Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
/ Világ proletárjai, egyesüljetek ! XXIII. évfolyam O *•szám pm a fern ÉPl till Sf mM wm vasárnap^ ^ jj|g ^ Boldog új évet kivártunk kedves Olvasóinknak / A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően 1967. március 19-ére kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. Az Elnöki Tanács meghatározta az országgyűlési választókerületek számát, területét, székhelyét; ennek megfelelően 349 országgyűlési képviselő megválasztására kerül sor. Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsi választókerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Közlöny január 2-i számában jelennek meg, a hivatalos lapnak ugyanez a száma tartalmazza a választások lebonyolításáról szóló kormányrendeletet is. Kormányrendelet az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról A kormányrendelet intézkedik a választók névjegyzékének összeállításáról és a választókerületek kialakításáról, majd a továbbiakban a választási szervekkel foglalkozik. A választásokat társadalmi jellegű különböző választási szervek: választási elnökségek, választókerületi bizottságok és szavazatszedő bizottságok bonyolítják le. Az Országos Választási Elnökség 1967. január 23 án alakul meg, tagjait a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási Elnökség az ország egész területén őrködik a választások törvényességén, irányítja a helyi választási elnökségek és az országgyűlési választókerületi bizottságok munkáját. Elfogadja és nyilvántartja az országgyűlési képviselőjelölteket, közhírré teszi a választás országos eredményét. Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a fővárosban, valamennyi megyében, megyei jogú városban, járásban, járási jogú városban, városi (fővárosi) kerületben és községben a választási elnökségek. Ezek tagjait a Hazafias Népfront helyi bizottságai jelölik ki. Főbb feladataik: működési területükön őrködnek a választások törvényességén, közzéteszik az egyes tanácsi választókerületek jelöltjeinek nevét, megállapítják a tanácsi választások összesített eredményét és szükség esetén pótválasztást tűznek ki. Valamennyi országgyűlési és tanácsi választókerületben — szintén január 23-án — választókerületi bizottságot kell alakítani. Az országgyűlési választókerületi bizottságok tagjait a Hazafias Népfront megyei, illetőleg fővárosi bizottsága, a tanácsi választókerületi bizottságok tagjait pedig a Hazafias Népfront illetékes helyi bizottsága jelöli ki. A Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslata alapján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a szavazatszedő bizottságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás lebonyolításáról, törvényességéről és zavartalanságáról, s megállapítják a szavazókörben a szavazás eredményét A kormányrendelet szabályozza a jelöléssel kapcsolatos feladatokat. A képviselőjelöltek és tanácstag-jelöltek jelölése választókerületenként történik. A törvény értelmében egy választókerületben egy vagy több személy jelölhető. Az országgyűlési képviselőjelöltekre és a tanácstag-jelöltekre a választópolgároknak a lakóterületeken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a hivatalokban és intézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlései tesznek javaslatot. A jelölőgyűléseket a Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik a választási elnökségek és a választókerületi bizottságok közreműködésével. (Folytatás a 2. oldalon) Az Elnöki Tanács (• --------------------------------------------március 19-ére kitűzte • az országgyűlési képviselők és tanácstagok általános választását ( \o ) Elnökségi ülés az Agrártudományi Egyesülésben Kitüntetéseket, jutalmakat adtak át Pénteken délután Veszprémben, a megyei tanács székházában kibővített elnökségi ülést tartott a Magyar Agrártudományi Egyesület Veszprém megyei szervezete, s ezen megtárgyalták az országos választmányi ülés beszámolóit, határozatait, majd a megyei szervezet életét, tevékenységét, feladatait Az eddig végzett munka értékelése során megállapították, hogy az egyesület megyei szervezete az elmúlt évben is eredményesen dolgozott, elősegítette a párt- és kormányhatározatok megvalósítását Veszprém megye mezőgazdaságában. Az egyesület kiváló munkát végző tagjainak ezután kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. Aranykoszorús jelvényt kapott Vándor József, a megye tanács vb elnökhelyettese, az Agrártudományi Egyesület Veszprém megyei szervezetének elnöke és dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese, a szervezet alelnöke. Elismerő oklevéllel jutalmazták Németh Lászlónak, a szervezet titkárának, dr. Tószegi Péternek és dr. Pethő Árpádnak a munkáját Hasznos tevékenységéért jutalmat kapott Bölövyi Lajos, Kórodi Mihály, Kutassy László és Mélykúti Csaba. tés a Balatonon (Fotó: Szabó) 100 ezer magángépkocsi Az elmúlt 10 esztendőben nem egészen négyezerről, mintegy 100 000-re növekedett a magántulajdonban levő személygépkocsik száma, s háromszor több motorkerékpár fut útjainkon, nem szólva a közúti forgalomban közlekedő egyéb járművek számának gyarapodásáról. 1959. óta az Állami Biztosító mintegy 100 millió forintot fizetett ki ügyfelei helyett az általuk okozott károkra. 1960- ban másfélmillió forint, 1900- ban már 22 millió forint volt a szavatossági biztosításokra kifizetett összeg. . Az új esztendőre írta: Szarvas József egint eltelt egy év, —s eljött egy új: az 1967-es. Mit hoz vajon? Nem tudjuk. A sorsot, — mert, ha szavunk van rá, mégis van ilyen —, nem vagyunk képesek teljesen a magunk szándéka, akarata szerint formálni-alakítani. Azt hiszem, sose is lesz képes erre az ember. Az viszont igaz: az emberiség egyre nagyobb tudatossággal él és tervezi a jövendőt. Filozófusok vitatják, hogy az őstörténet kezdetétől máig, boldogabb lett-e a földön az ember? Vannak, akik azt mondják: semmivel nem lett boldogabb, mert az élet, — ha messze magasabb fokon is, — de mindig újratermeli az ellentmondásokat, a díszharmóniát. Akik ezt vallják, azoknak — úgyhiszem — nincsen igazuk. Boldogabb lett az ember? Annyiban, szerintem, feltétlenül, hogy végletes ellentmondásokat ki tudott küszöbölni, elbírhatatlan végleteket fel tudott oldani, vagy legalábbis megtalálta ezek feloldásának a kulcsát. És egyre előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a szocialista társadalmi rendszer már tökéletes. De, ha erős és jogos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elkerülhetetlen végzetet, a háborút, akkor ez mindenekelőtt a szocialista világrendszer létének köszönhető. Annak, hogy létrejött a világ igen jelentős részén egy olyan társadalmi rendszer, amelynek nemcsak nem érdeke a háború, hanem ezzel ellenkezőleg: a létéből ered, hogy szervezze az egész világon, azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez óriási dolog. Talán a legnagyobb, amit az emberiségért ma tenni lehet, hiszen egy új háborúval az emberi lét vagy nem-lét kérdése forogna kockán. S a szocialista világ egyáltalán nem a saját gyengesége miatt ellensége a háborúnak. Éppen elég bizonyíték van rá: hadi felkészültségben nem maradunk el — legalábbis: nem maradunk el! — az imperialistáktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emberi harmónia megteremtéséért van s ellenzi, meg akarja akadályozni a legtömegesebb szörnyűségek szülőjét, a háborút! De menjünk tovább!. A háború mellett az emberiség másik legfőbb veszedelme: a nyomor. Az „intézményesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik. Avasy legalábbis erősen a létminimum alatt él. Igaz az, hogy egyes legfejlettebb kapitalista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szocialista országokban? Igaz. De ez az igazságnak csak az egyik fele — és sok ember tudatában ez is eltorzítottan jelentkezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb országokban, hanem a fejletlenebbekben valósult meg eddig. De ott megszüntette a nyomort, a végletes társadalmi igazságtalanságokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, ami kiboloroa a soértejtettebb országok ütemét. És ezek a legfeltettebb országok? Vajon nem azért lettek lehettek gazdagok, mert százmilliók a világ más részein, gyarmati nyomarásomban mindent nekik kényszerültek áldozni? S most, ezekben a fejtett országokban, elsősorban nem azért képesek a Solenza osztályok több szocialista vívmányt kiküldeni, mert — erős hátvédként, — léteznek a smetalista országok? És a gyarmati sorsból felszabadult vagy felszabaduló országok, — miközben a szabadságuk kivívásához is a szocialista országoktól kapták, kapták a legtöbb segítséget. — a mámor megszüntetésére nem a szocialista, vagy legalábbis „nem kapitalista" utat választaják sorra?... Lehetne kérdezni még tovább. Ahány kérdés: annyi állítás a magunk igaza mellett. S annak az igaza mellett, hogy az emberiség sorsa, — ha nem is megtorpanások nélkül, — de megy előre. A világ ilyen nagy összefüggéseiben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendőben? Végezni, — az eddigieknél még jobban végezni — ami a történelemtől ránk bízatott: folytatni, teljes erővel a szocialista Magyarország felépítését. Nemrégiben zajlott le az ország életének nagy eseménye: az MSZMP IX. kongresszusa. És a napokban került nyilvánosságra a Minisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Ebben a két dokumentumban, a IX. kongresszus határozataiban és a Minisztertanács határozatában benne van az új esztendő programja. Ha ezt a programot eredményesen, jól végrehajtjuk, akkor jórészben felelünk arra a kérdésre is, hogy mit hoz az új esztendő. Történhetnek, persze a világban váratlan, kiszámíthatatlan fordulatok, de mindent meg kell tennünk, hogy alapvetően a mi terveink határozzák meg a jövendőt. Mi a terveinkkel, a programunkkal s ezek végrehajtásával elsősorban a mi népünknek, — önmagunknak — tartozunk felelősséggel. De azért annak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott, lokális felelősség nem létezik. Részei vagyunk a nagy egésznek — s ahogyan ránk is visszahat, hogy másutt mi történik, az is hat a nagy egészre, hogy nálunk mi hogyan halad előre? Igaz, kis ország vagyunk, — ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. Sőt néha sokkal többet számíthat, mint ami a nagyságával egyenes arányban van. Példa erre Vietnam sorsa. Vietnam is viszonylag kis ország, de az, hogy mi történik Vietnamban, s az, hogy 1967-ben mi fog történni Vietnamban, nagyban befolyásolja az egész világ sorsát, jövőjét. A mi jövőnket is. A testvéri szolidaritás természetes érzésén túl, ezért is kell 1967-ben, erőnkhöz képest segíteni, hogy a béke, a vietnami nép jogos igényeinek a győzelmével, létrejöjjön a világnak ezen a súlyosan vérző részén. Nemzetközi felelősségvállalásunknak talán ez a legkomolyabb része. S vele még egy, munkálkodni a nemzetközi munkásmozgalom egységén. Vietnam sorsa is jórészt ezen fordul meg, és is, hogy az imperialisták ne teremthessenek esetleg másutt egy új Háborús tűzfészket. Minderről a dolgok súlyának megfelelően szó esett a kongresszuson, valamint arról is, hogy fontos, nagy változások előtt áll országunk belső élete. A gazdaságirányítás reformjára gondolok, amelynek a kimunkálásában sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kérdés, hanem hatással lesz az életünk minden területére. Jó végrehajtására nemcsak a szűken vett „érdekelteket” kell felsorakoztatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép érdekelt. Mindez azt követeli meg tőlünk, hogy toovább erősítsük a nemzet szocialista egységét, erkölcsi összeforrottságát. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatainak összefoglaló gondolata, hiszen ez a mi legnagyobb erőforrásunk!