Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-16 / 217. szám
NAPLÓ XML Kertem kér rá. Magyar-jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) koszt jelentenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát továbbra is maximális erőfeszítést kell tenniök a háború nélküli világ megteremtéséért. A nemzetközi élet legutóbbi eseményei különösen időszerűvé tették ezt a megállapítást. A világ különböző részein a békére nézve igen veszélyes akciók történtek és történnek. Az emberiség határozottan és egyértelműen elítéli az imperialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. Magyarország — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan — szolidaritást vállal minden néppel és országgal, amely a szabad fejlődéshez való jogát védelmezi az imperialistákkal szemben. A Szovjetunió, a szocialista országok politikai és katonai ereje és az imperializmus ellen küzdő népek frontja józanítólag hat az imperialista politikusokra és katonákra. A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés továbbra is elsőrendű fontosságú kérdés és támogatja az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat. Üdvözöljük és támogatjuk azokat a kezdeményezéseket is, amelyek Közép-Európában, a Balkánon és a világ más részein atomfegyvermentes övezetek megteremtését célozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rendezését, amelynek kiindulópontja a két német állam létezésének elismerése, abékeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése. Nagyra becsüljük Jugoszlávia erőfeszítéseit a béke és a népek közötti barátság megszilárdítására, a leszerelés elősegítésére, a népek önrendelkezési jogának biztosítására, a fasizmus és a revansizmus újjáéledésének megakadályozására és a fejlődő országok fokozottabb támogatására. Kedves elvtársak! A kommunista mozgalom napjainkban a világ társadalmi megújhodásának hatalmas mozgató erejévé vált, igazi világmozgalommá fejlődött. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitathatatlanok. Ugyanakkor a marxisták a leninisták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól látják a jelenleg fennálló nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, amelyek a Kínai Kommunista Párt vezetői által végzett szakadár tevékenység következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy a kommunista mozgalomban támadt nézeteltéréseket, nehézségeket le fogjuk küz- deni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szilárdabban kerül ki. Kedves elvtársak! Tito elvtársnak és munkatársainak magyarországi integszés a fontos állomás 11 népeink, pártjaink és kormányaink kapcsolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt közös közlemény is. Újból bebizonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdésekben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben munkálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért, a gyarmati rendszer Joszip Broz Tito bevezetőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatairól. Elvtársak és Elvtársnők! A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyomásaimról szólva elmondhatom, örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződhettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen. Önök országukat nemcsak helyreállították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit, hanem az iparilag fejlett országok színvonalára is emelték. Az ország munkásosztályának ebben a bonyolult harcában és nagy erőfeszítéseiben kiemelkedő szerepet játszottak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a jelenlegi magyar kormány vezetői, Kádár János elvtárs és munkatársai. A szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nemzetközi életben, s az európai, valamint világbéke jelentős tényezőjévé vált. Kedves Barátaink! A legjelentősebb vívmány szocialista fejlődésünkben kétségtelenül dolgozóink és egész társadalmunk átalakulása. Az ipar gyors növekedése következtében a mezőgazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 50 százalék alá csökkent. Ez szintén az országunkban lezajlott mély társadalmi változásokról tanúskodik. Szocialista társadalmi átalakulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocialista tulajdonban lévő mezőgazdasági terület s egyre több egyéni gazdálkodó működik együtt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel és szövetkezetekkel. Különösen az utóbbi tíz évben sikerült jelentős eredményeket elérnünk az ipar fejlesztésében, évente átlagosan tíz százalékkal növekedett a termelés. Az iparosítás jóvoltából Jugoszlávia megháromszorozta külkereskedelmi árucsereforgalmát. Ezzel egyidejűleg megteremtettük Jugoszlávia és sok más ország termékeny gazdasági együttműködésének alapját. A nemzetközi kapcsolatok bővítését nagyban elősegítette, hogy vállalataink Afrikában, Ázsiában és Latin- Amerikában eredményesen vesznek részt olyan nagyobb beruházásokban, mint kikötők, hidak és gyá ■árak építése , teljes és végleges felszámolásáért. Reméljük, hogy jugoszláv barátaink elégedettek magyarországi látogatásuk eredményeivel. Mi a magunk részéről úgy érezzük, hogy jugoszláv barátaink látogatása, dolgozóinkkal való találkozása, tárgyalásaink jelentősen hozzájárulnak a két szocializmust építő ország, pártjaink, kormányaink együttműköelvtársak és elvtársitok! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más országok függetlenségének, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásán alapuló együttműködésért, harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válaszszák meg társadalmi rendjüket A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nemzetközi életben, mind a nemzetközi munkásmozgalomban. A mi véleményünk szerint az együttélés a béke megőrzését és olyan konkrét politikát jelent, mely az általános és teljes leszereléssel, a nemzetek és népek közötti egyenjogú kapcsolatok megvalósításával, a fejlődő országok haladásának meggyorsításával, a nemzetközi kapcsolatok további demokratizálásával, a népek közötti bizalom helyreállításával és a kölcsönös érdekek alapján való közeledéssel valósul meg. Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társadalmi fejlődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igyekeznek. Valójában az a lényeg a nemzetközi munkásmozgalomban folytatott szakadárpolitikában, s a Kínai Népköztársaság mai vezetőinek a termonukleáris háborút kalandor módon megítélő gyakorlatában, az az elképzelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizációs városok, gazdasági és kulturális központok üszkös romjain a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sírjain, valóban a lehető legveszélyesebb politika. Ilyen értékelésből kiindulva, mi a békés és aktív együttélés elveit, mint külpolitikánk vezető elveit, beépítettük a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alkotmányába. Jugoszlávia — mint ismeretes — következetes politikájával baráti kapcsolatokat teremtett Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egy sor országával. Igen nagyra értékeljük a barátságot ezekkel a népekkel, amelyeket a gyarmatosítás alatt hosszú ideig elnyomtak és kizsákmányoltak és amelyeknek nagy áldozatokat kellett vállalniuk nemzeti függetlenségükért. Lehetőségeink szerint számos ilyen országnak beruházási hitelt, műszaki és egyéb segítséget nyújtottunk és arra törekedtünk, hogy részt vállaljunk erőfeszítéseikben, melyeket gazdasá- gi és társadalmi fejlődésük érdekében tesznek. désének, népeink barátságának erősítéséhez. Éljen a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeinek barátsága, együttműködése! Éljen a szocializmus és a világbéke! Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után az egybegyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz. Mi mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek országaink számára, hiszen a népeink közötti együttműködés továbbfejlesztését kell szolgálniuk és ezzel együtt kiküszöbölni mindazt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a többi ország szempontjából is, mert a mi együttműködésünk a népek közötti újfajta demokratikus és egyenjogú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, amikor egyértelműen elítéljük azt, amit ezen a téren Sztálin tett — csupán a Jugoszlávia iránti viszonyt említem — megvannak a kedvező feltételei annak, hogy a szocialista országok minden oldalú együttműködése új formákkal és tartalommal gazdagodjék. Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs! Úgy vélem, önök is osztoznak azon meggyőződésünkben, hogy szomszédos szocialista országaink viszonya erős és tartós alapokon nyugszik teljes egyenlőség és egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken sikeresen fejlesztjük és szélesítjük együttműködésünket, jószomszédi viszonyunkat, tekintet nélkül a múlt bizonyos vitás kérdéseire, és azokra az eltérésekre, amelyek még fennállhatnak. Hasznos eszmecserénk — ahogy azt Kádár elvtárs is kiemelte beszédében — megmutatta, hogy mindkét részről fennáll a készség és elhatározás, hogy fejlesszük országaink sokoldalú együttműködését. Országaink kiváló lehetőségekkel rendelkeznek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Meggyőződésem, hogy látogatásunk és megbeszéléseink műszaki-tudományos, oktatásügyi, kulturális etb. vonatkozásban is, előnyösen hatnak majd együttműködésünk hatásfokának további alakulására is. Kölcsönös megismerésünk szempontjából külön jelentősége van társadalmi szervezeteink — szakszervezeteink, ifjúsági, nő stb. szervezeteink mindenkori szélesedő kapcsolatainak és tapasztalatcseréjének. Az együttműködés igen sokrétű lehet. Kedves Barátaink! A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, — amint önök előtt ismeretes — jelentős számban élnek magyar nemzetiségű állampolgárok, ahogy a Magyar Népköztáraság területén is élnek jugoszláv nemzetiségű polgárok. Ezzel kapcsolatosan forradalmunk egyik jelentős vívmányára, a nemzetiségi kérdés megoldására szeretnék rávilágítani. Ez kihatott minden nemzetiségre, úgy, hogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogúságot élvez, a kultúra és a társadalmi, politikai élet minden területén, beleértve a nemzetiségi nyelv szabad használatának jogát is. Ilyen módon a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségű dolgozók, az egyenlőség alapján részt vesznek a társadalmi és munkás önigazgatásban. Nemcsak lojális polgárai Jugoszláviának, hanem aktív tagjai is szocialista építkezésünknek. Ez az jelenti, hogy a több nemzetiség hazánkban nemcsak hogy nem vet fel semmiféle problémát — mint ebben a konkrét esetben —, hanem hozzájárulhat közeledésünkhöz, kultúránk, szokásaink stb. megismeréséhez, s a kölcsönös megbecsülés és egyenjogúság feltételei között a barátság és együttműködés hídja lehet. Elvtársak és Elvtársitok! Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kellemes emlékeivel térünk haza, amelyben bennünket mindenütt részesítettek. Engedjék meg, hogy még egyszer szívből megköszönjem a figyelmüket és a vendéglátást, amelyben részünk volt az önök szép hazájában . Jozsip Broz Tito beszédét a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátsága és együttműködése éltetésével fejezte be. Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát. A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. Joszip Broz Tito beszéde Tito elnök és felesége fogadást adott Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége, Jovanka Broz kedden este fogadást adott a Magyar Néphadsereg központi klubjának nyári helyiségében. A fogadáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke és felesége, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos és Fock Jenő, a kormány elnökhelyettesei, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese, Nemes Dezső és Szirmai István, a Központi Bizottság titkárai, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Részt vett a fogadáson az Elnöki Tanács, a kormány, az MSZMP Központi Bizottságának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Részt vettek a fogadáson a jugoszláv államfő kíséretében levő személyiségek. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A fogadás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. M ai ifjúság fóruma a kezdődik Moszkvában a földkerekség ifjú küldötteinek második fóruma. A csaknem ezer küldött a legkülönbözőbb felfogású fiatalokat képviseli; ott vannak a szovjet fővárosban a chilei radikálisok, az angol liberálisok és labouristák, a japán szocialisták, az olasz kommunisták és kereszténydemokraták ifjú képviselői, s mindenekelőtt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal nemzedékének szószólói. A nagysikerű 1961-es Világifjúsági Fórum harcos szellemét igyekeznek tovább éleszteni. Milyen kérdésekről tanácskoznak majd az ifjúsági világparlament delegátusai? Mindenekelőtt arról, hogyan segíthetné a haladó ifjúság jobban a gyarmati rendszer és maradványai, az imperilizmus elleni harcot. Arról tárgyalnak majd, hogyan hat a leszerelés a nemzeti függetlenségért folyó küzdelemre, milyen kedvező körülményeket teremt a békés egymás mellett élés a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harc számára. Hiszen a leszerelésért folyó harc nem azt jelenti, hogy a függetlenségükért harcoló népeknek le kell tenniök a fegyvert — bármennyire is így hangoztatják ezt a békés egymás mellett élés politikájának ellenzői. Kuba és Algéria népének forradalma, győzelme is a békés egymás mellett élés körülményei között folyó imperialistaellenes harc sikerét bizonyította. A nagy kérdések mellett „kis” problémák, gyakorlati feladatok is szóba kerülnek: az írástudatlanság elleni mozgalom kibontakoztatása a független afrikai országokban, tanítók képzése, nemzetközi ifjúsági építőtáborok felállítása, a gyarmati sorból felszabadult országok fiataljainak egyetemi képzése. A fórum legfőbb célja: a szolidaritás, az összefogás és egység elmélyítése. Ezek a feladatok emelik magas rangra a világ ifjúságának második fórumát — egy esztendővel a kilencedik Világifjúsági Találkozó előtt. (Sebes Tibor)