Napló, 1965. június (Veszprém, 21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

* V.*! ^ f IMS. Malus L Veszprémbe látogatott a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága küldöttsége Hattagú csehszlovák párt­­küldöttség látogatott teg­nap Veszprémbe. A Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága kül­döttségének a vezetője Jó­zef Havtin elvtárs, a Közpon­ti Bizottság tudományos­ és közoktatási osztályvezetője. A pártküldöttséget a me­gyei és a városi párt-végre­hajtó bizottság képviselői fogadták a­ megyei pártbi­zottságon. Délelőtt hivata­los látogatást tettek a Veszprémi Vegyipari Egye­temen, délután pedig a 306-os MVM Iparitanuló Intézetben és a Kállay Éva leánygimnáziumban tanács­koztak az oktatási reform- és a középiskolai szakokta­tás eredményeiről és­­ta­pasztalatairól. A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bi­zottsága küldöttségét elkí­sérte útján Kiss János elv­társ, a megyei párt-végre­hajtó bizottság tagja, a me­gyei pártbizottság művelő­dési és propaganda osztá­lyának a vezetője, és Meny­hárt Andrásné, a városi pártbizottság osztályvezető­­je. Képünkön: A csehszlovák pártküldött a megyei párt­­bizottságon a tájékoztatót hallgatja. (Fotó: Péterfay E.) Dicséret a BNV-n Mint már korábban hírt adtunk, a BNV-n kapták meg az „Év­ legszebb terméke” címet Markovics Lászlóné és Percei Károlyné textíliái. Rajtuk kívül még a Pápai Textilgyárból megosztott díjat kapott egy festett­len bú­torhuzat­ terveiért Lucza Lajos is. Miniszeri dicséretben részesítették Németh Magda­ pohárszériáját (Ajkai Üveggyár) és Hanzély Jenő Lovas lány című kisplasztikáját (Herendi Porcelángyár). NAPLÓ „Külön fényt adott az ünnepségeknek a felszabadulás 20. évfordulója • • .té Csaknem háromezren nézték meg a Helikoni Ünnepségek befejező műsorát Vasárnap délután Keszt­hely szabadtéri színpadá­ról kihirdették az eredmé­nyeket. A 92 középiskola és a 14 ipari tanu­ló intézet küldöttsége — 4000 tanuló és 300 kísérő tanár .— az előző napok művészi élmé­nyeivel gazdagodva, a ba­rátságot még mélyebbre, bensőségesebbre fűzve hall­gatta meg a döntéseket. Nem jutott hely mindenki­nek. Sokan a kerítésen kí­­vül rekedve küldték a tap­sokat. A pécsi, a győri, a nagykanizsai, zalaegersze­gi tanulók valóságos sortű­zet rendeztek a tapsokból. Nagy volt a sikerük az idén először szereplő iparitanu­­ló intézetek növendékeinek is: örömmámor csapott ma­gasra a keszthelyi geszte­nyefák alól. Helikon láng­jának fényénél a mi me­gyénk ifjúságának is bol­dog egybeölelkezését láttuk. Eredmények Volt­ak a lelkesedésre. Már a pályázatok eredmé­nyeinek kihirdetésekor éreztük, hogy Veszprém megye iskolái komolyan készültek a Helikonra. Be­küldött verseikért ezüstfo­kozatot kaptak: Andriszek Ferenc, Szokoly Tamás (Veszprém), Mesterházi Márta (Keszthely), bronzot Tavaszi Zoltán és Schmidt János (Keszthely), Hering Vilmos, Kovács Tibor és Lökös Gyula veszprémi ta­nulók.­­ Megszületett az aranyfo­kozat is! Bácskai Mária, a veszprémi Lovassy László Gimnázium tanulója kapta novellájáért. Ezüstöt ugyan­ennek a gimnáziumnak ta­nulója Vágvölgyi László, és Höllósi Erzsébet, a veszpré­mi Vegyipari Technikum tanulója kapott.. A bronzot Pauer György, Remény Győző, Gombkötő­ István veszprémi tanulók és a várpalotai­ Fekete György érdemelték­­meg. Irodalmi riportot ■ is jó­kat írtak a mi­­fiataljaink. Igaz, nem most csak bronzértékűt: Khol Zsuzsa (Várpalota), Kemenes Ág­nes, Szokoly Tamás (Veszp­rém) és Kriváchy Péter (Keszthely) személyében. Aranyfokozatunk­ is akadt a pályázatok között. A nép­rajzi pályázók között Si­mon Judit, a keszthelyi Vajda János Gimnázium tanulója érte el. Ezüstöt Szakál Adorján szerzett, a Lovassy­ból. A helytörté­neti pályázatban ezüstre Bolky László (Várpalota), Solymosi Ferenc, Mészáros Ildikó, Vándor­fi Győző (Veszprém), bronzot , Leci­­tusz László, Kugler Katalin, Róth Mária, Kislaki Ilona, Mihácsi István’,­­ Bogár Gyula, Firnácz István és Ratatics István (Veszprém) tehetségéből tellett:­nakat. Ezutan mutatkoztak be legjobb műsorszámaik­­tól az aranyfokozatos ta­nulók és együttesek. ■’ Szakértők a nézőtéren Kodály Zoltán ”és felesé­ge társaságában az ünnep­ségek rendezőivel, a helyi culturáli­s élet­ vezetőivel, a­ pedagógusokkal együtt­­az. e­gyes művészeti ágakban­’ sikeresen, szépen szereplő fiatalok kívánták a dobo­góra kerülteknek a sikert. ■ A versmondásban aranyi fokozatos keszthelyi, Zsidó Sárinak, Sándor Anikó, Csu­í­kás Béla, Hencz Ághica, Szokoly Tamás, Sátori Ág­nes, Papp Katalin, Angyal Erzsébet, Vágvölgyi László, Tuza Ágnes, Édl Mária, Varga Anna valamennyien, ezüsttel vagy bronzzal dí­jazott megyei versmondónk és a keszthelyi, Vajda Já­nos ■ Gimnázium aranyfoko­­zatos, a veszprémi Lovassy­ László Gimnázium ezüstfal­közat és­­irodalmi színpadá­nak tagsága drukkolt. : Az énekes szólisták ’ és kisegyüttesek műsorát a mi sikerrel szereplő diákjaink: veszprémiek, keszthelyiek, hévíziek, pápaiak, várpalo­taiak,’ ajkaiak stb. ■ is nagy ­figyelemmel kísérték. ■ Ve­­télytársaik játékából sok, hasznos tapasztalatot sze­rezve. " Ott volt Kovács Tünde és Hollós Cecilia is, akik ezüstöt fújtak ki hang­szerükből. A siker nem maradt ".eL - A pedagógusok és az ün­nepség rendezőinek fárado­zása meghozta gyümölcsét a Dunántúl tanulóinak mara­­dandó élményt nyújtott a találkozó. Ismerkedtek egy­mással, megbarátkozva ké­­szülnek fel a következő helikonra. Cserhát József Dobogon az aranyfokozatos produkciók Vasárnap,, a záróest he­­lyettese, a megyei KISZ létében az aranyfokozatot VB tagja, Farkas Jenő, a elért szólisták ’’és", csoportok Keszthelyi Városi Pártbi­­műsorából állították össze záttság első titkára. A meg­­az ünnepi­ műsort a rende- jelenteket — köztük a kö­zök. Megjelent és ünnepi zönség soraiban Kodály beszédet mondott az ünnep- Zoltán Kossuth-díjas zene­ségen Lugossy Jenő műve- szerzőnket, a Helikoni Bj­­lődésügyi miniszterhelybi­­zottság elnökeként Herczeg tes; jelen volt Biró István,’ Ferenc, a KISZ Veszprém az MSZMP Veszprém me-­­negyei Bizottságának ü­­­gyei bizottsága PTO-nak kara üdvözölte, majd Ven­­vezetője, Nádor­ György, a czél János, a KISZ Veszp- KISZ KB középiskolai és rém megyei Bizottságának szakmunkástanuló osztálya­ első titkára átadta , a szín­­iak vezetője, Baski Sándor, vonalversenyben aranyfp­­a megyei tanács elnökie­­kozatot elérteknek a jutár- Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőnk, aki Pannó­nia éneklő ifjúsága felett a fővédnökséget vallatta, if­jú rajongóinak körében dedikál. Hollós Cecilia, a veszprémi Kállai Éva Gimnázium ta­nulója fuvolázik. Ezüstfokozatot kapott. Megszólal a középiskolák és ipari tanuló , intézetek ezer tagú egyesített énekkara. Ez a produkció az „Éneklő ifjúság” napjának legnagyobb eseménye volt. Elmélet­i és metszőolló Az agronómusunk jó szakember. ■ Nagy tudású. Az Alföldről került hozzánk, és a szőlészettel közelebbről csak itt ismerke­dett meg, nálunk. A munkát jól irányítot­ta, jól szervezte. Nem is volt semmi zök­kenő, hisz, gyakorlott szakmunkások dol­goznak a­ szőlőben, akik értik­­ a mester­ségüket, megtanulták már gyerekkoruk­ban. Mint ahogy én is megtanultam,, és ahogy láttam, úgy csináltam éveken, év­tizedeken át. Szóval nem volt fennaka­dás egy pillanatig sem, csak nemrég, hogy 70 hold ,,kordonos"­szőlőt telepítettünk. A metszésnél is új eljárást kellett alkal­maznunk. Pe, hogyan? Ezt senki sem ta­nulta,­­senki sem látta. — Holnap azonban már eszerint kell dolgozni — mondtuk egyik este a brigádvezetőknek. Te vagy a párttitkár...! — Csináljuk, csak mondják meg, ho­gyan — szólt egyik is, másik is. — Majd jön a járástól szakember, aki megmutatja. Holnap itt lesz... -t- Tíz,óra, mire ideér a busz. Nem vár­hatunk addig... — Hát akkor — szóltam volna, de fél­beszakítottak. — Neked tudnod kell! Te vagy a párttitkár. Kijössz velünk — és megmutatod... — Jól van — mondtam, mert mit szól­hattam volna erre? De nem sokat aludtam azon az­ éjszakán. Nemcsak azért, mert a szakkönyvet forgattam, és megpróbáltam feleleveníteni, magamban, amit Keszthe­lyen, a­ kétéves­­mezőgazdasági szakisko­lán, tanultam erről, meg amit beszélget­­tünk­­ szakem­berekkel. .. Szóval elméletileg már tudtam, hogyan kell metszeni a szőlőt a kordon-rendszerű művelésnél.. Csak a gyakorlatban... Mo­solyogtam is, mert eddig mindig arra voltam büszke, hogy én gyakorlati em­ber vagyok... Hét órakor kezdtük, de már háromne­gyed hétkor ,ott volt mindenki. Éreztem — vagy talán csak képzelődtem? —, hogy mindenki azt figyeli, lássuk­ csak, mit tud a párttitkár... Lámpalázasan, mint a színész a pre­mier előtt, fogtam a kezembe a metsző­ollót: — Én így képzelem... — mutat­tam, s aszerint dolgoztak, amíg megérke­zett a járástól a szőlészeti előadó. Meg­nézte, s megkérdezte: — Ki mondta, hogy így kell? Elakadt a lélegzetem. Hát most jól le­égek! Biztosan nem így kellene. — Én — mondtam nagyon csendesen. — Jól van, nagyszerű! Elismerés még soha ilyen jól nem esett. És megmutattam az egyik fiatal agro­­nómusnak is. Ez a fiatal ember akkoriban­­ került ki a technikumból. Nagyon szabatosan el tudta mondani, hogyan kell metszeni, — de hogy miként kell csinálni — fogalma sem volt róla. Nem mondta, de észrevet­tem, valami nincs rendben, mert a fiatal­ember­­nem mer odamenni egyik munka­csapathoz sem. Fél, hogy zavarba hozzák. Az agronómus jól vizsgázott . — Gyere csak! — szóltam neki egyik nap, s a pince mellé vittem. Kihúztam két rossz tőkét. Az egyiken megmutattam a metszést — úgy, ahogy a könyv „mond­ja”. A másikat pedig a fiú kezébe adtam. — Ne félj! Csak bátran... így. Látod, hogy megy ez... — Most pedig menj az idősebbek bri­gádjához. A legöregebb embertől kérd el az ollót, s aztán állj neki. Mutasd meg, hogy mit tudsz... Két-három hét múlva megint csak szóltam a fiúnak Elküldtem a „legoko­sabb” csapathoz. Meghagytam, hogy a legjobb szakmunkás kezéből vegye ki a metsző­szerszámot. Ott is jól vizsgázott Molnár Géza, a szentantalfai tsz párt­titkára mesélte a történetet egy ideoló­giai konferencián, ahol arról volt szó, hogy az elmélet és a gyakorlat egymástól ■elválaszthatatlan. MIKE TIBORNÉ ai---isa

Next