Napló, 1966. június (Veszprém, 22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
2 Habsburg Ottó már megkapta útlevelét Habsburg Ottó és családja már megkapta osztrák útlevelét, amellyel bármikor beutazhat Ausztriába. Ottó első rövid, „kísérleti jellegű” látogatását június második felére tervezi — jelenti néppárti sajtókörökre hivatkozva a Volksstimme. Az Osztrák Kommunista Párt lapja ugyanezekből a forrásokból úgy értesült, hogy Ottó megbízottjai és osztrák kormányszervek között befejezés előtt állnak azok a tárgyalások, amelyeket az egykori Habsburg-kastélyok ,s a hozzájuk tartozó birtokok visszaadásáról folytattak. A Habsburg-kérdés „megoldását" ünnepelte az osztrák monarchista mozgalom vezetősége legutóbbi ülésén. „Egyik fő célunkat elértük: Habsburg Ottó és családja előtt nem maradnak immár elzárva a haza határai” — írja a Die Krone, a mozgalom lapja. NAPJÓ Élő fáklyák Saigonban és fiúkban (Folytatás az 1. oldalról) A diákok az ultimátum szerint továbbra is használhatják a hiei rádiót naponta egy órára, azonban adásaik tartalmát előbb ismertetniük kell a katonai hatóságokkal. SAIGON A saigoni katonai szóvivő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légierő ismét nagyobb támadásokat intézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszonyok megjavultak. Hanoiból érkező jelentések szerint a VDK néphadseregének összekötő bizottsága hétfőn tiltakozott az amerikai légierő május 28-i és május 29-i légitámadásai ellen, amelyek során bombázták többek között a 17. szélességi foknál lévő demilitarizált övezet északi részét, támadtak számos lakott területet. A légiháború mellett Dél- Vietnamban is felélénkültek a szárazföldi hadműveletek. Saigontól 400 kilométerre északra számos összecsapásra került sor a kormánycsapatok és a partizánok között. Saigontól 80 kilométerre délnyugatra a kormánycsapatok egy ütközetben hétfőn megöltek 30 gerillát , saját veszteségükről nem közöltek adatokat. HANOI A hiei rádió Hanoiban fogott adása beszámol arról, hogy a legújabb önelégetések változatlanul izgalomban tartják egész Dél- Vietnamot. Az emberek ezrei járulnak az elégetett és beszentelt holttestekhez s földreborulva imádkoznak előttük. A hívők ájtatoskodása mindig heves tüntetéssé fokozódik az amerikaiak és a Ky-kormány ellen. Buddhista papok egyes csoportjai folytatják a böjtölést és újabb papok iratkoznak fel az önelégetésre jelentkezettek listájára. Eddig 42-en szerepelnek már a névjegyzékben. Hue diáksága felhívással fordultak a városnak az amerikaiak szolgálatában álló lakóihoz, hogy ne vegyék fel a munkát tiltakozásul azért, mert az amerikaiak támogatják a Ky-kormány akcióit. Az üzletekben változatlanul megtagadják az amerikaiak kiszolgálását. Ismertette a hiei rádió a dél-vietnami buddhisták felhívását is. Ez beszámol arról, hogy Ky martalócai Da Nangban, Hai Anban, valamint a közép-vietnami Quang Nam tartományban 7 templomot és pagodát döntöttek romba, s többszáz hívőt mészároltak le. Figyelmeztet a felhívás: Ky a Da Nang-ihoz hasonló vérfürdőre készül Saigonban is. A felhívás nemcsak együttműködéssel vádolja az amerikaiakat, hanem határozottan kimondja: ők az események igazi előidézői és mozgatói. A felhívás a Ky-kormány megbuktatását tűzi ki feladatul. Halálra ítélték Kongóban az összeesküvő exminisztereket Kiutasítottak Kongóból egy belga diplomatát Egy katonai bíróság kedden Léopoldville-ben halálra ítélt négy volt kongói minisztert, akik a Mobutu tábornok elleni sikertelen összeesküvést vezették. A négy személy a következő: Evariste Kimba, aki egy ideig miniszterelnök is volt, továbbá Jerome Anany, Alexandre Mahamba és Emanuel Bamba. Justin Bomboko kongói külügyminiszter kedden közölte, hogy kormánya nem kívánatos személynek minősítette Alain Rens belga diplomatát, a Léopoldville-i belga nagykövetség első titkárát, akiről bebizonyosodott, hogy része volt az összeesküvésben. A külügyminiszter közölte, hogy az elítéltek a francia, a nyugatnémet, az amerikai és a belga nagykövetséggel léptek kapcsolatba ,majd hozzátette, hogy a szóbanforgó személyek vallomása szerint Nyugat-Németország és az Egyesült Államok, valamint Franciaország elzárkózott az összeesküvés támogatásától. A Reuter jelentése szerint az ügybe belekeveredett Alain Rens-nek 24 órát adtak, hogy elhagyja az ország területét. A Léopoldville-i rádió szerint Rens pénzösszegekkel támogatta Kimbát és társait Szélsőjobboldali diákok az indonéz parlamentben Ismét megjelenik két korábban betiltott újság A vád képviselője halálbüntetést kér Sujono őrnagyra Mint a Reuter jelenti, a djakartai különleges katonai bíróságon a vád képviselője követelte, hogy halálbüntetéssel sújtsák Sujono repülőőrnagyot, a halimi légitámaszpont egykori parancsnokát. A vád szerint Sujono részt vett Untung alezredes puccskísérletében és köze volt a hat jobboldali tábornok kivégzéséhez. Sujono a perben — mutat rá a Reuter — minden felelősséget elhárított és cselekedeteiért az ugyancsak őrizetben tartott Omar Dhanit, a légierő volt vezetőjét okolta. Más hírügynökségi jelentések arról tájékoztatnak, hogy a KAPPI szélsőjobboldali középiskolás diákszervezet tagjai kedden behatoltak a parlament épületébe és kényszerítették a képviselőház tagjait, eresszék félárbocra az épület lobogóját az előző ■apón agyonlőtt diákok emlékére. A jobboldali diákok ugyanakkor tömeggyűlést is tartottak, másrészt kisebb csoportok gépkocsin száguldottak be a fővárost, röpcédulákat szórtak szét. Az észak-szumátrai Medanból keltezett hírek azt mondják, hogy a diákok behatoltak a városi tanács ülésére és nyolc tanácsos lemondását kényszerítették ki. A tanácsosokat azzal vádolták, hogy „együttműködtek a kommunistákkal”. A diákok utasítására a „megmaradt" tanácsosok új elnököt választottak. Az Antara hírügynökség jelenti, hogy másfél év után ismét megjelent a Berita Indonesia című lap, a betiltott Murba párt szócsöve. Szerdán két másik betiltott napilap jelenik meg az utcákon, a Merdeka, valamint a Suluh Indonesia utódaként a Suluh Marhaen. Az utóbbi két lapot 1965 februárjában húsz másik lappal egyetemben tiltották be, mert állítólag szembenálltak Subandzsa akkori miniszterelnökhelyettes politikájával A Tanjug tudósítója nagy jelentőséget tulajdonít a Berita Indonesia megjelenésének és összefüggésbe hozza Adam Malik külügyminiszternek azzal a legutóbbi megnyilatkozásával, miszerint a legközelebbi általános választásokon engedélyezni kell a murba párt, a szocialista párt és a masjumi párt indulását Malik indonéz és Abdul Hazak malaysiai külügyminiszter kedden folytatta megbeszéléseit, s kétórás tanácskozást tartott A megbeszélés után elterjedt az a hír, hogy a tárgyaló felek megegyeztek a két ország megbékélésének főbb irányelveiben és hamarosan közös közleményt adnak ki. A részletek kidolgozása még hátra van, a közlemény kibocsátása keddre, vagy szerdára várható. Az AP manilai keltezésű hírében közli, hogy a fülöpszigeti külügyminisztérium bejelentette, hogy június 6-án a Fülöp-szigetek elismeri a Malaysiai Államszövetséget. 1966. június 1 Dominika a választások küszöbén Befejeződött a választási kampány Kis Csaba, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Feszült hangulatban ért véget a választási kampány a Dominikai Köztársaságban. Az utolsó napon több helyütt összecsapásokra került sor a különböző poltikai pártok hívei között, néhány városban lövöldözés is volt. A fővárosban, Santo Domingóban nagygyűlést rendezett a forradalmi szocialista keresztény párt nevű szervezet, s a gyűlésen verekedés tört ki a párt hívei és az úgynevezett június 14. mozgalom képviselői között. Bár mind a két csoportosulás Juan Bosch elnökjelöltségét támogatja, a helyi jelöltek miatt nézeteltérés áll fenn. A verekedés során ismeretlen egyének fegyvert is használtak, de komolyabb sérülés nem történt. Az ország második legnagyobb városában, Santiago De Los Caballerosban is verekedés tört ki, ezúttal Bosch és a jobboldali Balaguer hívei között. Az MTI különtudósítójának alkalma volt beszélgetni több baloldali politikussal, így Hector Aristyvel, Caamano ezredes egyik legközelebbi munkatársával, aki jelenleg egy politikai csoport vezetője, és Manuel Tavarezzel, a június 14. mozgalom vezetőjével. Valamennyien kijelentették, hogy a választáson Bosch győzelme várható. Egy csepp — és a tenger A nemzetközi helyzet ,a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi bonyolultságának körülményei között nem érvényes többé a „cseppben a tenger” kifejezés. Egyetlen hír „cseppje” sokszor félrevezető, esetleg a teljes valósággal szögesen ellentétes képet ad! Éppen ezért ellentmondásos és bonyolult korunkban fontosabb mint valaha, hogy a gondolkodó ember ne csak a friss hírek mindennapi „pasztilláit” fogyassza — de világosan lássa a nemzetközi helyzet fejlődését alapvetően meghatározó, úgynevezett állandó tényezőket is. Az SZKP XXIII. kongresszusa rendkívüli világossággal határozta meg ezeket az állandó tényezőket, s megállapításait a világpolitika valósága nap, mint nap alátámasztja. A világhelyzet fejlődésének legfontosabb állandó tényezője a szocialista országok gazdasági, politikai és katonai erejének szüntelen növekedése, amely a nemzetközi erőegyensúlyt a szocializmus javára változtatja meg. A kongresszus ezzel kapcsolatban leszögezte: „A szocialista országok megtartják és tovább fokozzák fölényüket a gazdasági növekedés ütemében, egyre hatékonyabban hasznosítják a szocialista termelési mód előnyeit és ezzel teljesítik egyik legfőbb, valóban forradalmi feladatukat." A szocialista országok ipari termelése 1965 végén a világ teljes ipari termelésének körülbelül 38 százalékát képviselte az előző év mintegy 35 százalékával szemben. A részesedés növelésének alapja az volt, hogy 1961 és 1965 között a szocialista világrendszer ipari termelése 43 százalékkal nőtt — a kapitalista rendszeré csupán 34 százalékkal. Ez a tendencia a legfontosabb állandó jellegű világpolitikai és világgazdasági irányzat — hiszen 1937- ben a szocialista részesedés a világ teljes ipari termeléséből még 10 százalék, s 1950-ben is még csak 20 százalék volt. Az alapvető világgazdasági tendencián belül az összehasonlítás leglényegesebb területe természetesen a szovjet-amerikai viszonylat. Két tényező is időszerűvé teszi az összehasonlítást. Az egyik az, hogy az utóbbi években az Egyesült Államokban ingadozó konjunktúra volt, amely 1965-ben megerősödött és ez fokozza az összehasonlítás realitását. A másik: 1965 — az 1958-ban megindított szovjet hétéves terv utolsó esztendeje volt. A tervidőszakban a Szovjetunió ipari termelése átlagosan évi 9,1 százalékkal nőtt. Ugyanebben a hét esztendőben az amerikai ipar átlagos évi termelésnövekedése 3,9 százalék volt. A nemzetközi fejlődés másik, állandóan ható tényezője a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése, a gyarmati rendszer haldoklása, a szocialista országok és a felszabadító mozgalom alapvető együttműködése az imperializmussal, a gyarmatosítással szemben. Magától értetődik, hogy napi — vagy akár egy-két éves — távlatban itt is jelentékeny ellentmondások jelentkezhetnek. Nigériában reakciós, imperialistabarát rendszert buktathat meg egy váratlan fordulat, míg a közeli Ghánában reakciós katonai puccs ellenforradalmi irányú változásokat hoz létre. Indonéziát ellenforradalmi hullám önti el — Szíria egyre határozottabban haladó politikát folytat. Az eseményeknek ez a vibrálása azonban nem változtathat azon a világtörténelmi tényen, amit a XXIII. kongresszus így fogalmazott meg: „A legutóbbi években számottevően továbbhaladt a nemzeti felszabadulás ügye. Ma már csaknem egész Ázsia és Afrika lerázta a gyarmati rabság jármát. Ez a népek nagy vívmánya az imperializmus elleni felszabadító harcban.” Az ilyen és ehhez hasonló állandó világpolitikai tényezők hatását ma már egy-két évtizedes periódusokban lehet megfelelően értékelni, ami a történelmi folyamatok rendkívüli gyorsulására vall! Az állandóan ható folyamat szempontjából tehát nem az események pillanatnyi hullámzása az alapvető , hanem az, hogy a gyarmatosítás csaknem 400 évig szervezett építménye, lényegét tekintve a második világháború óta eltelt két évtized alatt összeomlott. Ezen a folyamaton belül rendkívül jelentős és ugyancsak állandóan ható tényező a fejődő országok és a fejlett tőkés országok közötti gazdasági ellentétek erősödése. A tőkés világon belül a fejlődő országok helyzete tovább romlik. A világ összes kivitelében jelentkező részesedésük 1965-ben (becslés szerint) alig haladja meg a 20 százalékot, holott egy évtizeddel korábban még megközelítette a 30-at. Különösen figyelemre méltó, hogy a szocialista országok és a fejlődő országok kereskedelmi kapcsolatainak növekedésével szemben — a fejlett tőkés országok és fejlődő partnereik között lanyhul a kereskedelem. A fejlett tőkés országokba irányuló „fejlődő export” 1963-ban még 10 százalékkal, 1964-ben már csak 8 százalékkal, 1965-ben pedig mindössze 5—6 százalékkal nőtt. Ez az irányzat, a természetes politikai feszültségnövekedéssel párosulva, tartósan meghatározza a fejlett és a fejlődő tőkés országok viszonyát, s jelzi, hogy a közöttük lévő ellentét a kapitalista világ legfontosabb kibékíthetetlen ellentmondása. E tényező bomlasztó hatását fokozza, hogy a fejlett tőkés országok egymás közötti ellentéteit is a világpolitika állandóan ható tényezői közé kell sorolni. Eleven bizonyítéka ennek, hogy a kapitalizmus a különböző integrációs mozgalmakkal és blokk-alkotásokkal történelme során még sohasem tapasztalt erőfeszítéseket tett a fejlett tőkés országok „egységfrontjának” megszervezésére. Olyan tényezők, mint Franciaország független politikájának kibontakozása és a NATO bomlása, a Közös Piacon belül Nyugat- Németországot és Franciaországot szembeállító ellentétek, nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy ez az erőfeszítés csak ideiglenes eredményeket hozhatott, amelyekkel szemben fokozatosan utat tört magának az állandó tényező: a fejlett tőkés országok közötti ellentétek élesedése. A világpolitikai helyzet állandóan ható tényezői így alapvetően egy irányba: a kapitalizmus gyengülése, a szocializmus erősödése irányába mutatnak. Ez egyben fokozza a szocialista világ közvetlen nagy világpolitikai küldetésének, a béke megvédelmezésének esélyeit. Gömöri Endre