Napló, 1965. január (Veszprém, 21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

IMS. Január L NAPLÓ Az ötödik­ év sikeréért írta: Bálint József, az MSZMP KB Állam­­gazdasági Osztályának helyettes vezetője B­ oldog új évet — mondjuk és írjuk ezekben a na­pokban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk ismeretlen honfitársainknak és minden népnek egy­aránt Boldog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalommal! Az idősebb és kö­zépkorú nemzedék emlékszik, mit értet­tünk boldog új év alatt kerek 20 eszten­dővel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyaror­szágot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáéledés a romok­ból és kibontakozott társadalmunk átala­kulása a szocializmus útján. Hosszú len­ne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom ben­nünket a társadalmi osztályok heves ér­dekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az odaadóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar munkás­nak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart kiszipolyozóitól. Magunk formáljuk életünket, orszá­gunk gazdaságát gyarapítjuk, a társadal­mi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményei­nek javulása két rajtunk múló feltételén múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gaz­dasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszól­ván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyor­sabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágyagyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Új ipari kombinátok épültek, a régi üzemek nagy része kor­szerűsödött Fejlődött iparunk teljesítő­képessége. Előreléptünk a megkezdett ütem a nálunk iparilag fejlettebb orszá­gok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt körülbelül 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek termelőszövetkeze­teink. A mezőgazdaság sokezer géppel, szállítóeszközzel, új gazdasági épületek­kel gazdagodott. Terjednek az új techni­kai eljárások, nő­­ a felhasznált műtrágya a nagyhozamú vetőmag és növényvédő­szer mennyisége. Eképpen évről évre te­rebélyesedik nagyüzemi mezőgazdasá­gunk anyagi-műszaki bázisa. J­ELENTŐSEN EMELKEDETT A lakosság életszínvona­la, amely megközelíti az öt­éves tervidőszak végére előirányzott mér­téket. Feltűnő a bérek és különösen a bé­ren felüli juttatások gyors növekedése. A ..fűzetett nyugdíjak összege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964- ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és néhány, a táplálkozás­ban nem elsőrendű élvezeti cikk kivéte­lével — szilárdak. A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv végére tervezett színvo­nalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassabban emelkedett. Eb­ben az időszakban valósult meg a pa­rasztság állami, egészségügyi ellátása, új szocialista eleme a paraszti életformá­nak, a nyugdíjellátás is. Rendszeresen bővül a lakosság kultu­rális ellátása, emelkedik műveltsége. Szocialista rendszerünk magasabbrendű­­sége nyilvánul meg abban is, hogy ná­lunk a munkaképes korú fiatalok na­gyobb hányada tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964-ban 60 százalékkal többen érettsé­giztek, mint 4 évvel azelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A televízió előfizetők száma 1930-ban 103 ezer volt. Most több mint 650 000. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az élet­­színvonal és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben — Gondolunk a jövőre is, ennek meg­felelően tovább építjük az országot. Bő­vülnek a meglévő termelőüzemek, az­ építők és szerelők szorgos munkája ré­vén új gyárak kezdik meg a termelést. Új lakótelepek, középületek, utak köny­­nyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kapcsolatain­kat a testvéri szocialista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kap­csolataink szélesítésére a nem szocialis­ta országokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv sze­rint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az el­múlt évinél kisebb mértékben, noha ál­talában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most még­is az „inkább” kevesebbet, de „jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágak­ban üzemekben pedig a termelés meny­­nyiségét is jelentősen, 8—10 százalékkal vagy nagyobb mértékben kell emelni, különösen az export­termékekben. A­Z IPARI TERMELÉS NÖVELÉ­SÉT ÚGY KELL MEGVALÓ­SÍTANUNK, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt évekhez mérten las­sabban emelkedjék s a termelékenység fokozásából származzon a termelés nö­vekedésének nagyobb része, mintegy 70 százaléka. Ez a cél kemény munkát igé­nyel. Ilyen eredményt az ipar még egyet­len évben sem ért el. A munka­termelé­kenység növelését „frontálisan” kell elő­mozdítanunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előrelépni a műszaki haladás útján, fokozni a munka­teljesítményt. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkateljesítmények nagyon sok létesítménnyel gazdagodtunk. Sok­­milliárd forint értékű berendezés és gép üzembeállítása tette könnyebbé, eredmé­nyesebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növeke­dett. G­azdasági eredményeink TEHÁT SZÁMOTTEVŐEK, és a jövőt tekintve is biztonságér­zet tölthet el bennünket. Gyáraink, szö­vetkezeteink, közigazgatási irányító szer­veink tevékenysége azonban nem men­tes a fogyatékosságoktól hibáktól sem. Melyek ezek? — A munka termelékenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem, — a termékek önköltségének csökkené­se lassúbb a tervezettnél, — a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés,­­ a műszaki haladás elmarad a köve­telményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. Az új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. 1965-ben, mint eddig, pártunk gyakorlatban kipróbált és bevált politiká­ját folytatjuk a gazdasági munkában is. Folytatjuk az ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását. Emeljük az anya­gi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, minőségére, a munka termelékenységé­nek emelésére és a termékek önköltsé­gének csökkentésére, a takarékosság el­veinek betartására. Egyszóval,­­v­agy mondani szokás, javítjuk a gazdasági te­vékenység hatásfokát. Tehát:­­ megszilárdítjuk és kismértékben to­vább emeljük a lakosság eddig elért élet­­színvonalát, még több erőfeszítést te­szünk a megfelelő áruellátás biztosítá­sára. -------------------------------------------------------------------------------------------------------­különbözőek. Itt az ideje a teljesítmény­normák felülvizsgálatának és megszigo­rításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes munkaterületen a munkaidő kihasználása, a munka inten­zitása a teljesítmény­bérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredmé­nyét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és adminisztratív lét­szám. Ezek felülvizsgálatát a vállalatok­nak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazda­ságnak szüksége van. Naponta láthatjuk azt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszámhiány miatt akadozik a termelés, másutt „szociális” okokra hi­vatkozva pazarolják a munkát. A terme­lékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munkajogi intézke­dést. Például a munkahelyüket indoko­latlanul gyakran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezményeket és egy időre megtiltani, hogy az új munkahe­lyen magasabb íjért kaphassanak. Hatá­sosabb intézkedések bevezetése is indo­kolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dol­gozók, a selejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, esetleges elbocsá­tása a közösség érdeke. E­zek a rendszabályok — a munkáját lelkiismeretesen végző nagy többség igazságér­zete és akarata alapján — a fegyelmezet­len és hanyag emberek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg jobban becsül­jük meg a jól és hosszú időn át egy hely­ben dolgozókat. Azokat továbbá, akik nemcsak a megszokott munkaművelete­ket végzik el, hanem újat visznek a mun­kába aktív kovácsai a szocialista mun­kaerkölcsnek, önzetlen segítői munkatár­saiknak. Erre lehetőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szokásos béreme­lési lehetőséget — körülbelül 1 százalék lesz — csak a jól dolgozók teljesítményé­nek honorálására használjuk fel. Az önköltség csökkentése, a termékek minőségének javítása a vezető beosztás­ban és a munkapad mellett dolgozók kö­zös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöké az első szó az új ter­mék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogástalan terméket. De sajnos gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minőséget nem a MEO-tól, hanem az egyes munkaműve­leteket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A MEO már csak megállapít­hatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorú­­ság követelhető. Iparunk termelése meg­nőtt, hatalmas mennyiségű anyagi é­ték és munka áll mögötte. Ma már az önkölt­ségcsökkentés terén nem az egész száza­lékokért, hanem a tizedszázalékokért fo­nák a kemény fizikai és szellemi mun­ka. Egy tized százalék költségmegtaka­rítás az iparban meghaladja a 200 millió forintot, 1965-ben az ipar önköltségcsök­kentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egy milliárd forintos megtakarítás­nak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének, az életszínvonal biztos meg­alapozásának. Ezért kell a gazdasági te­vékenység hatékonyságát ennyire hang­súlyozni. A lakosság jövedelmének szín­vonala 1965 végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökkentés fel­adatát, a munka­termelékenység emelé­sét, a mezőgazdaság feladatát hiánytala­nul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további je­lentős növelése, hanem azok megszilárdí­tása és kismértékű emelése reális. Nem erőltetjük a beruházások növelését, sőt itt is az elért színvonalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásá­nak biztosítása a beruházások megvalósí­tása céljából igénybe vettünk bizonyos nerga­zdasági tartalékokat, ami csak át­menetileg engedhető meg. F­Ő FELADATUNK TEHÁT A TERMELÉS MENNYISÉGÉ­NEK OLYAN NÖVELÉSE amely együttjár a gazdaságosság javulá­sával. Enélkül az anyagi javak felhaszná­lása , az elért színvonal megszilárdítá­sa és emelése, a beruházási feladatok megvalósítása — nem lehet megalapo­zó Nem vesszük meg a munkát — eladjuk! Ritka az a háztartási gép, műszer, fémes iparcikk, melynek nincs fényesen csillogó, nikkelezett alkat­része. A bevonáshoz, galva­nizáláshoz használt nikkel­szulfátot eddig külföldről vásároltuk. Évente csupán erre több százezer dollárt fordítottunk! A Chemolimpex Külke­reskedelmi Vállalat és a peremartoni Ipari Robbanó­anyaggyár az év elején szerződést kötött a nikkel­szulfát gyártás hazai meg­valósítására. A kis üzem tervezése, szerelése a példás beruházások közé sorolha­tó. A külkereskedelmi vál­lalattól kapott 3,2 millió fo­rintból a gyár elvégezte a kutatásokat, júniusra elké­szítették a tervet, júliusban kezdték az építést és októ­ber végére végeztek is vele. A jelenleg próbaüzemelő berendezés évi 30 millió fo­rint értékű terméket állít elő és mintegy két év alatt megtérül az építésre fordí­tott összeg. Emellett nem kell megvennünk a munkát, csupán a nikkel ércet, s ez­zel 150 ezer dollárnyi im­porttól mentesül az ország. Amennyiben Kuba többlet nyersanyag szállítási kérel­münket is ki tudja elégíte­ni, a peremartoni üzem a hazai szükséglet mellett még exportra is tud ter­melni. Képünk a nikkelszulfát üzemet mutatja be. (Szabó Ferenc felvétele) 3

Next