Napló, 1967. március (Veszprém, 23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
--------- ------------------------- A kongresszus megfosztotta Sukartót elnöki tisztségétől döntés „súlyos csapás“ Suharto törekvéseire? DJAKARTA Nyugati hírügynökségek gyorshírben olyan értesülést közölnek, miszerint az indonéz ideiglenes népi tanácskozó gyűlés (kongresszus) határozatban fosztotta meg Sukarnót elnöki tisztségétől és Suharto tábornokot megbízta az ügyvezető elnöki teendők ellátásával. Erről a döntésről hivatalos közlemény még nem jelent meg, a hírügynökségek értesüléseiket „kongresszusi köröktől” származtatják. A döntés az éjszakai órákban született meg, zártkörű bizottsági ülésen. A nyilvános vitát magyar idő szerint szombaton tizennégy óráig halasztották el, a kongreszszus ülésszakát pedig mintegy huszonnégy órával meghoszszabbították. A hajnali órákban kialakított kongresszusi állásfoglalás négy pontra szűkíthető: 1. megvonják Sukarno elnöki megbízatását és minden egyéb hivatali hatalmát; 3. Suharto tábornokot kinevezik ügyvezető elnökké; 3. „doktor” Sukarnót eltiltják mindennemű politikai tevékenységtől; 4. felhatalmazzák Suharto tábornok kormányát, bírósági úton tisztázza, milyen szerepe volt „doktor” Sukarnónak” a szeptember 30-a mozgalomban. Amennyiben a kongreszszusi döntés érvényessé válik, lezárul egy esztendős időszak, amelynek folyamán Sukarno lényegében végrehajtó hatalmat már nem gyakorolt, csak névlegesen elnökösködött. A Reuter figyelemreméltónak tartja, hogy az úgyahogy ismeretessé vált kongresszusi döntésben nincs említés a „doktor” vagy más megfogalmazásban „mérnök" szó használata azt jelzi, hogy a jövőben Sukarnót nem elnökként, hanem átlagpolgárként kezelik. A kongresszusi ülésszakon Suharto tábornok kijelentette, nem lát bizonyítékot rá, hogy Sukarno szervezte és irányította volna az 1985 október 1-én elbukott Untungakciót. Az óvatos, a kockázatokat kerülő „lávai megoldás" mellett szólaltak fel a kongresszusi ülésen a fő fegyvernemek parancsnokai is és külön-külön határozati javaslatot terjesztettek be, amelyek lényegében „felhígították” a szélsőjobboldali követeléseket. Éppen ezért a katonai vezetők ellenállásával szemben kialakított kongresszusi döntés nyilván váratlanul érte Suharto tábornokot, vagy, amint az AP megfogalmazza, a döntés „súlyos csapás” a tábornokok törekvéseire. Suharto tábornok mindenesetre felkészült arra, hogy fegyveres erővel törje le mind a szélsőjobboldal, mind pedig a Sukarno-barát csoportok tüntetéseit. A fővárosban általános riadókészültség van. A szombat hajnali órákban Djakarta stratégiai pontjait nehézpáncélosok és páncélautók szállták meg. Az utcákon a gépkocsikat és a járókelőket feltartóztatják és átkutatják. Az egyetemi negyed környékére újabb csapaterősítések érkeztek, Közép-Jéván nagyszámú katonai alakulatokat vonultatnak fel. Ezt az intézkedést már az is indokolja, hogy néhány apja Sukarno hívei és a katonaság között véres összecsapásra került sor Biora város közelében. Az összetűzésben száznál többen haltak meg. Újabb bombázások a VDH ipari központjai ellen SAIGON Az Egyesült Államok légi haderejének a thaiföldi Tam Takhi támaszponton állomásozó vadászbombázói szombaton délután ismét bombázták az észak-vietnami fővárostól hatvan kilométernyire északra fekvő Thai Nguyen fémipari kombinátját, a VDK nehézipari központját A támadásban — a pénteki bombázáshoz hasonlóan — 14 repülőraj, vagyis körülbelül 15 gép vett részt. A pénteki támadás fő célpontja — amint az AFP francia hírügynökség az amerikai szóvivő bejelentésére hivatkozva jelenti — a fémhidak alkatrészeit, üzemanyag, tartályokat és vízijárműveket előállító feldolgozó üzem volt A pénteki bombatámadásokról újabb részletek szivárogtak ki. Az AFP jelentése szerint a Haiphongtól 48 kilométernyire fekvő Hong Gai villamoserőművert is támadták az amerikai repülőgépek. Bombáztak ezenkívül egy robbanóanyag raktárat is az erőmű közelében. Hong Gai létesítményeinek bombázását a saigoni amerikai parancsnokság fontosabbnak minősítette az acélipari kombinát megtámadásánál. A bombázásban részt vett hatvan repülőraj, azaz körülbelül kétszáz vadászbombázó. A TASZSZ jelentése szerint szombaton reggel az amerikai gépek ismét légitámadást hajtottak végre Haiphong kikötőváros ellen. A 7. amerikai flotta hajói változatlanul rendszeresen lövik az ágyúik hatósugarába eső partmenti berendezéseket a VDK területén. Az AFP jelentése szerint radarállomásokat, parti ütegállásokat, rakétakilövő helyeket, valamint folyami és tengerparti kikötőberendezéseket bombáznak. Hadműveletek Dél-Vietnamban SAIGON A Felszabadítása Arcvonal aknavető osztagai szombatra virradó éjszaka három amerikai katonai állásra mértek pusztító csapásokat a fővárostól északnyugatra. A saigoni amerikai katonai szóvivő négy amerikai halálát és 58 megsebesülését ismerte be. A washingtoni hadügyminisztérium pénteken este úgy döntött, hogy sürgősen ultramodern M—16-os puskákkal fegyverei fel a Vietnamban harcoló délvietnami és délkoreai katonai egységeket. Ezekkel a modern oorstüzelésű fegyverekkel már ellátták az amerikaial WaPt. Tanúk és nyilasok Vallomások a zuglói tömeggyilkosok bűnügyében A fővárosi bíróság nagy tárgyalótermében napok óta folynak a tanúkihallgatások a tömeggyilkos zuglói nyilasok bűnügyében. A hallgatóság — amely a vádlottak kihallgatásakor gyakran megfeledkezett arról, hogy gyilkosokkal szemben érzett felháborodását, gyűlöletét és megvetését egy-egy önkéntelen felkiáltással, méltatlankodó megjegyzéssel sem fejezheti ki — most szokatlanul csendes. Dermedten hallgatják azokat az embereket, akik a teremőr szólítására egymás után állnak a mikrofon elé, hogy felidézzék 23 évvel ezelőtti, szörnyű emlékeiket- Azokat a napokat, amikor a meggyötört és megalázott áldozataik tehetetlen és kiszolgáltatott prédái voltak a bűnügy 19 vádlottjának és társaiknak-Az egyik tanú magas, barázdált arcú, idősebb férfi, tömött, sűrű haja erősen őszül. Mérnök. 1944 decemberében feleségével, gyerekével és két idős rokonával egy zuglói házban bujkált. A menekülését, az életbenmaradás reményét azok a hamis igazolványok jelentették, amelyeket az üldözött ember barátaitól kapott. — Egy éjjel — kezdi vallomását — ránk törték az ajtót- Négy fegyveres ember rontott a szobába. Nyilasok voltak. Razzia — mondta a vezetőjük. — Mutassa a papírjait! ... Megmutattam. — Ezek nem valódiak — üvöltötte. Tudtam, hogy elvesztünk. Egyetlen esély maradt, ha meg tudom győzni, hogy téved, igazolványaink valódiak, nem azok vagyunk, akiket keres... Érvelésre, magyarázkodásra a nyilas oda sem figyelt, hiszen nem az érvek érdekelték. A mérnök ekkor megkísérelte az utolsó lehetőséget: tudta, hogy a zöldinges csőcselék nemcsak vérre szomjazik, hanem aranyra, ékszerre, pénzre is- Félrehívta a vezetőt és amíg a többiek a székben terpeszkedtek, a másik szobában megkezdődött a halálos vásár, alku öt életért. A mérnök mindenét odaadta: pénzét, ékszereit, majd levette óráját is. AmiAz illegális kommunista párt egyik mártírja Richtmann Sándor azt a feladatot kapta hogy Magyarország náci megszállása után fegyverek elrejtésére alkalmas helyet keressen. Richtmann talált is megfelelő helyiséget a zuglói Textiliána Szövőgyár elhagyott részében. Az illegális kommunistát az üzem náciellenes főmérnöke, Verschitz Emil segítette majd amikor a párt illegális nyomdáját új helyre kellett telepíteni, a gépeket Verschitz szolgálati lakásába vitték- A nyomdát az ugyancsak illegális kommunista Rákosi Endre és felesége kezelte. Több hónapig dolgoztak: ezer és ezer röplappal buzdították ellenállásra a budapestieket a náci megszállók ellen. A nyomda működéséről később tudomást szerzett a Gestapo és a nyitaskeresztes párt főkerületét bízta meg a kommunista nyomda felszámolásával. A főkerüet pedig a zuglói nyilas Pártszervezeteket utasította 1944 okt. 4-én a pártszolgálatosok körülvették a gyárat, majd becsengettek Verschitz lakásába. Richtmann gyanútlanul ajtót nyitott, az hitte, Rákosi Endre felesége jön, akit ebben az időben vártak haza. Amikor meglátta a küszöbön álló nyilasokat, becsapta az ajtót. A pártszolgálatosok lövöldözni kezdtek, majd betörtek a lakásba. Richtmann ekkor már halálos sebet kapott, Rákosi Endrét és Verschitz Emilt a nyilok magukkal hurcolták. Verschitz feleségét most tanúként kihallgatta a bíróság. Az asszony elmondta, hogy 1944 november 5-én, tehát a nyomda elleni nyilas támadást követő napon, feljött vidékről meglátogatni a férjét- A lakásban nyilasok várták, őt is elhurcolták- Kihallgatták, vallatták, majd szembesítették férjével és Rákosi Endrével. — A férjemet — mondja haldan az asszony — ekkor már annyira megkínálták, hogy az első percekben meg sem ismertem. Csupa vér volt az arca csak amikor a pulóverét láttam, akkor tudtam, hogy ő az... Engem később elengedtek a nyilasok de a férjemet elvitték. Dachauban halt meg... Nem így volt... nem tudom... nem emlékszem. Csaknem valamennyi tanú vallomás percekbe sűrített dráma Huszonhárom év távlatából is elevenen ható, megrázó élmény, hiszen azokat a szörnyűségeket, amelyekről a tanúk, — akik mindezt átélték — vallanak, sent a múlt, sem a jövő nem feledtetheti el. Egy-egy monoton, halk, vagy nemritkán könnyekbe fulladó visszaemlékezés egyaránt felkavarja a tanúkat és a hallgatóságot — csak a vádlottakat nem Egy-két társuktól eltekintve akik talán számításból (az őszinte, töredelmes beismerő vallomást a bíróság enyhítő körülményként értékeli) talán lelkiismeretük könnyítésére hajlandók szembenézni bűntetteikkel ■ többen köbor kiléptek a szobából, az egyik nyilas éppen töltött pisztolyával bökdöste az egyéves kisgyerek haját. — A vádlottak között felismer valakit akkori látogatói közül? — kérdezi a tanácselnök. — Igen, — mondja halkan a tanú: Kálmán László. Ő ott volt. — Álljon fel Kálmán! így történt? —» Igen. Illetve nem ... azaz ... szívósan bizonygatja, hogy ő ugyan ott volt, de ez csak véletlen, mint „nemzetőrt’’ hívták magukkal a nyilasok, rá csak azért volt szükség,hogy az igazoltatás törvényes legyen’’. Elhallgat, konok gyűlölettel nézi a tanút-zöngösen üldögél, s ha róluk vallanak a tanúk, megátalkodottan tagadnak. Mindent tagadnak, Kröszl, az egykori kerület vezető, kihallgatásakor társait — akikkel együtt fosztogatta kínozta és gyilkolta számtalan áldozatát — sem akarta felismerni. A tanúkat sem Azt a tanút sem, aki a következőket vallja: — Nemcsak Kröszl Vilmost, de az egész Kröszl családot ismertem. — Honnan? — kérdi a tanácselnök. — Hoszszú évekig egy utcában laktunk. — Kröszl! Maga ismeri a tanút? A volt kerületvezető bárgyún bámul a tanúra, szokása szerint az első kérdésre nem válaszol- Kröszl nagyot hall, de hiába van fülhallgató a fején, mégis akkor hall, amikor akar. Most például nem. — Ismeri a tanút? — hangzik másodszor a kérdés. — Nem. Nem hiszem... A tanúvallomásokból később értheti lesz miért nem akar Kröszl emlékezni. Eddig ugyanis váltig azt állította, hogy amíg nem lett kerületvezető, sem egyenruhája, sem fegyvere, még csak nyilas karszalagja sem volt. A tanú most szemébe mondja hogy már jóval korábban naponta látta őt teljes harci díszben és fegyverrel hazajárni. De még mást is mond. Véletlenül megtudta, hogy Kröszl egyik szomszédját, mint kommunista-gyanúst, a nyilasok el akarják hurcolni. Értesítette ezt a családot, akik elmenekültek a környékről, a lakásban csak tíz-egynéhány éves fiúkat hagytak. Másnap a teherautóval érkező nyilasok már csak az üres lakást találták. Tehetetlen dühükben a fiatal fiút vitték el. Ennél az esetnél — mondja a tanú — Kröszl Vömpe is jelen volt... Barátit, az örök katona... Folytathatnék tovább a felsorolást: hogyan, miképpen akarnak, vagy legalább is próbálkoznak kibújni bűntetteik felelőssége alól a vádlottak. Ha valaki csak néhány percre jönne be a tárgyalóterembe és nem ismerné az előzményeket talán még meg is döbbenne: a vádlottak padján csupa ártatlan, ahogy mondani szokás a légynek sem ártó. jámbor ember ül, aki csupán félreértésbal”, a körülmények véletlen összejátszásából’’ kerültek annak idején a zuglói nyilas pártházba Baráth Kálmán például —, aki a nyomozás szerint az egyik legkegyetlenebb, legbestiálisabb pribék volt, s akit saját társai is „Hóhérnak neveztek — ahányszor szóbakerül — és mindig kínzásokkal, kivégzésekkel kapcsolatban — azt ismételgeti, hogy ez „nem igaz, ez nincs így”. Ez „valótlanság”, mert ő akkor, amikor a „szóban forgó eset történt”, éppen katona volt Az, hogy egyetlen katonatársát, egyetlen tanút sem tud megnevezni állítása igazolására, hogy társai szemébe mondják: „te is velünk voltál?’ nem zavarj», a. h. A férj Dachauban meghalt. Egy hét a világpolitikában A második forduló Párizsban Kinél van a „Fekete Péter“? D,akartai bonyodalmak A Hatok és a hetedik Nem könnyű ennek a legutóbbi hétnek mozgalmas eseményeit összegezni, már csak azért sem, mert a máskor csendesebb, politikai pihenőnapnak számító vasárnap ezúttal fontos fejleményeket tartogat, Párizsban a választások második fordulójára kerül sor, most dől el a mandátumok túlnyomó többségének sorsa. Heves párosverseny ígérkezik a bal- és jobboldali jelöltek között. Igaz, a papírforma szolid Gaulle-ista többséget ígér, hála a nem éppen arányos választási beosztásnak. Akárhogyan alakuljon is a végleges politikai egyenlet Franciaországban, a választások két legfontosabb új elemét már ismerjük. Ezek: a kommunista párt előretörése s befolyásának növekedése különösen az ifjúság körében, illetve a baloldal egységfrontja. Olyan jelenségek, amelyek függetlenül a parlament megoszlásától, kihat,nak majd a további francia fejleményekre. Tanácsválasztásokat tartanak vasárnap a Szovjetunióban is, ebből az alkalomból Brezsnyev, Koszigin, Podgornij, s az SZKP más vezetői találkoztak választóikkal. Megnyilatkozásaik természetesen túlnőttek a helyi kereteken, s az egész világnak szóltak. Beszédeikből kitűnt, hogy csak a legfontosabb megállapításokat ragadjuk ki: 1. A Szovjetunió folytatja békés egymás mellett élési politikáját, amely máris számos eredményt hozott; 2. az enyhülés fő akadályait továbbra is a vietnami amerikai agresszió és az NSZK revansista magatartása okozza; 3. a nemzetközi kibontakozást, különösképpen pedig a vietnami rendezést gátolja a Mao Ce-tung csoport tevékenysége; 4. a jubileumi évben tovább folytatódik a Szovjetunió lendületes építő munkája, a népjólét emelése, jóllehet a felvázolt körülmények miatt nagyobb erőfeszítéseket kell tennie védelmi képességeinek fokozására. Az indiai fővárosban sem lesz érdektelen ez a vasárnap. A Nemzeti Kongresszus Párt e napon ül össze, hogy megválassza az ország miniszterelnökét. India hagyományos vezető pártja soha még ilyen rossz helyzetben nem volt; hét tartományban (államban) vesztette el többségét A jobboldal Indira Gandhi személyét hibáztatja. A haladó irányzat a párt jobbra tolódását és következetlenségét tartja a kudarcok okának. Könnyen lehetséges, hogy a reakciós nézeteket valló Deszai és Indira Gandhi között végül egy kevésbé jelentős, harmadik politikus személye lesz a kompromisszumos megállapodás tárgya. Az amerikai politikai sakkhúzásokra egy távolabbi választás nyomja rá a bélyegét Az Egyesült Államok láthatólag szeretne katonai győzelmet elérni Dél-Vietnamban, még a jövő év novemberében esedékes elnökválasztást megelőzően. Természetesen mások Washington vágyai és mások a realitások. Ezen a héten például rekordveszteséget szenvedtek az amerikai erők ... Ami valamennyire új az amerikai magatartásban, hogy a hivatalos Washington képviselői mind nyíltabban törnek lándzsát a háború fokozása mellett, Johnson, Rusk és McNamara eddig, miközben fokozta az agressziót, a tárgyalások szükségességéről beszélt. Most, hogy a VDK közölte: a bombázások beszüntetése után hajlandó megkezdeni az eszmecserét, az amerikai politika látványosan visszakozott. Ami viszont együttjárt azzal, hogy kezében maradt a „Fekete Péter”, a teljes felelősség súlya. Mindez bizonyos belső összeütközésre is vezet Amerikában, a hírek szerint heves szóváltás volt Johnson és Robert Kennedy között vietnami ügyekben. A sikeres katonai akciók mellett a Dél Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front is fontos politikai-diplomáciai akciót helyezett kilátásba. Jelentések érkeztek arról, hogy koalícós kormány alakulna a Front és ma függetlenségi erők részvételével. Ez tovább gyengítené a saigoni rezsim helyzetét, úgy magán Dél-Vietnamon belül, mint a nemzetközi viszonylatban. Egyben mutatja azt is, hogy jóllehet a vietnami nép végső célnak országa egyesítését tekinti, következő feladatnak egy valóban független semleges önálló Dél-Vietnam létrehozását tartja A djakartai jelentések élén már-már visszatérők a kifejezések: feszültség, nyugtalanság. A csonka parlament, a baloldali képviselők kizárásával tanácskozó kongreszszus a héten a „Sukarno-ügyet" vitatta. Három álláspont rajzolódott ki. A szélsőjobboldali képviselők többsége Sukarno-pert követel. A hatalmat ténylegesen kezükben tartó katonai vezetők ellenzik az elnök bíróság elé állítását, sőt egyrészüük szívesen megtartaná afféle cégérnek. Nyilván úgy értékelik a helyzetet, hogy a Sukamno elleni erőszakos cselekedetek tovább kavarnák a közhangulatot és esetleges összetűzésekre adnának okot. Aigha tévedünk abban hogy Kukamno személye tulajdonképpen csak ütközőpont, ahol a viszonylag mérsékeltebb és szélsőségesebb jobboldali irányzatok öszszecsaptak. Ezért az indonéziai belvigzály súlyosbodása várható, már nemcsak a tömegek és a katonai rendszer között, de a hatalom sáncain belül is. Minden jó, ha a vége jól summázhatták volna a brit vezetők, Wilson és Brown, közös piaci felderítésük eredményét Utolsó állomáshelyükön, Luxemburgban megkapták a kicsiny, egyharmad milliós nagyhercegség támogatását. Ezért módosíthatjuk a mondást: mennyire jó, ha Luxemburg támogatja Anglia belépését a „Hatok” soraiba, viszont a jelentősebb partnerek, mindenekelőtt Nyugat-Németország és Franciaország változatlan fenntartással él Londonnal szemben■ A hat fővárosban megtett zarándokút nyomán, a brit vezetők feltétlenül tájékozottabbak lettek. Más kérdés: mennyire okoznak örömet számukra a megszerzett és nem éppen egyértelmű információk. Réti Barta ▼asáras», rm. nicetas St.