Napló, 1966. december (Veszprém, 22. évfolyam, 283-307. szám)

1966-12-01 / 283. szám

fH WW mm 1 fermo mgyek Érdekes színfoltot jelentett a kongresszuson Bertus Pálnak a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz-elnökének fel­szólalása. Kedves, ízes fogalmazású, humorral, derű­vel teli szavait gyakran szakította félbe taps, nevetés. Bertus Pál, a hajdani cselédivadék 18 évvel ezelőtt, jóformán gyerekkorában lett szövetkezeti tag, s együtt nőtt fel a szövetkezeti mozgalommal. A 18 évvel ezelőtti nehéz időkre így emlékezik: — Rendkívül nehéz körülmények között fejlődött akkor a szövetkezeti mozgalom. Nem egyszer magunk is, a kis termelőszövetkezet tagjai a környékbeli gaz­dáknál, földesuraknál robotmunkát végeztünk foga­zért hogy a közöst művelni tudjuk. Azt mondta ne­kem egyszer egy gazda: ,,öcsém, nem nő ez nagyra” — mármint a szövetkezeti mozgalom. A gazda tévedett, nagyra nőtt, ma már túlhaladtak a régi nagygazdák terméshozamait A tsz meghódította a falut. Bertus elmondotta, hogy milyen késhegyig menő vi­ták folytak apák és fiúk, testvérek és jóbarátok között arról, hogy kell-e, jó lesz-e a közös. Volt, amikor a tagság a bizalmat is megvonta a közös út szorgalma­zóitól, a tsz vezetőktől. De most, annyi harc után jóleső érzés visszagondolni arra, hogy végül tetéz­ve szerezték vissza a bizalmat. Nagy derültség kísérte szavait, amikor elmondta, milyen merészen és körmönfontan kritizálták őket jószándékú kételkedők és ellenségek, s ők hogyan for­dították visszájára a kifogásokat. Hogyan él­ősköd­tek rajtuk barátnak, segítőtársnak kínálkozó különféle szervek, de ma már nevetve mesélik, hogy túlélték az ilyenféle barátokat is. Öt esztendővel ezelőtt Fehér Lajos és Németh Ká­roly elvtárs társaságában odalátogató Kádár János elvtárs ezeket a sorokat írta a fábiánsebestyéni Kini­zsi Tsz emlékkönyvébe: „Az a benyomásunk, hogy a termelőszövetkezet egy céltudatos, értelmes vezetés és egyetértő tagság összeszokott erejével évről-évre egészségesen fejlődik, érlelődik és gyümölcsöt hoz immár a szocialista mezőgazdaság és megfelel a tagok, a termelőszövetkezet, a falu, az egész nép érdekeinek.” Szeretném az idézetet egy kicsit továbbtelj­eszteni — mondotta Bertus Pál, nagy figyelemtől kísérve. — Úgy érzem, hogy ez az öt évvel ezelőtti fogalmazás ma már nemcsak miránk érvényes, hanem szinte az egész országra. Azóta szépen fejlődnek és tényleg gyü­mölcsöt hoznak a termő rügyek. — Ez az én örömteli idézetem. Le Due Tho ! Népünk addig harcol, amíg el nem éri a végső­gyizeimet (Folytatók az első oldalról.) még soha nem szigetelődtek el annyira, mint most. Az imperialista tábor bel­ső ellentétei mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavaro­sabbak, az amerikai kato­nák harci szelleme egyre rosszabb. Ezek azok az alapvető felté­telek, amelyek lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagy anya­gi és katonai ereje ellenére. Miközben az amerikai im­perialisták fokozzák és kiszé­lesítik a Vietnam elleni há­borút, ezzel párhuzamosan csalárdul ismételgetik „békés” tárgyalási készségüket. A vi­etnami harctér tapasztalatai bizonyítják, hogy valahány­szor az amerikaiak a hábo­rú újabb kiterjesztésére ké­szülnek, mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ delegációja veze­tőjének legújabb fellépése az ENSZ-ben, Johnson és Bush szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai értekez­let nyilatkozata ugyanezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják félreve­zetni a vietnami népet. A vi­etnami népet nem lehet meg­félemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusztító agresszív háborújá­tól. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A viet­nami kérdés békés megoldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha valóban abbahagy­ják támadó politikájukat és kitakarodnak országunkból, a béke azonnal visszatér. De az amerikai imperialisták soha nem akarják őszintén a bé­két. Az imperializmus lényege nem a béke, hanem az ag­resszió. A békét csak kemény ellenállással lehet kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos függetlenséggel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos, valamint a Dél­­vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Front ötpontos javaslata testesíti meg az 1954-es, Viet­­namról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietnami kérdés megoldásá­hoz a leghelyesebb alapot nyújtja. Ez az igazi békés ál­láspont. Az amerikai imperia­lizmus az agresszor. Nincs jo­ga, hogy feltételt szabjon a vietnami népnek. Amíg az amerikai imperia­listák nem hajlandók elfo­gadni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik ha­zugok, az emberek becsapásá­ra irányulnak. Amíg az ame­rikai imperialisták nem hagy­nak fel agressziójukkal, addig mi elszántan harcolunk, egé­szen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmi­féle erő nem tudja megingat­ni. Népünk tudja, hogy har­cával nemcsak saját, szent nemzeti jogait védi, hanem a szocialista tábor délkeleti bástyáját is, és a világ béké­jén is őrködik.­­ Beszéde befejező részében Le Duc Tho méltatta a segít­séget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megkö­szönte a IX. kongresszus Vi­etnammal kapcsolatos állás­­foglalását és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a se­gítséget és támogatást — hangsúlyozta, — mint baráti szolidaritást, a proletár inter­nacionalizmus ragyogó meg­nyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink és népeink között Ebből az al­kalomból őszinte köszönetet mon­dok a testvéri szocialista országnak, a kommunista pártoknak, a világ mun­kásosztályának és népei­nek a nagy támogatásért és segítségért, amelyet igaz­ságos harcunkban nyújta­nak. Szilárdan hisszük, hogy ezzel a támogatással és segítséggel a vietnami nép le fogja győz­ni az amerikai agresszorokat, meg tudja védeni szent nem­­zeti jogait Délkelet-Ázsia és a világ békéjét. A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus-leni­­nizmushoz, a proletár interna­cionalizmushoz, minden erejé­vel harcol a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. Ezt döntő tényezőnek tartjuk a békéért, a nemzeti független­ségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott győzel­mes harcunkban. Le Duc Tho ezután átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvtárs által aláírt leve­lét a kongresszusnak. Valahol Dél-Vietnamban !— Nem hiszem, hogy ránk találnak, épp most mondja a rádió, hogy nem lőttek le egy repülő­ seni.­­ (Az újvidéki magyar szo­bor) Csütörtök, 1966. december fi Részletek Kállai Gyula felszólalásából Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter­­tanács elnöke a többi között ezeket mondta felszólalásá­ban: Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Társadalmunk döntő több­sége magáénak vallja pár­tunknak a szocializmus teljes felépítésére irányuló célkitű­zéseit és odaadóan munkál­kodik megvalósításán. Ennek az egyetértésnek az alapján formálódik a legszélesebb körű nemzeti egység. Leninnek a proletárdikta­túráról szóló útmutatásai azt is tartalmazzák, hogy a mun­káshatalom egyben a legszé­lesebb osztályszövetség is a munkásosztály vezetésével. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában mi ezt az osztályszö­­vetséget a nemzeti egység po­litikájával valósítjuk meg. A formálódó, erősödő szo­cialista nemzeti egység azon­ban nem jelenti azt, hogy az osztályharc már befejeződött hazánkban. Természetesen az osztályharc nálunk már nem a tőkések, a földesurak, a kulákok ellen folyik és nem utcai tüntetésekben, sztráj­kokban nyilvánul meg, hanem abban, hogy milyen sikerrel vezeti és irányítja pártunk a legszélesebb tömegeket a szo­cializmus teljes felépítésére. Ennek megfelelően az osz­tályharc eszközei és módsze­rei is tovább változnak az adminisztratív és hatalmi eszközöktől és , módszerektől gazdasági, ideológiai, szerve­zési és nevelési irányba.­­ A szocialista nemzeti egye­­­ség megszilárdításáért folytat­­­tott küzdelmünk szempontjá­­­­ból nagy fontossága van a­­ Hazafias Népfront-mozgalom­­­­nak. A népfront közjogi feladatai különösen megnövekednek most, amikor az országgyűlési választások is egyéni válasz- s­tókerületekben történnek majd. A népfront szerveknek nagy­­ munkát kell végezniök a jelölő­gyűlések megszervezésével és a választások lebonyolításá­ban. Arra törekszünk, hogy a nép­front még nagyobb mérték­ben járuljon hozzá szocialista államéletünk demokratizálódá­sához. A demokrácia alapkérdése volt és marad: kié a hatalom? A hatalom nálunk a munkás­osztályé, amely ezt a paraszt­sággal és az értelmiséggel szö­vetségben gyakorolja, vagyis a népé, s az övé marad a jövő­­­­ben is! Azt akarjuk elérni, hogy dol­­­­gozó népünk még közvetleneb­bül, jobban, aktívabban éljen a demokratikus jogokkal, min­denki kivegye részét üzeme, vállalata, termelőszövetkezete ügyeinek, de egyben községe, városa, megyéje, hazája orszá­gos nagy ügyeinek intézéséből is, és ily módon a gyakorlatban az eddiginél is jobban valósul­jon meg az az igazság, hogy a nép a hatalom birtokosa. A következőkben az államha­talom és az államigazgatás né­hány kérdésről szólok. Elhatározott célunk, hogy minden szinten javítsuk a párt­és az állami szervek együtt­működését. Állami szerveink sokat fejlődtek, tovább kell erősítenünk őket, hogy a meg­felelő pártfórumtól kapott el­vi-politikai útmutatás alapján­­ önállóan dolgozzanak.­­ Vezetői munkánkat azzal is­­ javítanunk kell, hogy a sok ap­­­­ró ügy eldöntése ne kerülhes­­­­sen följebb annál a szintnél,­­ ahol azt érdemben el lehetne , és el is kellene dönteni. Ily­­ módon a felsőbb vezetés szá­mára több időt lehet biztosíta­­­­ni, politikai állásfoglalást­­ igénylő problémák eldöntésére,­­ ami útmutatást jelent az alsóbb szervek számára az önálló cse­lekvéshez. Rendkívül nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az államhatalmi szervek — kezd­ve az országgyűléstől egészen a községi tanácsokig — rend­szeresebben gyakorolják azt a jogukat, amely szerint érdem­ben ellenőrizhetik végrehajtó szerveink munkáját. Az állami vezetés megjavítá­sában nagy szerepük van a minisztériumoknak és taná­csoknak. Az egyes minisztéri­umok munkájában a minden­napos operatív vezetés helyett a reájuk bízott terület nagy, összefüggő kérdéseinek kidol­gozása, a vállalatok tevékeny­ségének elemzése és gazdaság­­politikai irányítása kerül elő­térbe. A tanácsok munkájának to­vábbfejlesztése érdekében első­rendűen fontos feladatunknak tartjuk, hogy növeljük önálló­ságukat, intézkedjünk, hogy a központi szervek további fela­dat- és hatásköröket, anyagi eszközöket adjanak át a taná­­csoknak, a megyei tanácsok pe­dig növel­jék tovább az alsóbb­­szintű, különösen városi és köz­ségi tanácsaik hatáskörét, mert azok vannak közvetlen kapcso­latban a lakossággal. A jövő tavasszal esedékes választásokat már az új tör­vény alapján tartjuk, amelyet néhány hete fogadott el az or­szággyűlés. Kállai Gyula ezután a ma­gyar külpolitika kérdéseiről szólott. Erről a kérdésről töb­bi között elmondta: Kormányunk, értékelve az európai politikai életben az utóbbi években végbement folyamatokat, reális célnak látja az európai biztonság megszilárdítását. Ez az egész világ békéjét szolgálná. Tá­mogatunk minden javaslatot és akciót, amely előmozdítja az európai biztonság megerő­sítését és segíti megoldani en­nek alapvető problémáját, a német kérdés rendezését, a két Németország létezésének elismerése alapján. Úgy vél­jük, érlelődnek a feltételei annak is, hogy összeüljön az európai államok képviselői­nek konferenciája. Az utóbbi két-három évben a vezető tőkés államokkal — kezdeményezésükre — nagy­követségi szintre emeltük dip­lomáciai kapcsolatainkat. Kormányunk a jövőben is készséggel foglalkozik,­ min­den olyan javaslattal, amely elősegítheti a jóviszony meg­teremtését a különböző társa­dalmi rendszerű államok kö­zött, de ugyanakkor változat­lan erővel küzdünk az impe­rialisták agressziója ellen is. Indokolt hogy egyetlen ka­pitalista szomszédunkkal, Ausztriával fennálló viszo­nyunkról külön is szóljak. A semleges Ausztria a két társadalmi rendszer határ­­mezsgyéjén az európai bizton­ság fontos tényezője lehet, ha következetesen kitart az 1955. évi államszerződésben köte- lezettségszerűen vállalt sem­legessége mellett. Meggyőző­désünk, hogy Ausztria és a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlesztése erősíti az osztrák semlegességet. Úgy véljük, hogy kölcsönös erő­feszítésekkel, a békés egymás mellett élés elvei alapján to­vább lehet és kell lépni a jó­szomszédi viszony fejlesztésé­nek útján. ,i Kormányunk nagy fontos­ságot tulajdoní, a nemzetközi kérdések megoldásában az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének. Most, miután a szocialista országok, a gyarmati rabság­ból felszabadult új államok és békepolitikát követő más országok száma és szerepe a világszervezetben megnöveke­dett és állandóan tovább nő, reális lehetőség nyílt arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a nagy nemzetközi kérdéseket a béke javára oldja meg. Ezért támogatjuk a világszervezetet és küzdünk érte, hogy a béke és a bizton­ság hatékony fóruma legyen. Ehhez mindenekelőtt érvénye­síteni kell a világszervezet egyetemességének elvét és a szervezetnek még következe­tesebben az alapokmányában lefektetett magasztos célkitű­zések megvalósításán kell tevékenykednie. Tisztelt, kongresszus, Kedves elvtársak! A Központi Bizottság be­számolójában előterjesztett tervek és javaslatok megvaló­sítása a szocialista Magyar­­ország teljes felépítésének napját közelíti hozzánk. A kongresszus határozati javaslata nagy és nemes célo­kat tűz ki. Munkásosztályunk, dolgozó népünk kész ezek megvalósítására! Nem kétsé­ges, hogy közös munkánk nyomán újabb nagy eredmé­nyek születnek a szocialista haza, a nép javára! (Nagy taps.) * Pártunk IX. kongresszusán az első négy napirendi pont vitájában kedden és szerdán még az alábbi elvtársak szó­laltak fel: Németh Károly, a budapes­ti pártbizottság első titkára, Bertus Pál, a fábiánsebestyé­ni Kinizsi Tsz elnöke, Cser­ven­ka Ferencné, a Pest me­gyei pártbizottság első titká­ra. Zimmerman József az ir­o­­tai alumíniumkohó szocialis­ta brigádvez­etője. Németh Ferenc, a Somogy megyei pártbizottság első titkára Földes Ernőné, a Duna­ Cipő­gyár pártbizottságának titká­ra. dr. Rapcsák András, a Debreceni Kossuth Lajos Tu­domány Egyetem rektora. Lois Simon, budapesti körzeti párttitkár. Csikós Istvánné, a Kazincbarcikai Városi Ta­nács vb elnöke. Raszler Mi­hály, a kapuvári járási párt­­bizottság első titkára. Méhes Lajos, a KISZ Központi Bi­zottság első titkára. Németh József, a Nagykanizsai Gép­gyár pártszervezetének tit­kára, Robert Dubowsky, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Albert de Coninck, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Jan­­nisz Kacuridesz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Stubnyán István, a Fejér me­gyei Bauxitbányák főmér­nöke, Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első tit­kára, Nagy Imréné, a Szent­gotthárdi Selyemszövőgyár szakszervezeti titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Ke­res Emil, a Thália Színház igazgatója, Molnár Frigyes, a Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság első titkára, Boros Já­nos, az Orosházi Gépjavító Állomás igazgatója, dr. Tigyi József, a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem docense. Ezután ebédszünet kö­vetkezett, majd folytatódtak a felszólalások. * A kongresszus ma folytat­ja munkáját

Next