Napló, 1967. február (Veszprém, 23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

_­2 ■ Kádár János beszéde a nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) tettség magasabb szintjei fe­lé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját a világ­­gazdaságban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelé­kenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. Az általános kilátásokat il­letően a fejlődést meghatá­­rozza maga a harmadik öt­éves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fo­gyasztás és életszínvonal nö­velését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságban. A gazda­sági munkát közvetlenül irá­nyító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mérték­ben végezhetnek ezután va­lóban alkotó munkát, a ter­melő munkát végzőknél pe­dig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fog érvénye­sülni. Ez azt jelenti, hogy a biztosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközeleb­bi hónapokban. Mint emlí­tettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben tel­jes odaadással, a reform megvalósításán dolgoznak. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetke­zetek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára. Mérjék fel a kö­vetelményeket, amelyeknek üzemük eleget kell hogy te­gyen a népgazdaság és a fo­gyasztók igényeinek megfe­lelően. Hasonlóképpen fel kell tárni a birtokukban le­vő termelőeszközök eddigi­nél jobb, hatékonyabb ki­használásának lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalé­­kokat. Ezt a munkát jól csak úgy végezhetik el a gazdasá­gi vezetők, ha meglátásaikat és elgondolásaikat, a felada­tokat megbeszélik munkatár­saikkal, a helyi párt, szak­­szervezeti, ifjúsági vezetők­kel, tanácsfunkcionáriusok­kal, a munkásokkal, a terme­lőszövetkezeti tagokkal. Részben általános agrár­­politikánkból adódóan, s részben a gazdasági reform­mal összefüggésben sok fon­tos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazda­­sággal, a termelőszövetkeze­tekkel kapcsolatban. Továb­bi lépések egyikeként a ta­vasszal összeül a termelőszö­vetkezetek országos kong­resszusa. Ott majd megtár­gyalják, hogyan alakul a ter­melőszövetkezetek élete, munkája a módosult feltéte­lek között Az utóbbi időben számos olyan intézkedés tör­tént amely kedvezőbb felté­teleket teremt az eddiginél a termelőszövetkezetek mun­­kájához. A szorosan vett választási kérdések közül még egyről kívánok szólni — folytatta Kádár elvtárs. — Március 19-én népünk a tanácsokat is újjáválasztja. Mint a jelölé­sek összesített adatai mutat­ják, 85 ezer tanácstagot fo­gunk megválasztani. Már maga a puszta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fon­tos kérdéséről van szó. A ta­nácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szervek, s hiányos vonatko­zásban tömegszervezetekként is működnek, rendszerünk sarokpilléreit alkotják. A tanácsok úgynevezett „helyi” munkát végeznek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekin­tettel, a gazdaságvezetési re­form egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az ön­állóság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nem­csak gazdasági területen. Ez­zel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók szá­mára is jobb munkafeltétele­ket biztosítani. Népünk tá­mogassa a tanácstag jelölte­ket szavazatával, s majd munkájukban is megbecsü­lésével, mert a közügyek fon­tos területén vár reájuk nagy és felelősségteljes fel­adat. Lánya valóban rendezni kí­vánja kapcsolatait az európai szocialista országokkal, s hozzá akar járulni az európai helyzet tényleges javításához, akkor olyan lépéseket kell ten­nie, amelyek a mindenféle re­­vansista törekvésekkel való határozott szakítást bizonyít­ják. Ez egyértelmű az Odera- Neisse határ elismerésével, az atomfegyverről, az úgyneve­zett egyedüli képviselet igé­nyéről való lemondással, és természetesen vonatkozik a másik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság elismerésére. Ami a Magyar Népköztár­saságot illeti, mi normális vi­szonyt, diplomáciai, gazdasá­gi és kulturális kapcsolatokat akarunk kiépíteni minden or­szággal, amely erre készséget mutat, és különösen fontos­nak tartjuk az európai or­szágokhoz fűződő kapcsola­tainkat. Ápoljuk és fejleszt­jük kapcsolatainkat a szom­szédos országokkal, a szocia­lista Szovjetunióval, Cseh­szlovákiával, Romániával és Jugoszláviával. Rendeztük vi­szonyunkat egyetlen kapita­lista szomszédunkkal, Auszt­riával. Arra törekszünk hogy a Duna-völgye az európai bé­ke tényezője legyen. Javul­tak és bővültek kapcsolata­ink Franciaországgal és más nyugat- és északeurópai ka­pitalista országgal is. Elveinkből, társadalmi rendszerünk lényegéből fa­kad, hogy minden tőlünk tel­­j­­ető támogatást megadunk a­­ felszabadult és szabadságu­­i­kért küzdő népeknek. Mély­­■ségesen elítéljük és megbélye­­­­gezzük a nemzeti független-­­­ség, a társadalmi haladás harcosainak üldözését, legyen­­ ilyen bárhol a világon. Kedves Elvtársak! A nemzetközi helyzet né­hány érintett kérdése is mu­tatja a világban jelenleg meg­lévő viszonyok bonyolultsá­gát. Semmiféle imperialista erő és agresszió, a haladás erőinek kegyetlen üldözése sem tudta és nem tudja ma sem megakadályozni a törté­nelem törvényszerű fejlődé­sét. Létrejött a Szovjetunió, a­­ szocializmus világrendszerré vált, a gyarmati rendszer a­­ széthullás állapotában van,­­az emberiség megállíthatatla­­­­nul halad a nemzeti függet­­­­lenség ,a társadalmi felsza­badulás útján. Hogy ez a ha­ladás még gyorsabb legyen, szorosabbra kell vonni so­rainkat, növelni kell a szo­cialista országok, a haladás és a béke minden erejének egységét, együttműködését. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, népi államunk, szo­cialista elveitől vezéreltetve mindent megtesz ma és a jö­vőben is mindent meg fog tenni ennek érdekében. Tisztelt Nagygyűlés! Elvtársak! Barátaim! Ez az a politika, amelyhez a választás napján a szava­zók bizalmát és támogatását kérjük. Legyen a március 19-i vá­lasztás felhatalmazás a kép­viselők és tanácstagok szá­mára, bátorítás, hogy az or­szág dolgozó népe mögöttük áll, legyen ez egyben nép­szavazás pártunk, a Hazafias Népfront politikája és rend­szerünk mellett; legyen ez a magyar nép messzehangzó szava a szocializmus igazsága, és a béke mellett — mondot­ta befejezésül a hallgatóság viharos tapsától kísérve Ká­dár János elvtárs. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik Tisztelt Nagygyűlési Kedves Elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra készü­lünk, abban a meggyőződés­ben, hogy a választások so­rán népünk jóváhagyja és szavazatával is megerősíti politikai törekvéseinket, a társadalmi célkitűzéseinket és a választások után megnö­vekedett erővel dolgozhatunk elérésükért. De ahogy min­denkor, így most is figyelem­be kell vennünk a nemzetkö­zi helyzetet. Külpolitikánk tartós és el­vi alapokon nyugszik, nem rögtönözhetünk, nem követ­hetünk ideiglenes és ingado­zó, konjukturális elgondolá­sokat, mert feladatunk is ál­landó, védelmezzük nemzeti függetlenségünket, orszá­gunk szuverenitását, népünk szocialista vívmányait és békéjét. Szövetség, barátság és gyü­mölcsöző együttműködés van a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szovjetunióban a szocializ­mus, a haladás, a béke leg­erősebb támaszát becsüljük, s ebben az évben, mint a vi­lág minden haladó embere és népe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyitó Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom győzelmének 50. évfor­dulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt ösz­­sze bennünket minden szo­cialista országgal, és bizalom­mal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársa­ság is tagja a Varsói Védelmi Szerződésnek. Külpolitikánk aktív a ka­pitalista országok viszonyla­tában is, mert változatlanul hívei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az el­vet úgy értelmezzük, hogy ésszerű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország között normális államközi kapcsola­tok létesülnek, ha kölcsönö­sen előnyös gazdasági és kul­turális csere alakul ki. De a norma a felekre egyformán kötelező: — Békésen egymás mellett élni annyi, mint tisz­teletben tartani minden or­szág területi sérthetetlenségét, minden nép nemzeti függet­lenségét, tartózkodni más or­szágok belügyeibe való be­avatkozástól, tiszteletben tar­tani minden nép jogát tár­sadalmi rendszerének szabad megválasztásához és tárgya­lások útján rendezni a vitás nemzetközi kérdéseket. Kedves Elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a vezető kapitalista államok szóvivői sem támadják ellenkezőleg, ők is ezt hangoztatják. Ez­zel szemben jelenleg a világ­ban olyan eseményeknek va­gyunk tanúi, amelyek a leg­nagyobb éberségre és az erő­szakkal való szembeszegü­lésre késztetik a népeket. Az Amerikai Egyesült Álla­mok költségvetése az idén meghaladja a százmilliárd dollárt, s ennek ötvenhat százaléka, tehát az amerikai adófizető minden dollárjá­ból ötvenhat cent­ katonai ki­adások fedezésére szolgál. Az USA világszerte katonai támaszpontokat tart fenn, s jelenleg határaitól sokezer kilométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. Közel félmillió megszálló ka­tonával operál Dél-Vietnam­­ban, és naponta agressziót követ el a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok a vietnami nép ellen elköve­tett agresszióval és háború­jával kivívta maga ellen az egész világ haladó emberei­nek felháborodását és elszi­getelődött még saját szövet­ségesei között is — jelentet­te ki Kádár János, s hang­súlyozta: a vietnami nép harca igazságos, a világ min­den haladó embere velük van. Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké és a népek előbb-utóbb rá fogják az USA imperializmust kénysze­ríteni arra, hogy eltávozzék onnan, és érvényesülni fog a vietnami nép elidegeníthetet­len önrendelkezési joga. A nemzetközi helyzetet bo­nyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezítik a Kí­nai Népköztársaságban ki­bontakozott események. Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista orszá­gok egysége ellen, a vietnami nép támogatásának összehan­golása ellen lép fel és rágal­mazó hadjáratot folytat a szocialista országok és test­vérpártok többsége, különös­képpen a Szovjetunió és ve­zetői ellen. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt elítéli és­ sajnálatosnak tartja ezeket az eseményeket. Rokonszen­­­vet érez a kínai munkásosz­tály és dolgozó nép iránt. Bízunk abban, hogy a kínai­­ kommunisták végülis leküz­­­­dik a kommunizmustól ide­gen törekvéseket, és helyreáll egységünk a marxizmus-le­­ninizmus alapján, a Kínai Népköztársaság a szocia­lista forradalom útján halad tovább. Vonjuk még szorosabbra sorainkat Kedves Elvtársak! Az utóbbi időben ismét na­pirendre került az európai biztonság kérdése, amelynek jelentősége túlmegy konti­nensünk határain. A XX. szá­zad történelmi tapasztalatai mutatják, hogy a világ sorsa elválaszthatatlan Európa sor­sától. A Varsói Szerződés or­szágai, közöttük a Magyar Népköztársaság, a múlt évi bukaresti tanácskozáson ki­fejezték azt a szándékukat, hogy készek az európai kol­lektív biztonság megteremté­séért dolgozni. Mi szükségesnek tartjuk az európai kommunista pártok közös tanácskozásának össze­hívását ,az európai bizton­ság kérdésében és azon részt­­veszünk. Az európai bizton­ság kérdésének vizsgálata során természetesen sok kér­dés felmerül, így a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtámadási szerződés kötése, a két katonai szövet­ség egyidejű feloszlatása, az atommentes övezetek kérdé­se, a hadsereg létszámának csökkentése és más kérdések. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a központi probléma, amelynek elfogad­ható rendezése nélkül Euró­pa biztonsága elképzelhetet­len, a német kérdés. Európá­ban a biztonság megközelí­tése a második világháború eredményeként kialakult ha­tárok, a történelmileg kiala­kult két német állam, a Né­met Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság elismerésén ke­resztül történhet. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya nyilvános állásfogla­lásaiban és diplomáciai köz­lésekben ismételten azt han­goztatta, hogy békés törek­vései vannak, s ennek bizony­ságául rendezni kívánja kapcsolatait a kelet-európai szocialista országokkal. Ami a bonni kijelentéseket illeti, a szavak hitelét ,mint tudva­levő a tettek adják meg és támasztják alá. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kér­ NAPLÓ Csütörtök, 1967. február 11. Október hadserege Ma 49 éve annak, hogy a Pszkov és Narva mellett lezajlott elkeseredett ütkö­zetben a Vörös Hadsereg 1918 február 23-án megadta az első tanulságos leckét az agresszoroknak, megszüntette a forradalmi Petrográdot fenyegető halálos veszélyt. A Vörös Hadseregnek ez a ragyogó győzelme lett a Szovjet Hadsereg Napja. A szovjet fegyveres erők dicső utat tet­tek meg e nap óta és becsülettel teljesí­tették forradalmi küldetésüket. A fiatal, de még nem elég erős Vörös Hadseregnek fennállása első napjától kezdve harcolni kel­lett a szovjet köztársaság megvédelmezésé­­ért, a szovjet hatalom ellen felsorakozó intervenciósok és fehérgárdisták ellen. Nem kevésbé súlyos "megpróbáltatások jutottak neki osztályrészül a második világháború­ban sem. A Nagy Honvédő Háború volt a legsúlyosabb minden háború közül, ame­lyet a szovjet népnek a múltban viselnie kellett. Az igaz ügyért vívott fegyveres harc még jobban megszilárdította a szovjet em­berek erkölcsi, politikai egységét, bizonysá­got tett a szovjet hadsereg internacionaliz­musáról. Azóta — a győzelem napja óta — több mint két évtized telt el. Még jóformán be sem hegedtek a sebek, a NATO-ban tömö­rült imperialista hadseregek újabb háborús feszültséget idéztek elő, sőt bekövetkezett az a paradox helyzet, hogy a legyőzött sas bon­togatva szárnyait, diktálni akar a győzte­seknek. Ma azonban egészen mások a nem­zetközi viszonyok, mint huszonöt évvel ez­előtt. A szocializmus a Föld sorsának for­málásában meghatározó tényezővé vált s a Szovjetunió — szövetségeseivel együtt — képes garantálni a békét. A szovjet szárazföldi haderő korszerű­ség tekintetében első helyen áll a világon A szovjet hadseregben ma már a régi érte­lemben vett gyalogság nem létezik. A csa­patokat új automata fegyverekkel látták el. Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy a szovjet hadsereg a harckocsifegyverzet te­rén is tovább növelte előnyét. A második világháború idején kifejlesztett páncélko­csikat az új harcászati és technikai köve­telményeknek megfelelően átkonstruálták. A tüzérség erejét ugyancsak meghatványoz­ták mindenek előtt a hátra siklás nélküli lövegek és a különböző típusú rakétafegy­verek rendszeresítésével. A légvédelemnél a legtökéletesebb fokra fejlesztették az elekt­ronikus tűzirányító eszközöket. A szovjet légvédelmi erőket különleges légvédelmi rakétákkal, a legnagyobb sebességű repü­lőgépek elleni harcra alkalmas fegyverzet­tel szerelték fel. Ugyancsak ugrásszerűen emelkedett a szovjet légierő mennyiségi és minőségi színvonala, mind a stratégiai, mind pedig a harcászati légierőket a legmodernebb gé­pekkel szerelték fel. Felújították az első­vonalbeli harci repülőgépek, a tengeri és rakétahordozó repülőgépek, főképpen a ka­tonai szállító repülőgépek állományának je­lentős részét. A szovjet légierők fejlődéséről nyilatkozva jelentette ki James Stowel, az Egyesült Államok légierőinek tábornoka: „A Szovjetuniónak olyan távbombázó gép­típusa van, amelynek hatósugara olyan nagy, hogy leszállás és üzemanyagfelvétel nélkül is megteheti az utat Amerikába és vissza. Ez a gép atom- és hidrogénbomba szállítására kiválóan alkalmas”. Hasonló fejlődést ért el a háború óta a szovjet hadiflotta is. A főfigyelmet a víz­­alatti hajók különféle fajtáinak építésére helyezték, s az amerikai elképzeléssel szem­ben nem a monstrum, hanem a kisebb, mozgékony, ugyanakkor hatásos fegyve­rekkel felszerelt hajóknak juttatnak na­gyobb szerepet. Ellátták a flottát rakéta­hordozó hadihajókkal, továbbá a búvárna­szádok elleni védekezéshez főképpen ra­kétahordozó tengeralattjárók elleni harc­hoz szükséges eszközökkel. Többszörösére növelték az atomtengeralattjárók távoli útjainak számát, ami mutatja a haditenge­részetnek azt a képességét, hogy sikeresen meg tudnak oldani bármely harci feladatot az Északi-sarktól a Déli-sarkig az óceáni térségekben. A szovjet haderő minden fegyverneme magfegyverekkel rendelkezik, bombák, tü­zérségi gránátok, rakéták, torpedók for­májában. A leghatalmasabb fegyver ter­mészetesen az interkontinentális és globá­lis rakéta, amely, mint nyugati katonai kommentátorok megjegyezték — „Szétzúzta a szovjet terület sugárhajtású bombázók­kal való bekerítésének amerikai stratégiá­ját”. Az interkontinentális és globális raké­tafegyver kétségkívül jelentős állomása a szovjet hadsereg fejlődésének. „A rakétá­nak az Egyesült Államokat megelőző orosz­­országi előállítása — írta ezzel kapcsolat­ban a New York Herald Tribune — jelen­tősen megváltoztatja a nemzetközi erőviszo­nyokat. Az első szovjet hidrogénbombának 1953. augusztusában történt robbantása óta Oroszország katonai téren még nem köny­velt el ilyen gigantikus sikert. Jelenleg semmiféle védelem sincs a hidrogénbombát szállító globális rakéták ellen”. Még egy fél évszázada sincs , az elmaradt feudális cári Oroszországból a világ egyik leghatalmasabb országa lett. Még egy fél évszázada sincs és az akkori puskás, sokszor mezítlábas és rongyos vö­rös katonákból ma a világ legerősebb had­serege lett. Mi magyarok különös büszke­séggel gondolunk október hadseregére, ha­zánk felszabadítójára, a Varsói Szerződés­ben résztvevő partnerünkre, fegyverbará­­tunkra. Először a történelem folyamán van egy igaz ügyet védelmező, erős baráti fegy­vertársunk. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan hadsereg szövetségesei lehetünk, amely megalakulása óta még nem szen­vedett vereséget, s mindenütt győzedelmes­kedett.­­ A Különös jelentőséget kölcsönöz az idei ün­nepnek az a tény, hogy ez évben ünnepel­jük az Októberi Forradalom 50. évfordu­lóját. Jubileumi évben még fényesebben ragyog annak a hadseregnek a csillaga, amely nélkül nem sikerült volna győze­lemre vinni százmilliók álmát, a forradalom ügyét. Gál András Rakéták a tengeren.

Next