Napló, 1966. augusztus (Veszprém, 22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
9 Kedden összeül a szovjet parlament Kedden délelőtt a Kremlben összeül a Szovjetunió Legeő Tanácsának újonnan megválasztott 1517 képviselője Tíz órakor kezdődik a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának, majd délben a nemzetiségi tanácsnak az ülésszaka. Ezen az ülésszakon a szovjet kormány benyújtja lemondását, majd megtörténik az új minisztertanács kijelölése. A két ház együttes ülésén megválasztják a Legfelső Tanács Elnökségét, majd az elnökség megválasztja saját elnökét P otsdam otsdam programot adott és reményeket A szörnyű világháborút lezáró szövetségesi konferencia a béke programját adta Európának, és a világ népeinek, s reményt hagy a kontinensen, amely két világháború tűzfészke volt, a biztonság és az együttműködés valósul meg. Most, a konferencia befejezésének 21. évfordulóján a potsdami program papíron maradását, a remények meghiúsulását állapíthatjuk meg, s azt, hogy még mindig nem szűntek meg a második világháború következményét továbbra sincs német békeszerződés, léteznek a feszültség gócai, s egyre veszélyesebbek, s korántsem nevezhetők rendezetteknek az európai államok kapcsolatai. Nem az európai népeken múlott, hogy nem éltek a reális lehetőséggel, amelyet a fasizmus elleni győztes összefogás nyújtott. Potsdamban a konferencia résztvevői csakúgy, mint előtte Jaltában és Teheránban, világosan meghatározták, hogy az európai biztonság legfőbb feltétele a német militarizmus és nácizmus újjáéledésének megakadályozása, annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait, vagy a világbékét. Ma van egy német állam, amelyben Potsdam programja hiánytalanul megvalósult: a Német Demokratikus Köztársaság. De van egy másik német állam is, amely semmibe véve a német nép érdekeit és nyugati szövetségeseinek, az egykori potsdami konferenciának támogatásával ma nyíltan agresszív célokat követ: ez a Német Szövetségi Köztársaság Kell-e ma sorolni az európai embernek a bizonyítékokat, amelyek azt tanúsítják, hogy Nyugat-Németországban, amely megszületésével a potsdami megállapodások megszegését jelentette, az 1945-ös deklarációval homlokegyenest ellenkező fejlődés ment végbe? Ebben a Németországban nem semmisítették meg a nácizmust, újjáélesztették a hadimonopóliumok uralmát, amelyek újra hadivágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, ebben a Németországban újra megerősödött a militarizmus, létrehozták a Bundeswehrt, ezt a volt náci tisztek által vezetett káderhadsereget. S ez a Németország Európának az az országa, amely nyíltan területi igényeket hangoztat. Potsdam évfordulóján tehát sajnos megállapíthatjuk, hogy Európa és a világ békéjére újra veszélyt jelent a német imperializmus, amelyik egyre leplezetlenebből törekszik a második világháború eredményeinek revíziójára, s jellemzően fő követelése ma a nukleáris fegyverek birtoklása. A potsdami programra semmibevevéséért egyedül és kizárólag a nyugati hatalmak felelősek. A háború utáni történelem tanúsítja, hogy a Szovjetunió mindenkor a Potsdamban vállalt kötelezettségek megtartására és érvényesítésére törekedett. De nem véletlen, hogy a nyugati hatalmak s mindenekelőtt az európai létérdekeket a saját imperialista céljainak alárendelő amerikai imperializmus, megszegték a potsdami megállapodásokat. Hiszen már ott, a konferencián tapasztalhatók voltak annak jelei, hogy a nyugati államférfiak a hidegháború előkészítésén munkálkodtak. Truman akkori amerikai elnök, aki a jaltai és teheráni konferencián még részt vett Roosevelt utódaként érkezett Potsdamba, emlékirataiban kijelenti, hogy időnként „ingerültségemben szerettem volna szétfeszíteni a palotát”. Truman akkor már az erőpolitika képviselőjeként tárgyalt, az amerikai feltételeket szerette volna érvényesíteni, és elsősorban a négy nap múlva, augusztus 6-án felrobbantandó atombombára koncentrált, az amerikai hatalompolitika új fenyegető eszközére. A potsdami megállapodásokban még nem, de a nyugati hatalmaknak Potsdamhoz való viszonyában már akkor tükröződött a kezdődő hidegháborús szemlélet, ami az európai népek reményeinek megcsalásához vezetett. Ma már, két évtizeddel a konferencia után, lényeges változások mentek végbe Európában, amint az egész világon is. A továbbra is napirenden lévő kérdés, az európai biztonság ügye ma az új feltételek figyelembevételével oldható meg. Nemrégiben a potsdami évforduló előtt a szocialista országok közössége, a Varsói Szerződés tagállamai új programot adtak, megjelölték az európai biztonsághoz elvezető mai utat. De anose az elvek, amelyek az európai antifasiszta háborút lezáró potsdami megállapodásban megfogalmazódtak. Mi is iránymutatóak. A. T. HAPSiO A mérleg pozitív A francia sajtó Couve de Murville magyarországi átjárói A hétfő reggeli francia lapok értékelik Couve de Murville magyarországi és csehszlovákiai látogatását.A mérleg pozitív — írja a Figaro — a jó megállapodásokat azonban most meg kell valósítani a gyakorlatban. Prágában és Budapesten is rokonszenvel, szívélyesen fogadták a francia külügyminisztert és megértést mutattak a francia kormány külpolitikai koncepciója iránt — emeli ki cikkében Ogliastro, a lap kiküldött tudósítója. Yves Moreau, az Humanité „Hasznos látogatások, — de..." című vezércikkében rámutat: A francia külügyminiszter meglehetősen korlátozott célokat tűzött maga elé. Nem arról volt szó, hogy megegyezésre jusson magyar és csehszlovák partnereivel a megvitatott problémák megoldásáról, hanem csupán arról, hogy kicseréljék nézeteiket. Nem kétséges — írja —, hogy Budapest és Prága hajlandó lett volna ennél tovább is elmenni. Ilyen körülmények között a látogatás legfőbb eredménye, hogy megerősítette Franciaország és a meglátogatott országok kapcsolatainak kedvező fejlődését, amit egyébként a csehszlovák és a magyar külügyminiszter korábbi párizsi látogatásai indítottak el. A cikkíró hangsúlyozza, e téren még sok a tennivaló. Magyarországnak a nyugati országokkal folytatott külkereskedelmében Franciaország csak 7 százalékkal van képviselve. Elsősorban a francia kormányon múlik, hogy hitelkönnyítésekkel és a behozatal fokozásával változtasson ezen a helyzeten. Az Humanité vezércikke ezután rámutat: A nemzetközi kérdésekben Franciaország osztozik a szocialista országoknak a vietnami helyzet miatti aggodalmában és az európai enyhülést kereső törekvéseiben is. Kádár János megkezdte rendes évi szabadságát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára megkezdte rendes évi szabadságát, amelynek egy részét a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban tölti. Már a Pentagon sem tudja Az év végére 400 ezerre emelik az amerikai katonák számát Dél-Vietnamban WASHINGTON Nguyen Chanh Thi vezérőrnagy a dél-vietnami kormányfő volt politikai vetélytársa Honoluluból Washingtonba érkezett. A nyugati hírügynökségek szerint Thi a dél-vietnami kormányfő engedélyével távozott az országból. NEW YORK Az AP hírügynökség washingtoni tudósítójának közlése szerint az Egyesült Államok fegyveres erőinek létszáma tovább emelkedik A vietnami háború következtében az amerikai haderők létszáma olyan gyorsan emelkedik, hogy már 1966 június 30-án, a Pentagon által meghatározott időpont előtt egy évvel elérte a 3 093 000 főt. A hírügynökség szerint most már a Pentagonnak a munkatársai sem tudják megmondani, meddig emelkedik a fegyveres erők létszáma. Jelenleg Vietnamban 280 000 amerikai katona tartózkodik, de az év végére számuk 400 000 lesz és jövőre még ennél is nagyobb. Augusztusban és szeptemberben további nagyarányú behívások várhatók, ez szintén olyan tényező, ami az amerikai haderők létszámának szüntelen, nagyarányú növekedéséről tanúskodik. Csembe újra jelentkezik „Hazámnak szüksége van rám” — hangoztatta Csembe volt kongói miniszterelnök az Il Tempo című olasz lapnak adott nyilatkozatában. „Naponta kapok leveleket Kongóból, amelyekben felszólítanak, honosítsak meg az országban olyan demokráciát, amilyenhez Kongó népe 15 hónapos kormányzásom alatt hozzászokott" — kérkedett nyilatkozatában Csembe, majd hozzátette: „Nincs jogom csalódásban hagyni ezeket az embereket. Ezért nem bújok ki a felelősség alól és visszatérek Kongóba, hogy ott elfoglaljam az engem megillető helyet." A volt miniszterelnök ezután hangoztatta, hogy kormányának bukása Kaszavubu elnök hatalommal való visszaélésének egyenes következménye volt és Mobutu tábornok is alkotmányellenesen járt el ellene. Csombe szerint Mobutu „úgynevezett nemzeti demagóg politikája” Kongót a káosz felé vezeti. Vonatszerencsétlenség Hétfőn reggel a dél-afrikai fővárostól mintegy 9 kilométerre délnyugatra egymásba rohant két munkásokkal zsúfolt személyvonat. A szerencsétlenség következtében hat személy életét vesztette, 248-an pedig megsebesültek. A sebesültek közül soknak az állapota válságos. Az összeütközés színhelyén összegyűlt afrikaiak felháborodásukban megtámadták a két vonat fehér vezetőit, és az egyiket halálra sebesítették. A helyszínre röviddel ezután a dél-afrikai rendőrség géppuskákkal felszerelt egységei érkeztek, akik brutálisan támadtak a négerekre. Hamarosan lövések is eldördültek és bár a rendőrségi jelentés csupán három sebesültről számol be, az UPI hírügynökség meg nem erősített források alapján tudni véli, hogy a rendőrgolyók több fekete életét váltották ki. Masa, alkoss, gyarapíts' Foglalkoztatottság és az életszínvonal alakulása az új tervidőszakban öt esztendő gazdasági fejlődésének irányszámaival ismerkedik mostanában az ország közvéleménye. Aligha csodálható, hogy — különösen a népgazdaság szakkérdéseiben járatlanabb újságolvasók — mindenekelőtt az életszínvonal előirányzott emelkedésének felfelé ívelő grafikonját kísérik nagy figyelemmel. Kétségtelen viszont, hogy valósághű képet életkörülményeink ötévestávlatáról csak olyan módon kaphatunk ha az erről közvetlenül tudósító adatokon túl, legalább hozzávetőlegesen megismerkedünk a terv irányával, gazdaságpolitikai csomópontjaival. Két ilyen elvi tényezőre utalunk ezúttal, s mindkettőt közvetlen élpályák kötik össze az életszínvonallal. A terv gazdaságpolitikai gerince az a törekvés, hogy — valóban reális, mértéktartó és megalapozott növekedést tervezve —, elsősorban belső tartalékainkat aknázzuk ki hatékonyabban, szakszerűbb kifejezésmóddal élve: intenzív, minőségi fejlődést érjünk el. Másrészt, s ehhez szorosan kapcsolódva, oly módon éljünk a személyes érdekeltség ösztönző lehetőségeivel, hogy a jövedelmek az eddiginél jobban tükrözzék a munka szerinti elosztás elvét, társadalmunk e gazdasági és morális törvényét. Ami a terv mértéktartó, reális jellegét illeti: a fejlődést összefoglalóan kifejező mutató, a nemzeti jövedelem növekedésének üteme hozzávetőleg az előző öt év színvonalán marad és nem változik a nemzeti jövedelem — más szóval: az országban előállított új értékek — elosztási aránya sem. A lakosság fogyasztási alapja, a nemzeti jövedelemnek „elfogyasztásra szánt hányada egészében mintegy 19—21 százalékkal emelkedik. Ez pedig alsó határnak tekintve, lehetőséget nyújt arra, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 14—16, s ezen belül a reálbérek 9—10 százalékkal emelkedjenek. Ezek a számok azonban csupán a nagy átlagok körvonaljellegű horizontképét adják. Érdemes közelebbről áttekintenünk az átlagon belüli, érdekes és fontos részletadatokat is. Lássuk mindenekelőtt az imént említett reáljövedelmi mutatót. Ismeretes, hogy ez kifejezi egyrészt a keresekeltartottak, tehát a foglalkoztatottság arányát, másrészt a különböző borítékon kívüli juttatásokat is. Ami a foglalkoztatottságot illeti, talán éppen ez tekinthető a legközvetlenebbül hídnak, amely az életszínvonaltól a terv általános gazdaságpolitikai céljaihoz, az említett intenrzifikálási törekvéshez átvezet. Nyilvánvaló gazdasági alapelv, hogy a termelői módon növelhető: egyrészt többen állítják elő az adott termékmennyiséget, másrészt a meglévő létszám termelékenyebben dolgozik. Nos, a második ötéves terv az ipari termelékenység mintegy 24—27 százalékos emelkedésével számol ,ami azt jelenti, hogy a termelés növelése hozzávetőleg 70-50 százalékban a termelékenységi forrásból származik majd. Erre pedig nemcsak azért van szükség, mert ez jelenti belső tartalékaink hatékony, gazdaságos kihasználását, hanem azért is, mert a korábban szinte korlátlan munkaerőutánpótlás forrásai kiapadóban vannak. Ily módon a népgazdaság nem mezőgazdasági ágaiban — az előző öt év 360 ezres létszámnövekedésével szemben — mintegy 240—260 ezerrel emelkedik csak a foglalkoztatottak száma, munkaerőforrások apadása azonban nem értékelhető mereven, az ország minden tájegységébe és . 1968. «xgoowfco* ®] A lázadók átvették a hatalmat Nigériában Ironsi tábornok holléte ismeretlen Jakubu Gowon alezredes, a nigériai hadsereg magasrangú tisztje, aki a hadsereg lázadó egységeinek nevében tárgyalt a katonai kormány képviselőivel, hétfőn a nigériai rádióban bejelentette, hogy átvette a hatalmat az országban. Hangoztatta, hogy hatalomrajutása a legfelső katonai tanács többségének hozzájárulásával történt. Megerősítette, hogy Ironsi tábornok, nigériai államfőt a lázadók elfogták és hollétéről — valamint az ugyancsak foglyul ejtett Faguiyi kormányzóról — nem tudnak. Gowon utasítást adott a fegyveres erők tagjainak, hogy maradjanak laktanyáikban, mert „nem szabad terrorizálni a lakosságot”. Hangsúlyozta, hogy folytatni fogja elődje nemzetközi és egyéb vonatkozású politikáját, tiszteletben fogják tartani az előző kormány által kötött öszszes nemzetközi megállapodásokat és az általa vállalt pénzügyi kötelezettségeket. „Külpolitikánk változatlan marad és minden külső beavatkozást agressziós cselekedetnek tekintünk” — mondotta. A Reuter a nigériai eseményekről szóló tudósításában azt írja, egyelőre nem lehet tudni, milyen szerepe volt Gowon alezredesnek a lázadásban, ő is Hausza törzsbeli, mint a hadseregnek azok a tagjai, akik múlt pénteken fellázadtak Ironsi kormánya ellen. Gowon hangoztatta, hogy „az egységes kormány nem állta ki az idő próbáját.” Gowon 12 évet töltött a nigériai hadsereg szolgálatában. Tanulmányait Nigériában, Ghánában és a sandhursti angol katonai főiskolán végezte. Hétfőn reggel még lövöldözés folyt Lagos térségében, s hír szerint a lázadók egy híd két oldalán foglalták el állásaikat. Ez a híd köti össze Lagost a szárazfölddel. IV.