyettes és egyben a „főbrigádvezető” Mészáros Lajos, egykori nyolcholdas paraszt. (Karakó szövetkezete egyesült a kertaival, s itt nincs elnök, Mészáros vezeti a gazdaság ezen részét). Tanácstag Szabó Zoltán, egykori „erős középparaszt”. Búzás Dezső, üzemi munkás. Benyó József, tanító. Fábián Mihály, nyugdíjas kalauz. Forintos Gábor, kisipari szövetkezeti elnök. Borsát Sándor, üzemi munkás. Nemes Sándor, volt hatholdas paraszt. Tompos István, lakatos... A három szövetkezeti brigádvezető: Berzsenyi Márk, volt „erős ■paraszt”. Szabó Károly, volt hétholdas paraszt. Ifjú Nagy Imre, volt ötholdas paraszt... Más vezető munkakör Karakószörcsökön nincs. Pártszervezet sincs, pap sincs. Míg Németh Dezső, egykori birtokosparaszt unokája lesz vezetőjére, ha jól tanul Keszthelyre küldi a szövetkezet — technikimnba, ösztöndíjjal. Úgy látják, orcos, rátermett. — így álltunk a jogokkal — mondja a tanácselnök Aztán hozzáteszi: — Tudom, hogy ez nem mond el mindent, de valamit mond. — Nagyon sokat mond. — No és a közös munka? — Nem panaszkodhatok — mondja Mészáros Lajos. — A karakói határ szép. — Minálunk nem olyan munkaelosztás van, hogy az egyik ember csak köpi a másik markát, az meg csak dolgozik. — Nem hánytorgás, vagy gyanakvás miatt, de mégis: mennyi a munkaegységük azoknak, akik kuláklistán voltak? — A Szabó Zoltán, az tanácstagunk is, ötvenkét éves, magtalan ember. Ennek tavaly ötszázötven volt. Az idős Berzsenyi Józsefnek ugyanannyi. A Németh Dezső meghalt, annak a fia teljesített annyit. Szabó Gyula háromszázötvenet. A három öreg Deés-legény, meg Deés Mária együtt ezerkétszázat. Ezek a családok a háztájiból is adnak el sertéseket, tenyészmarhákat. A szövetkezettől előleget sohasem fogadnak el. Csak az év végén kell nekik az osztalék. Hogy a legszegényebb tagunkról is mondjak valamit: Farkas Györgynek nem volt földje, ez fekete magyar, cigány. Tizenegyedmagával van. Hat gyereke még iskolás. Ezeknek tavaly hétszáz munkaegységük volt. Az öt-hatholdasok közül a Nemes Sándornak is volt négyszáz, ők is ilyesformán teljesítettek ... Aztán a szegényebbek még ellenzik a földjáradékot Aranykoronánként tíz forint negyven fillért fizetünk. De ez törvény, betartjuk. Egyfelől szül némi egyenetlenséget, másfelől megnyugtatja azokat, akik tizenöt-húsz holdat, fogatokat, teheneket hoztak.Mégis: sokat vitatkoznak ,és rajta? — Nem sokat. Leginkább csak akkor, amikor fizetjük. Aztán hozzáteszi: — Ebből baj nincsen. (Folytatása következik) . NAPLÓ Tilos játék íjak és nyilak gyártása Az utóbbi időben elszaporodtak a játéknyilak, íjak és sok szemsérülést okoztak. A szemklinikák felhívták erre a Játékfelülvizsgáló Bizottság figyelmét és a bizottság megállapította, hogy bár a szembalesetek legtöbbje nem a kereskedelmi forgalomban vásárolt nyilakkal történt, mégis úgy döntött, hogy nem engedélyezi az íjak további gyártását. Visszavonta az ilyen játékok gyártására kiadott engedélyeket. Új hírlapárusító pavilonok Új színfolttal gazdagodik a veszprémi Kiss Lajos lakótelep, Balatonfüred, Hévíz és Várpalota. Négy új hírlapárusító pavilont állít fel a posta, ezeken a helyeken, melyek költsége egyenként ötvenezer forint. n Súlyos gépkocsibaleset a balatoni országúton A balatoni országúton, Martonvásár közelében, súlyos gépkocsibaleset történt. A síkos úton nagy sebességgel haladó magántulajdonban levő Ford kocsi szabálytalanul előzött, majd a hirtelen fékezés következtében megperdült, keresztbe állt az úton és a szemközt jövő Pobeda kocsi teljes sebességgel belerohant. A gépkocsivezetők nagy szerencséje, hogy a jelentős anyagi káron kívül emberéletben nem esett kár, a szabálytalanul vezető kocsi tulajdonosa néhány apróbb karcolással úszta meg a balesetet. (MTI Fotó : Fényes Tamás felv.) Súlyos autóbusz baleset történt a veszprémi országúton. A Veszprém megyei Somlószöllősön árokba futott a 15-ös AKÖV GA 34-12 rendszámú autóbusza. Az autóbusz az árok túlsó partján kidöntött egy vastagtörzsű fát és súlyosan megrongálódott. A szerencsétlenség következtében öt utas megsérült, közülük egyet életveszélyes fejsérüléssel szállítottak kórházba. A baleset oka ismeretlen, a vizsgálat folyamatban van. (MTI Fotó : Hadas János felv.) Csibe nőtt egy tyúk zúzájában A Szabolcs megyei Tiszátok községben Ökrös Gáborné háziasszony a minap levágott egy tyúkot, amelyet a község piacán vásárolt. Amikor felbontotta, meglepetéssel látta, hogy a baromfi zúzája rendkívül nagy, majd amikor felvágta, abban egy, akkor még élő, kifejlett csibét talált. A becslések szerint mintegy 18—19 napos lehetett. A csibét formatinba helyezve beküldték a Debreceni Agrártudományi Főiskola állattenyésztési tanszékére, ahol közölték, hogy ilyen jelenségről eddig még nem szereztek tudomást, s a világ szakirodalma sem, említ ehhez hasonló esetet. A különleges körülmények között kifejlődött csibéről röntgenfelvételeket készítenek, majd tudományos tanácskozáson határozzák meg a lelenység okét.