Napló, 1964. szeptember (Veszprém, 20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

NAPLÓ XML Kertem kér rá. Magyar-jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) koszt jelentenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát tovább­ra is maximális erőfeszítést kell tenniök a háború nél­küli világ megteremtéséért. A nemzetközi élet leg­utóbbi eseményei különö­sen időszerűvé tették ezt a megállapítást. A világ kü­lönböző részein a békére nézve igen veszélyes akciók történtek és történnek. Az emberiség határozot­tan és egyértelműen elítéli az imperialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. Ma­gyarország — a Szovjet­unióhoz és a többi szocia­lista országhoz hasonlóan — szolidaritást vállal min­den néppel és országgal, amely a szabad fejlődés­hez való jogát védelmezi az imperialistákkal szem­ben. A Szovjetunió, a szocialista országok politikai és kato­nai ereje és az imperializ­mus ellen küzdő népek frontja józanítólag hat az imperialista politikusokra és katonákra. A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés továbbra is elsőrendű fontosságú kér­dés és támogatja az általá­nos és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javasla­tokat. Üdvözöljük és támo­gatjuk azokat a kezdemé­nyezéseket is, amelyek Kö­­zép-Európában, a Balkánon és a világ más részein atomfegyvermentes öveze­tek megteremtését céloz­zák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés ren­dezését, amelynek kiinduló­pontja a két német állam létezésének elismerése, a­­békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése. Nagyra becsüljük Ju­goszlávia erőfeszítéseit a béke és a népek közötti ba­rátság megszilárdítására, a leszerelés elősegítésére, a népek önrendelkezési jo­gának biztosítására, a fa­sizmus és a revansizmus újjáéledésének megakadá­lyozására és a fejlődő or­szágok fokozottabb támoga­tására. Kedves elvtársak! A kommunista mozga­lom napjainkban a világ társadalmi megújhodásának hatalmas mozgató erejévé vált, igazi világmozgalom­má fejlődött. A nemzetközi kommunis­ta mozgalom sikerei el­­vitathatatlanok. Ugyan­akkor a marxisták a leni­nisták, akik mindig reáli­san szemlélik a világese­ményeket, jól látják a je­lenleg fennálló nehézsége­ket is. Ezek között különleges he­lyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéré­seknek, amelyek a Kínai Kommunista Párt vezetői által végzett szakadár tevé­kenység következményei. Ez az egységbontó tevé­kenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy a kommunista mozgalomban támadt nézeteltéréseket, ne­hézségeket le fogjuk küz-­­ deni, s ebből a harcból a kommu­nista mozgalom — mint eddig mindig — még erő­sebben és szilárdabban­­ kerül ki. Kedves elvtársak! Tito elvtársnak és mun­­­­katársainak magyarországi i­ntegszés a fontos állomás 11 népeink, pártjaink és kor­mányaink kapcsolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt közös köz­lemény is. Újból bebizonyo­sodott egyetértésünk a lé­nyeges nemzetközi kérdé­sekben és ez lehetővé te­szi, hogy még gyümölcsö­zőbben munkálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nem­zetközi kérdések megoldá­sáért, a gyarmati rendszer Joszip Broz Tito beveze­tőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kap­csolatairól. Elvtársak és Elvtársnők! A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyo­másaimról szólva elmond­hatom, örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződhettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari or­szág, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokolda­lúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen. Önök országukat nemcsak helyre­állították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit, hanem az iparilag fejlett országok színvonalára is emelték. Az ország munkásosztá­lyának ebben a bonyolult harcában és nagy erőfeszí­téseiben kiemelkedő sze­repet játszottak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a jelenlegi magyar kormány vezetői, Kádár János elv­társ és munkatársai. A szocialista Magyaror­szág ma egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nem­zetközi életben, s az euró­pai, valamint világbéke je­lentős tényezőjévé vált. Kedves Barátaink! A legjelentősebb vív­mány szocialista fejlődé­sünkben kétségtelenül dol­gozóink és egész társadal­munk átalakulása. Az ipar gyors növekedése követ­keztében a mezőgazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 50 szá­zalék alá csökkent. Ez szin­tén az országunkban lezaj­lott mély társadalmi válto­zásokról tanúskodik. Szocialista társadalmi át­alakulásunk folyamata fel­öleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocialista tulajdonban lévő mezőgazdasági terü­let s egyre több egyéni gazdál­kodó működik együtt a szo­cialista mezőgazdasági nagyüzemekkel és szövetke­zetekkel. Különösen az utóbbi tíz évben sikerült jelentős ered­ményeket elérnünk az ipar fejlesztésében, évente átla­gosan tíz százalékkal növe­kedett a termelés. Az ipa­rosítás jóvoltából Jugoszlá­via megháromszorozta külkereskedelmi árucsere­­forgalmát. Ezzel egyidejű­leg megteremtettük J­ugo­­szlávia és sok más ország termékeny gazdasági együtt­­működésének alapját. A nemzetközi kapcsolatok bő­vítését nagyban elősegítet­te, hogy vállalataink Afri­kában, Ázsiában és Latin- Amerikában eredményesen­­ vesznek részt olyan na­gyobb beruházásokban,­­ mint kikötők, hidak és gyá­ ■á­rak építése­ , teljes és végleges felszámo­lásáért. Reméljük, hogy jugoszláv barátaink elégedettek ma­gyarországi látogatásuk eredményeivel. Mi a ma­gunk részéről úgy érezzük, hogy jugoszláv barátaink látogatása, dolgozóinkkal való találkozása, tárgyalá­saink jelentősen hozzájá­rulnak a két szocializmust építő ország, pártjaink, kormányaink együttműkö­elvtársak és elvtársitok! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen har­­­­colt az egyenjogúságon, a más országok függetlensé­gének, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jo­gának tiszteletben tartásán alapuló együttműködésért, harcolt a népek azon jogá­ért, hogy szabadon válasz­szák meg társadalmi rend­jüket A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alap­ján tevékenykedett mind a nemzetközi életben, mind a nemzetközi munkásmoz­galomban. A mi véleményünk sze­rint az együttélés a béke megőrzését és olyan konk­rét politikát jelent, mely az általános és teljes le­szereléssel, a nemzetek és népek közötti egyenjogú kapcsolatok megvalósítá­sával, a fejlődő országok haladásának meggyorsí­tásával, a nemzetközi kapcsolatok további de­mokratizálásával, a né­pek közötti bizalom hely­reállításával és a kölcsö­nös érdekek alapján való közeledéssel valósul meg. Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozga­lomban és a társadalmi fej­lődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igyekeznek. Valójában az a lényeg a nemzetközi munkásmozga­lomban folytatott szakadár­­politikában, s a Kínai Nép­­köztársaság mai vezetőinek a termonukleáris háborút kalandor módon megítélő gyakorlatában, az az elkép­zelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizáció­s városok, gaz­dasági és kulturális köz­pontok üszkös romjain a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sír­jain, valóban a lehető leg­veszélyesebb politika. Ilyen értékelésből kiin­dulva, mi a békés és aktív együttélés elveit, mint kül­politikánk vezető elveit, beépítettük a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság al­kotmányába. Jugoszlávia — mint is­meretes — következetes po­litikájával baráti kapcsola­tokat teremtett Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egy sor országával. Igen nagyra értékeljük a barát­ságot ezekkel a népekkel, amelyeket a gyarmatosítás alatt hosszú ideig elnyom­tak és kizsákmányoltak és amelyeknek nagy áldozato­kat kellett vállalniuk nem­zeti függetlenségükért. Le­hetőségeink szerint számos ilyen országnak beruházási hitelt, műszaki és egyéb segítséget nyúj­tottunk és arra törekedtünk, hogy részt vállaljunk erőfeszíté­seikben, melyeket gazdasá-­­ gi és társadalmi fejlődésük­­ érdekében tesznek. désének, népeink barátsá­gának erősítéséhez. Éljen a Magyar Népköz­­társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság népeinek barátsá­ga, együttműködése! Éljen a szocializmus és a világbéke! Kádár János nagy tetszés­sel fogadott beszéde után az egybegyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lé­pett a mikrofonhoz. Mi mindig nagy jelentő­séget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek or­szágaink számára, hiszen a népeink közötti együttmű­ködés továbbfejlesztését kell szolgálniuk és ezzel együtt kiküszöbölni mind­azt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a töb­bi ország szempontjából is, mert a mi együttműködésünk a népek közötti újfajta demokratikus és egyenjo­gú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, amikor egyértelműen elítéljük azt, amit ezen a téren Sztálin tett — csupán a Jugoszlávia iránti vi­szonyt említem — megvan­nak a kedvező feltételei annak, hogy a szocialista országok minden oldalú együttműködése új formák­kal és tartalommal gazda­godjék. Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs! Úgy vélem, önök is osz­toznak azon meggyőződé­sünkben, hogy szomszédos szocialista országaink vi­szonya erős és tartós alapo­kon nyugszik teljes egyen­lőség és egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és meg­értés alapján. Különböző területeken sikeresen fej­lesztjük és szélesítjük együttműködésünket, jó­szomszédi viszonyunkat, te­kintet nélkül a múlt bizo­nyos vitás kérdéseire, és azokra az eltérésekre, ame­lyek még fennáll­hatnak. Hasznos eszmecserénk — ahogy azt Kádár elvtárs is kiemelte beszédében — megmutatta, hogy mindkét részről fennáll a készség és elhatározás, hogy fejlesszük orszá­gaink sokoldalú együtt­működését. Országaink kiváló lehető­ségekkel rendelkeznek a gazdasági kapcsolatok fej­lesztésére. Meggyőződésem, hogy lá­togatásunk és megbeszélé­seink műszaki-tudományos, oktatásügyi, kulturális etb. vonatkozásban is, előnyö­sen hatnak majd együttmű­ködésünk hatásfokának to­vábbi alakulására is. Köl­csönös megismerésünk szempontjából külön jelen­tősége van társadalmi szer­vezeteink — szakszerveze­teink, ifjúsági, nő stb. szer­vezeteink mindenkori szé­lesedő kapcsolatainak és tapasztalatcseréjének. Az együttműködés igen sokrétű lehet. Kedves Barátaink! A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, — amint önök előtt isme­retes — jelentős számban élnek magyar nemzetiségű állampolgárok, ahogy a Magyar Népköztáraság te­rületén is élnek jugoszláv nemzetiségű polgárok. Ez­zel kapcsolatosan forradal­munk egyik jelentős vív­mányára, a nemzetiségi kérdés megoldására sze­retnék rávilágítani. Ez ki­hatott minden nemzetiség­re, úgy, hogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogúságot élvez, a kul­túra és a társadalmi, poli­tikai élet minden területén, beleértve a nemzetiségi nyelv szabad használatá­nak jogát is. Ilyen módon a Jugoszláviában élő ma­gyar nemzetiségű dolgo­zók, az egyenlőség alap­ján részt vesznek a tár­sadalmi és munkás ön­igazgatásban. Nemcsak lojális polgárai Jugoszláviának, hanem ak­tív tagjai is szocialista épít­kezésünknek. Ez az jelenti, hogy a több nemzetiség ha­zánkban nemcsak hogy nem vet fel semmiféle problémát — mint ebben a konkrét esetben —, hanem hozzájárulhat közeledé­sünkhöz, kultúránk, szoká­­­­saink stb. megismeréséhez, s a kölcsönös megbecsülés­ és egyenjogúság feltételei között a barátság és együtt­működés hídja lehet. Elvtársak és Elvtársitok! Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kellemes emlékeivel térünk haza, amelyben bennünket mindenütt részesítettek. Engedjék meg, hogy még egyszer szívből megkö­szönjem a figyelmüket és a vendéglátást, amelyben ré­szünk volt az önök szép hazájában . Jozsip Broz Tito beszédét a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság ba­rátsága és együttműködése éltetésével fejezte be. Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepel­ték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát. A nagygyűlés Gáspár Sán­dor zárószavai után az In­­ternacionálé hangjaival ért véget. Joszip Broz Tito beszéde Tito elnök és felesége fogadást adott Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkára és fe­lesége, Jovanka Broz ked­den este fogadást adott a Magyar Néphadsereg köz­ponti klubjának nyári he­lyiségében. A fogadáson megjelent Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége, Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke és fe­lesége, Apró Antal, a kor­mány elnökhelyettese, Bisz­­ku Béla, a Központi Bi­zottság titkára, Fehér La­jos és Fock Jenő, a kor­mány elnökhelyettesei, Gás­pár Sándor, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kál­lai Gyula, a kormány elnök­­helyettese, Nemes Dezső és Szirmai István, a Központi Bizottság titkárai, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, továbbá a Po­litikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titká­rai. Részt vett a fogadáson az Elnöki Tanács, a kor­mány, az MSZMP Központi Bizottságának számos tag­ja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Részt vettek a fogadáson a jugoszláv államfő kísé­retében levő személyiségek. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. A fogadás szívélyes, ba­ráti légkörben zajlott le. M­ ai ifjúság fóruma a kezdődik Moszkvában a földkerekség ifjú küldötteinek második fóruma. A csaknem ezer küldött a legkülönbözőbb felfogású fiatalokat képviseli; ott vannak a szovjet fővárosban a chilei radikálisok, az angol liberálisok és labouris­­ták, a japán szocialisták, az olasz kommunisták és kereszténydemokraták ifjú képviselői, s mindenek­előtt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal nemze­dékének szószólói. A nagysikerű 1961-es Világifjú­sági Fórum harcos szellemét igyekeznek tovább éleszteni. Milyen kérdésekről tanácskoznak majd az ifjú­sági világparlament delegátusai? Mindenekelőtt ar­ról, hogyan segíthetné a haladó ifjúság jobban a gyarmati rendszer és maradványai, az imperilizmus elleni harcot. Arról tárgyalnak majd, hogyan hat a le­szerelés a nemzeti függetlenségért folyó küzdelemre, milyen kedvező körülményeket teremt a békés egy­más mellett élés a kolonializmus és a neokolonializ­­mus elleni harc számára. Hiszen a leszerelésért fo­lyó harc nem azt jelenti, hogy a függetlenségükért harcoló népeknek le kell tenniök a fegyvert — bár­mennyire is így hangoztatják ezt a békés egymás mellett élés politikájának ellenzői. Kuba és Algéria népének forradalma, győzelme is a békés egymás mellett élés körülményei között folyó imperialista­ellenes harc sikerét bizonyította. A nagy kérdések mellett „kis” problémák, gya­korlati feladatok is szóba kerülnek: az írástudatlan­ság elleni mozgalom kibontakoztatása a független afrikai országokban, tanítók képzése, nemzetközi if­júsági építőtáborok felállítása, a gyarmati sorból fel­szabadult országok fiataljainak egyetemi képzése. A fórum legfőbb célja: a szolidaritás, az összefogás és egység elmélyítése. Ezek a feladatok emelik magas rangra a világ ifjúságának második fórumát — egy esztendővel a kilencedik Világifjúsági Találkozó előtt. (Sebes Tibor)

Next