Napló, 1965. január (Veszprém, 21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
IMS. Január L NAPLÓ Az ötödik év sikeréért írta: Bálint József, az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője B oldog új évet — mondjuk és írjuk ezekben a napokban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk ismeretlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt Boldog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik, mit értettünk boldog új év alatt kerek 20 esztendővel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyarországot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáéledés a romokból és kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az odaadóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart kiszipolyozóitól. Magunk formáljuk életünket, országunk gazdaságát gyarapítjuk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételén múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyorsabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágyagyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Új ipari kombinátok épültek, a régi üzemek nagy része korszerűsödött Fejlődött iparunk teljesítőképessége. Előreléptünk a megkezdett ütem a nálunk iparilag fejlettebb országok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt körülbelül 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek termelőszövetkezeteink. A mezőgazdaság sokezer géppel, szállítóeszközzel, új gazdasági épületekkel gazdagodott. Terjednek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya a nagyhozamú vetőmag és növényvédőszer mennyisége. Eképpen évről évre terebélyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázisa. JELENTŐSEN EMELKEDETT A lakosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves tervidőszak végére előirányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A ..fűzetett nyugdíjak összege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964- ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és néhány, a táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivételével — szilárdak. A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassabban emelkedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság állami, egészségügyi ellátása, új szocialista eleme a paraszti életformának, a nyugdíjellátás is. Rendszeresen bővül a lakosság kulturális ellátása, emelkedik műveltsége. Szocialista rendszerünk magasabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb hányada tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964-ban 60 százalékkal többen érettségiztek, mint 4 évvel azelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A televízió előfizetők száma 1930-ban 103 ezer volt. Most több mint 650 000. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvonal és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben — Gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglévő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a termelést. Új lakótelepek, középületek, utak könynyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évinél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább” kevesebbet, de „jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban üzemekben pedig a termelés menynyiségét is jelentősen, 8—10 százalékkal vagy nagyobb mértékben kell emelni, különösen az exporttermékekben. AZ IPARI TERMELÉS NÖVELÉSÉT ÚGY KELL MEGVALÓSÍTANUNK, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt évekhez mérten lassabban emelkedjék s a termelékenység fokozásából származzon a termelés növekedésének nagyobb része, mintegy 70 százaléka. Ez a cél kemény munkát igényel. Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munkatermelékenység növelését „frontálisan” kell előmozdítanunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előrelépni a műszaki haladás útján, fokozni a munkateljesítményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkateljesítmények nagyon sok létesítménnyel gazdagodtunk. Sokmilliárd forint értékű berendezés és gép üzembeállítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink TEHÁT SZÁMOTTEVŐEK, és a jövőt tekintve is biztonságérzet tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szerveink tevékenysége azonban nem mentes a fogyatékosságoktól hibáktól sem. Melyek ezek? — A munka termelékenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem, — a termékek önköltségének csökkenése lassúbb a tervezettnél, — a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés, a műszaki haladás elmarad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. Az új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. 1965-ben, mint eddig, pártunk gyakorlatban kipróbált és bevált politikáját folytatjuk a gazdasági munkában is. Folytatjuk az ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását. Emeljük az anyagi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, minőségére, a munka termelékenységének emelésére és a termékek önköltségének csökkentésére, a takarékosság elveinek betartására. Egyszóval,vagy mondani szokás, javítjuk a gazdasági tevékenység hatásfokát. Tehát: megszilárdítjuk és kismértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszínvonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására. -------------------------------------------------------------------------------------------------------különbözőek. Itt az ideje a teljesítménynormák felülvizsgálatának és megszigorításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes munkaterületen a munkaidő kihasználása, a munka intenzitása a teljesítménybérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és adminisztratív létszám. Ezek felülvizsgálatát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk azt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszámhiány miatt akadozik a termelés, másutt „szociális” okokra hivatkozva pazarolják a munkát. A termelékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munkajogi intézkedést. Például a munkahelyüket indokolatlanul gyakran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezményeket és egy időre megtiltani, hogy az új munkahelyen magasabb íjért kaphassanak. Hatásosabb intézkedések bevezetése is indokolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dolgozók, a selejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, esetleges elbocsátása a közösség érdeke. Ezek a rendszabályok — a munkáját lelkiismeretesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag emberek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat. Azokat továbbá, akik nemcsak a megszokott munkaműveleteket végzik el, hanem újat visznek a munkába aktív kovácsai a szocialista munkaerkölcsnek, önzetlen segítői munkatársaiknak. Erre lehetőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szokásos béremelési lehetőséget — körülbelül 1 százalék lesz — csak a jól dolgozók teljesítményének honorálására használjuk fel. Az önköltség csökkentése, a termékek minőségének javítása a vezető beosztásban és a munkapad mellett dolgozók közös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöké az első szó az új termék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogástalan terméket. De sajnos gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minőséget nem a MEO-tól, hanem az egyes munkaműveleteket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A MEO már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorúság követelhető. Iparunk termelése megnőtt, hatalmas mennyiségű anyagi éték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökkentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért fonák a kemény fizikai és szellemi munka. Egy tized százalék költségmegtakarítás az iparban meghaladja a 200 millió forintot, 1965-ben az ipar önköltségcsökkentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egy milliárd forintos megtakarításnak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének, az életszínvonal biztos megalapozásának. Ezért kell a gazdasági tevékenység hatékonyságát ennyire hangsúlyozni. A lakosság jövedelmének színvonala 1965 végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökkentés feladatát, a munkatermelékenység emelését, a mezőgazdaság feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok megszilárdítása és kismértékű emelése reális. Nem erőltetjük a beruházások növelését, sőt itt is az elért színvonalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása a beruházások megvalósítása céljából igénybe vettünk bizonyos nergazdasági tartalékokat, ami csak átmenetileg engedhető meg. FŐ FELADATUNK TEHÁT A TERMELÉS MENNYISÉGÉNEK OLYAN NÖVELÉSE amely együttjár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak felhasználása , az elért színvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási feladatok megvalósítása — nem lehet megalapozó Nem vesszük meg a munkát — eladjuk! Ritka az a háztartási gép, műszer, fémes iparcikk, melynek nincs fényesen csillogó, nikkelezett alkatrésze. A bevonáshoz, galvanizáláshoz használt nikkelszulfátot eddig külföldről vásároltuk. Évente csupán erre több százezer dollárt fordítottunk! A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat és a peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár az év elején szerződést kötött a nikkelszulfát gyártás hazai megvalósítására. A kis üzem tervezése, szerelése a példás beruházások közé sorolható. A külkereskedelmi vállalattól kapott 3,2 millió forintból a gyár elvégezte a kutatásokat, júniusra elkészítették a tervet, júliusban kezdték az építést és október végére végeztek is vele. A jelenleg próbaüzemelő berendezés évi 30 millió forint értékű terméket állít elő és mintegy két év alatt megtérül az építésre fordított összeg. Emellett nem kell megvennünk a munkát, csupán a nikkel ércet, s ezzel 150 ezer dollárnyi importtól mentesül az ország. Amennyiben Kuba többlet nyersanyag szállítási kérelmünket is ki tudja elégíteni, a peremartoni üzem a hazai szükséglet mellett még exportra is tud termelni. Képünk a nikkelszulfát üzemet mutatja be. (Szabó Ferenc felvétele) 3