Napló, 1966. június (Veszprém, 22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

2 Habsburg Ottó már megkapta útlevelét Habsburg Ottó és család­ja már megkapta osztrák útlevelét, amellyel bármi­kor beutazhat Ausztriába. Ottó első rövid, „kísérleti jellegű” látogatását június második felére tervezi — jelenti néppárti sajtókörök­re hivatkozva a Volksstim­me. Az Osztrák Kommu­nista Párt lapja ugyanezek­ből a forrásokból úgy érte­sült, hogy Ottó megbízott­jai és osztrák kormányszer­vek között befejezés előtt állnak azok a tárgyalások, amelyeket az egykori Habs­­burg-kastélyok ,s a hozzá­juk tartozó birtokok vissza­adásáról folytattak. A Habsburg-kérdés „megol­dását" ünnepelte az oszt­rák monarchista mozgalom vezetősége legutóbbi ülé­sén. „Egyik fő célunkat el­értük: Habsburg Ottó és családja előtt nem marad­nak immár elzárva a haza határai” — írja a Die Kro­ne, a mozgalom lapja. NAPJÓ Élő fáklyák Saigonban és fiúkban (Folytatás az 1. oldalról) A diákok az ultimátum szerint továbbra is hasz­nálhatják a hiei rádiót naponta egy órára, azon­ban adásaik tartalmát előbb ismertetniük kell a katonai hatóságokkal. SAIGON A saigoni katonai szóvi­vő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légi­erő ismét nagyobb támadá­sokat intézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszo­nyok megjavultak. Hanoiból érkező jelenté­sek szerint a VDK nép­hadseregének összekötő bizottsága hétfőn tiltako­zott az amerikai légierő május 28-i és május 29-i légitámadásai ellen, ame­lyek során bombázták többek között a 17. szé­lességi foknál lévő demi­­litarizált övezet északi részét, támadtak számos lakott területet. A légiháború mellett Dél- Vietnamban is felélénkültek a szárazföldi hadműveletek. Saigontól 400 kilométerre északra számos összecsapás­ra került sor a kormány­csapatok és a partizánok között. Saigontól 80 kilométerre délnyugatra a kormánycsa­patok egy ütközetben hét­főn megöltek 30 gerillát , saját veszteségükről nem közöltek adatokat. HANOI A hiei rádió Hanoiban fogott adása beszámol ar­ról, hogy a legújabb önelé­getések változatlanul izga­lomban tartják egész Dél- Vietnamot. Az emberek ez­rei járulnak az elégetett és beszentelt holttestekhez s földreborulva imádkoznak előttük. A hívők ájtatosko­­dása mindig heves tüntetés­sé fokozódik az amerikaiak és a Ky-kormány ellen. Buddhista papok egyes csoportjai folytatják a böjtölést és újabb papok iratkoznak fel az önelége­tésre jelentkezettek listá­jára. Eddig 42-en szere­pelnek már a névjegy­zékben. Hue diáksága felhívással fordultak a városnak az ame­rikaiak szolgálatában álló lakóihoz, hogy ne vegyék fel a munkát tiltakozásul azért, mert az amerikaiak támogatják a Ky-kormány akcióit. Az üzletekben vál­tozatlanul megtagadják az amerikaiak kiszolgálását. Ismertette a hiei rádió a dél-vietnami buddhisták felhívását is. Ez beszámol arról, hogy Ky martalócai Da Nang­­ban, Hai Anban, vala­mint a közép-vietnami Quang Nam tartomány­ban 7 templomot és pa­godát döntöttek romba, s többszáz hívőt mészárol­tak le. Figyelmeztet a felhívás: Ky a Da Nang-ihoz hasonló vérfürdőre készül Saigon­ban is. A felhívás nem­csak együttműködéssel vá­dolja az amerikaiakat, hanem határozottan ki­mondja: ők az események igazi előidézői és mozgatói. A felhívás a Ky-kormány megbuktatását tűzi ki fel­adatul. Halálra ítélték Kongóban az összeesküvő ex­minisztereket Kiutasítottak Kongóból egy belga diplomatát Egy katonai bíróság ked­den Léopoldville-ben halál­ra ítélt négy volt kongói minisztert, akik a Mobutu tábornok elleni sikertelen összeesküvést vezették. A négy személy a követ­kező: Evariste Kimba, aki egy ideig miniszterelnök is volt, továbbá Jerome Anany, Alexandre Mahamba és Emanuel Bamba. Justin Bomboko kongói külügyminiszter kedden közölte, hogy kormánya nem kívánatos személynek minősítette Alain Rens bel­ga diplomatát, a Léopold­­ville-i belga nagykövetség első titkárát, akiről bebi­zonyosodott, hogy része volt az összeesküvésben. A külügyminiszter közöl­te, hogy az elítéltek a fran­cia, a nyugatnémet, az ame­rikai és a belga nagykö­vetséggel léptek kapcsolat­ba ,majd hozzátette, hogy a szóbanforgó személyek val­lomása szerint Nyugat-Né­­metország és az Egyesült Államok, valamint Francia­­ország elzárkózott az össze­esküvés támogatásától. A Reuter jelentése sze­rint az ügybe belekevere­dett Alain Rens-nek 24 órát adtak, hogy elhagyja az or­szág területét. A Léopold­­ville-i rádió szerint Rens pénzösszegekkel támogatta Kimbát és társait Szélsőjobboldali diákok az indonéz parlamentben Ismét megjelenik két korábban betiltott újság A vád képviselője halálbüntetést kér Sujono őrnagyra Mint a Reuter jelenti, a djakartai különleges kato­nai bíróságon a vád képvi­selője követelte, hogy ha­lálbüntetéssel sújtsák Su­jono repülőőrnagyot, a ha­limi légitámaszpont egykori parancsnokát. A vád szerint Sujono részt vett Untung alezre­des puccskísérletében és köze volt a hat jobboldali tábornok kivégzéséhez. Sujono a perben — mu­tat rá a Reuter — minden felelősséget elhárított és cse­lekedeteiért az ugyancsak őrizetben tartott Omar Dhanit, a légierő volt veze­tőjét okolta. Más hírügynökségi jelen­tések arról tájékoztatnak, hogy a KAPPI szélsőjobboldali középiskolás diákszerve­zet tagjai kedden behatol­tak a parlament épületé­be és kényszerítették a képviselőház tagjait, eresszék félárbocra az épület lobogóját az előző ■apón agyonlőtt diákok emlékére. A jobboldali diákok ugyanakkor tömeggyűlést is tartottak, másrészt ki­sebb csoportok gépkocsin száguldottak be a fővárost, röpcédulákat szórtak szét. Az észak-szumátrai Me­­danból keltezett hírek azt mondják, hogy a diákok be­hatoltak a városi tanács ülésére és nyolc tanácsos lemondását kényszerítették ki. A tanácsosokat azzal vá­dolták, hogy „együttmű­ködtek a kommunisták­kal”. A diákok utasításá­ra a „megmaradt" taná­csosok új elnököt válasz­tottak. Az Antara hírügynökség jelenti, hogy másfél év után ismét megjelent a Berita Indonesia című lap, a be­tiltott Murba párt szócsöve. Szerdán két másik betil­tott napilap jelenik meg az utcákon, a Merdeka, vala­mint a Suluh Indonesia utódaként a Suluh Marhaen. Az utóbbi két lapot 1965 februárjában húsz másik lappal egyetemben tiltot­ták be, mert állítólag szembenálltak Subandzsa akkori miniszterelnökhe­lyettes politikájával A Tanjug tudósítója nagy jelentőséget tulajdonít a Berita Indonesia megjele­nésének és összefüggésbe hozza Adam Malik kül­ügyminiszternek azzal a legutóbbi megnyilatkozásá­val, miszerint a legközeleb­­bi általános választásokon engedélyezni kell a murba párt, a szocialista párt és a masjumi párt indulását Malik indonéz és Abdul Hazak malaysiai külügymi­niszter kedden folytatta­ megbeszéléseit, s kétórás tanácskozást tartott A megbeszélés után elter­jedt az a hír, hogy a tár­gyaló felek megegyeztek a két ország megbékélésének főbb irányelveiben és ha­marosan közös közleményt adnak ki. A részletek kidol­gozása még hátra van, a közlemény kibocsátása keddre, vagy szerdára vár­ható. Az AP manilai keltezésű hírében közli, hogy a fülöp­­szigeti külügyminisztérium bejelentette, hogy június 6-án a Fülöp-szigetek elis­meri a Malaysiai Államszö­­vetséget. 1966. június 1­ Dominika a választások küszöbén Befejeződött a választási kampány Kis Csaba, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Feszült hangulatban ért véget a választási kampány a Dominikai Köztársaság­ban. Az utolsó napon több helyütt összecsapásokra ke­rült sor a különböző p­ol­­tikai pártok hívei között, néhány városban lövöldözés is volt. A fővárosban, San­to Domingóban nagygyű­lést rendezett a forradalmi szocialista keresztény párt nevű szervezet, s a gyűlé­sen verekedés tört ki a párt hívei és az úgynevezett június 14. mozgalom kép­viselői között. Bár mind a két csoportosulás Juan Bosch elnökjelöltségét tá­mogatja, a helyi jelöltek miatt nézeteltérés áll fenn. A verekedés során ismeret­len egyének fegyvert is használtak, de komolyabb sérülés nem történt. Az or­szág második legnagyobb városában, Santiago De Los Caballerosban is verekedés tört ki, ezúttal Bosch és a jobboldali Balaguer hívei között. Az MTI különtudósítójá­­nak alkalma volt beszélget­ni több baloldali politikus­sal, így Hector Aristyvel, Caamano ezredes egyik leg­közelebbi munkatársával, aki jelenleg egy politikai csoport vezetője, és Ma­nuel Tavarezzel, a június 14. mozgalom vezetőjével. Valamennyien kijelentet­ték, hogy a választáson Bosch győzelme várható. Egy csepp — és a tenger A nemzetközi helyzet ,a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi bonyolult­ságának körülményei között nem érvényes többé a „cseppben a tenger” kifejezés. Egyetlen hír „cseppje” sokszor félrevezető, esetleg a teljes valósággal szögesen ellentétes képet ad! Éppen ezért ellentmondásos és bonyo­lult korunkban fontosabb mint valaha, hogy a gondolkodó ember ne csak a friss hírek mindennapi „pasztilláit” fogyassza — de világosan lássa a nemzetközi hely­zet fejlődését alapvetően meghatározó, úgynevezett állandó tényezőket is. Az SZKP XXIII. kongresszusa rend­kívüli világossággal határozta meg eze­ket az állandó tényezőket, s megállapítá­sait a világpolitika valósága nap, mint nap alátámasztja. A világhelyzet fejlődé­sének legfontosabb állandó tényezője a szocialista országok gazdasági, politikai és katonai erejének szüntelen növekedé­se, amely a nemzetközi erőegyensúlyt a szocializmus javára változtatja meg. A kongresszus ezzel kapcsolatban leszögez­te: „A szocialista országok megtartják és tovább fokozzák fölényüket a gazdasági növekedés ütemében, egyre hatékonyab­ban hasznosítják a szocialista termelési mód előnyeit és ezzel teljesítik egyik leg­főbb, valóban forradalmi feladatukat." A szocialista országok ipari termelése 1965 végén a világ teljes ipari termelésé­nek körülbelül 38 százalékát képviselte az előző év mintegy 35 százalékával szem­ben. A részesedés növelésének alapja az volt, hogy 1961 és 1965 között a szocialis­ta világrendszer ipari termelése 43 száza­lékkal nőtt — a kapitalista rends­zeré csu­pán 34 százalékkal. Ez a tendencia a leg­fontosabb állandó jellegű világpolitikai és világgazdasági irányzat — hiszen 1937- ben a szocialista részesedés a világ teljes ipari termeléséből még 10 százalék, s 1950-ben is még csak 20 százalék volt. Az alapvető világgazdasági tendencián belül az összehasonlítás leglényegesebb területe természetesen a szovjet-amerikai viszonylat. Két tényező is időszerűvé te­szi az összehasonlítást. Az egyik az, hogy az utóbbi években az Egyesült Államok­ban ingadozó konjunktúra volt, amely 1965-ben megerősödött és ez fokozza az összehasonlítás realitását. A másik: 1965 — az 1958-ban megindított szovjet hét­éves terv utolsó esztendeje volt. A terv­időszakban a Szovjetunió ipari termelése átlagosan évi 9,1 százalékkal nőtt. Ugyan­ebben a hét esztendőben az amerikai ipar átlagos évi termelésnövekedése 3,9 szá­zalék volt. A nemzetközi fejlődés másik, állandóan ható tényezője a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése, a gyarmati rendszer haldoklása, a szocialista országok és a felszabadító mozgalom alapvető együtt­működése az imperializmussal, a gyar­matosítással szemben. Magától értetődik, hogy napi — vagy akár egy-két éves — távlatban itt is je­lentékeny ellentmondások jelentkezhet­nek. Nigériában reakciós, imperialista­­barát­ rendszert buktathat meg egy várat­lan fordulat, míg a közeli Ghánában reakciós katonai puccs ellenforradalmi irányú változásokat hoz létre. Indonéziát ellenforradalmi hullám önti el — Szíria egyre határozottabban haladó politikát folytat. Az eseményeknek ez a vibrálása azonban nem változtathat azon a világ­történelmi tényen, amit a XXIII. kong­resszus így fogalmazott meg: „A legutób­bi években számottevően továbbhaladt a nemzeti felszabadulás ügye. Ma már csak­nem egész Ázsia és Afrika lerázta a gyar­mati rabság jármát. Ez a népek nagy vívmánya az imperializmus elleni felsza­badító harcban.” Az ilyen és ehhez hasonló állandó vi­lágpolitikai tényezők hatását ma már egy-két évtizedes periódusokban lehet megfelelően értékelni, ami a történelmi folyamatok rendkívüli gyorsulására vall! Az állandóan ható folyamat szempontjá­ból tehát nem az események pillanatnyi hullámzása az alapvető , hanem az, hogy a gyarmatosítás csaknem 400 évig szervezett építménye, lényegét tekintve a második világháború óta eltelt két év­tized alatt összeomlott. Ezen a folyamaton belül rendkívül je­lentős és ugyancsak állandóan ható té­nyező a fejődő országok és a fejlett tő­kés országok közötti gazdasági ellentétek erősödése. A tőkés világon belül a fej­lődő országok helyzete tovább romlik. A világ összes kivitelében jelentkező ré­szesedésük 1965-ben (becslés szerint) alig haladja meg a 20 százalékot, holott egy évtizeddel korábban még megközelí­tette a 30-at. Különösen figyelemre méltó, hogy a szocialista országok és a fejlődő országok kereskedelmi kapcsolatainak nö­vekedésével szemben — a fejlett tőkés országok és fejlődő partnereik között lanyhul a kereskedelem. A fejlett tőkés országokba irányuló „fejlődő export” 1963-ban még 10 százalékkal, 1964-ben már csak 8 százalékkal, 1965-ben pedig mindössze 5—6 százalékkal nőtt. Ez az irányzat, a természetes politikai feszültségnövekedéssel párosulva, tartó­san meghatározza a fejlett és a fejlődő tőkés országok viszonyát, s jelzi, hogy a közöttük lévő ellentét a kapitalista világ legfontosabb kibékíthetetlen ellentmon­dása. E tényező bomlasztó hatását fokozza, hogy a fejlett tőkés országok egymás kö­zötti ellentéteit is a világpolitika állan­dóan ható tényezői közé kell sorolni. Ele­ven bizonyítéka ennek, hogy a kapitaliz­mus a különböző integrációs mozgalmak­kal és blokk-alkotásokkal történelme során még sohasem tapasztalt erőfeszíté­seket tett a fejlett tőkés országok „egy­ségfrontjának” megszervezésére. Olyan tényezők, mint Franciaország független politikájának kibontakozása és a NATO bomlása, a Közös Piacon belül Nyugat- Németországot és Franciaországot szem­beállító ellentétek,­­ nyilvánvaló bizo­nyítékai annak, hogy ez az erőfeszítés csak ideiglenes eredményeket hozhatott, amelyekkel szemben fokozatosan utat tört magának az állandó tényező: a fejlett tő­kés országok közötti ellentétek élesedése. A világpolitikai helyzet állandóan ható tényezői így alapvetően egy irányba: a kapitalizmus gyengü­lése, a szocializmus erősödése irányába mutatnak. Ez egyben fokozza a szocialis­ta világ közvetlen nagy világpolitikai küldetésének, a béke megvédelmezésének esélyeit. Gömöri Endre

Next