Napló, 1965. február (Veszprém, 21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

CZRI Világ proletárjai, egyesüljetek! XXL évfolyam 38. szám VASARNAP 1965. február 14. Ara 80 ülérNAPLÓ AZ MSZMP VESZPREM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYES TANÁCS LAPJA Húsz éve szabad Judapest A fővárosi tanács ünnepi ülése A Fővárosi Tanács szom-­­gi bizottság első elnöke, Katon ünnepi ülésen emlék • dr. Harrer Fenne, a Fővá­­kezett meg Budapest fel- j­rosi Tanács Végrehajtó Ki­­szabadulásának 20. évfor- I­zottságának tagja, a tanács­ dulójáról. Az Új­ városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanács­ülésen részt vett és az el­nökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapes­ti ideiglenes törvényhatósá­­ágok korelnöke, A. M. Ka­­lasnyikov, a moszkvai párt­­bizottság első titkára, az évfordulóra hazánkba ér­kezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a miniszter­­tanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizott­ságának, a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a felszabadulást kö­vető idők volt városveze­tői, továbbá a volt alpol­­l­gármesterek és tanácsel-­­ nök-helyettesek, a kerületi­­ pártbizottságok első titká­rai, a tanácsi végrehajtó bi­zottságok elnökei, a buda­­pesti társadalmi és tömeg­szervezetek vezetői, a bu­dapesti üzemek küldöttsé­gei. Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a óváros felszabadításában résztvett szovjet csapatok képviselői, a budapesti har­cokban résztvett magyar partizán egységek számos tagja Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sar­lós István, a Fővárosi Ta­nács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP politikai bizottsá­gának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután A. M. Kalasnyi­­kov, a moszkvai pártbizott­ság titkára, a szovjet kül­döttség vezetője üdvözölte az ünnepi tanácsülés részt­vevőit. Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmá­ból megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet a Sza­badság téren. A Fővárosi Tanács ünnepi ü­lé­sn Sarlós István, a Főv­árosi Tanács VB elnöke megnyitó beszédét mondja. Jobban, felelősebben E­lkészült — 98 milliárd forintos előirányzattal — és törvény lett az 1965. évi állami költségvetés. Három napon át tárgyalta az országgyűlés, be­töltötte az újságok első oldalait, a rádiók hangszóróit és a televízió képernyőjét Az országgyűlés nem volt kizárólag szűk pénzügyi és gazdasági szakkérdések vitafóruma. Igaz, a költ­ségvetés annyira felöleli a népgazdaság minden mun­katerületét hogy tárgyalásánál akarva-akaratlanul szélesebb mezőkre tér ki a figyelem. Ez a „szélesebb mező” gyakorlatilag­­ egész közéletünket jelenti. Jó és örvendetes, hogy a népgazdaság évi háztartási gondjai közepette az országgyűlés nem vonatkoztatta el munkáját általános közéleti feladataitól, hiszen a nemzeti vagyont a közösség létének gazdasági alap­jait megtermelve lehet csak felépíteni a mi társadal­munkat. Ha pedig így van , akkor az első számú közösségi probléma, minden egyéb megoldani való és megoldásra váró kérdés alapja: a termelés, a munka. Mert ahhoz, hogy 45 és fél milliárdot beruház­zunk (belőle 9,8 milliárdot a mezőgazdaságba!), vagy hogy évi kiadásaink között csupán a kulturális intéz­mények fenntartására, „háztartására” 9 és fél milliár­dot el tudjunk költeni, ahhoz meg is kell teremteni ezeknek az összegeknek a fedezetét: elegendő és jó gépet, áramot gabonát, olajat élelmiszert kell ter­melni. Ez az élet ábécéje. Sokan mégis megfeledkez­nek erről, amikor annak meggondolása nélkül szeret­nének több részesedést a javakból, adtak-e hozzájuk többet, vagy akárcsak eleget is. Nagy hangsúlyt ka­pott a miniszteri expozéban, valamennyi felszólalás­ban és különösen éles fénybe került a kormány elnö­kének beszédében, hogy ezúttal nem egyszerűen a munkáról való általános megállapításokra van szük­ség, hanem igen elhatározó, átgondolt és nemcsak ér­telmünkkel, de szívünkkel is munkált lépésekre „lent, középen és fent” egyaránt. Minden szinten, minden poszton, minden nap. A munka hatásfokának megjavításáról van szó, és ezzel mindenki egyetért, aki — miközben örömmel és jogos büszkeséggel szemléli építőmunkánk sok szép eredményét, sokat javult körülményeinket, életünk gazdagodását és kulturáltabbá válását —, felfigyelt az elmulasztott lehetőségekre is. M­ert hatékonyabban lehet — és ezért kell is dol­goznunk. Ha azt akarjuk, hogy például egy művelődési otthon építési költségei ne emel­kedjenek menetközben csaknem a kétszeresükre; ha azt akarjuk, hogy a munkahelyek sok tízezer becsü­letes munkása, műszakija, tisztviselője ne tartson el egy töredéknyi, de mégis a közösség nyakán élő ló­góst, „ráérőst”, a munkát csak imitálót — ahogyan Kádár elvtárs róluk beszélt —, akkor sokféle módon, sokféle területen, de egyforma akarattal és javító szándékkal cselekednünk kell. A fejlődés és az igények növekedése előrehaladt, gazdasági mechanizmusunk, az emberek gondolko­dásmódja nem tudta követni mindenütt. Elmaradt a kialakuló társadalom igényeitől, vagy helyenként — a miniszterelnök beszédében is ír megbélyegzett herdá­lás, sikkasztás, bűnözés kirívó eseteiben — szembe is fordult vele. Nemcsak beruházási és technológiai, hanem bizonyos értelemben emberi elmaradást is pó­tolni kell hát, ahol lehet, a jó szó és a nevelés, ahol más út nincs, határozott eréllyel. Ez nemcsak köz­érdek, de a közösség — a tízmilliós ország dolgozó népének óriási többsége ez a közösség — kívánsága, óhaja, sőt parancsa is az állam politikai és gazdasági vezetői számára. A költségvetési vita képviselői hozzászólásai is sok elemet adtak a munka megjavításának, sokkal magasabb hatásfokának előtérbe állításához. A kü­lönböző megyékből — Tolnától Vasig és Borsodig — jelentkező gondok, panaszok, észrevételek spontán, de ugyanakkor szinte az összeilleszkedő fogaskerekek pontosságával támogatták s mozdították elő a fő mondanivalót: jobban, felelősebben, szervezettebben minden munkahelyen, minden irányító poszton. A közösség gondjai, építőmunkánk problémái iz­galmasan, érdekesen, szenvedélyesen hangzot­tak el a parlament háromnapos ülésszakán és rendkívüli mértékben felkeltették a közvélemény ér­deklődését legfontosabb tennivalóink iránt. Az érdek­lődéstől pedig csak egy lépés a tett. Meg kell ten­nünk ezt a lépést is! Koszorúzás a Szabadság téri szovj­et hősi emlékműnél Budapest felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkal­mából, szombaton a fővá­rosi szervezetek koszorúzá­­si ünnepséget rendeztek a Szabadság téri hősi emlék­műnél. A koszorúzási ün­nepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, a Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az Elnöki Ta­nács számos tagja, politikai és társadalmi életünk sole ismert képviselője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után a Budapesti Pártbizottság és a fővárosi tanács nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Budapesti Pártbi­zottság titkára, Sarlós Ist­ván, a fővárosi tanács vég­rehajtó bizottságának elnö­ke és Kelemen Lajos, a vég­rehajtó bizottság elnökhe­lyettese helyezett el koszo­rút. A felszabadulási évfor­duló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldött­ség képviseletében A. M. Kalasnyikov, a Moszkvai Pártbizottság titkára, a de­legáció vezetője, I. M. Afo­­nyin altábornagy, a Szov­jetunió Hőse, L. V. Gyemi­­hin, a Moszkvai Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak elnökhelyettese, V. V. Kovanov, a moszkvai 1. sz. orvostudományi főiskola rektora, G. M. Aulov ko­hász, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának képviselő­je, R. Sz. Sztrucskova, a Moszkvai Akadémiai Nagy Színház balerinája, a Szov­jetunió népművésze helyez­te el a megemlékezés virá­gait. A budapesti fegyveres testületek részéről dr. Sós György vezérőrnagy, Ko­vács Imre vezérőrnagy, Gá­bor István, a Partizán Szö­vetség főtitkára és Föve­­nyesi Károly, a Budapesti Munkásőrség parancsnoka koszorúzott. Az­ ideiglenesen hazánkban tartózkodó szov­jet csapatok budapesti egy­ségeinek képviseletében K. I. Provalov vezérezredes és Sz. A. Andrjuscsenko altá­bornagy koszorúzta meg az emlékművet. Koszorút helyeztek el a budapesti társadalmi szer­vek is. 1965 január 1-én itt még semmi sem volt. Ma pedig a második emeletre emelik a blokkokat. (Keményeb­bek a télnél c. képriportunk a 3. oldalon.) Pap János elvtárs látogatása Csetényben Szombaton tartotta zár­­számadó közgyűlését a cse­­tényi termelőszövetk­ezet. A közgyűlésen megjelent Pap János miniszterelnök­helyettes és Ábrahám Fe­renc, a megyei pártbizottság titkára is

Next