Napló, 1964. március (Veszprém, 20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
9 Ria ünnepli megalakulásának 8. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Hadserege. Képünkön: határőr a Brandenburgi kapunál. RAPLD A görög közvélemény hevesen tiltakozik a NATO-hatalmak ciprusi beavatkozása ellen A görög fővárosban szombaton heves NATO-ellenes tüntetések zajlottak le. Görög diákok tüntettek az athéni utcákon, s vonultak az egyetem, illetve az angol és az amerikai követség épülete elé. Csaknem négyezer főnyi tömeg erélyesen tiltakozott a NATO Ciprussal kapcsolatos magatartása ellen, s szabadságot követelt a szigetországnak. A diáktüntetéssel egyidőben a görög kormány néhány tagja rendkívüli minisztertanácsot tartott. Jelen volt a többi között a külügyminiszter és a hadsereg néhány vezetője. A Papandreu-kormány figyelmeztette Törökországot, hogy Görögország ellenez minden egyoldalú beavatkozást Ciprussal kapcsolatban. A görög miniszterelnök szombaton fogadta az Egyesült Államok athéni nagykövetét és tiltakozott Stevenson amerikai ENSZ-küldött magatartása ellen. A miniszterelnök közölte a nagykövettel, hogy az amerikai kormány magatartása és az amerikai sajtó megnyilvánulásai „kellemetlen amerikaellenes érzelmeket keltenek Görögországban”. A szombati nap folyamán Papandreu fogadta a Szovjetunió athéni nagykövetét is. Görög kormánykörök közölték, hogy Görögország nem szándékozik részt venni a március 2. és 4. között megrendezendő NATO hadgyakorlaton az Égei-tengeren. Nyilatkozott Kolijannisz, a görög KP Központi Bizottságának első titkára. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi dolgozóknak szükségük van Görögország és az egész világ szolidaritására. E szolidaritás hatalma és lendülete hozzájárulhat a Ciprus ellen irányuló agresszív NATO-tervek szétzúzásához. ANKARA Ankarában egymást követik a kormány minisztereinek egymás közötti tárgyalásai, valamint a miniszterek és az angol, illetve az amerikai nagykövet megbeszélései. A tárgyalásokról egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra és semmiféle újabb határozat sem született. NICOSIA A Szovjetunió és a ciprusi kormány polgári légiforgalmi egyezményt írt alá, amelynek értelmében közvetlen légijárat létesül Moszkva és Nicosia között. S a légijárat hetenként egyszer Moszkva—Nicosia— Damaszkusz útvonalon közlekedik. Az egyezmény aláírásakor a szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a közvetlen légijárat megindulása tovább fogja erősíteni a két ország kereskedelmi kapcsolatait. A párizsi diáktüntetések nyomában Miért követeli a Sorbonne a hetedik miniszter fejét? Bizonyára nem véletlen, hogy De Gaulle Christian Fouchet személyében éppen azt az embert tette meg közoktatásügyi miniszterévé, akit az OAS terrorakciói idején algériai „rendcsinálásra” küldött — jegyezte meg a londoni Guardian szemleírója. Bizonyára nem véletlen, tehetjük hozzá joggal, hiszen Fouchet immár a hetedik közoktatásügyi miniszter Franciaországban, De Gaulle 1958-as hatalomátvétele óta. S most már az ő fejét is követelik a párizsi egyetemisták, akiknek viharos tüntetései a héten ismét a francia közoktatás elhanyagolt állapotára hívták fel a figyelmet, mégpedig nemzetközi méretekben is rendkívül látványos körülmények között. A tüntetéssorozat csúcspontján, ha ilyenről egyáltalán lehet beszélni, hiszen a mozgalom folytatódik —■ a rendőrség körülzárta a Sorbonne-t úgy, hogy az ősi egyetem ürességtől kongó falakkal fogadta az odalátogató Sega olasz köztársasági elnököt. Az elővigyázatosság indokolt volt: a diákok kijelentették: nem engedik be az olasz vendég kíséretében érkező Fouchet minisztert ... A Sorbonne, s vele az egész párizsi egyetem nem véletlenül lett a viharos események központja. S itt nemcsak arról van szó, hogy a majd hétszázötven éves nagyhírű tanintézetnek hagyományai vannak a diákok politikai villogásaiban, amint arra az algériai háború történetének, vagy a harmincas évek népfrontjának idegéből emlékezhetünk. A Sorbonnenak, s vele az egész párizsi egyetemnek most is als nos oka van a demonstrációra. Mit mondanak a diákok? Azt, hogy nincs elég tanterem, segédeszköz, hogy korszerűtlen a tananyag, hogy szükségtelenül nehéz körülmények között élnek , a párizsi The Monde-tól a New York Times-ig a legkomolyabb nonzeti salánminumi ír is rábólintanak a diákoknak az érvelésére. Gondok, persze másutt is, nálunk is vannak a közoktatásban. De a francia helyzetről szóló adatok mindenképpen megdöbbentőek. A háromszázezernyi egyetemista fele Párizsban tanul, s ez a szám az idei tanévben az előzőhöz képest 25 ezerrel növekedett. Az épületek viszont maradnak: a Sorbonne-t eredetileg 23 ezer diákra méretezték, de falai között ma 33 ezernek szorítanak helyet. A „szorítanak” Szy, itt nem jelképes értelmű. Egy Párizsban járt amerikai szerző, P. E. Schneider az egyetemi előadótermekről azt írja, hogy olyan képet nyújtanak , mint a Metro csúcsforgalom idején. A kiszorult diákok ablakpárkányokon állnak, lépcsőkön ülnek, tolonganak a folyosókon, hogy legalább a hangszórókon át halljanak valamit az előadásokból. Ami azért is fontos, mert a jegyzetek kiadásával egy monopólium foglalkozik, amely borsos árat kér értük, amiből egyébként igen keveset utal ki az előadó tanároknak. Ilyen körülmények között előfordul, hogy végzős orvostanhallgatók egész éven át „nem férnek’’ beteghez; a gyakorlati munka más szakokon is szinte lehetetlen. Az angol Peter Lennon még olyan esetről is tud, amikor a kétségbeesett professzor a nyílt utcára invitálta növendékeit és ott tartotta meg előadását. A másik oldalon pedig az elavult épületek mellett ott vannak az elavult követelmények is: jellemző, hogy a Sorbonne-on a francia történelmet csak az első világháborúig tanítják... Ugyanakkor a diákok sokszor komoly áldozatok árán folytatják tanulmányaikat, pedig javarészük az úgynevezett „középosztályból” kerül az egyetemre. De még így is a hallgatóknak mintegy a harmada vállal különböző fél- és negyedállásokat. Párizsban most azt rebesgetik, hogy jövőre a diákok rendelkezésére bocsátják a nagy Grand Palais kiállítási csarnok egyik szárnyát De ez a gondoknak csak egy részén enyhíthet majd, s azokat sem oldhatja meg. Diákok és professzorok ezért egyaránt azt mondják, hogy a kormány jobban tenné, ha az amúgy sem „elrettentő” önálló francia atomerő helyett a közoktatásra fordítaná a pénzt. (sp) - Kinek használ a Kuba-ellenes bojkott? Az Egyesült Államok — miután belátta, hogy képtelen egymagában érvényt szerezni a Kuba elleni gazdasági blokádnak — csatlósait hívja segítségül. Ezt a következtetést vonja le az angol közvélemény Betancourt venezuelai elnöknek a Kubával kereskedő országokhoz intézett fenyegetőzéséből. Londonban úgy vélik, hogy Venezuela nem a saját jószántából lóbálja a bojkott fegyverét. Anglia esetében azonban ez viszszafelé sülne el, mivel Anglia évi 78 millió font ára olajat és vasércet vásárol Venezuelától, ugyanakkor Venezuela csak 18 millió font értékű angol árut importál. Az angol sajtó arra is utal, hogy az amerikaiak, ha jó üzletet szimatolnak, maguk is hajlandók megkerülni a blokádot. A Daily Mirror New York-i jelentése szerint egy amerikai vállalat képviselői Montrealban kubai küldöttséggel tárgyalnak 2,5 millió dollár értékű zsír szállításáról. A washingtoni külügyminisztérium — a lap szerint — már kijelentette, hogy „ez az üzlet nem ellenkezik törvényeikkel". 1964. március 1. Torz helyzet a Biztonsági Tanácsban Márciusban a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogait bitorló Csang Kaj-sek-klikk képviselőjére kerül a sor, hogy betöltse a Biztonsági Tanács elnöki tisztét A francia—kínai diplomáciai kapcsolatok felvétele után még szembeötlőbb lett, hogy milyen lehetetlen helyzet alakult ki ebben a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért elsősorban felelős szervben. A Biztonsági Tanács állandó tagjai közül a csangkajsekista képviselőt csupán az Egyesült Államok ismeri el, míg a hat nem állandó tagállam közül Csehszlovákia, Norvégia és Marokkó nem ismeri el a betolakodót. Az Osztrák Szocialista Párt népszavazást javasol a Habsburg-kérdésben Heltai András, a Magyar Távirati Iroda bécsi tudósítója jelenti: Klaus, az osztrák Néppárt szélsőségét képviselő kancellárjelöltje fellépése máris mélyreható ellentétekhez vezetett a szocialistákkal, a vita előterében Habsburg Ottó ausztriai visszatérésének kérdése áll, amely már tavaly csaknem a 17 éves koalíciós együttműködés felborulásához vezetett. Osztrák szocialista körökben rámutatnak: Klaus a múlt év őszéig, amikor a Néppárt elnökévé való megválasztása után e tisztségéről taktikai meggondolásokból le nem mondott, az európai monarchisták tömörülésének, a CED-nek alelnöke volt. E szervezet örökös elnöke Habsburg Ottó és tagjai közé sorolhatja például Franco külügyminiszterét is. Pifil Percevic, a Klaus-féle új néppárti kormányfrakció oktatásügyi minisztere a Néppárt fő hangadója volt a Habsburg Ottó visszatérését célzó tavalyi akcióban. Mivel Klaus-ék „jogi" szempontokra hivatkozva eddig nem voltak hajlandók biztosítékot adni a Habsburg-ügyben, a szocialista párt most népszavazást javasol a kérdésben, de tervét a Néppárt mereven elutasította. Hétfőre tűzték ki a koalíciós bizottság újabb tárgyalásait. A kiélesedett ellentétek miatt bécsi politikai körökben már nem számolnak azzal, hogy az új kormány a jövő hét közepére megalakulhat. A jelek szerint a válság tovább húzódik. RAJNA, MAJNA, RUHR in. „Európai színvonalon* Mire kérjünk választ Kölntől? Nagyon készültünk a találkozásra, s mikor a Rajna mentén közeledve az immár milliós városhoz, hirtelen fékeztünk, hogy alaposabban is szemügyre vehessük azt az új hídcsodát, amelyet egyetlen mederpillér hordoz, s amitől ez a technikai műremek az acél erejének felülmúlhatatlan szimbóluma is egyben, meglett a kérdés. Világhírű dómjukat a város polgárai a maguk erejéből építették fel sok év-Köln is azok közé a német városok közé tartozik, amelyeknek arculatán a második világháború olyan súlyos sebeket ejtett, hogy az újjáépítők csak részben vállalkozhattak a régi városkép helyreállítására. Az ősi kereskedőváros helyenként amerikai city-vé alakult át, bár szerencsére nem amerikanizálódott olyan mértékben, mint például Frankfurt am Main. Igaz, a dóm közvetlen közelében, tehát a belváros szívében még sok a foghíj, s félő, hogy ezeken a romtelkeken majd olyan betonszázad munkájával, feudális urak pénze nélkül, s a templom ettől a polgárok szabadságszeretetének is szimbóluma lett. A híd látványa így kérdeztetett: a XX. század második felében megint remekművet alkottatok kölnnek. Vajon csak öröklött tehetséggel, vagy ezúttal is bizonyítékaként annak a szabadságszeretetnek, amellyel a középkorban, s később is a Hanza város polgárai megszerezték s megvédték jogaikat? Kolosszusok nőnek, ameyeknek üveg vagy acél burkolata vajmi kevéssé harmonizál a csúcsívekkel. Az aggodalom nem alaptalan, mert tíz utcával odébb már ilyen amerikai ízű a városkép, s szemmel láthatóan kísérlet sem történt valami átmenet kialakítására, vagy a modern formák csillapítására, amire pedig más, sokat szenvedett európai városokban annyi szép példa keletkezett az elmúlt 20 évben. Hiszen például a lengyelek Varsóban és Gdanskban nemcsak az óvárosokat építették fel az utolsó aranycirádáig hűen, hanem még arra is ügyeltek, hogy a szomszédos utcák modern házai fokozatosan váltsák külső formájukat. A Rajna menti Váci utca, az elegáns üzleti negyed főútvonala azonban, amit itt Hohe Strasse-nak hívnak, nem új házakból áll. Ilyen lehetett mindig, a portálokat cserélték csak ki, ami természetes, a neonreklámok szaporodtak el, ami ugyancsak magától értetődő. Más városban a luxus üzletek utcája — ha világhírű is — rendszerint csak egy színfolt, s az ott látottakból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. De Köln megmaradt kereskedő városnak, lakóinak igen nagy része él a világ minden részéből származó áruk cseréjéből, értékesítéséből. a kölni vásár minden esztendőben seregszemléje sok ország iparának, így hát a Hohe Strasse-t joggal vallattuk, Köln mai arculatát keresve. A rajtakapott elárusítónő Az amerikai Woolworth cég áruházai Nyugat-Európa minden valamirevaló városában megtalálhatók. A kölni egyike a legszebbeknek. Itt voltunk tanúi egy félreeső osztályon, ahol üveget és porcelánt árulnak. s Megbomlott harmónia