Napló, 1965. február (Veszprém, 21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
CZRI Világ proletárjai, egyesüljetek! XXL évfolyam 38. szám VASARNAP 1965. február 14. Ara 80 ülérNAPLÓ AZ MSZMP VESZPREM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYES TANÁCS LAPJA Húsz éve szabad Judapest A fővárosi tanács ünnepi ülése A Fővárosi Tanács szom-gi bizottság első elnöke, Katon ünnepi ülésen emlék • dr. Harrer Fenne, a Fővákezett meg Budapest fel- jrosi Tanács Végrehajtó Kiszabadulásának 20. évfor- Izottságának tagja, a tanács dulójáról. Az Új városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósáágok korelnöke, A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság első titkára, az évfordulóra hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a felszabadulást követő idők volt városvezetői, továbbá a volt alpollgármesterek és tanácsel- nök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a budapesti üzemek küldöttségei. Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a óváros felszabadításában résztvett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban résztvett magyar partizán egységek számos tagja Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője üdvözölte az ünnepi tanácsülés résztvevőit. Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet a Szabadság téren. A Fővárosi Tanács ünnepi ülésn Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB elnöke megnyitó beszédét mondja. Jobban, felelősebben Elkészült — 98 milliárd forintos előirányzattal — és törvény lett az 1965. évi állami költségvetés. Három napon át tárgyalta az országgyűlés, betöltötte az újságok első oldalait, a rádiók hangszóróit és a televízió képernyőjét Az országgyűlés nem volt kizárólag szűk pénzügyi és gazdasági szakkérdések vitafóruma. Igaz, a költségvetés annyira felöleli a népgazdaság minden munkaterületét hogy tárgyalásánál akarva-akaratlanul szélesebb mezőkre tér ki a figyelem. Ez a „szélesebb mező” gyakorlatilag egész közéletünket jelenti. Jó és örvendetes, hogy a népgazdaság évi háztartási gondjai közepette az országgyűlés nem vonatkoztatta el munkáját általános közéleti feladataitól, hiszen a nemzeti vagyont a közösség létének gazdasági alapjait megtermelve lehet csak felépíteni a mi társadalmunkat. Ha pedig így van , akkor az első számú közösségi probléma, minden egyéb megoldani való és megoldásra váró kérdés alapja: a termelés, a munka. Mert ahhoz, hogy 45 és fél milliárdot beruházzunk (belőle 9,8 milliárdot a mezőgazdaságba!), vagy hogy évi kiadásaink között csupán a kulturális intézmények fenntartására, „háztartására” 9 és fél milliárdot el tudjunk költeni, ahhoz meg is kell teremteni ezeknek az összegeknek a fedezetét: elegendő és jó gépet, áramot gabonát, olajat élelmiszert kell termelni. Ez az élet ábécéje. Sokan mégis megfeledkeznek erről, amikor annak meggondolása nélkül szeretnének több részesedést a javakból, adtak-e hozzájuk többet, vagy akárcsak eleget is. Nagy hangsúlyt kapott a miniszteri expozéban, valamennyi felszólalásban és különösen éles fénybe került a kormány elnökének beszédében, hogy ezúttal nem egyszerűen a munkáról való általános megállapításokra van szükség, hanem igen elhatározó, átgondolt és nemcsak értelmünkkel, de szívünkkel is munkált lépésekre „lent, középen és fent” egyaránt. Minden szinten, minden poszton, minden nap. A munka hatásfokának megjavításáról van szó, és ezzel mindenki egyetért, aki — miközben örömmel és jogos büszkeséggel szemléli építőmunkánk sok szép eredményét, sokat javult körülményeinket, életünk gazdagodását és kulturáltabbá válását —, felfigyelt az elmulasztott lehetőségekre is. Mert hatékonyabban lehet — és ezért kell is dolgoznunk. Ha azt akarjuk, hogy például egy művelődési otthon építési költségei ne emelkedjenek menetközben csaknem a kétszeresükre; ha azt akarjuk, hogy a munkahelyek sok tízezer becsületes munkása, műszakija, tisztviselője ne tartson el egy töredéknyi, de mégis a közösség nyakán élő lógóst, „ráérőst”, a munkát csak imitálót — ahogyan Kádár elvtárs róluk beszélt —, akkor sokféle módon, sokféle területen, de egyforma akarattal és javító szándékkal cselekednünk kell. A fejlődés és az igények növekedése előrehaladt, gazdasági mechanizmusunk, az emberek gondolkodásmódja nem tudta követni mindenütt. Elmaradt a kialakuló társadalom igényeitől, vagy helyenként — a miniszterelnök beszédében is ír megbélyegzett herdálás, sikkasztás, bűnözés kirívó eseteiben — szembe is fordult vele. Nemcsak beruházási és technológiai, hanem bizonyos értelemben emberi elmaradást is pótolni kell hát, ahol lehet, a jó szó és a nevelés, ahol más út nincs, határozott eréllyel. Ez nemcsak közérdek, de a közösség — a tízmilliós ország dolgozó népének óriási többsége ez a közösség — kívánsága, óhaja, sőt parancsa is az állam politikai és gazdasági vezetői számára. A költségvetési vita képviselői hozzászólásai is sok elemet adtak a munka megjavításának, sokkal magasabb hatásfokának előtérbe állításához. A különböző megyékből — Tolnától Vasig és Borsodig — jelentkező gondok, panaszok, észrevételek spontán, de ugyanakkor szinte az összeilleszkedő fogaskerekek pontosságával támogatták s mozdították elő a fő mondanivalót: jobban, felelősebben, szervezettebben minden munkahelyen, minden irányító poszton. A közösség gondjai, építőmunkánk problémái izgalmasan, érdekesen, szenvedélyesen hangzottak el a parlament háromnapos ülésszakán és rendkívüli mértékben felkeltették a közvélemény érdeklődését legfontosabb tennivalóink iránt. Az érdeklődéstől pedig csak egy lépés a tett. Meg kell tennünk ezt a lépést is! Koszorúzás a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából, szombaton a fővárosi szervezetek koszorúzási ünnepséget rendeztek a Szabadság téri hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az Elnöki Tanács számos tagja, politikai és társadalmi életünk sole ismert képviselője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után a Budapesti Pártbizottság és a fővárosi tanács nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Budapesti Pártbizottság titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese helyezett el koszorút. A felszabadulási évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség képviseletében A. M. Kalasnyikov, a Moszkvai Pártbizottság titkára, a delegáció vezetője, I. M. Afonyin altábornagy, a Szovjetunió Hőse, L. V. Gyemihin, a Moszkvai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese, V. V. Kovanov, a moszkvai 1. sz. orvostudományi főiskola rektora, G. M. Aulov kohász, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője, R. Sz. Sztrucskova, a Moszkvai Akadémiai Nagy Színház balerinája, a Szovjetunió népművésze helyezte el a megemlékezés virágait. A budapesti fegyveres testületek részéről dr. Sós György vezérőrnagy, Kovács Imre vezérőrnagy, Gábor István, a Partizán Szövetség főtitkára és Fövenyesi Károly, a Budapesti Munkásőrség parancsnoka koszorúzott. Az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok budapesti egységeinek képviseletében K. I. Provalov vezérezredes és Sz. A. Andrjuscsenko altábornagy koszorúzta meg az emlékművet. Koszorút helyeztek el a budapesti társadalmi szervek is. 1965 január 1-én itt még semmi sem volt. Ma pedig a második emeletre emelik a blokkokat. (Keményebbek a télnél c. képriportunk a 3. oldalon.) Pap János elvtárs látogatása Csetényben Szombaton tartotta zárszámadó közgyűlését a csetényi termelőszövetkezet. A közgyűlésen megjelent Pap János miniszterelnökhelyettes és Ábrahám Ferenc, a megyei pártbizottság titkára is