Napló, 1964. július (Veszprém, 20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
1964. július . Nemcsak a gyáron múlik a tervteljesítés Három millió forint az első félévi lemaradás az Ajkai Üveggyárban (Tudósítónktól) Az Ajkai Üveggyár a rekonstrukció befejezése óta alig-alig éri el a tervben kitűzött termelési szintet. Mivel az áruk zöme exportra készül, nemzetgazdasági érdek, hogy a termelés folyamatos, zökkenőmentes legyen. A kézi üvegfúvás jó elsajátítása igen hosszadalmas, ezért ennek figyelembevételével szabják meg a feladatokat a gyár számára. Ennek ellenére az ajkai gyár az idei első fél évét mintegy három millió forint lemaradással zárja. Az okot kutatva kerestük fel az üzem főmérnökét, Tischer Károly elvtársat. — Főként mi az oka a lemaradásnak? — Az üzem tervteljesítését több tényező is befolyásolja, amit a megadott számok — illetve azok készítői — nem mindig vesznek figyelembe. Jelen esetben arról van szó, hogy a Ferumion Műszaki Külkereskedelmi Vállalat sem az I., sem a XI. negyedéves kapacitásunkat nem töltötte ki rendeléssel. Amíg ugyanis az előző években kétmillió fehér exportpoharat rendelt a külkereskedelem, az idén mindössze kilencvenezer darabot, de emelte a színes pohárrendelést, aminek határt szab a fazekak szűkebb kapacitása. — Mik az előfeltételei a kézi üvegfúvás fő elsajátítának? — A jó szakmunkásnak is először poharat kell tudni készíteni, hogy a szükséges fogásokat az üveg formálásához és fúvásához elsajátítsa. Az üzem bővülésével szükségszerűen együtt járó felfiatalítás során ezért vált ekerülhetetlenné a poharas brigádok szaporítása is, amit a Ferumion akkori nagytételű pohárrendelései gazdaságossá is tettek. Ez évben azonban a kevés export pohárrendelés miatt 480 ezer darab poharat adtunk a belföldi piacra terven felül, hogy a poharas brigádokat foglalkoztatni tudjuk. Ez természetesen az exportterv rovására ment. — És miért nem rendel s Ferunion fehér export poharat? — Ennek először is gazdasági okai vannak. Külföldön ugyanis — a gépi gyártású pohár minőségi javulása miatt — egyre magasabbak a követelmények a mi kézi gyártású árunkkal szemben. A gépi gyártású pohár természetesen olcsóbb is a mi importanyagból, kézzel előállított készítményeinknél. Mivel a kehelygyártásnál és egyéb cikkeknél — egyenlőre — nincsen gépi konkurrencia, belátható, hogy a rendelések is szükségszerűen ebbe az irányba tolódnak el. Lemaradásunkat ezenkívül két kádkemencénk váratlan hibája okozta, valamint az I. kemence soron kívüli felújítása, ami miatt tetemes munkakiesés keletkezett. Hozzájárult a lemaradáshoz az is, hogy a Csepeli Papírgyár és a Dobozkészítő KTSZ február és március hónapokra nem igazolt vissza dobozt, ami így a gyártási programot olyan áruk gyártására módosította, amit nem dobozban kellett kiszállítani. — És ilyen körülmények között milyenek a tervteljesítés kilátásai? — Mint már említettem, az előző években a rendeléseknél, illetve a terv készítésénél figyelembe vették a szakma elsajátításához szükséges pohárgyártási szakaszt is. Mivel ez évben csak 90 ezer darab export rendelésünk van pohárból, a tervek teljesítése érdekében viszont ennek többszörösére lenne szükség, elengedhetetlenné válik a tervek, illetve a rendelések olyan irányú módosítása, amely a jelenlegi lehetőségeinket, dolgozóink felkészültségét is figyelembe veszi — fejezte be a felvilágosítást a főmérnök. A gyár dolgozói szorgalmasan végzik munkájukat, rajtuk is múlik elsősorban a tervteljesítés. A jelenlegi helyzetben azonban munkájuk dacára is lemaradás van, ami kihathat az esetleges nyereségrészesedésre is a jövőben. Reméljük azonban, hogy vezetőik és a hivatott felsőbb szervek közös erőfeszítése révén sikerül a fennálló akadályok kiküszöbölése, úgy a dolgozók, mint a népgazdaság javára. Németh István akar résztvenni a harcban. Az U. S. News and World Report című tekintélyes és erősen jobboldali amerikai lap legutóbb beszélgetést közöl Robert L. Moore nevű fiatal íróval, aki több könyvet írt már dél-vietnami tapasztalatairól. Az interjúból, noha igyekszik az amerikaiaknak kedvet csinálni a dél-vietnami háború folytatásához, világosan kiderül, hogy az amerikaiak teljesen reménytelen vállalkozásban vesznek részt, többezer mérföldnyire hazájuk földjétől és semmi másra nincs kilátásuk, mint arra, hogy rendkívül magas költséggel és sok emberáldozattal újabb és újabb kudarcokat könyveljenek el. Ezt egyébként Morse szenátor, a washingtoni szenátus egyik legharciasabb tagja maga is több gén mondta el. Nem lehet ízben és igen kemény hantehát azt állítani, hogy az amerikai közvélemény nem ismeri a Délkelet-Azsában folyó háború nehézségeit. A kormány viszont olyan mélyen belekeveredett már ebbe a hatalmi küzdelembe, hogy súlyosabb presztízsveszteség nélkül nem tud szabadulni tőle. Legalábbis a Fehér Házban úgy érzik. A másik ok, amiért az amerikaiak minden áron szeretnének valamilyen, akárcsak átmeneti sikert elérni a délkelet-ázsiai háborúban, a franciákkal való rivalizálás. De Gaulle, ahol csak lehet, borsot tör az amerikaiak orra alá és igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy az amerikaiak képtelenek megbirkózni a jelenlegi világ problémáival s nem alkalmasak a nyugati tábor vezetésére. De Gaulle-nak annyit mindenesetre sikerült elérnie, hogy Washington rendkívül érzékenyen reagál sakkhúzásaira és néha egyik-másik elhatározásuknak majdnem kizárólagos rugója, hogy „ne legyen igaza De Gaullenak”. Salzberger, a New York Times ismert publicistája ezt úgy fejezi ki, hogy a „Roosevelt-korszak óta az amerikaiak és a franciák sohasem értettek egyet Indokína kérdésében, de most Párizs élvezi azt a kellemes szerepet, hogy a háttérből bírálhat, mint régebben Washington”. A francia bírálatnak az a lényege, hogy semlegesíteni kellene az egész délkeletázsiai térséget, beleértve Dél-Vietnamot is és ezen az alapon tárgyalásokat kezdeni. A tárgyalásokra egyébként jelenleg valamivel nagyobb kilátás van, mint eddig, mert kezdődik a monszun-korszak, amikor a terep még az eddiginél is alkalmatlanabbá válik a hadműveletekre. Az imperialisták ezt az időszakot megpróbálják diplomáciai tárgyalásokkal átvészelni. Négyféle megoldás van e pillanatban előtérben: 1. az Egyesült Államok kivonulása Indokínából és ezzel együtt az egész kelet-ázsiai szárazföldről; 2. a francia javaslat Dél-Vietnam semlegesítéséről; 3. fokozott amerikai katonai tevékenység a vietnami hazafias alakulatok utánpótlási vonala ellen; 4. a háború kiterjesztése Laoszra és Kambodzsára is. Tulajdonképpen mind a négy javaslatnak vannak hívei az amerikai kormányban, de meg lehet állapítani, hogy a józanabb elemek a Dél-Vietnam semlegesítéséről szóló javaslatot támogatják. „ . . Paál Ferenc NAPLÓ Készülődés a vasutasnapra Közeledik a XIV. vasutasnap, melynek tiszteletére több állomáson már ünnepi felajánlásokat tettek, így Halimbán is. Bár nagyobb mérvű rakodás csak áprilisban kezdődött itt, a Bakonyi Bauxitbánya szállítási osztálya és a vasutasok közös erőfeszítései nyomán a féléves terv minden feladatát teljesítik. A vasutasnap tiszteletére Csehszlovákiába Komáromon, illetve Rajkán keresztül küldenek két nagyterhelésű irányvonatot. Általában mindegyik vonatuk 1400— 1500 tonnás, s ilyen nagyterhelésű irányvonatokból a vasutas műszak idején indítják útnak a 400.-at. A halimbai vasutasok tervei szerint augusztus 20-ig az 500. irányvonal is elhagyja az állomást. Kalap és a szellős bakancs Aratás — az orvos szemével Itt van az aratás ideje. Néhány megszívlelendő jó tanáccsal szolgálunk azoknak, akik a tűző napsütésben végzik az „élet”, a termés betakarítását. Látszatra talán jelentéktelen apróságok, amikről írunk, de ha megfeledkezünk róluk, komoly bajoknak lehetnek a forrásai. A tűző napsütés ellen kalapot kell viselni. Ha széles a karimája, a tarkót és a nyak környékét is beárnyékolja. Ha elmulasztjuk a fejünk védelmét, bizony könnyen mi is a napszúrás áldozatai lehetünk. Ez az orvosi beavatkozást igénylő kellemetlen betegség fejfájjással, szemkáprázással, eszméletvesztéssel járhat. A nagy hőségben gyakran megszomjazunk. Az előrelátóak idejében gongondoskodnak ivóvízről és arról is, hogy mindenkinek legyen külön pohara, bögréje. A szomjúságot természetesen nem szabad mértéktelen ivással oltani. Különösen a hirtelen megivott hideg víz lehet káros. Rekedtséget, torokfájást és még tüdőgyulladást is okozhat. Ajánlatos az ivás előtt kiöblíteni a szájat, majd apró kortyolgatással ízlelni a vizet. Ugyancsak kellemesen üdít az arc lemosása is. A gyakorlott aratók jól tudják, milyen fontos a lábbeli jó megválasztása. A leghelyesebb szellős bakancsot viselni, mely a boka tájékát is megvédi a friss tarló karcolásaitól. De nemcsak a saját egészségére kell ügyelnie a kaszásnak; arról sem szabad megfeledkeznie, hogy a nyomában serénykedő marokszedőt ne érje sérülés. A kaszát a sor végeztével a vállán, heggyel felfelé vigye. Különösen a szederindás talajon veszélyes a bukdácsolás. A sok tüskés indát óvatosan el kell vágni, és letekerni a lábról. Megéri a pár perces fáradságot, mert a kórházi naplók a megmondhatói, hogy a buktató gazok hány embert juttattak aratás idején a kórházba. A marokszedők munkája sem könnyebb az aratókénál, s ráadásul rendszerint nők végzik. Fárasztó munkájukat megkönnyíti, ha sarlót vesznek igénybe, mert minél mélyebbre hajolnak, annál többet szívnak be az érett, levágott szárak lehullott porából; ehhez a porhoz kórokozó gombák is keveredhetnek. Egy rövid írás keretébe még a legfontosabb tanácsok sem férnek be. Aki egészségének védelmére körültekintően akar a mezőgazdasági munkák során eljárni, hasznosan forgathatja dr. Varsányi István „Egészséges falu” című füzetecskéjét, mely a napokban jelent meg, és minden könyvkereskedésben megvásárolható. Dr. V. P. n Meddig leszünk vidéks zegényebb és árvább volt Hanizsné februárban, mikor eltemette nagybeteg férjét, mint egy ujjunk, mert annak legalább négy társa van. Neki csak három gyereke maradt, meg a nyomora. Egyedül állt a világgal szemben, legalább is így érezte. Egy kolontári földije azonban elmondta az üzemi bizottsági irodán a család sorsát. És azóta már munkatársak. Szerencsére úgy jött ki a lépés, hogy megint kellett a VTRGY ajkai telepére néhány munkás, sikerült őt is felvenni. Még a szokásos — és a többségénél bizony kevés — kisebb fizetésű két hét betanulási időt sem töltötte le. Nem, mert szívvel, ésszel, gyermekei iránti szeretettel kapott a munkába és már harmadik nap teljesítette a normát. Munkát kapott — életet talált, ő csak egy a közel négyszáz asszonyból, akinek ez az új üzem jelent szinte mindent. Obermayer Józsefnének hat gyerekről kellett gondoskodnia a férj 1200 forintos fizetéséből. Mióta ő is a VTRGY-ben dolgozik, ez sokkal könnyebb. Persze nem mindenkinek kenyeret jelent a fizetés, van amelyik családban ennyi pénz kell benzinre. Hogy mit jelent az, ha az asszonynak nem sikerül munkát találni, és a férj sem keres valami jól, azt nagyon sok család tudja, érzi a megyében, vagy nem felejtette még el. De nem egyszer főtt a feje Veszprém, Keszthely, Ajka vagy épp a megye vezetőinek sem amiatt, hogy nem tudnak mit tenni az állást kereső nők százaival. Egy ilyen röpke kis körkép is bizonyítja, hogy mit adhat a jól eltalált vidéki ipartelepítés. Tagadhatatlanul sok még ekörül a huzavona, nemegyszer Pest is, meg a minisztérium is nehezen ad —, de talán mindezt el tudja felejteni az eredmény. Nem véletlen az — merjük kimondani is, hisz nincs benne semmi szégyen —, hogy Ajkának szinte kedvencévé vált a rádióalkatrész üzem. Sőt egyszer még a város vezetőit is meg kellett bírálni, mert mindenki „VÖRGY-lázban” égett. De egy ilyen kis „kisiklás” mellett inkább az egészséges közszellem dicsérendő. Még talán az isten sem tudná megszámolni, hogy hányszor ültek össze a bányák, meg a gyárak igazgatói, a pártbizottság és a tanács képviselői, hogy segítsék a legkisebb testvért. Nagyszerűen megértik és átérzik a vidéki ipartelepítésre vonatkozó párt- és kormányhatározat fontosságát? Hát igen, ha 1952-ben írunk erről, ezt adtuk volna címnek, mert igaz ez is. De legalább ennyire megállja helyét a másik megfogalmazás is: úgy szól ez a határozat, hogy azzal, aki nem ért egyet, nem lát tovább az orránál, hisz saját érdekről, meg közös érdekről is szó van. S miért érdeke például Marschek Zoltánnak, a timföldgyár igazgatójának a VÖRGY fejlődése? Egyszerű ez, mert amikor az ő másfelé kacsingató vegyipari szakmunkásának a felesége is kap állást, helyhez kötődik a család, házat vesznek, elégedettek, jól élnek , és nyugodtan, jól dolgoznak. Nemrégiben megint megbeszélést tartottak a vezetők, mert a „kistestvér” kezdi kinőni a bölcsőt, sőt a rugdalózót is, és jó lenne tenni valamit. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy jövő évtől kezdődően itt gyártanák az összes híradástechnikai transzformátort. Ez egyik oldalon az országnak hamarosan több millió trafót jelent, a másik oldalon viszont a városnak azt, hogy lassacskán még háromszáz nőnek tudnak munkát adni. Érdemes ehhez segíteni? Nemcsak érdemes, kell is. És mennyi lehetősége és módja van az együttműködésnek! Csak a „legrázósabbat” említsük, a lakásokat. Ha ügyesen gazdálkodnak ezekkel, egyszerre két munkást, két ajkai munkást lehet megörvendeztetni, meg a városhoz, az üzemekhez kötni. Ha meg lehetne tenni, hogy Nagygarai Jánosné elmondja ezzel kapcsolatban tapasztalatait, azt mondanám, forduljunk hozzá. De mivel rám vár a továbbadás feladata, csak annyit: a férj az üveggyárban technikus, és kint lakott Ajkán a szüleinél. Mivel ott nem volt hely, a feleség Veszprémben élt az apjáéknál. Végül sikerült neki is munkát szerezni a VTRGY-ban , és amire nem számítottak: két hétre rá lakást kaptak az üveggyártól. Hogy ők mit éreztek, hogyan kívánják ezt meghálálni a gyárnak, a városnak, meddig akarnak Ajkán maradni — azt sejti mindenki. Minden a nő, az asszony körül forog! — levonható ezek után a következtetés. De sokkal helyesebb, ha arra gondolunk, a transzformátor gyártás megvalósításával már 10 millió forint fog az ajkai pénztárcákba kerülni a VTRGY-től, ennyi bért fizetnek ki évente. S ezt nem azért kell megjegyezni, mert nagyon anyagiasak vagyunk, hanem azért, mert tudjuk, hogy ez kenyeret, zsírt, házat, televíziót, és babakocsit jelent a köznapokon — vagyis életszínvonal emelkedést.s a másik, amit meg kell jegyezni: lehet, sőt, csak így szabad v! -’'••• ipartelepítést végezni. Mert a vidék csak addig marad vidék, míg ilyen módon nem biztosítjuk a fővárossal azonos fejlődést. Míg a munka műhelyébe nem kerül mindenki, aki oda kívánkozik, hogy új arcot adjon az alumíniumnak, az üvegnek, a téglának és ezzel új életet formáljon saját magának is. fpünkBsfi S DE