Napló, 1964. december (Veszprém, 20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

194. december 1. Többet járni az emberek között Véget ért a taggyűlés. A vezetőség néhány percig még együtt maradt, hogy megválasszák a titkárt. — Ismét Bezselics elvtár­sat javasolom. — Nekem is az a vélemé­nyem, hogy ő legyen a párt­titkár. Egyikünknek sincs olyan képzettsége, mint ne­ki. De nagyon kérem, job­ban hasznosítsa a tudását, mint eddig. Ne gubódjon be az irodába, hanem járjon az emberek között... Megfelelő módszereket Az Úrkúti Mangánércbá­nyánál nemrégóta van csúcsvezetőség, s az egy alapszervezet helyett négy. Azzal az elgondolással tör­tént ez az „átszervezés”, hogy javul a politikai mun­ka. A csúcsvezetőség még nem találta meg a legmeg­felelőbb módszereket. Vala­hogy úgy értelmezte — mint ahogy az üzem igazgatója is mondotta a taggyűlésen — a csúcsvezetőség dolga a termelés irányítása, az alap­szervezeteké pedig a politi­kai munka. Számításon kí­vül hagyták azt is, hogy a gazdasági vezetők zöme párttag. A gazdasági munka ered­ményes. Az úrkúti bányá­szok eddig még mindig megállták helyüket, megbir­kóztak a nehézségekkel. Az 1965. évi tervfeladatok igen nagyok. Teljesítésükhöz na­gyobb összefogás, nagyobb megértés kell — rögzítette a beszámoló, de nem szólt ar­ról, hogyan kívánják ezt el­érni, kire milyen teendő hárul. A pártszervezet sokat fog­lalkozik gazdasági kérdé­sekkel (a múlt évben húsz alkalommal tárgyaltak ilye­nekről), de többnyire álta­lánosan. Az elemző munka, a megfelelő következtetések levonása hiányzik, s hiány­uk az ezzel kapcsolatos, a­­■óbb munkát segítő pártpo­­litt­kai munka is. A csúcs­­zetőségnek nem sikerült a gazdasági kérdések tárgya­­lásánál — politikai tartal­mat is „hozzáadni”. A leg­nagyobb baj — és sok hiba forrása —, hogy rendsze­rint számításon kívül hagy­ják az embert. Segíteni az embereken A III-as alapszervezet tagjai közül többen kérték kilépésüket a pártból, kü­lönböző indokok alapján. A járási pártbizottság hozzá­járult a kérelmek teljesíté­séhez. De nem került volna erre sor, nem jutottak vol­­na emberek eddig — leg­alábbis nem mindegyik esetben —, ha a pártszerve­zet, a csúcsvezetőség más­képpen foglalkozik a mun­kások gondjaival, bajaival. Lehet, hogy azt gondolták, az apróbb dolgok, amivel egy-egy dolgozó hozzájuk fordul, elhanyagolható. A termelés szempontjából e­­­­egy egyéni panasz valóban elentéktelennek tűnik, de anak az egy embernek és ■saládjának a nyugalmat, a a közérzetet jelenti. S ha att tapasztalják a dolgozók, hogy nem így fogják fel ezt a vezetők, kialakul bennük a vélemény, hogy nem tö­rődnek a munkással. S ez nem jó. A kilépésüket ké­rők is említettek eseteket, amelyekből azt a következ­tetést vonták le, hogy nem törődtek velük. Az okok, amire hivatkoztak, nem új keletűek. Az egyiknek egy évvel ezelőtti ügye felül­vizsgálását ígérte a csúcs­vezetőség , és hiába várt válaszra, nem kapott sem igent, sem nemet. Azt mondják az emberek, hogy sok esetben meghallgatják panaszukat, kérésüket, sőt meg is ígérik, hogy elinté­zik, vagy hogy megvizsgál­ják az ügyet, csak az a baj, hogy az ilyen ígéretet nem mindig váltják valóra. A pillanatnyi könnyebbség kedvéért megígérnek olyant is, amiről eleve tudják, hogy nem lehet teljesíteni. A dolgozók, párttagok, pártonkívüliek egyaránt várják,­­jobban éreztessék velük, hogy törődnek velük, hogy gondoskodnak róluk, nem felejtik el, ha megígé­rik egy-egy panaszuk elin­tézését. Sajnos, a csúcsveze­tőség beszámolójából is ki­felejtették az embert. A munkáról, a termelésről sok szó esett ebben, de a ter­melő emberekről kevés. Csupán a pártoktatásnál, az egyéb tanulásnál és a tagdíj­­fizetésnél emlékeztek meg róluk. Nagyon sokszor és sokat idéztek a kongreszus határozataiból. Ez helyes is. De arról is kellene ilyenkor beszélni, hogy ebből milyen feladatok hárulnak konkré­tan az urkútiakra. Helytelen nézet Többen mondják Urkú­­ton: a pártonkívüliek sok­kal kedvezőbb helyzetben vannak, mint a párttagok. S miből vonják le ezt a követ­keztetést? Abból, hogy a kommunisták nem élvezhet­nek előnyöket, hogy a párt­tagokat nem illeti meg több jog, mint a pártonkívülie­­ket. Ez orkúti megfogalma­zásban a következőképpen hangzik: a párttagnak ked­­­vesebb a joga, mint a pár­­tonkívülieknek! Mire ala­pozzák ezt? Egy alkalom­mal a minisztérium utasítá­sa alapján a vállalat igaz­gatója javaslatot kért az üzemrészek vezetőitől azok­nak a dolgozóknak a jutal­mazására, akik termelő munkájuk alapján arra ér­demesek. A részlegvezető a bizalmiaknak ezt már úgy továbbította: a jutalmazásra javasoltak között párttagok ne legyenek. Úgy értelmez­te: ha valaki kommunista, bármilyen becsületesen dol­gozzék is, jutalmat nem kaphat. Ez az eset igen rossz hatást váltott ki és a párt­­szervezet nem­ tartotta elég fontosnak, hogy fellépjen ez ellen és tisztázza az ebből fakadó helytelen nézeteket. Mint ahogy több más elvi­politikai kérdés megértésére sem fordított elég gondot. A csúcsvezetőséget meg­választották. Többen újból is bekerültek a vezetőségbe, a titkár ismét Bezselics An­tal elvtárs. Bíznak bennük,­ újból előlegezik bizalmukat, s a hibák ellenére is az úrkú­ti kommunisták. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a pártpolitikai munka javítása nem kizárólag a vezetőség ügye, a vezetőség feladata:­­ szükség van a pártszervezet valamennyi tagjának egységes támoga­tására, valamennyi kommu­nista munkájára. A pártta­gok a rég tisztázott, lezárt ügyeket ne vegyék újból és újból elő, mert ezekkel előbbre jutni, bármit is megoldani nem lehet. A ve­zetőségnek arra van szüksé­ge, hogy a kommunisták egységesen segítsék, ha kell bírálják, javaslataikkal tá­mogassák, hogy a gazdasági munka szervezését szorosan összekapcsolva a politikai nevelő­ munkával tevékeny­kedjenek. Együtt a dolgozókkal igaz, a gazdasági felada­tokat eddig dicsérendő mó­don oldották meg az úrkúti bányászok. De a követelmé­nyek egyre nagyobbak — s mint az 1965-ös év is példa erre — a gazdasági vezetők nem nélkülözhetik, hogy a műszaki intézkedéseket a pártszervezet jó politikai munkával támassza alá, hogy azért az alapszervezet valamennyi tagja közösen küzdjön. Nem lehet úgy eredményt elérni, hogy a tagság kisebbik részének le­gyen csak állandó, vagy al­kalomszerű pártmegbízatá­­sa, hogy ebből kimaradja­nak a közvetlenül termelés­ben dolgozó kommunisták. A politika megvalósítása a munkahelyeken dől el, asze­rint, hogy az ott dolgozó emberek százai hogyan dol­­­­goznak. S ezt az úrkúti csúcsvezetőségnek, alap-, szervezetek vezetőségének­ is jobban figyelembe kell­ venniük, mint eddig tették. A termelés feltételeinek biztosításához az emberek­­ jó közérzete ugyanúgy hoz­­­­zátartozik, mint a jó anyag­­ellátás, a jó műszaki felté­telek biztosítása. S ha az emberek tudják, hogy gond­jaikban — és örömeikben is — velük vannak, velük éreznek a vezetők, a legna­gyobb, legnehezebb felada­tok megoldására is képesek. Mike Tiborné NAPLÓ Ágyúzták a meddőhegyet Nógrádban A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Igazgatóságának felkérésére a honvédség egyik tüzér alakulata két ágyú­val és több száz nagy erejű repeszlövedékkel vonult ki a bánya központi meddőürítő telepére, hogy a termelést akadályozó meddőhegyeket szétlőjje, így került sor a tüzérségi beavatkozásra. Az egyik tüzéralakulat vasár­nap reggel 8 órakor kezdte ágyúzni a százötvenezer köb­méternyi meddőt tartalmazó egyik hegyet. A honvédség történetében és a bányászatban is először fordult elő ilyen együttműködés. A kísérleti jellegű „harci felada­tot” a tüzérek megoldották. A tapasztaltak alapján — előreláthatóan műszaki alakulat segítségét is igénybe véve — a közeljövőben még nagyobb hatóerejű lövedé­kekkel kerül sor a célpontként kijelölt meddőhegyek szétbombázására. Szovjet művesét kapott a pécsi egyetem A Pécsi Orvostudományi Egyetem urológiai klinikája szovjet gyártmányú műve­sét kapott. A gépet akkor használják, ha a beteg vese­működése valamilyen oknál fogva felmondja a szolgála­tot A vese funkcióját he­lyettesítő gép harmadik az országban, korábban csak a Budapesti és a Szegedi Or­­vostudományi Egyetemek rendelkeztek hasonló készü­lékkel. A „művese” Bara­nyán kívül Somogy, Tolna, Zala és Bács megye bete­geinek gyógyulását, illetve életük megmentését szolgál­ja. Az új gépet egy alka­­lomal már sikerrel használ­ták. Lesz nyereség­részesedés a tanás­i iparb­­an! ? Biztató előjelekkel köze­leg az év vége a tanácsi iparban nyereségrészesedés szempontjából. A legutób­bi értékelés szerint az ipar egészében öt millió 854 ezer forinttal magasabb a nye­reség a tervezettnél. Leg­jobb a helyzet a Tanácsi Talajerőgazdálkodási Vál-­­­lalatnál, ahol kétmillió 154 ezer, a Vasipari Szolgálta­tó Vállalatnál egymillió 445 ezer, a Szigeti József Faárugyárnál egymillió 309 ezer forinttal több a nyere­ség a tervezettnél. Túl a lyegytíratáron Bemutatjuk Pest megyét 1967-ben már teljes kapa­citással termel majd a százhalombattai hőerőmű. A gépesítés nagyfokú, az elsők között áll Európában: a 000 megawatt előállítását hatszázan biztosítják. Pest megye szántóterületé­nek mintegy 40 százaléka homok. A szőlő, a külön­böző gyümölcsféleségek és a konyhakerti növények díszlenek itt legjobban. Az évek óta nagy lendülettel folyó telepítéshez a terme­lőszövetkezetek maguk gyökereztetik a szőlővesz­­szőt. A Dunai Cement- és Mészmű már ontja a cementet. Annyit ad évente, mint az ország többi cementgyára együttvéve. a­ n Új vezetőséget választanak a szakszervezeti alapszervek szakszervezetek alapszabálya ér­telmében kétévenként újra kell választani az alapszervezetek vezető­ségeit a bizalmiaktól a vállalati szakszervezeti bizottságokig. A vezető­­ségválasztó taggyűlése­ket 1965 január 1-e és február 23-a között kell megtartani. Ez alól kivé­tel az építőipar, ahol a téli idényjellegre való tekintettel március 31-ig tartják meg a taggyűlé­seket. A taggyűléseken és küldöttértekezleteken a szakszervezeti vezetősé­gek beszámolnak a vég­zett munkáról, számot adnak arról, hogyan haj­tották végre a dolgozók érdekében hozott határo­zatokat, a szakszerveze­tek XX. kongresszusá­nak határozatát és saját munkaprogramjukat. To­vábbá hogyan képvisel­ték érdekeiket, hogyan oldották meg azokat a kérdéseket, amelyekkel a dolgozók hozzájuk for­dultak. A beszámolók foglalkoznak az alapszer­vezet, az üzem előtt álló feladatokkal is. A szak­­szervezeti számvizsgáló bizottságok külön jelen­tései értékelik a szerve­zet gazdálkodását, anya­gi helyzetét, ismertetik az ellenőrzések tapaszta­latait. Végül a vezető­ségválasztó taggyűlések, küldöttértekezletek hatá­rozatokat hoznak, amely­ben összefoglalják a ve­zetőség és a tagság előtt álló további feladatokat. A választásokra az elő­készületek megyénkben is megkezdődtek. SZMT elnökségi ülésen, megyei titkári értekezleten is­mertettük a SZOT hatá­rozat végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. A szakmák megyebizott­sági üléseken, stb. titká­ri értekezleteken ismer­tették a határozatot és a végrehajtásával kapcso­latos feladatokat. A cél az, hogy politikailag szi­lárd, irányításra alkal­mas, munkaképes veze­tőtestületeket válasza­nak, akik iránt a dolgo­zók bizalommal vannak és akik képesek lesznek a megnövekedett felada­tok ellátására. A szakszervezeti mun­kába fokozottabban be­vonják majd a mozga­lomban résztvevő nőket és fiatalokat. A válasz­tásokon messzemenően biztosítják, hogy a veze­tők személyének kijelö­lésében az illető munka­hely dolgozóinak, szak­­szervezeti tagságának akarata, véleménye tel­jes mértékben érvénye­süljön. A választási előkészítő munka során el kell ér­ni, hogy általános fellen­dülés következzen be az­­alapszervezetek munká­jában. Fel kell használni ezt a munkát az 1964. évi termelési tervek gazda­ságosabb teljesítésének végzésére, hazánk fel­­szabadulása 20. évfordu­lója méltó megünneplé­sének előkészítésére és a dolgozókkal való kapcso­lat további mélyítésére. Benes János Szakszervezetek Megyei Tanácsa titkára.

Next