Napló, 1965. március (Veszprém, 21. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
2 Meghalt Schärf osztrák elnök Adolf Schärf osztrák elnök vasárnap este 75 esztendős korában meghalt. Az osztrák elnök három héttel ezelőtt betegedett meg influenzában és 11 napja kórházba szállították. Néhány napja állapota válságosra fordult, mert régebben szerzett májgyulladása kiújult. Az elnök vasárnap reggel elveszítette öntudatát és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Adolf Schärf 1891 április 20-án született, Nikolsburgban. A hitlerista megszállás idején Schärf hosszabb időt töltött koncentrációs táborban. A háború után részt vett az osztrák parlamenti rendszer helyreállításában és az Osztrák Szocialista Párt megszervezésében. 1945 októberében képviselővé választották és ugyanebben az esztendőben alkancellárrá nevezték ki. 1957 május 5-én, Theodor Körner halála után választották meg az Osztrák Köztársaság elnökévé. Az osztrák alkotmány értelmében az elhúnyt Schärf funkcióját az új elnök megválasztásáig Klaus kancellár veszi át Dobi István részvéttávirata dr. Jasst Klaus kancellárhoz Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratot intézett dr. Josef Klaus osztrák kancellárhoz, s az Elnöki Tanács és a komány nevében részvétét fejezte ki dr. Adolf Schärf szövetségi köztársaság elnök elhunyta alkalmából. NAPLÓ London figyelmeztetésnek tekinti a szovjet kormányfő nyilatkozatát Angol vélemények Koszigin lipcsei sajtóértekezletéről Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Angol politikai körökben nagy izgalmat váltott ki Koszigin szovjet miniszter- elnöknek az a kijelentése, hogy nem híve a „turista utazásoknak” és tervezett angliai látogatását Gromiko külügyminiszter március közepén esedékes londoni tárgyalásainak eredményeitől teszi függővé. A hétfői lapok vezető helyen számolnak be a szovjet kormányfő lipcsei sajtóértekezletéről, s kiemelik: Koszigin változatlan kész eleget tenni Wilson brit miniszterelnök meghvásának, „ha a látogatás célravezetőnek ígérkezik”. Angol megfigyelők elsősorban a vietnami válságnak és a Wilson-kormány ezzel kapcsolatos „amerikai elkötelezettségének” tulajdonítják a brit-szovjet kapcsolatok „érezhető lehűlését” és ezzel magyarázzák, hogy „Moszkvában kételyei támadtak” a kormányfői látogatás hasznosságát illetően. A Times diplomácia szemleírója — csaknem valamennyi mértékadó hírmagyarázóval egyetértésben — aggodalmait fejez ki, hogy Franciaország háttérbe szorítja Nagy-Britanná az indokínai rendelés kezdeményezésében. „A szovjet felmelegedés Franciaország iránt — írja a Times — most a szovjet kormányfő londoni látogatását illető hűvösebb magatartással párosul. Mindez megerősíteni látszik azt a Párizsban vallott nézetet hogy a Szovjetunió inkább Franciaországhoz keres közeledést a vietnami kérdésben. E feltevés szerint ugyanis Nag'y-Britannia túlságosan szorosan láncolódik az Egyesült Államokhoz általában és különösen függ az amerikai támogatástól Malaysia ügyében. Az Observer washingtoni tudósítója feltárja „Wilson csendes diplomáciájának” igazi hátterét. „Az amerikai elnök — írja a tudósító — egyáltalán nem hálás Wilsonnak moszkvai közvetítési kísérleteiét és egyszerűen nem veszi komolyan a brit miniszterelnök bizalmas diplomáciáját az indokínai kérdésben”. Robert Edwards munkáspárti képviselő a vietnami válságért felelős amerikai CIA (központi hírszerző szolgálat) kalandorainak megfékezését követelte és sürgette Wilsont, hogy „a brit munkáspárti kormány tegyen már végre valamilyen szocialista kezdeményezést a nemzetközi porondon”. Ulbricht az egész német nép nevében beszélt Kairóban (Folytatás az első oldalról) gyalások azonban elsősorban a két ország gazdasági technikai és tudományos együttműködésének kibővítésére irányultak, s ezzel kapcsolatban több konkrét egyezmény született így Például az NDK 25 millió fontra emeli annak a hoszszúlejáratú kölcsönnek az összegét, amely az EAK második ötéves tervében szereplő ipari létesítmények finanszírozására szolgál s ezenkívül egy 11 millió ,???*. .. értékű rövidlejáratú kölcsönt is bocsát a kairói kormány rendelkezésére. A látogatás politikai sikere, s annak következményei azonban messze túlnőnek a záróközleményben foglalt egyezményeken. Nem csupán arról van szó, hogy Bonn teljes vereséget szenvedett abban az igyekezetében, hogy megakadályozza Walter Ulbricht államfőnek kijáró fogadtatását Kairói politikai körökben a következő fontos tényekre mutatnak rá: " Első ízben történt "k meg, hogy az NDK képviselője egy szocialista táboron kívül álló országban az egész német nép szószólójaként léphetett fel. Walter Ulbricht a látogatás során több ízben hangsúlyozta, hogy nemcsak az NDK népe nevében beszél, hanem minden haladó gondolkodású német nevében. Az EAK népe el is fogadta ezt, annál is inkább, mert Ulbricht ismételten a német—arab baráti kapcsolatok további fejlesztésének szükségességéről szólt, s ezt cselekedetekkel is alátámasztotta, míg Born ugyanebben az időszakban sorozatosan arab ellenes akciókat hajtott végre. Az EAK-ban különösen nagy jelentősége van annak, hogy kit tekintenek a németek képviselőjének. Az araboknál régi, mély rokonszenv él hádelország iránt. Bonn igyekezett ezt kihasználni. Propagandájának állandó vezérfonala volt, hogy Nyugat-Németország Nagy-Britanniával és Franciaországgal szemben nem tartozik a gyarmatosító hatalmakhoz, tehát az arabok bízhatnak benne. Ez a propaganda hatásos is volt, különösen a még mindig elég erős jobboldali elemek körében. Ezek az elemek Nyugat- Németországra alapozták reményeiket a Nasszer politikájával szembeni ellenállásukban. Most, hogy Bonn az izraeli fegyverszállítások és az Ulbricht-látogatás ellenzése során lelepleződött, az NDK vezetője viszont közvetlenül az EAK népe elé tárhatta, mit jelent az igazi német-arab barátság; a jobboldali elemek egyik fontos támasza meggyöngült . Az Ulbricht látogatása következtében kialakult helyzet tovább szilárdította az arab egységet. Bonn magatartása miatt az arab államoknak világosan állást kellett foglalniok. Az állásfoglalások megtörténtek a nyugatnémet politikával szemben. Bonn után az arab fővárosokból most Washington felé tekintenek. Ha az Egyesült Államok az arab—nyugatnémet viszályban Bonn mellé áll, akkor befolyása feltétlenül csökkenni fog, nemcsak az EAK-ban, hanem az egész arab világban. Különösen feszült figyelemmel várják Kairóban, hogy milyen eredményt hoznak Harriman amerikai külügyminiszterhelyettes Tel Aviv-i tárgyalásai. Amennyiben a nyugatnémet kormány beváltaná fenyegetéseit, s megszakítaná a gazdasági kapcsolatokat az EAK-kal, a kairói kormány kénytelen lenne más országokkal kötendő egyezmények segítségével pótolni a nyugatnémet kölcsönöket. Ez nem lenne túlságosan nehéz, mert a nyugatnémet vállalatok magas, általában hét százalékos kamatot számítanak a nyújtott hitelért, s ilyen feltételekkel máshonnan is lehet hitelt kapni. A másfelé való orientálódás azonban természetszerűleg politikailag is eltávolítaná az EAK-ot a nyugati világtól. A helyzet — hangsúlyozzák a Kairóban — sok lehetőséggel terhes. A most következő hónapok döntőek lehetnek az egész arab világ politikai irányvonalának kialakulása szempontjából. SMS. mérete 2. Az NDK Nemzeti Néphadserege A modern német imperialisták eddig három hadsereget szerveztek legújabbkori történelmünk során. II. Vilmos Reichswehrje, Hitler Wehrmachtja és a bonni Bundeswehr ez a három hadsereg. Az első kettő történelmileg már „vizsgázott”. A Reichswehr az első világháborúban, a Weharmacht pedig a második világháborúban mutatta be elképesztő antihumanizmusát. Az első — a háború kirobbantása és kegyetlen véghezvitele révén — 10 millió, a második pedig 50 millió ember pusztulását okozta, s közben mérhetetlen anyagi értékek megsemmisítője lett. Ami a Bundeswehrt illeti, ennek revansista s jórészt fasiszta vezetői mindenképpen atom-, hidrogén- és kobaltbomba birtokába akarnak jutni. Ez a céljuk nem a német egység békés megvalósítását szolgálja, az bizonyos. Ellenkezőleg: az egész világot egy harmadik, minden eddiginél borzalmasabb háborúval fenyegeti. Az NDK Nemzeti Néphadserege, amely 9 évvel ezelőtt született, olyan német hadsereg, amelynek nincsenek agresszív törekvései. Európa legifjabb szocialista hadserege a szocialista vívmányok védelmét szolgálja. Létében nem akadályozza a két Németország békés egyesítését sem, s nem fenyeget senkit. Szelleme megfelel a népek barátsága és testvérisége érdekeinek. Ezért nem áll egyedül a Varsói Szerződés tagállamainak sorában a béke hadserege. Ütőképes, korszerű haderő és nemcsak a fegyverzete teszi erőssé és legyőzhetetlenné, hanem az NDK munkásosztályának, dolgozó parasztságának és alkotó értelmiségének szerető gondoskodása is. Ez a hadsereg szocialista katonákat nevel s tisztjei — a béke perspektívájának szemmel tartásával — mérnöki és tanári képzésben részesülnek. Népünk testvéri szeretettel köszönti az NDK Nemzeti Néphadseregét. A béke szilárd támaszát, a közös ügy hű bajtársát látja benne. Az NSZK nem vesz részt az atommentes övezet létrehozásában Von Hassel háborúskodó szónoklata Von Hassel militarista hangú brémai beszédében ismét sürgette a NATO-t, hogy háborús konfliktus esetén alkalmazzon atomfegyvereket. Hangoztatta, hogy a NATO egyértelműen döntse el, mikor kell atomfegyvereket alkalmazni. A bonni hadügyminiszter követelte a NATO államoktól, vegyék ki részüket az „atomfelelősségből”. Az NSZK militarista és revansista körei ez alatt — mint ismeretes — azt értik, hogy a nyugat-német hadsereget atomfegyverekkel és hordozórakétákkal kell felszerelni. A Stuttgarter Zeitung szerint a hadügyminiszter megint sürgette a szocialista országokkal szembeni „elrettentő stratégiát”. Von Hassel világosan értésre adta, hogy az NSZK a feszültség enyhítésére egyetlen lépést sem tesz mindaddig, amíg meg nem szüntetik Németország „kettészakítottságát”, más szóval, amíg a nyugat-német állam el nem nyeri az NDK-t. A bonni miniszter határozottan ellenezte az atomfegyvermentes övezet létrehozását Európában, és kijelentette, hogy az NSZK nem vesz részt ilyen övezet létrehozásában. Az újságkirály Bepillantás Axel Springer kulisszatitkaiba „Energikus parlamenti viták helyett az újságok hasábjain vitáznak a politikusok” — mondta a napokban Sontheimer nyugat-berlini professzor. A nyugat-berlini egyetemen ugyanis Gerstenmaier, a Bundestag elnöke három egyetemi tanárral a jelenleg nagyon időszerű parlamentarizmusról folytatott heves szócsatát — kétezer egyetemi hallgató jelenlétében. A parlamentarizmust feszegetve Bettermann professzor a többi között egy olyan mondatot is ejtett, ami az egész nyugatnémet sajtó hatalmára jellemző fényt vet. E mondat így hangzott: „Kétségtelenül tiszteletre méltó dolog a Bundestagban ülni, de kétséges, hogy ott a nemzet javát szolgálják-e?” Majd így folytatta: „A döntések nem a parlamentben, hanem egy frakció kislétszámú csoportjaiban születnek. Az újságok diktálják a politikai stílust!” Azok közé az újságok közé, amelyekre Bettermann professzor utalt, elsősorban kétségtelenül Axel Springer nyuganémet újságkirály sajtótermékei tartoznak. Birtokában található a „Bild Zeitung” napi hárommillió 589 ezer 600-as példányszámával, a „Bild am Sonntag” egymillió 752 ezer 100, a „Hamburger Abendblatt” hétköznapi 310 ezres (vasárnapi 430 ezres) példányszámával. Hozzátartozik a „Hör zu” című rádiómagazin hárommillió 465 500 és a „Kristall” című illusztrált lap 446 ezer példánnyal. Ezenkívül a hamburgi „Die Welt”, a „Das Neue Blatt”, a „Welt am Sonntag”, a „Morgenpost”, az „Ullstein BZ”, a „Radio Revue”, a „Bauwelt” és még számos lap is az újságkirály zsebében van. Ezzel azonban még távolról sem elégítette ki kapzsiságát. Megszerzett egy olyan utazási irodát, egy képszolgálatot, egy könyvexpedíciót és egy tekintélyes nyomdát. Ezzel az óriási apparátussal Axel Springer hatalmában tartja a nyugatnémet sajtó túlnyomó többségét. Napi 4,6 millió újság, heti 5,5 millió folyóirat gyarapítja az újságkirály vagyonát. És minden ötödik nyugatnémet állampolgár a Springer konszern termékeit olvassa. De mit olvasnak? Erre maga az újságkirály adja meg a feleletet: „Én csaknem naponta arra serkentem a szerkesztőimet, hogy az elvesztett német területek miatti nyugtalanságot állandóan ébrentartsák.” Nyugat-Németországban tehát jórészt a Springer-újságok diktálják a politikai stílust. Izgató tevékenységük az elmúlt évek folyamán már számos határprovokációt robbantott ki az NDK nyugatberlini államhatárán. És eközben újra felötlik Axel Springer neve. Nyugatberlini szerkesztőségi szobájában nem is olyan régen whiskivel vendégelte meg Reinhold Hahn NDK határőr gyilkosát. íme, így „dolgozik” az újságkirály. Carlheinz von Brück Furcsa házasság A kongói „békefenntartó” ENSZ-alakulatok egyik svéd katonája — feletteseinek tudtával és jóváhagyásával — hónapokkal ezelőtt nőül vett egy tizennyolc éves Baluba leányt. A helyi szokásoknak megfelelően ötezer kongói frankot — körülbelül ezer dollárt — fizetett a jegyeséért, s az ENSZ nyújtotta fizetésből házat bérelt, amelyben harmonikus házaséletet élt vele. Fél évi együttélés után, amikor az asszony már gyermeket várt, a svéd hadfit hazavezényelték. Némi alkudozás után visszaadta apjának a lányt, viszszaszerezte pénzét, majd csatlakozott Stockholmban élő svéd feleségéhez és gyermekeihez. Felettesei ezek után kijelentették, a házasságot „nem vették komolyan, az ő dolga volt”. Az AP jelentése szerint a svéd „Pinkertont” természetesen nem állítják hazájában bigámia vádjával bíróság elé, mert a kongói házasságot nem ismerik el érvényesnek. Az ENSZ-katona hazatérése után kijelentette: olyannyira tetszett neki az ENSZ-katona élet, hogy újabb külföldi beosztásért folyamodik. Teheti: ENSZ-titkárság fizeti...• ■