Napló, 1965. március (Veszprém, 21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

2 Meghalt Schärf osztrák elnök Adolf Schärf osztrák el­nök vasárnap este 75 esz­tendős korában meghalt. Az osztrák elnök három héttel ezelőtt betegedett meg influenzában és 11 napja kórházba szállították. Néhány napja állapota vál­ságosra fordult, mert ré­gebben szerzett májgyulla­dása kiújult. Az elnök va­sárnap reggel elveszítette öntudatát és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Adolf Schärf 1891 április 20-án született, Nikolsburg­­ban. A hitlerista megszál­lás idején Schärf hosszabb időt töltött koncentrációs táborban. A háború után részt vett az osztrák parla­menti rendszer helyreállítá­sában és az Osztrák Szo­cialista Párt megszervezé­sében. 1945 októberében képviselővé választották és ugyanebben az esztendőben alkancellárrá nevezték ki. 1957 május 5-én, Theodor Körner halála után válasz­tották meg az Osztrák Köz­társaság elnökévé. Az osztrák alkotmány ér­telmében az elhúnyt Schärf funkcióját az új elnök meg­­­választásáig Klaus kancel­lár veszi át Dobi István részvét­­távirata dr. Jasst Klaus kancellárhoz Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratot in­tézett dr. Josef Klaus oszt­rák kancellárhoz, s az El­nöki Tanács és a ko­má­ny nevében részvétét fejezte ki dr. Adolf Schärf szövet­ségi köztársaság elnök el­hunyta alkalmából. NAPLÓ London figyelmeztetésnek tekinti a szovjet kormányfő nyilatkozatát Angol vélemények Koszigin lipcsei sajtóértekezletéről Köves Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Angol politikai körökben nagy izgalmat váltott ki Koszigin szovjet miniszter-­­ elnöknek az a kijelentése, hogy nem híve a „turista utazásoknak” és tervezett angliai látogatását Gromiko külügyminiszter március közepén esedékes londoni tárgyalásainak eredményei­től teszi függővé. A hétfői lapok vezető helyen szá­molnak be a szovjet kor­mányfő lipcsei sajtóérte­kezletéről, s kiemelik: Koszigin változatlan kész eleget tenni Wilson brit miniszterelnök megh­vá­sának, „ha a látogatás célravezetőnek ígérkezik”. Angol megfigyelők első­sorban a vietnami válság­nak és a Wilson-kormány ezzel kapcsolatos „amerikai elkötelezettségének” tulaj­donítják a brit-szovjet kap­csolatok „érezhető lehűlé­sét” és ezzel magyarázzák, hogy „Moszkvában kételyei támadtak” a kormányfői lá­togatás hasznosságát ille­tően. A Times diplomácia szemleírója — csaknem va­lamennyi mértékadó hír­­magyarázóval egyetértés­ben — aggodalmait fejez ki, hogy Franciaország háttérbe szorítja Nagy-Britanná az indokínai rendelés kezdeményezésében. „A szovjet felmelegedés Franciaország iránt — írja a Times — most a szovjet kormányfő londoni látoga­tását illető hűvösebb maga­tartással párosul. Mindez megerősíteni látszik azt a Párizsban vallott nézetet hogy a Szovjetunió inkább Franciaországhoz keres kö­zeledést a vietnami kér­désben. E feltevés szerint ugyanis Nag'­y-Britannia túlságo­san szorosan láncolódik az Egyesült Államokhoz általában és különösen függ az amerikai támogatástól Malaysia ügyében. Az Observer washingtoni tudósítója feltárja „Wilson csendes diplomáciájának” igazi hátterét. „Az amerikai elnök — írja a tudósító — egyáltalán nem hálás Wilsonnak moszkvai köz­vetítési kísérleteié­t és egyszerűen nem veszi ko­molyan a brit miniszter­elnök bizalmas diplomá­ciáját az indokínai kér­désben”. Robert Edwards munkás­párti képviselő a vietnami válságért felelős amerikai CIA (központi hírszerző szolgálat) kalandorainak megfékezését követelte és sürgette Wilsont, hogy „a brit munkáspárti kormány tegyen már végre valami­lyen szocialista kezdemé­nyezést a nemzetközi po­rondon”. Ulbricht az egész német nép nevében beszélt Kairóban (Folytatás az első oldalról) gyalások azonban elsősor­­ban­ a két ország gazdasági technikai és tudományos együttműködésének kibőví­tésére irányultak, s ezzel kapcsolatban több konkrét egyezmény született így Például az NDK 25 millió fontra emeli annak a hosz­­szúlejáratú kölcsönnek az összegét, amely az EAK második ötéves tervében szereplő ipari létesítmények finanszírozására szolgál s ezenkívül egy 11 millió ,???*. .. értékű rövidlejáratú kölcsönt is bocsát a kairói kormány rendelkezésére. A látogatás politikai si­­kere, s annak következm­é­­nyei azonban messze túlnő­nek a záróközleményben foglalt egyezményeken. Nem csupán arról van szó, hogy Bonn teljes vereséget szen­vedett abban az igyekezeté­ben, hogy megakadályozza Walter Ulbricht államfő­nek kijáró fogadtatását Kairói politikai körökben a következő fontos tényekre mutatnak rá: " Első ízben történt "k meg, hogy az NDK képviselője egy szocialista táboron kívül álló ország­ban az egész német nép szószólójaként léphetett fel. Walter Ulbricht a látogatás során több ízben hangsú­lyozta, hogy nemcsak az NDK népe nevében beszél, hanem minden haladó gon­dolkodású német nevében. Az EAK népe el is fogadta ezt, annál is inkább, mert Ulbricht ismételten a né­met—arab baráti kapcsola­tok további fejlesztésének szükségességéről szólt, s ezt cselekedetekkel is alátámasztotta, míg Bor­n ugyanebben az időszakban sorozatosan arab ellenes akciókat haj­tott végre.­­ Az EAK-ban kü­lö­­nösen nagy jelentő­sége van annak, hogy kit tekintenek a németek kép­viselőjének. Az araboknál régi, mély rokonszenv él h­ádelország iránt. Bonn igyekezett ezt kihasználni. Propagandájának állandó vezérfonala volt, hogy Nyu­gat-Néme­tország Nagy-Bri­­tanniával és Franciaország­gal szemben nem tartozik a gyarmatosító hatalmak­hoz, tehát az arabok bízhat­nak benne. Ez a propagan­da hatásos is volt, különö­sen a még mindig elég erős jobboldali elemek körében. Ezek az elemek Nyugat- Németországra alapozták reményeiket a Nasszer po­litikájával szembeni ellen­állásukban. Most, hogy Bonn az izraeli fegyverszál­lítások és az Ulbricht-láto­­gatás ellenzése során le­lepleződött, az NDK veze­tője viszont közvetlenül az EAK népe elé tárhatta, mit jelent az igazi német-arab barátság;­­ a jobboldali elemek egyik fontos táma­sza meggyöngült . Az Ulbricht látoga­­tása következtében kialakult helyzet tovább szilárdította az arab egy­séget. Bonn magatartása miatt az arab államoknak világosan állást kellett fog­­lalniok. Az állásfoglalások megtörténtek a nyugatné­met politikával szemben. Bonn után az arab fővárosokból most Washington felé tekintenek. Ha az Egyesült Államok az arab—nyugatnémet viszály­ban Bonn mellé áll, akkor befolyása feltétlenül csök­kenni fog, nemcsak az EAK-ban, hanem az egész arab világban. Különösen feszült figyelemmel várják Kairóban, hogy milyen eredményt hoznak Harri­­man amerikai külügymi­niszterhelyettes Tel Aviv-i tárgyalásai.­­ Amennyiben a nyu­­gatnémet kormány beváltaná fenyegetéseit, s megszakítaná a gazdasági kapcsolatokat az EAK-kal, a kairói kormány kényte­len lenne más országokkal kötendő egyezmények se­gítségével pótolni a nyugat­német kölcsönöket. Ez nem lenne túlságosan nehéz, mert a nyugatnémet válla­latok magas, általában hét százalékos kamatot számí­tanak a nyújtott hitelért, s ilyen feltételekkel máshon­nan is lehet hitelt kapni. A másfelé való orientáló­dás azonban természetsze­rűleg politikailag is eltávo­­lítaná az EAK-ot a nyugati világtól. A helyzet — hangsúlyoz­zák a Kairóban — sok lehe­tőséggel terhes. A most kö­vetkező hónapok döntőek lehetnek az egész arab vi­lág politikai irányvonalá­nak kialakulása szempont­jából. SMS. mérete 2. Az NDK Nemzeti Néphadserege A modern német imperialisták eddig három hadse­reget szerveztek legújabbkori történelmünk során. II. Vilmos Reichswehrje, Hitler Wehrmachtja és a bonni Bundeswehr ez a három hadsereg. Az első kettő törté­nelmileg már „vizsgázott”. A Reichswehr az első világ­háborúban, a Weharmacht pedig a második világhábo­rúban mutatta be elképesztő antihumanizm­usát. Az első — a háború kirobbantása és kegyetlen véghezvitele ré­vén — 10 millió, a második pedig 50 millió ember pusz­tulását okozta, s közben mérhetetlen anyagi értékek megsemmisítője lett. Ami a Bundeswehrt illeti, ennek revansista s jórészt fasiszta vezetői mindenképpen atom-, hidrogén- és kobalt­bomba birtokába akarnak jutni. Ez a céljuk nem a német egység békés megvalósítását szol­gálja, az bizonyos. Ellenkezőleg: az egész világot egy harmadik, minden eddiginél borzalmasabb háborúval fenyegeti. Az NDK Nemzeti Néphadserege, amely 9 évvel ez­előtt született, olyan német hadsereg, amelynek nincse­nek agresszív törekvései. Európa legifjabb szocialista hadserege a szocialista vívmányok védelmét szolgálja. Létében nem akadályozza a két Németország békés egye­sítését sem, s nem fenyeget senkit. Szelleme megfelel a népek barátsága és testvérisége érdekeinek. Ezért nem áll egyedül­ a Varsói Szerződés tagállamainak sorában a béke hadserege. Ütőképes, korszerű haderő és nemcsak a fegyverzete teszi erőssé és legyőzhetetlenné,­ hanem az NDK munkásosztályának, dolgozó parasztságának és al­kotó értelmiségének szerető gondoskodása is. Ez a had­sereg szocialista katonákat nevel s tisztjei — a béke perspektívájának szemmel tartásával — mérnöki és ta­nári képzésben részesülnek. Népünk testvéri szeretettel köszönti az NDK Nem­zeti Néphadseregét. A béke szilárd támaszát, a közös ügy hű baj­társát látja benne. Az NSZK nem vesz részt az atom­mentes övezet létrehozásában Von Hassel háborúskodó szónoklata Von Hassel militarista hangú brémai beszédében ismét sürgette a NATO-t, hogy háborús konfliktus esetén alkalmazzon atom­fegyvereket. Hangoztatta, hogy a NATO egyértelműen döntse el, mikor kell atom­fegyvereket alkalmazni. A bonni hadügyminiszter követelte a NATO álla­moktól, vegyék ki részüket az „atomfelelősségből”. Az NSZK militarista és revan­sista körei ez alatt — mint ismeretes — azt értik, hogy a nyugat-német hadsereget atomfegyverekkel és hor­dozórakétákkal kell felsze­relni. A Stuttgarter Zeitung szerint a hadügyminiszter megint sürgette a szocialis­ta országokkal szembeni „elrettentő stratégiát”. Von Hassel világosan ér­tésre adta, hogy az NSZK a feszültség enyhítésére egyetlen lépést sem tesz mindaddig, amíg meg nem szüntetik Németország „ket­tészakítottságát”, más szóval, amíg a nyugat-német állam el nem nyeri az NDK-t. A bonni miniszter határozot­tan ellenezte az atomfegy­vermentes övezet létrehozá­sát Európában, és kijelen­tette, hogy az NSZK nem vesz részt ilyen övezet lét­rehozásában. Az újságkirály Bepillantás Axel Springer kulisszatitkaiba „Energikus parlamenti viták helyett az újságok hasábjain vitáznak a politiku­sok” — mondta a napokban Sontheimer nyugat-berlini professzor. A nyugat-ber­lini egyetemen ugyanis Gerstenmaier, a Bundestag elnöke három egyetemi tanár­ral a jelenleg nagyon időszerű parlamen­tarizmusról folytatott heves szócsatát — kétezer egyetemi hallgató jelenlétében. A parlamentarizmust feszegetve Bet­­termann professzor a többi között egy olyan mondatot is ejtett, ami az egész nyugatnémet sajtó hatalmára jellemző fényt vet. E mondat így hangzott: „Két­ségtelenül tiszteletre méltó dolog a Bun­destagban ülni, de kétséges, hogy ott a nemzet javát szolgálják-e?” Majd így folytatta: „A döntések nem a parlament­ben, hanem egy frakció kislétszámú cso­portjaiban születnek. Az újságok diktál­ják a politikai stílust!” Azok közé az újságok közé, amelyekre Bettermann professzor utalt, elsősorban kétségtelenül Axel Springer nyuganémet újságkirály sajtótermékei tartoznak. Birtokában található a „Bild Zeitung” napi hárommillió 589 ezer 600-as pél­dányszámával, a „Bild am Sonntag” egy­millió 752 ezer 10­0, a „Hamburger Abendblatt” hétköznapi 310 ezres (vasár­napi 430 ezres) példányszámával. Hozzá­tartozik a „Hör zu” című rádiómagazin hárommillió 465 500 és a „Kristall” című illusztrált lap 446 ezer példánnyal. Ezenkívül a hamburgi „Die Welt”, a „Das Neue Blatt”, a „Welt am Sonntag”, a „Morgenpost”, az „Ullstein BZ”, a „Radio Revue”, a „Bauwelt” és még szá­mos lap is az újságkirály zsebében van. Ezzel azonban még távolról sem elégítette ki kapzsiságát. Megszerzett egy olyan utazási irodát, egy képszolgálatot, egy könyvexpedíciót és egy tekintélyes nyomdát. Ezzel az óriási apparátussal Axel Sprin­ger hatalmában tartja a nyugatnémet sajtó túlnyomó többségét. Napi 4,6 mil­lió újság, heti 5,5 millió folyóirat gyara­pítja az újságkirály vagyonát. És minden ötödik nyugatnémet állampolgár a Sprin­ger konszern termékeit olvassa. De mit olvasnak? Erre maga az újság­király adja meg a feleletet: „Én csaknem naponta arra serkentem a szerkesztői­met, hogy az elvesztett német területek miatti nyugtalanságot állandóan ébren­­tartsák.” Nyugat-Németországban tehát jórészt a Springer-újságok diktálják a politikai stílust. Izgató tevékenységük az elmúlt évek folyamán már számos határprovoká­ciót robbantott ki az NDK nyugatberlini államhatárán. És eközben újra felötlik Axel Springer neve. Nyugatberlini szer­kesztőségi szobájában nem is olyan régen whiskivel vendégelte meg Reinhold Hahn NDK határőr gyilkosát. íme, így „dolgozik” az újságkirály. Carlheinz von Brück Furcsa házasság A kongói „békefenntartó” ENSZ-alakulatok egyik svéd katonája — feletteseinek tudtával és jóváhagyásával — hónapokkal ezelőtt nőül vett egy tizennyolc éves Baluba leányt. A helyi szo­kásoknak megfelelően öt­ezer kongói frankot — kö­rülbelül ezer dollárt — fize­tett a jegyeséért, s az ENSZ­ nyúj­totta fizetésből házat bérelt, amelyben har­monikus házaséletet élt ve­le. Fél évi együttélés után, amikor az asszony már gyermeket várt, a svéd hadfit hazavezényelték. Né­mi alkudozás után vissza­adta apjának a lányt, visz­­szaszerezte pénzét, majd csatlakozott Stockholmban élő svéd­ feleségéhez és gyermekeihez. Felettesei ezek után kijelentették, a házasságot „nem vették ko­molyan, az ő dolga volt”. Az AP jelentése szerint a svéd „Pinkertont” termé­szetesen nem állítják hazá­jában bigámia vádjával bí­róság elé, mert a kongói házasságot nem ismerik el érvényesnek. Az ENSZ-ka­­tona hazatérése után kije­lentette: olyannyira tetszett neki az ENSZ-katona élet, hogy újabb külföldi beosz­tásért folyamodik. Teheti: ENSZ-titkárság fizeti...• ■

Next