Napló, 1967. december (Veszprém, 23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

Péntek, 1967. december 1. Befejezte éves tervét az Építőgép A jubileumi munkaverseny méltó befejezéseként teljesítette 38 millió forintos éves tervét az ÉVH Építőgépjavító és Gépgyártó vállalat 8. számú egysége. Év végéig a tervek szerint még 5 millió forinttal tetézik meg vállalt kötelezettségeiket, és ugyancsak ebben az esztendőben befejezik a soproni üzemegység rekonstrukcióját. Itt ugyanis átvették a GyőrSopron megyei Finommechanikai Vállalat üzemegységét és az építőgép-javítás profiljához igazítják, illetve alakítják át a régi üzemet. Ezer hold gyümülcsöst telepítenekfaszarén Új gyümölcstermelő tájegységet alak ki a vaszari termelőszövetkezet a Bakony lábánál. A Kis-Alföld homokos nyúlványán gazdálkodó mezőgazdasági üzem 1968-cal bezáróan ezer hold gyümölcsöst hoz létre egy tömbben. Ezekben a napokban 220 holdon népesítik be a gyenge minőségű földet szilva, kajszi és szamóca szaporítóanyaggal. A korszerű vegyes gyümölcsös előzetes számítások szerint a termőre fordulás után több, mint 400 vagon érmést ad a népgazdaságiak. „ Megbecsülést emberi módon elített asztal mellett jobban ízlik az étel. A prémium az anyagi elismerés is rangosabb, több örömöt jelölt, ha nem ügyviteli aktus csupán. „A rendszeresen premizáltak köre összeszűkült, ezt csak helyeselni tudom, azt is, hogy ma már a legtöbb vállalatnál, intézménynél a vállalati vezetők és a szakszervezet közös egyetértésben meghúzta a jutalmak alsó határát — például nálunk 300 forintnál kevesebbet nem osztanak — de azt már kifogásolom, hogy a »Kiváló dolgozó« oklevél és kitüntetés szinte az egyetlen kivétel, amelynek elbírálása a termelési tanácskozáson nyilvánosan történik.” „Munkatársaim gyanakvóan néztek rám, amikor legutóbb megjutalmaztak, mert úgy érezték, ők is hajtottak amikor kellett, és senki nem mondta meg nekik, hogy akkor miért éppen engem illet csak elismerés.” Szakszervezeti taggyűléseken, termelési értekezleteken készített jegyzeteimből származnak ezek az idézetek. Van bennük valami közös, amire időszerű odafigyelni. Lehet, hogy csak személyes becsvágy, hiúság beszél az emberekből? Nem! — Nagyon is tisztában varnnak azzal, hogy irigység, féltékenység, ezernyi vágy és különböző ambíciók befolyásolják véleményünket. Azzal is, hogy mindez előbb vagy utóbb, valamilyen módon utat tör magának. „Nem érdemelte meg...” „Csak azért kapott jutalmat, mert a főnök üdvöskéje..." „Hát persze, hogy kapott, a szesztestvérek jól megértik egymást...” Hányszor, de hányszor, valósággal belelovaljuk magunkat az ilyen és ehhez hasonló feltételezésekbe, csak azért, mert nem mi kaptuk az elismerést, mert nem kérdeztek meg bennünket, mert a nyilvánosság kizárása mögött már eleve valamilyen titokzatosságot sejtünk. Ez ellen az oktalan és méltatlan előítélet, szubjektivizmus ellen hadakoznak azok, akik nyilvánosságot kérnek, és nyilvános tájékoztatást az anyagi elismerés mellé. Így a jutalmazottak is megszabadulnának attól a kellemetlen kényszerképzettől — mert van ilyen —, hogy jogos büszkeség helyett szégyenkezniük kell azok előtt, akik nem részesültek hasonló elismerésben. De bővítsük tovább a kört A felelős egyszemélyi vezető elvitathatatlan joga, hogy anyagi elismerésben részesítse azokat, akiket arra méltónak talál. Ez a döntés azonban morális megerősítést a munkásközvéleménytől csak akkor kaphat, ha az indokolás nyilvános. Az anyagi elismerés erkölcsiekben is kamatoztatható, ha ezt a vállalatok felismerik. A dolgok természetes logikája is azt kívánná, hogy ne válasszák sehol se külön az erkölcsi és anyagi ösztönzést. Ritka kivételektől eltekintve, egyik sem pótolja a másikat. Kevesen helyeslik és mégis előfordul, hogy azok kapják a legkevesebb anyagi elismerést, akik a legmagasabb mércét állították maguknak a munkában, emberi magatartásban, általános és szakmai műveltségben is. A szocialista brigádokra gondolok. A kétes értékű indoklás általában úgy szól, hogy a jutalmazásra fordítható pénz kevés, és ki értse ezt meg, ha nem éppen a legöntudatosabbak, a szocialista brigádtagok. Akik így érvelnek, talán észre sem veszik, hogy ezzel nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi ösztönzőket is aláássák? — Ritkán és keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy rendkívüli teljesítményt nyújthassanak, hogy adott pillanatban valóságos munkahőstettet hajthassanak végre. A nagy többség csak hosszantartó szívós, következetes munkával szerezhet elismerést. A jelentősebb anyagi elismerés ugyanakkor nagyon is alkalomhoz kötött. Ilyen körülmények, objektív adottságok miatt a hétköznapi mindennapos erőfeszítés és az alkalomszerű jutalmazás közötti ellentmondás csak az erkölcsi ösztönzők állandó jelenlétével oldható fel, tehát azzal, hogy a legkülönbözőbb módon nap, mint nap kifejezésre juttatjuk, érzékeltetjük azokkal, akik arra különösen érdemesek, hogy elégedettek vagyunk a munkájukkal, hogy elismerjük azt a személyes erőfeszítést, amellyel a legjobbak a vállalati és társadalmi célok megvalósításához hozzájárulnak. Dolgos János 4 tsz terveint nyomában, öközjogis tagok nélkül TERMELŐSZÖVETKEZETI TAG LEHET MINDEN TIZENHATODIK ÉLETÉVET BETÖLTÖTT MAGYAR-, VAGY ÁLLANDÓ JELLEGGEL AZ ORSZÁG TERÜLETÉN LAKÓ KÜLFÖLDI ÁLLAMPOLGÁR. A családi vita legtöbbször a tsz miatt volt. Böőr Gyula belépett a szövetkezetbe, de az apósa házánál élt tovább, is, aki szintén tagként dolgozott a közösben. A tulajdonjog alapján apósa kapta a háztájit. Böőr Gyulának csak a munka maradt. — De a mindenségit! — és az asztalcsapkodásból négyszáz szögöl háztáji lett. Ököljoggal szerzett magának földet, ami az íratlan jog szerint megjárt, de az írott törvény tiltója. — Hát ilyen tag ezentúl nem lesz — mondja Neumann Ferenc, aki az olaszfalui közösben kezdte a kenyérkereső munkát. — Mi már régen éreztük, hogy az élet mást követel, mint ami papíron van. Példákat mond: tavaly, december óta beállították SZTK ügyintézőnek a 3500 holdas gazdaságban Kárpáti Ferencnét. Nemcsak ez a feladat. Pontosan, naprakész állapotban vezeti a tagnyilvántartást. Ebből tudják, számontartják, hogy kinek mennyi szolgálati ideje van.. Hanci Lőrinc hét évet dolgozott a szövetkezetben, mégis tízet ismertek el, mert beszámították az erdőgazdaságnál eltöltött három évét is. Különösen fontos ez most az olaszfalui termelőszövetkezetben, amikor sorra jelentkeznek felvételre a fiatalok az elnöknél. Gelesz Antal erdészeti szakmunkás volt, Hanich István besegítő családtagként dolgozott eddig, mások a bányából, vasútról térnek vissza, de van köztük villanyszerelő, kőműves is. Relder László, Mádl Imre alig múltak tizenhat évesek, amikor felvételüket kérték. Az újonnan jelentkezők átlagos életkora 20—22 év. A nyugdíj, a szabadság, a háztáji föld megállapitásánál bizony fontos a gondosan vezetett nyilvántartás. — Azt is fontosnak tartjuk — Schneider Ferenc említi, aki már kilencedik éve tagja a vezetőségnek —, hogy egységesítjük a tsz dolgozókat. Pártoló tag nincs az olaszfalui termelőszövetkezetben. Családtag annál több és az alkalmazottak száma húsz körül van. Ezek legtöbbje a faipari melléküzemben és a mészégetésnél dolgozik. Mi lesz velük? — Tagok lesznek. Legyenek is! — szól közbe a most érkezett Csóka István —, úgyis rendszeresen a közösben dolgoznak, akkor meg minek kétféle munkás. — Be is lépnek. Több, mint a fele belép, ez az én véleményem — teszi hozzá Piedl Antal. — Így is kell annak lennie. Neumann Ferenc már másként fogalmaz: Minden egyes tagot mérlegre tesznek a következő hetekben. Ki dolgozik rendszeresen, ki csak felemás módjára, kit kell felszólítani, hogy azért a joga mellett kötelessége is van, kit kell kizárásra javasolni a közgyűlésnek. Nagy számvetés lesz ez, hogy a szövetkezet 279 tagja valóban a szövetkezetnek éljen, egy emberként, egy akarattal. Sok örömre, de vitára is alkalmat ad a nyugdíjintézkedés. Lipis Márton példáját hozzák elő, aki az állattenyésztésben dolgozik és a havi átlagos keresete 2200 forint. Mivel 1901-ben született, már elérte a nyugdíj korhatárt — a hatvanöt esztendőt — és így megjár neki a fizetése 33 százaléka. Ehhez jön még felesége után száz forint, vagyis készpénzben nyolcszáz forint körül kap. Természetesen nem szabad megfeledkezni a háztáji bevételéről sem. Egy szó, mint száz: az új rendelkezés értelmében már nincs szükség arra, hogy a tízéves szolgálattal rendelkező nyugdíjast öregek napján száz-kétszáz forintokkal, időnként segéllyel támogassa a közös. Más a helyzet a rokkantsági nyugdíjnál. Beszélnek egy idősebb családról, ahol a férfi megrokkant és havonta 270 forintot kap A felesége a közösben dolgozik, de ha a havi átlagos jövedelme meghaladja a 260 forintot, akkor a férje elveszíti a rokkantsági járalékot, így az asszony minden hónapban csak négy napot dolgozhat, csak öt munkaegységet szerezhet, különben az a 270 forint is ugrik, amit a megrokkant férje szerzett. Bizony itt szorít a cipő! Megpróbáltuk átböngészni az új tsz-törvényt, de minden igyekezetünk hiábavaló volt. Erre nem találtunk benne orvoslást. Azt mondjuk, hogy a tsz ezentúl vállalatszerű gazdálkodást folytat. Azt emlegetjük, hogy a nyugdíj és egyéb juttatás megközelíti a gyári munkásokét vagy éppen azonos lesz azokéval. Akkor a rokkantsági nyugdíj folyósítása is kövesse ezt a módszert. A jogalkotás az emberek életének javulását szolgálja. — Ezt várjuk az új tsz törvénytől — fűzi hozzá Böőr Gyula. — Ha minden úgy megvalósul, ahogy a törvényben leírták, akkor nem lesz különösebb baj a szövetkezetekben. Gárdonyi Béla Minden egyes tagot mérlegre tesznek a következő hetekben ... Azt is fontosnak tartjuk, hogy egységesítjük a tsz dolgozókat. (Fotó: Péterfay Endre) NAPLÓ - 3 - as mechanizmus Mikuláséknál , városunkban az egyik vállalatnál cseng a telefon, a szakszervezeti titkárt hívják a telefonhoz. — Halló, itt a Mikulás beszél... — hangzik a drót túlsó végéről — azaz pontosabban az ABC áruház vezetője vagyok. Kedves titkár elvtárs, azt szeretném tudni, nem akarnak-e önök közös Télapó-ünnepséget rendezni a vállalatnál dolgozók gyermekeinek részére ... Ebben az esetben ugyanis szívesen felajánljuk szolgálatainkat. Remek csokoládé-Mikulásaink érkeztek, ízléses csomagokat készítünk, kívánságra házhoz is szállítjuk a küldeményt, esetleg egy valódi, beöltözött Télapóval, aki puttonyából ott a helyszínen mindjárt ki is osztja az ajándékokat... Hát igen, Mikuláséknál is új szelek fújdogálnak. Közönségszolgálat, piackutatás, új mechanizmus ... Ha jó, öreg, fehérszakállú Télapó sem test, lépést tart a korral, elvégezte a tanfolyamot (s milyen jól!), szóval megismerkedett ezekkel az új fogalmakkal. És azt is tudja, hogy a korszerű kereskedelemben mily fontos az udvariasság: hangszíne nem fakul, nem válik bosszússá vagy udvariatlanná, nem tesz szemrehányást (hiszen előtte a telefonkönyv, egy sereg további felhívható címmel, azaz felkutatható piaccal), amikor meghallja a sajnálkozó választ: — Köszönjük, kedves Télapó, de már nem kell. Az imént egyeztünk meg egy másik áruház Mikulásával... (ki) Tüzes, testes, zamatos Évente 3,6 millió palack Újszülött: Kővágóörsi rizlingszilváni Nagy taps a bemutatón A kedvező „bírálat“ Sorra szolgálták fel a borokat Balatonfüreden, egy kereskedelmi bemutatón. Azt akarta megtudni a pincegazdaság, hogy melyik bor ízlik legjobban a szakembereknek és — természetesen — a fogyasztóknak. Amikor a kővágóörsi rizlingszilvánit bemutatták, nyálszíni tapsot kapott. Durszt Dezső, a Magyar Állami Pincegazdaság badacsonyi palackozójának vezetője mesélte el az apró, de a Balaton-felvidéki borokra annyira jellemző történetet. Tokajhegyaljai születésű, mégis a balatoni borok nagy tisztelője. Mit mond a megtapsolt újszülöttről? — A kővágóörsi rizlingszilváni nem éppen erős bor. „Csak” tizenhárom fokos, mégis nagyon kedvelt. Testes, tüzes bor, kiváló a zamata, az illata. Megtalálni benne a keserű mandulaízt, ami különösem kedveltté teszi és amellett édeskés is. Hálás bor, jó termő, korán érő, a magas művelésre is alkalmas a szőlő. Ezt mondja róla a szakember, ezek a bírálók, akiknek igen kedvező a véleménye a rizlingszilvániról, amelyből az első palackok karácsonyra kerülnek forgalomba. Ebben a nem éppen nagy palackozóban évente 3,6 millió üveget töltenek meg és papírmasé helyett ma már a korszerűbb műanyaghengert használják a csomagolásnál. Most éppen a kővágóörsi rizlingszilvánit palackozzák, ötven hektóval kerül a hétdecis üvegekbe. A legnagyobb mennyiségben szentgyörgyhegyi rizlinget, soproni kékfrankosat és balatonmellékit csomagolnak gondosan, hogy a hazai és a külföldi megrendelőkhöz irányítsák. Az ízléses címkéket Békésből rendelik és rajta már elismert márkaként olvasható: A Kálvölgye Termelőszövetkezet termése. Több mint 3 millió forint csatornázásra Tapolcán Megyénk legfiatalabb városában, Tapolcán, folytatódik 1968-ban is a csatornaépítés. A főbb útvonalakat éri el az építőbrigád, az Április 4 utcában, a Deák Ferenc utcában, a Kossuth utca egy részén és a Tó-park, valamint a Lenin tér környékén dolgoznak majd, s erre az időszakra el kell terelni a forgalmat a nagy átmenőforgalmat lebonyolító belterületről. A munkálatok egy részét már most megkezdik, hogy 1968 májusára, mire az idegenforgalmi szezon megkezdődik, a belterületen ne legyen forgalmi akadály. Eddig a városban másfél millió értékű csatornázási munkát végeztek, de mindez csak 1 millió forintba került, mert a házi kivitelezéssel és társadalmi munkával sikerült ilyen jelentős öszszeget megtakarítani. Az elmúlt esztendőben Tapolca város lakói 320 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, s ennek jelentős részét éppen a csatornázási munkáknál. Különösen kiemelkedő munkát végeztek az Árpád utca lakói Pintér János tanácstag szervezésével. A százéves malom új gépe Új angol gépet állítottak munkába a gyulakeszi takarmánykeverő üzemben. Az Orbit présgéppel ezentúl már préselt, szemcsés takarmányt is készíthetnek, amit a baromfiak és a sertések gyorsabban és könnyebben, tehát szívesebben is fogyasztanak, másrészt belekeverhetők a vitaminok, tehát mindenképpen táplálóbbak. Az új gép adatait sorolják: óránként 40 mázsa takarmányt alakít, dolgoz fel, teljesen automata. Az épületben volt már jónéhány korszerű gép, ilyen még nem Az egész megyében ez az első. Leállítják, mutatják a működést, s kezelője, Nyúl Lajos egy kis dobozban hoz belőle, nézzük meg. Büszkék az új gépre. Ilyen még nem volt ebben a malomban. A Csigó-féle malomban amelyiket 1867-ben alapítottak, ez évben meg is ünnepelik az évfordulót a jelenlegi munkásai, a takarmánykeverő állomás dolgozói. S ami örömtelivé teszi az ünnepet, az nem más, minthogy csak a falak százévesek. A gépek a legújabbak. (Fotó: Szabó Ferenc) Segítség a tsz-eknek Csütörtökön Szegeden több mint 250 termelőszövetkezeti vezető tanácskozott arról, hogy az információ és a szaktanácsadás milyen szerepet tölt be a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Az AGRINFORM Vállalat, amely számtalan nagy külföldi céggel áll kapcsolatban, s vállalja ezek legújabb gyártmányainak kipróbálását. tudományos információs osztálya 1500 külföldi folyóiratból tájékozódik. Négyszáz bedolgozó szakfordító bármilyen nyelvű szöveget átültet magyarra. Külföldi mezőgazdasági tanulmányutakat is szervez az IBUSZ-szal karöltve.