Napló, 1966. december (Veszprém, 22. évfolyam, 283-307. szám)
1966-12-01 / 283. szám
fH WW mm 1 fermo mgyek Érdekes színfoltot jelentett a kongresszuson Bertus Pálnak a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz-elnökének felszólalása. Kedves, ízes fogalmazású, humorral, derűvel teli szavait gyakran szakította félbe taps, nevetés. Bertus Pál, a hajdani cselédivadék 18 évvel ezelőtt, jóformán gyerekkorában lett szövetkezeti tag, s együtt nőtt fel a szövetkezeti mozgalommal. A 18 évvel ezelőtti nehéz időkre így emlékezik: — Rendkívül nehéz körülmények között fejlődött akkor a szövetkezeti mozgalom. Nem egyszer magunk is, a kis termelőszövetkezet tagjai a környékbeli gazdáknál, földesuraknál robotmunkát végeztünk fogazért hogy a közöst művelni tudjuk. Azt mondta nekem egyszer egy gazda: ,,öcsém, nem nő ez nagyra” — mármint a szövetkezeti mozgalom. A gazda tévedett, nagyra nőtt, ma már túlhaladtak a régi nagygazdák terméshozamait A tsz meghódította a falut. Bertus elmondotta, hogy milyen késhegyig menő viták folytak apák és fiúk, testvérek és jóbarátok között arról, hogy kell-e, jó lesz-e a közös. Volt, amikor a tagság a bizalmat is megvonta a közös út szorgalmazóitól, a tsz vezetőktől. De most, annyi harc után jóleső érzés visszagondolni arra, hogy végül tetézve szerezték vissza a bizalmat. Nagy derültség kísérte szavait, amikor elmondta, milyen merészen és körmönfontan kritizálták őket jószándékú kételkedők és ellenségek, s ők hogyan fordították visszájára a kifogásokat. Hogyan élősködtek rajtuk barátnak, segítőtársnak kínálkozó különféle szervek, de ma már nevetve mesélik, hogy túlélték az ilyenféle barátokat is. Öt esztendővel ezelőtt Fehér Lajos és Németh Károly elvtárs társaságában odalátogató Kádár János elvtárs ezeket a sorokat írta a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz emlékkönyvébe: „Az a benyomásunk, hogy a termelőszövetkezet egy céltudatos, értelmes vezetés és egyetértő tagság összeszokott erejével évről-évre egészségesen fejlődik, érlelődik és gyümölcsöt hoz immár a szocialista mezőgazdaság és megfelel a tagok, a termelőszövetkezet, a falu, az egész nép érdekeinek.” Szeretném az idézetet egy kicsit továbbteljeszteni — mondotta Bertus Pál, nagy figyelemtől kísérve. — Úgy érzem, hogy ez az öt évvel ezelőtti fogalmazás ma már nemcsak miránk érvényes, hanem szinte az egész országra. Azóta szépen fejlődnek és tényleg gyümölcsöt hoznak a termő rügyek. — Ez az én örömteli idézetem. Le Due Tho ! Népünk addig harcol, amíg el nem éri a végsőgyizeimet (Folytatók az első oldalról.) még soha nem szigetelődtek el annyira, mint most. Az imperialista tábor belső ellentétei mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavarosabbak, az amerikai katonák harci szelleme egyre rosszabb. Ezek azok az alapvető feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagy anyagi és katonai ereje ellenére. Miközben az amerikai imperialisták fokozzák és kiszélesítik a Vietnam elleni háborút, ezzel párhuzamosan csalárdul ismételgetik „békés” tárgyalási készségüket. A vietnami harctér tapasztalatai bizonyítják, hogy valahányszor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készülnek, mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ delegációja vezetőjének legújabb fellépése az ENSZ-ben, Johnson és Bush szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai értekezlet nyilatkozata ugyanezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják félrevezetni a vietnami népet. A vietnami népet nem lehet megfélemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusztító agresszív háborújától. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A vietnami kérdés békés megoldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha valóban abbahagyják támadó politikájukat és kitakarodnak országunkból, a béke azonnal visszatér. De az amerikai imperialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperializmus lényege nem a béke, hanem az agresszió. A békét csak kemény ellenállással lehet kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos függetlenséggel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos, valamint a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos javaslata testesíti meg az 1954-es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietnami kérdés megoldásához a leghelyesebb alapot nyújtja. Ez az igazi békés álláspont. Az amerikai imperializmus az agresszor. Nincs joga, hogy feltételt szabjon a vietnami népnek. Amíg az amerikai imperialisták nem hajlandók elfogadni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik hazugok, az emberek becsapására irányulnak. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel agressziójukkal, addig mi elszántan harcolunk, egészen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmiféle erő nem tudja megingatni. Népünk tudja, hogy harcával nemcsak saját, szent nemzeti jogait védi, hanem a szocialista tábor délkeleti bástyáját is, és a világ békéjén is őrködik. Beszéde befejező részében Le Duc Tho méltatta a segítséget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megköszönte a IX. kongresszus Vietnammal kapcsolatos állásfoglalását és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a segítséget és támogatást — hangsúlyozta, — mint baráti szolidaritást, a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink és népeink között Ebből az alkalomból őszinte köszönetet mondok a testvéri szocialista országnak, a kommunista pártoknak, a világ munkásosztályának és népeinek a nagy támogatásért és segítségért, amelyet igazságos harcunkban nyújtanak. Szilárdan hisszük, hogy ezzel a támogatással és segítséggel a vietnami nép le fogja győzni az amerikai agresszorokat, meg tudja védeni szent nemzeti jogait Délkelet-Ázsia és a világ békéjét. A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus-leninizmushoz, a proletár internacionalizmushoz, minden erejével harcol a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. Ezt döntő tényezőnek tartjuk a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott győzelmes harcunkban. Le Duc Tho ezután átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvtárs által aláírt levelét a kongresszusnak. Valahol Dél-Vietnamban !— Nem hiszem, hogy ránk találnak, épp most mondja a rádió, hogy nem lőttek le egy repülő seni. (Az újvidéki magyar szobor) Csütörtök, 1966. december fi Részletek Kállai Gyula felszólalásából Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke a többi között ezeket mondta felszólalásában: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Társadalmunk döntő többsége magáénak vallja pártunknak a szocializmus teljes felépítésére irányuló célkitűzéseit és odaadóan munkálkodik megvalósításán. Ennek az egyetértésnek az alapján formálódik a legszélesebb körű nemzeti egység. Leninnek a proletárdiktatúráról szóló útmutatásai azt is tartalmazzák, hogy a munkáshatalom egyben a legszélesebb osztályszövetség is a munkásosztály vezetésével. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában mi ezt az osztályszövetséget a nemzeti egység politikájával valósítjuk meg. A formálódó, erősödő szocialista nemzeti egység azonban nem jelenti azt, hogy az osztályharc már befejeződött hazánkban. Természetesen az osztályharc nálunk már nem a tőkések, a földesurak, a kulákok ellen folyik és nem utcai tüntetésekben, sztrájkokban nyilvánul meg, hanem abban, hogy milyen sikerrel vezeti és irányítja pártunk a legszélesebb tömegeket a szocializmus teljes felépítésére. Ennek megfelelően az osztályharc eszközei és módszerei is tovább változnak az adminisztratív és hatalmi eszközöktől és , módszerektől gazdasági, ideológiai, szervezési és nevelési irányba. A szocialista nemzeti egyeség megszilárdításáért folytattott küzdelmünk szempontjából nagy fontossága van a Hazafias Népfront-mozgalomnak. A népfront közjogi feladatai különösen megnövekednek most, amikor az országgyűlési választások is egyéni válasz- stókerületekben történnek majd. A népfront szerveknek nagy munkát kell végezniök a jelölőgyűlések megszervezésével és a választások lebonyolításában. Arra törekszünk, hogy a népfront még nagyobb mértékben járuljon hozzá szocialista államéletünk demokratizálódásához. A demokrácia alapkérdése volt és marad: kié a hatalom? A hatalom nálunk a munkásosztályé, amely ezt a parasztsággal és az értelmiséggel szövetségben gyakorolja, vagyis a népé, s az övé marad a jövőben is! Azt akarjuk elérni, hogy dolgozó népünk még közvetlenebbül, jobban, aktívabban éljen a demokratikus jogokkal, mindenki kivegye részét üzeme, vállalata, termelőszövetkezete ügyeinek, de egyben községe, városa, megyéje, hazája országos nagy ügyeinek intézéséből is, és ily módon a gyakorlatban az eddiginél is jobban valósuljon meg az az igazság, hogy a nép a hatalom birtokosa. A következőkben az államhatalom és az államigazgatás néhány kérdésről szólok. Elhatározott célunk, hogy minden szinten javítsuk a pártés az állami szervek együttműködését. Állami szerveink sokat fejlődtek, tovább kell erősítenünk őket, hogy a megfelelő pártfórumtól kapott elvi-politikai útmutatás alapján önállóan dolgozzanak. Vezetői munkánkat azzal is javítanunk kell, hogy a sok apró ügy eldöntése ne kerülhessen följebb annál a szintnél, ahol azt érdemben el lehetne , és el is kellene dönteni. Ily módon a felsőbb vezetés számára több időt lehet biztosítani, politikai állásfoglalást igénylő problémák eldöntésére, ami útmutatást jelent az alsóbb szervek számára az önálló cselekvéshez. Rendkívül nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az államhatalmi szervek — kezdve az országgyűléstől egészen a községi tanácsokig — rendszeresebben gyakorolják azt a jogukat, amely szerint érdemben ellenőrizhetik végrehajtó szerveink munkáját. Az állami vezetés megjavításában nagy szerepük van a minisztériumoknak és tanácsoknak. Az egyes minisztériumok munkájában a mindennapos operatív vezetés helyett a reájuk bízott terület nagy, összefüggő kérdéseinek kidolgozása, a vállalatok tevékenységének elemzése és gazdaságpolitikai irányítása kerül előtérbe. A tanácsok munkájának továbbfejlesztése érdekében elsőrendűen fontos feladatunknak tartjuk, hogy növeljük önállóságukat, intézkedjünk, hogy a központi szervek további feladat- és hatásköröket, anyagi eszközöket adjanak át a tanácsoknak, a megyei tanácsok pedig növeljék tovább az alsóbbszintű, különösen városi és községi tanácsaik hatáskörét, mert azok vannak közvetlen kapcsolatban a lakossággal. A jövő tavasszal esedékes választásokat már az új törvény alapján tartjuk, amelyet néhány hete fogadott el az országgyűlés. Kállai Gyula ezután a magyar külpolitika kérdéseiről szólott. Erről a kérdésről többi között elmondta: Kormányunk, értékelve az európai politikai életben az utóbbi években végbement folyamatokat, reális célnak látja az európai biztonság megszilárdítását. Ez az egész világ békéjét szolgálná. Támogatunk minden javaslatot és akciót, amely előmozdítja az európai biztonság megerősítését és segíti megoldani ennek alapvető problémáját, a német kérdés rendezését, a két Németország létezésének elismerése alapján. Úgy véljük, érlelődnek a feltételei annak is, hogy összeüljön az európai államok képviselőinek konferenciája. Az utóbbi két-három évben a vezető tőkés államokkal — kezdeményezésükre — nagykövetségi szintre emeltük diplomáciai kapcsolatainkat. Kormányunk a jövőben is készséggel foglalkozik, minden olyan javaslattal, amely elősegítheti a jóviszony megteremtését a különböző társadalmi rendszerű államok között, de ugyanakkor változatlan erővel küzdünk az imperialisták agressziója ellen is. Indokolt hogy egyetlen kapitalista szomszédunkkal, Ausztriával fennálló viszonyunkról külön is szóljak. A semleges Ausztria a két társadalmi rendszer határmezsgyéjén az európai biztonság fontos tényezője lehet, ha következetesen kitart az 1955. évi államszerződésben köte- lezettségszerűen vállalt semlegessége mellett. Meggyőződésünk, hogy Ausztria és a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlesztése erősíti az osztrák semlegességet. Úgy véljük, hogy kölcsönös erőfeszítésekkel, a békés egymás mellett élés elvei alapján tovább lehet és kell lépni a jószomszédi viszony fejlesztésének útján. ,i Kormányunk nagy fontosságot tulajdoní, a nemzetközi kérdések megoldásában az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Most, miután a szocialista országok, a gyarmati rabságból felszabadult új államok és békepolitikát követő más országok száma és szerepe a világszervezetben megnövekedett és állandóan tovább nő, reális lehetőség nyílt arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a nagy nemzetközi kérdéseket a béke javára oldja meg. Ezért támogatjuk a világszervezetet és küzdünk érte, hogy a béke és a biztonság hatékony fóruma legyen. Ehhez mindenekelőtt érvényesíteni kell a világszervezet egyetemességének elvét és a szervezetnek még következetesebben az alapokmányában lefektetett magasztos célkitűzések megvalósításán kell tevékenykednie. Tisztelt, kongresszus, Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában előterjesztett tervek és javaslatok megvalósítása a szocialista Magyarország teljes felépítésének napját közelíti hozzánk. A kongresszus határozati javaslata nagy és nemes célokat tűz ki. Munkásosztályunk, dolgozó népünk kész ezek megvalósítására! Nem kétséges, hogy közös munkánk nyomán újabb nagy eredmények születnek a szocialista haza, a nép javára! (Nagy taps.) * Pártunk IX. kongresszusán az első négy napirendi pont vitájában kedden és szerdán még az alábbi elvtársak szólaltak fel: Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, Bertus Pál, a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz elnöke, Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára. Zimmerman József az irotai alumíniumkohó szocialista brigádvezetője. Németh Ferenc, a Somogy megyei pártbizottság első titkára Földes Ernőné, a Duna Cipőgyár pártbizottságának titkára. dr. Rapcsák András, a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem rektora. Lois Simon, budapesti körzeti párttitkár. Csikós Istvánné, a Kazincbarcikai Városi Tanács vb elnöke. Raszler Mihály, a kapuvári járási pártbizottság első titkára. Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottság első titkára. Németh József, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titkára, Robert Dubowsky, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Albert de Coninck, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Jannisz Kacuridesz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Stubnyán István, a Fejér megyei Bauxitbányák főmérnöke, Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Nagy Imréné, a Szentgotthárdi Selyemszövőgyár szakszervezeti titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Keres Emil, a Thália Színház igazgatója, Molnár Frigyes, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára, Boros János, az Orosházi Gépjavító Állomás igazgatója, dr. Tigyi József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docense. Ezután ebédszünet következett, majd folytatódtak a felszólalások. * A kongresszus ma folytatja munkáját