Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
z Cabot Lodge elégedett Cabot Lodge, az amerikai elnök különmegbízottja, aki hétfőn megbeszélést folytatott Moro olasz miniszterelnökkel, repülőgéppel Londonba érkezett. Az olasz fővárosban arra vonatkozólag semmit sem közöltek, hogy az olasz kormány támogatja-e az Egyesült Államok dél-vietnami kalandját. Cabot Lodge távozásakor csak annyit mondott, hogy „nagyon elégedett olaszországi látogatásával”. lázas diplomáciai tevékenység Londonban Butler brit külügyminiszter hétfőn ismét magához kérette az amerikai nagykövetet — négy napon belül harmadszor —, hogy tanácskozzék vele a ciprusi válság legújabb fejleményeiről. A megbeszélés után az angol külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Lord Hood különmegbízottat, aki Genfben Dean Acheson amerikai különmegbízottal és a görög, illetve a török kormány képviselőivel tárgyal, sürgős jelentéstételre hazarendelték. Angol megfigyelők szerint a lázas diplomáciai tevékenység összefügg Carapkinnak, a Szovjetunió genfi leszerelési megbízottjának U Thant ENSZ-főtitkárral folytatott megbeszéléseivel. Londonban úgy tudják, hogy Carapkin átnyújtotta U Thantnak Hruscsov személyes üzenetét, amelyben a szovjet kormányfő kifejti álláspontját a ciprusi kérdésről és sürgeti, hogy az ügyet tűzzék az ENSZ közgyűlésének napirendjére. NAPLÓ Makariosz ciprusi elnök befejezte alexandriai tárgyalásait Közös közleményt adtak ki a tárgyalásokról (Folytatás az első oldalról) Makariosz, ciprusi elnök vasárnap este befejezte alexandriai megbeszéléseit Nasszerrel, az EAR elnökével. Makariosz a tanácskozás után kijelentette, hogy „nagyon elégedett” a megbeszélések eredményével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja: Nasszer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támogatja Ciprusnak a függetlenségre, a területi sértetlenségre és az önrendelkezésre való jogát. Nasszer kifejtette, hogy az EAE minden Ciprus ellen elkövetett agressziót és a ciprusi ügyekben való beavatkozást a béke megbontásának és az ENSZ elvei megsértésének tekint és minden lehetséges segítséget megad a ciprusi kormánynak országa megvédéséhez az esetleges külső agresszióval szemben. repülőgép ismét átrepült Ciprus északi része felett. Egy hétfő reggeli hivatalos bejelentés szerint az amerikai 6. flotta néhány hajója megjelent Ciprus közelében, a partoktól 7 mérföldnyire. Minthogy Ciprus a közelmúltban területi vizeinek határát három mérföldről 12 mérföldre emelte, az amerikai hadihajók jelenlétét a ciprusi felségvizek megsértésének minősítette. Nicosiai jelentés szerint az amerikai hadihajóktól nem messze török hadihajókat is észleltek, éppen a ciprusi felségvizek határán. Tüntetés flokúlában Ankarában vasárnap este tüntetők újabb amerikaellenes felvonulást akartak rendezni, de ezúttal a rendőrség a tüntetőket gyorsan szétoszlatta. Gürsel köztársasági elnök sajtónyilatkozatban bélyegezte meg a tüntetéseket és a velük kapcsolatos támadásokat. Amerikai hajók ciprusi felségvizeken Az Al Ahram című kairói lap a tárgyalásokkal foglalkozó cikkében azt írja, Makariosz közölte Naszszerral, hogy határozottan elutasít minden kapcsolatot a NATO-val. A ciprusi kormány egy vasárnap esti közleménye bejelentette, hogy vasárnap két lökhajtásos török Tanácskoznak Kairóban hétfőn megnyílt az arab államok külügyminisztereinek értekezlete, amelynek feladata: előkészíteni és véglegesen megvitatni az arab államfők második értekezletének napirendjét. Az arab államfők értekezlete szeptember 5-én kezdődik Alexandriában. Felgyújtottak egy néger iskolát A Kentucky állambeli Mount Sterling városban a hétfőre virradó éjjel ismeretlen tettesek felgyújtották a néger negyed egyik iskoláját, s egy másik, klubcélokra szolgáló épületet. A gyújtogatás idején egy ismeretlen telefonáló kihívta a tűzoltókat — a városnak egy egészen más pontjára. Mire a tűzoltók az igazi helyszínre értek, az iskola hamuvá égett. Sokszázezer dolláros kár keletkezett. A Mount Sterling-i négerek hétfőn készültek megkezdeni tiltakozó kampányukat az ellen, hogy a helyi hatóságok módszeresen lelassítják az iskolák faji integrációját. Újabb „katonai tanácsadók“ érkeztek Kongóba Csembe feloldotta a szükségállapotot Leopoldvilleben vetett fehér zsoldosainak túlereje kiszorította a partizánokat a kulcsfontosságú észak-katangai székhelyről, Albertville-ből. Az AP Elisabethville-ből jelenti, hogy további „katonai tanácsadó csoportok” repültek hétfőn Albertville-be, állítólag az európai származású telepesek felkutatására. Egyes nyugat-európai államok konzuljai is velük tartottak. Csembe ezzel egyidőben feloldotta Leopoldville-ben a három hónapja tartó szükségállapotot. A Leopoldville-i kormány — jelenti az UPI — most már egy újabb támadás tervét szövögeti. A kaminai — egyébként belga kézen levő — ultramodern légitámaszponton gyülekező zsoldos hadnak azt a feladatot adták, hogy foglalják el az Albertville-től 500 kilométernyire fekvő Uvira várost, ahol a felkelők adminisztratív központját gyanítják. Uvira elfoglalásával a Csombe-kormány el akarja szigetelni a harcoló partizánegységeket. A kaminai légitámaszponton jelenleg 250 fehér zsoldos tart mindennapos kiképzést. Támadásukra azonban — vélekedik az UPI tudósítója — aligha kerül sor a szeptember 5-re összehívott afrikai állam-, illetve kormányfői értekezletig. Lisala várost viszont a jelek szerint alighanem visszafoglalták a kongói felszabadító harcosok. A Csombe-kormány nemrég még azt állította, hogy csapatai ellenőrzik a várost Mint nyugati hírügynökségek jelentik, egyre több jel vall arra, hogy a Leopoldville-i kormány jól fi. 9:Én szöktettem meg a vonatrablót!“ Egy alvilági besúgó szenzációs nyilatkozata a News of the Word-ben Köves Tibor jelenti Londonból: „Én szöktettem meg a vonatrablót!” — ezzel az egész első oldalt betöltő, hatalmas szalagcímmel jelent meg a News of the World című angol lap legújabb számában egy exkluzív interjú a „hallgatag Wilson” egyik megszöktetőjével. A hat és fél millió példányszámban megjelenő vasárnapi bulvárlap tavaly azzal tűnt ki versenytársai közül, hogy kizárólagos joggal, sorozatban közölte Christine Keeler kisasszonynak, a Profumo-botrány „hősnőjének” a memoárjait potom 20 000 font sterling tiszteletdíj fejében. A News of the World legújabb fegyvertényét végrehajtó bűnügyi riporterek elmondták, hogy a múlt hét elején egy telefonon jelentkező fiatal nő közvetítésével érintkezésbe léptek egy 28 éves fiatalemberrel, aki azt állítja magáról, hogy tagja volt annak a bandának, amely augusztus 12-én hajnalban kiszöktette Charles Wilsont a birminghami Winson Green maximális biztonságú épületéből. A riportban meg nem nevezett bűnöző állítólag azért fordult az újságírókhoz, mert feladni készül magát a Scotland Yardon, de attól tart, hogy a rendőrség a láz eredményének tüntetné fel elfogását, és így önkéntes jelentkezését a bíróság nem venné enyhítő körülménynek. A News of the World közli a „megtért bűnöző” írásos nyilatkozatát, amelyet megjelenés előtt — az interjúalany hozzájárulásával — átadtak a Scotland Yardnak. A nyilatkozatban Wilson állítólagos kiszabadítója elmondja magáról, hogy hét évet ült a Dartmoor-i börtönben fegyveres rablásért és kiszabadulása óta a londoni alvilág „nagyfőnökének” dolgozik, aki kiterjedt bűnszövetkezetével „védelem” címén rendszeres sápot szed az éjszakai mulatóhelyek tulajdonosaitól. Az informátor szerint a londoni soho egyik éjszakai klubjában hívta össze a „nagyfőnök” a Wilson kiszabadításával megbízott nyolc ember értekezletét, majd a részletesen kidolgozott terveknek megfelelően, két csoportban, lopott kocsikon mentek Birminghambe. A börtönépületnél már minden elő volt készítve, létrán jutottak be a fegyház udvarára s a banda vezére kulccsal nyitotta ki a „maximális biztonságú” c. épület főkapuját, majd később Wilson celláját is. Tizenöt perc múlva már a fegyház falain kívül voltak, s az átöltöztetett Wilsont egy öt kilométerre várakozó emelődarus teherautóra tették s a daru fülkéjében elrejtve vitték Londonba. Az informátor megnevezi bűntársait, beleértve a „nagyfőnököt” is, de a lap jogi megfontolásokra hivatkozva neveket nem közöl. A bűnügyi riporterek végül elmondták, hogy utoljára a múlt pénteken találkoztak informátorukkal egy kenti szállodában és — bár úgy volt, hogy Wilson „szöktetője” a randevú után jelentkezik a Scotland Yardon — néhány percnyi beszélgetés után faképnél hagyta őket és nyomtalanul eltűnt. Hétfő reggeli jelentések szerint a Scotland Yard különleges nyomozói nagy erőfeszítéseket tesznek az eltűnt informátor felkutatására, mert attól tartanak, hogy a gengszterek megelőzik őket és végeznek bűntársukkal. Londonban egyébként nagy feltűnést keltettek a főváros éjszakai életét „ellenőrző” bűnszövetkezet garázdálkodásáról szóló jelentések és türelmetlenül várják, vajon a „hallgatag” vonatrabló kiszabadítóinak megnevezése végül is feltárja-e az összefüggéseket a nagy vonatrablás és a sokat emlegetett alvilági „nagyfőnök” között WC september L A második világháború lapossága Negyed század telt el a második világháború kirobbanása óta. Új nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a megrázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán morális és anyagi romlásban is. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei vannak bevésve, amelyeket az imperializmus által kirobbantott háború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai világkép újszerűsége sok mindent eltakar a legújabb nemzedék előtt a háború előtti világból, s nehezen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz vezető körülményeket. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kapcsolatosan még ma is felmerül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében uralomra kerülhetett a barbarizmusnak, minden emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a történelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadékénak. A történelmi igazság, amit újból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati imperialisták is. Az 1929-es newyorki tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenvvel kísérték ezt a vállalkozást, legalábbis addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a francia nagytőke érdekelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapitalista szempontból, ésszerű — határon túl is támogatást kapott Hitler a nyugati tőkés hatalmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, amikor Hitler őket is belekényszerítette a háborúba. Ennek a magatartásnak a magyarázatára röviden ki kell térni. A nyugati hatalmak Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget még akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunió oldalán élethalálharcra kényszerült a harmadik birodalommal. Nemcsak Churchill emlékirataiból, hanem számos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira legyengül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A világ népei meggyőződhettek arról, hogy a hidegháborús időszak néhány rendkívül veszélyes szakaszán védelmezte a Szovjetunió tekintélye és ereje a békét, s megakadályozta, hogy a szakadék szélén tántorgó amerikai politika végül is egy végzetes lépéssel beletaszítsa a világot a mélységbe. A második világháború — lefolyását, mozgatórugóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmeztet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely a Szovjetunió megsemmisítésére, vagy akárcsak diplomáciai elszigetelésére irányul, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után azokra nézve, akik ezzel az époly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérlettel próbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret ,amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, hanem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelenlegi szakaszán, a békés együttélés. Ez az egyetlen ésszerű irányzat, amely biztosítékot nyújthat az emberiségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. Ma már a világ a még meglévő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedtek, viszont az imperialista pozíciók határozottan gyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei. Piái Ferenc