Napló, 1964. január (Veszprém, 20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

4 GERMINAL IfA celuloid szalagon nem lehet regényt írni*4 A francia Andilid naturalista íróiskola feje, Emile Zola (1840—1902) hasonló című regényéből készült a szélesvásznú magyar—francia koprodukciós film. A Germinal (maga a szó a francia forradalom naptárában az egyik tavaszi hónap, a csírázás hónapjának neve) nagyszabású szociográfiai regény. Azzal a tudatos szándékkal készült, hogy a bányászok nyomorának részletes leírásával felébressze és cselekvésre bírja az akkori társadalom lelkiismeretét A montjoui bányászok tragikus körülmények közt elbukott sztrájkharcának megrázó története, Etienne Lantier, a szocialista gondolkodású munkás harca a sorstársak értetlenségével, évszázados szokásokkal, ő és a Maheu-lány különösségében szomorú szerelme, a vadság, a brutalitás, s a lírai érzelmek keveredése és csatája monumentális képet állít elénk a könyvben; monumentálisat és lehangolót. Olyat, amelynek olvastán méltán szorult ökölbe a haladó szellemű kortársak keze, s amelyet az akkori állam — s természetesen hű támasza, az egyház is — erkölcstelen támadásnak bélyegzett a „világ rendje’’ ellen. A Patkányfogó és a húszkötetes Rougon—Macquart ciklus után véglegesen „felforgató elem”-nek bélyegzett Zola talán legegyértelműbben forradalmi megnyilvánulása a Germinal. Méltán keltett hát nagy érdeklődést, hogy a nagyszabásúan epikus művet filmre viszik, méghozzá magyar—francia közös produkcióban. Az érdeklődés várakozás, s a sok előzetes jelentés, hír a forgatásokról igényeket szült, néző és kritikus óhatatlanul eleve felállított mércével ül a vászon elé. S mindjárt meg kell mondanunk, hogy a film nem váltotta be teljesen várakozásainkat, fő oka ennek az, hogy — s ez bizonyára különös ellentmondásként hat — a film a lehető legteljesebb hűséggel követni igyekezett a regényt. Hogyan? — kérdezhetné valaki — hiszen éppen ezt keresi, várja a néző. Igen, a néző valóban az olvasmányélményt várja, csakhogy éppen itt a baj. A film és az irodalom két — mondhatni egymással szöges ellentétet képező — műfaj, különösen ami kifejező eszközeiket illeti. Egy alapjaiban széles sodrású epikus művet filmre vinni teh úgy, hogy — egyébként is erősen vitatható — alkotói alázattal csakis a regény iránti hűséget állítani követelményül, megalkuvást jelent a filmművészettel szemben is, és hibává változik erény helyett. Mert éppen a keresett olvasmányélmény, s a Zolai hatás válik ettől a filmben erőtlenebbé; a regény alakjainál a film alakjai halványabbak, kevésbé plasztikusak, és — sajnos — megint beigazolódik a Balázs Béla óta szinte közmondássá vált műhelyigazság. „A celluloid-szalagon nem lehet regényt írni” A forgatóönyvíró Charles Spaak s az egyébként jóhírű rendező Yves Allagret ezúttal elfeledkeztek erről. Persze a film m£g az említettekkel együtt is szép, becsületes szándékú, alkotás, s helyenként igazán erőteljes, izgalmas jelenetsorokat élvezhet a néző. Nagyban érdeme ez a két operatőr — Jean Bour Bon és Hegyi Barnabás — igazán kiváló munkájának. A színészek játékáról ezúttal a szokottnál részletesebben kell szólni, mert ebből a szempontból a nagy különbségek filmjének is nevezhetnénk a Germinalt. A főszerepben a sztárrá kikiáltott Jean Sorest láthatjuk, s nyugodtan mondható, hogy nem tudott megbirkózni feladatával, az ő színészi teljesítménye talán a leggyengébb a filmben. Hiányzik játékából az erő, és az a szenvedélyes igazságkeresés, ami a regény Etienne-jét annyira jellemzi. Ez csak hozzátesz a fentebb hiányoltakhoz az összhatás tekintetében. Berthe Grandval már jobb, de nem egészen sikerült neki sem életre keltenie Catherine mélységesen szomorú líraiságát. A francia szereplők közül egyedül a Chaval alakját megformáló Claude Brasseur nyújt teljesértékű alakítást. Nem szeretnénk a nemzetieskedés hibájába esni, de jóérzéssel tapasztaltuk, hogy a mi színészeink alaposan túlszárnyalták ezúttal francia kollégáikat. Pécsi Sándor és Makláry Zoltán egyaránt kitűnő Maheu, illetve Bonnemort apó szerepében, és külön elis Magyar-francia koprodukciós film mérés illeti a fiatal Koncz Gábort Szavarin megformálásáért. A magányos anarchistát talán maga Zola is így képzelte el, s mindenki, aki a Germinalt elolvasta, bizonyosan ismerőseként üdvözölheti Konczot a nem is túlságosan „nagy”’ szerepben, EZ6. Után viszont viszsza kell térni mégegyszer alapvető kifogásunkra, hiszen a színészi alakításban mi magunk állítottuk követelményül a regényalakok iránti hűséget. A filmtől magától viszont másfajta hűséget kell követelni. Nem a történetvezetés, az epizódok egymásutánja iránti, hanem a regény ereje és hatása iránti hűséget — s ebben sohasem az eszközök a lényegesek. Sztankay József Jean Soret és Krencsey Mariann a film egyik jelenetében Kutya az automatában Egy furcsa légikalandról Kellemetlen perceket szerzett egy kutya az egyik DC—6 típusú repülőgép utasainak A repülőgép podgyászterében ketrecbe zárva egy juhászkutya „utazott” Stuttgartból Berlinbe. Valahogyan sikerült kiszabadulnia a ketrecből és „felfedező útra” indult a gépen. Eközben egy fémlemezből álló boltozat mögé mászott, ahol az automata vezérlő berendezés acélhuzaljai futottak. Az állat ráfeküdt a huzalokra és így akadályozta automataberendezések működését. Amikor a pilóta észrevette, hogy csődöt mondtak az automata kormányzókészülékek, azonnal bekapcsolta a kézikormányt és riasztotta a tempelhofi repülőteret. A repülőtérre a tűzoltóság és a mentőalakulatok óriási készültséggel vonultak ki. Közben azonban a kutya meggondolta magát és kimászott rejtekhelyéről, s így az automataberendezések ismét hibátlanul működhettek. A gép minden baj nélkül földet ért. Az utasoknak az ijedtségen kívül „kutyabajuk” sem történt. A karkosár ! /Vár a csomagkiadótól is nevetett, amikor a kezembe nyomta az ósdi, ütött-vert karkosarat. Az utcán is megmosolyogtak, amint áttörtem vele a moziba sietők hömpölygő hadán. Hedd nevessenek, hadd mosolyogjanak! Mit tudják, mit viszek e divatjamúlt, falusi karkosárban?... * A karkosár fedővásznán az anyám írása: cím, feladó, tartalom. Az egyik csücskében óriásbetűk: ROMLANDÓ! Minden évben, így télközép táján, disznóölési kőselét küld az anyám. Mintha a szülőföld szökne a lakásba. Hazai szagok, hazai illatok terjengenek, érzem a kóstoló ízét, fűszerét, zamatolt. Felhasítom a vásznat. Kis füzetlapon húsza sorok: minden sor féltés, óvás, aggódás. A végén, a karkosarat kéri vissza az anyám: „Ne küld, magad hozd” ... S valamitől, elpacnosodott az aláírás .. Minden darab egy emlék. Mintha filmkockák perdülnének elém. Mesél a kosár. A kosár húsz esztendős. Már falun sem hordják, városon pedig ritkaság. Ebédhordó kosár volt valamikor. De sokszor lógáztam a karomon a mándi és kustányi dombhajlatokon. Eleinte az urasági, később magunk földjére hordtam benne az ebédet. Apám mindig hagyott maradékot a kosár alján. Jobbsza volt, mint amit otthon tálaltak. A kóstoló almasorral kezdődik. Vérpiros, kívánatos termés: a szőlővégi fa gyümölcsözte. De sokat hevertünk hajdanán az árnyékában, a szőlőkapálások idején. Következik a kóstoló: füstölt disznósajt, ropogós töpörtyű, pörkölthéjú sza- tonna, kívánatos karaj, itt latozó hurka, jószagú zsírozó, s még náhány apró- iság. Kóstolgat a család. Ma ‘ nam sem tudom, miből vá- lasszak először. Szerencse, hogy tízkilónyi a csomag. " Egyszerre nem lehet min- 1 , bent megenni. A kóstoló láttán, érzetén, ■égi disznóvágások képeibben elém. Látom a falusi töllér villanó kését, hallom az elgáncsolt disznó visítását, érzem a perzselt disznó különleges, csiklandós illatát. Mindig ott lábatlankodom a kecskelábú boncszék körül. Mire a felnőttek felügyeltek, megkezdtem a disznó farkát és fülét. Nem vágott nyakon senki. Abban az időben, vízután röfögött jószág a serésólban. Egy-egy disznóvágás ünnepnek számított. Meg ki ért rá disznóvágástol a gyerekekkel törődni? Mindenki azt nézte, vaság-e a szalonna, mekkora hát ha a kóstolókat szétküldik, marad-e a családiak. Ritka évnek számított, ha száz kilós disznó került a kés alá. Negyven-ötven kilósakat öltünk. — Megöljük a mázsást tréfálkozott sokszor kesernyésen az apám. Hol van már ez az idő? Eltűnt, elillant, talán nem is volt igaz... * Már a csomagkiadó is nevetett, amikor a kezembe nyomta az ósdi, ütöttvert karkosarat. Az utcán is megmosolyogtak, amint áttörtem vele a moziba sietők hömpölygő hadán. Hadd nevessenek, hadd mosolyogjanak! Honnét tudnák, hogy a hazai föld, a szülőfalu elsy darabját viszem meghatódva, e divatjamúlt falusi barkóSárb-~ Kte Andris NAPLÓ Egy gyógyszer érdekes mellékhatása J. D Spillane angol orvos a Cardiff Royal Infirmary munkatársa megfigyelte, hogy a Mephenesin-Carbonattal bizonyos időn át kezelt sötétbarna- vagy vöröses hajú asszonyok aranyszőkévé változnak. A gyógyszeradagolás megszüntetése után néhány héttel, ismét visszatér a természetes hajszín. A szakértők eddig még nem találták meg az érdekes jelenség magyarázatát. Ismét Budapesten szerepel a Petőfi Színház Villáminterjú Turiác György főrendezővel Bartók-teremben, hogy a budapesti közönség is megismerhesse a darabot. Közben a színház már levette a műsorról a darabot, a Szent Johannát játszuk, de mondanom sem kell, hogy nagy örömmel készülődünk ismét Pestre. — És az Anna Karenina próbái? Az idő már szorít ... — Igen, vészesen közeleg a premier napja, január 31 — mondja Turián elvtárs. — Csak úgy tudtuk megoldani, hogy Pesten folytatjuk az új darab próbáit. Délelőttönként próbálunk, este játszunk. A Magyar Rádiótól is több veszprémi színész kapott megbízatást erre az időre. Veszprémi színművészek főszereplésével készül Graham Greene: „Furcsa epizódok” rádiójátéka és egy rádiószatíra, „Csodagyerekek” címmel. (Mindkettőt Turián elvtárs rendezi — a szem.) „Éltető láz” címmel Rácz György zenés összeállítást készít — veszprémi színészekkel, Tolsztoj—Turián, „Szergij atya” darabját pedig január 19-én este mutatják be a Kossuth adón. Több színművészünket szinkronizálásához is hívták a filmgyárba... — Egyszóval: mozgalmas hete lesz a színháznak. — És nemcsak az a hét, hiszen a Szent Johanna előadásokat sem hagyhatjuk el. A pesti vendégszereplésig eltelő rövid időben a tervezettnél többször játszuk, a bérleti előadások időpontja is változik. Ezeket a plakátokon jelezzük, kérjük a közönséget, vegyék figyelembe és nézzék el a változások okozta kényelmetlenséget... Elnézésről szó sem lehet , ugyanis a közönség bizonyára büszke leszszínházának nagy sikerére. Mint ahogy az együttes is büszke lehet. Hiszen hosszú évek óta nem volt rá példa, hogy vidéki színtársulat huzamosabb ideig Budapesten szerepelt volna! Ezt nem „elnézzük” !s gratulálunk hozzá! Németh László: Nagy család című darabjával nagy sikert aratott a közelmúltban Budapesten a veszprémi Petőfi Színház. S most ismét Budapestre készül az együttes a „Nagy családidal. Munkatársunk Turján Györggyel, a színház főrendezőjével beszélgetett az újabb vendégszereplésről. — A Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának meghívására január 13 és 19-e között hét előadást tartunk Pesten, a Kodál Háry Jánosát először t adták be Franciaországban a Malhouse-i színház bemutatta Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. Az előadást Raymond Vogel francia művész rendezte, a zenekart Giovanetti olasz karmester vezényelte. Kodály Háry János szvitjét már több ízben játszották Franciaországban, a daljáték azonban első ízben került színre. A nagysikerű bemutatóról a párizsi lapok is megemlékeznek. A Le Monde hosszabb cikkében dicséri Kodály Zoltán művét és érthetetlennek tartja, hogy a francia zenekörök csak 36 év után fedezték fel a nagy magyar zeneszerző alkotását. A párizsi Opera Comique műsora sokat nyerne, ha bemutatná Kodály Háry Jánosát — írja a Le Monde kritikusa. és a hozzá tartozó tantervi utasításokon. Ezek a dokumentumok tavasszal nyomdába kerülnek és a pedagógusok az 1964/65-ös iskolaév elején kézhez kap---------------- Fontos oktatásügyi dokumentumokon dolgoznak az Országos Pedagógiai Intézetben Több fontos oktatásügyi dák, s ennek segítségével reform-dokumentumon dől- felkészülhetnek 1965 őszén gáznak az Országos Peda- sorra kerülő bevezetésükre, gógiai Intézetben. Az a másik nagy feladat az „utolsó simításokat” végzik intézetnek az általános isaz új gimnáziumi tanterven Imolai reform-tankönyvek második csoportja kéziratainak vizsgálata, egybevetése a tantervekkel, a pedagógiai tervvel, hogy megfelelnek-e minden tekintetben a reform támasztotta követelményeknek. A közelmúltban hagyták jóvá a 4-es és a 6-os magyar nyelvtan, az 5-ös számtan és földrajz, a 6-os fizika és a 7-es kémiakönyvek kéziratát. Ezekben az az újszerű, hogy csak a legszükségesebb és leghasznosabb ismereteket tartalmazzák. 1004. január 9. 4 rpss/Tfm. /Vroff Sz . Itá* következő előadása*: VARPALOTA, jan. 9, csütörtök, Ip. tan. b. fél 4 VARPALOTA, jan. 9, csütörtök, 11. bérlet, fél 8 SZENT JOHANN/ (9406)