Napló, 1968. március (Veszprém, 24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Péntek, 1968. március 1. Ötszázezer forint Veszprém fásítására A napokban készült el Veszprém ötéves — 1972 vé­géig szóló — fásítási terve. Eszerint az öt év alatt mint­egy 50 ezer forintot költenek a város fásítására. A tervek szerint az első évben a Pápai út jobb olda­lát fásítják, a Semmelweis és a Táncsics utcában gömb­akácot telepítenek, illetve az utóbbi utcában pótolják a hiányokat. A kertészet tervei között szerepel, hogy a Vi­dámparkban, a régi Séd-árok szélére egy sor piramis nyárt telepítenek, és platánokat ül­tetnek a betonos táncterület köré. A környéken több fa­csoportot hoznak létre, ró­zsát futtatnak fel az Erdei Motel kerítésére. Pótolják a hiányzó fákat a Tulipán, Petőfi és Vörös Ok­tóber utcákban, illetve kiegé­szítik a hiányzó cserjékkel a Ságvári Endre téren lévő csoportot. Ugyanígy cserjé­ket telepítenek a Vörös Ok­tóber utcai iskola udvarára Ifjúsági klub Gyulafirátóton A gyulafirátóti fiatalok is megalakították ifjúsági klub­jukat, s ezentúl kétheten­ként, minden második szom­baton tartják foglalkozásai­kat Az ifjúsági klub anyagi eszközökben, felszerelésben egyelőre szegény, de az ala­kuló ülésen pótolta ezt a fia­talok lelkesedése: mindenki hozott magával valamilyen játékot, s volt lemezjátszó, rádió is. Első komoly ténykedésük­ként Renner Antal gimná­ziumi tanuló képeiből ren­deznek házi tárlatot, s remé­lik, hogy kiállításukat a köz­ség felnőttjei is szívesen megnézik. Az első félévi programjukban a különböző témájú előadásokon kívül közös film- és színházlátoga­tás, kirándulás is helyet ka­pott. u­nó Napról napra kevesebb marad a Péti Nitrogénművek gázgyárából. A korszerűtlen, egész­ségtelen veterán épület sorsa megpecsételődött. A füstös, szénporos kolosszus sok régi dolgozónak szívéhez nőtt, mégis megelégedéssel látják fokozatos „eltűnését”. A három és fél évtizedes öreg gázgyár átadja helyét a lényegesen nagyobb teljesítményű, gazda­ságosabb, tiszta gázbontónak. (Fotó: Antalfy Lajos) Fenyőfő: a negyedik jelentős bauxit lelőhelyünk Fenyőfő, ez a mindössze párszáz lakosú bakonyi falu, az eredményes bauxitkuta­­tás nyomán egy csapásra is­mertté vált. Munkatársunk megkérdezte Károlyi Gyulát, a Bauxitkutató Vállalat osz­tályvezetőjét, hol tartanak a kutatómunkával ezen a vad­regényes vidéken? — Fenyőfőn kilenc évvel ezelőtt állítottuk fel az első fúróberendezést, a szovjet mélyfúrók azóta szinte szü­net nélkül lyukasztgatják a rétegeket — mondotta a ku­tatási osztályvezető, a mun­kálatok egyik irányítója. — A felszínre hozott min­ták alapján földtani térké­pek készültek, amelyek min­den kétséget kizáróan iga­zolják. Fenyőfőn megtalál­tuk a negyedik jelentős ma­gyar bauxit lelőhelyet. A nagyságrendbe való besoro­lást egyelőre nem tartjuk le­hetségesnek, miután a felde­rítés még korántsem fejező­dött be. Az eddigi eredményeket értékelve a kutatási osztály­­vezető rámutatott:­­ 1963- ig tartott lényegében a geo­lógus expedíció küldetésé­nek első szakasza. Négy év alatt már elegendő ércet ta­láltunk ahhoz, hogy már egy bányaegység megnyitására gond­olhass­unk. A mélyfúrásokat az észak­keleti részen indították és összesen 500—600 kutató fú­rást süllyesztettek le. Az adatok alapján már meg is kezdték a több millió tonná­nyi ércet adó bánya terve­zését. Ebben az üzemben — az elképzelések szerint — a hetvenes években kezdődik meg a termelés. A balatonalmádi központ­ban a fenyőfői körzet egy másik részéről is most ké­szül az összesítés. — Délnyugati irányban újabb 500—600 fúrólyuk „ment le” és ezúttal is több bauxitlencsét leltünk — mondotta Károlyi Gyula. — Kiterjedésük, formájuk kü­lönböző. Annyi bizonyos, hogy ez a szakasz az érc­­kincs mennyiségét illetően nem marad el az északkeleti résztől, nagyjából hasonlók ■ az eredmények. Az osztályvezető végül szakmai szempontból érté­kelte a fenyőfői bauxit-„le­­letet.” — A korábbi magyar lelő­helyekhez jóformán semmi­lyen szempontból sem hason­lítható a fenyőfői bauxitvi­­dék. Merőben új típusú terü­letről van szó, ahol a telepü­lés szerkezete lényegesen el­térő tulajdonságokat mutat. .Lényeges különbség például, hogy Fenyőfőn aránylag kis területen vastag ércréteg ta­lálható, mert a földtörténeti korokban összetöredezett ez a rész. A bauxit egy része a földalatti vizek szintje fe­lett van, ami esetenként megkönnyíti majd a fejtést. A szakemberek az idén is tovább folytatják a kutatást, miközben szinte minden talpalatnyi helyet megvizs­gálnak Fenyőfőn. (1.) T­izenkilenc - ■ — Nem fűszerüzlet ez! — mondja határo­zottan, s ezt nem is azért kell hangsúlyoznia, mintha nem látnám azonnal. Itt könyves­polcok vannak, szőnyegek a padlón, kis do­hányzóasztal fotelokkal, s a vevő — ponto­sabban: az esetleges vevő — belelapozhat a könyvbe, alaposan megforgatja-válogatja az árut. Nem is ezért kellett mondania Kiss Gyu­­lánénak, a tapolcai földművesszövzetkezeti könyvesbolt szocialista brigádvezetőjének , hanem mert előfordul, hogy nem lehet csu­pán boltnak tekinteni ezt az ízléses üzletet. Másként kell értékelni például, hogy si­kerül-e a bevételi tervet teljesíteni. Mert most nem sikerült — a brigád 19 verseny­vállalása közül ez az egy, éppen ez — nem sikerült Eléggé letörte őket. Szokatlan volt szá­mukra is — de megérteni persze nem nehéz, mi az oka. Negyedik esztendeje dolgoznak szocialista brigádban, négyen alakították, most hárman vannak az üzletben. Negyedik éve mindig teljesítettek minden feltételt. Nehéz lenne felsorolni, s talán nem is lenne szükséges, hiszen a legfőbb eredmény nagyon is nyil­vánvaló: Tapolcának olyan könyvesboltja lett, s olyan nagy forgalmú, ami kisvárosi viszonylatban igazán ritkaság: havonta 120 ezer forint a forgalmuk, s évente „verik” a másfél milliós bevételt! A brigádvezetőn kívül még Hetyei István­ná dolgozik most, s a beszélgetést is figye­lemmel kíséri, de percenként nyílik a bolt­­ajtó, s az első: a vásárló. Mikszáth-könyvet keresnek, a Noszty fiú esete Tóth Marival-t, gyanítjuk, hogy a rádió miatt, előző este kezdték a dramatizált változatot, s az adás után többen szeretnék felújítani emlékeze­tükben ezt a klasszikus magyar regényt. Sajnos, ez nincs raktáron. De van más,­ és nem megy a vevő üres kézzel. Figyelem, ahogy az új könyveket aláínják — igen, lé­pést tartanak az olvasásban, nem a fülszö­veget hallottam az imént. S ez nem kis do­log, hiszen az áruismeret itt naponta válto­zik — elég egy ütemben lenni a könyv­kiadással. — Ez nem kereskedés csak — mondják ismét —, nem lehet semmit rátukmálni a vevőre, és nem lehet semmi „két dekával több”. De okos szóval, jól tájékozódva aján­lani — fél siker. Nem panaszképpen, de ezt nem mindenki ismeri el. Mikor utóbb el­ment tőlünk egy eladó, fűszerest küldtek hozzánk. Amikor tiltakoztunk, mosolyogtak rajtunk — s mi ugyan igyekeztünk megta­nítani az új kollegát, s hogy elment mégis, minket igazolt. Bizonyításuk hogy nevelni pedig tudnak, már boltvezető az egyik fiatal, aki itt tanul­ta, mellettük a könyveladás szakmáját. — Mit jelent Önöknek, hogy szocialista brigádban dolgoznak? — Nem először tesszük fel mi magunknak is a kérdést, mégsem lehet rá könnyen fe­lelni — tűnődnek. — Mert a munkában mit is jelent? Látszólag ugyanezt , kellene ten­nünk, ha csak a fizetésünkért dolgoznánk is. Műszaki könyvhetek, mezőgazdasági könyv­hetek, könyvnapok... az mindenütt van, mi is csináltuk azelőtt is, csinálnánk is. De így-e, mint most? Lehet a munkát jól is elvégezni, meg — elvégezni. Talán odakívánkozik egy kiegé­szítő szócska: „csak” elvégezni. — Évekig jól tudtuk teljesíteni a tervet, mert volt „piacunk”. Most mintha telítődött volna a piac, nem bővül a vevőkör. Ezt nem szomorúan mondják, hisz mun­kájuk eredményei Azt se merném viszont mondani, hogy tüzes lelkesedéssel. Mert ke­mény munka vár rájuk, nagyon is nehéz, hogy növelni tudják a forgalmat. De nincse­nek ötletek híján. — Azért maradtunk le a tervtől, mert a bizományos könyveladóknál 100 ezer forint­tal kevesebb volt a teljesítés. Ott kell tehát erősítenünk. Mi magunk sokat remélünk az új üzlettől, amelyet majd a szanálás után megkapunk. Nagyobb lesz és szebb. Klub­esteket szeretnénk ott rendezni, írókat meg­hívni, irodalmi előadásokat tartani. Könyv­­presszó-szerűen képzeljük el az új üzletet majd. Mi lemezeket is tartunk, szeretnénk ott majd hanglemez-esteket is rendezni... ajaj! ötletben nincs hiány. Ritkaszép brigádnaplót tesznek elém, nem is emlékszem, láttam-e ilyet. Mikor csinál-­ ják? Mindegyiküknek megvan az otthoni munka gondja is, gyerekek is. És sokféle társadalmi munka, társadalmi kötelezettség. — Sok a dolgunk, mert úgy érezzük, köz­életi embernek kell lennünk, sokfelé kell mo­zognunk, mint a kultúrmunkásoknak. Sze­retnénk, ha valóban annak tartanának ben­nünket. És persze, akit ismerünk, azt előbb­­utóbb könyvvásárlásra is rá tudjuk szoktat­ni. Mert arról nem tettünk le, hogy az idén egyetlen teljesítetlen vállalásunk se lesz! P. Sz. M. Dolgozókat felvesznek Az OVF Dunántúli Vízügyi Épí­tő Vállalat lakatost, autóvilla­mossági szerelőt, esztergályost, raktárost, hegesztőt és gyakorlat­tal rendelkező gyors- és gépírót felvesz. Jelentkezés Veszprém, Dózsa György u. 2. (45) „AFOR” Ásványolajforgalmi Vállalat II. sz. Gépkocsijavító Crzemne Berhida azonnali belépés­re felvesz autószerelőket és autó­villamossági szerelőket. Jelentke­zés: Berhida (volt gépállomás) munkanapokon 6—14-ig. Fizetés megegyezés szerint. (46) A Veszprém megyei Húsipari Vállalat ’ilátyusházán létesülő törzstenyészetéhez felvételre ke­res anya- és apaállat gondozó­kat, pásztorokat és portásokat. Kereseti lehetőség: anya- és apa­állat gondozó 1600—1800, pásztor (15-17 éves fiú is lehet) 1000-1200 forint, portás 1200-1400 forit. Munkásszállást 6—7 fő részére a vállalat biztosít. Fentieken kívül havonta 2 kg hús természetbeni juttatás, kedvezményes étkezés biztosítása. Jelentkezés a válla­lat munkaügyi osztályán Pápán. (540) Nitrokémia Ipartelepek azon­­nali belépéssel felvesz szakkép­zett gyors­gépírónőt. Érettségivel rendelkezők előnyben. Jelentkez­ni lehet munkanapokon a sze­mélyzeti és oktatási osztályon 6—12 óráig. (47) Segédmunkásokat azonnali be­lépéssel felvesz a Veszprémi In­gatlankezelő Vállalat. Veszprém, Bajcsy-Zs. út 48. Fizetés meg­egyezés szerint. (33) A Devecseri Járási Tanács VB Építési­ és Közlekedési Cso­portja útügyi feladatok ellátá­sára általános mérnök vagy mélyépítő technikus jelentke­zését kéri. Lehet magasépítő is. (1) A Nitrokémia Ipartelepek azon­nali belépéssel felvesz — 35 é­ven aluli — 2 építésztechnikust Gya­korlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a vállalat személy­zeti és oktatási osztályán, min­den munkanapon 6—14 óráig, Fűzfőgyártelepen. Felvétel ese­tén útiköltséget térítünk. (48) Zetorvezetőket és fizikai dolgo­zókat felvesz Növényvédő Állo­más Csopak. (521) Az Ajkai Városgazdálkodási Vállalat­­elvesz központi fűcós szerelőket, vízvezetékszerelőket, és melléjük beosztott segédmun­kásokat. Jelentkezés 7-15 óra kö­zött a vállalat telephelyén (Aj­ka, Pad­ragkúti út). Fizetés kol­lektív szerint. (19 -------- - ---- A GAZDASÁGIRÁ­NYÍTÁS — az elő­készítési elveknek megfelelően — január else­jén egyszerre változott az egész népgazdaságban, szer­teágazó és egymással össze­függő intézkedései egyidejű­leg léptek életbe. Nyilvánva­ló, hogy ezek érvényesülésé­hez időre, türelemre és ta­pasztalatokra van szükség. Mert, bármilyen igényesen és sokoldalúan készítették is elő­­ a változást, a gyakorlati al­­­­kalmazás minden lehetséges­­ hatását nem láthatták előre.­­ A türelmi időszaknak tulaj­donképpen az a funkciója, hogy elhatárolja a véletlen, a gyakorlatlanságból eredő hi­bákat, zökkenőket azoktól, amelyek általánosak s éppen ezért korrigálásra, javításra szorulnak. Az új mechanizmus elő­nyeinek érvényesülése felté­telezi a vállalatok cselekvő magatartását, a sűrűsödő fel­adatok eredményes megoldá­sát is. Az időszerű tenniva­lók közül ezúttal csupán egyet ragadunk ki. Gazdasági növekedésünk egyik kulcsproblémája a ha­tékonyabb külkereskedelem. Ma már nemcsak arról van szó, rendelkezünk-e megfe­lelő mennyiségű export­áru­val, hanem: milyen gazdasá­gi hatékonysággal kapcsoló­dunk be értékesítésükkel a nemzetközi munkamegosz­tásba. Ha ugyanis ez a haté­konyság rossz, vagy nem ki­elégítő, akkor az export-ter­mékek előállítására fordított munkát, költséget, a világ­piac nem honorálja, a hazai munkabefektetés egy része nem térül vissza az árban. Az új gazdaságirányítási r­endszer a nemzetközi mun­kamegosztásban való hatéko­­nyabb részvétel érdekében az egységes devizaszorzók beve­zetésével megteremtette a külső és a belső piac közvet­len kapcsolatát, s ezzel ösz­tönzi és kényszeríti a válla­latokat az export gazdasá­gosságának állandó javításá­ra. A KÜLSŐ ÉS BELSŐ PIAC összekapcsolá­sa természetesen ön­magában még nem garantál­ja az export gazdaságossá-­­gát. Megyénk sok iparválla­lata, köztük olyan nagyüze­mek is, mint például a Nit­­rokémia, vagy a Pápai Tex­tilgyár olyan gyártmány-vá­lasztékkal, technológiai szín­vonallal s exportermékkel rendelkezik, amelyeknek de­viza­bevétele — a hivatalos szorzókkal átszámítva — gyakran még a vállalati ki­adásokat, a termelési és ér­tékesítési költségeket sem fe­dezi hiánytalanul. Az új irá­nyítási rendszer — hogy a vállalatok anyagi érdekeltsé­ge ne szenvedjen csorbát— olyan átmeneti intézkedést is tartalmaz, amely állami visszatérítést juttat azoknak a vállaltoknak, amelyek ex­portja az érvénybe léptetett rubel- és dollár­szorzó mel­lett nem gazdaságos Vállalati kezdeményezé­sekre van szükség, egyebek­­ között azért is, mert a kö­zösség zsebéből fizetett vis­­­szatérítés, az állami juttatás összege és mértéke már 1969- ben és 1970-ben fokozatosan­­csökken. Az állami visszaté­rítés a külkereskedelmi for­galom közgazdasági eszkö­zökkel­ történő irányításának egyik tényezője, amelynek kettős funkciója van: előse­gíti a népgazdaság számára nélkülözhetetlen exportfor­galmat, de emellett korlátoz­za is a gazdaságtalan, a nem kívánatos exporttevékenysé­get. Éspedig azzal korlátoz­za, hogy a vállalat egész ex­portjára 1968-ra megállapí­tott visszatérítés mértéke csak minimális nyereséget biztosít, 1969-ben és 1970-ben azonban a visszatérítés foko­zatos csökkenése legfeljebb a termelési költségek és az ex­portból származó árbevétel kü­lönbözetének mérséklését teszi lehetővé. Ily módon az állami visszatérítés alkalma­zása — a nyereségérdekelt­ségen keresztül — a termelé­si és az export-struktúra ja­vítására készteti a vállalato­kat. N­yilvánvaló, hogy a visszatérítésben ré­szesülő vállalatoknak már az idén eredményesen kell munkálkodniuk az ex­porthatékonyság növelése ér­dekében. Minimális követel­mény: az export termékösz­­szetétel módosítása úgy, hogy annak gazdasági-pénzügyi hozama pótolja a visszatérí­tés 1969-ben és 1970-ben be­következő csökkenését. Való­jában azonban ennél na­gyobb mértékű javulásra lesz szükség. Számolni kell ugyan­is azzal, hogy a rosszul érté­kesíthető export­termékek világpiaci ára csökken. Más­részt: a dolgozók növekvő bérének és személyi jövedel­mének anyagi fedezetét csak a nagyobb nyereség­tömeg biztosíthatja. Utalnunk kell arra is, hogy miközben a visszatérítés összege csök­ken, az export mennyiségé­nek növekednie kell, amiből az következik, hogy a válla­lati erőfeszítéseknek a jelen­leginél szélesebb körben kell megalapozniuk a versenyké­pességet és a kivitel gazda­ságosságát. Az állami visszatérítés in­dokoltságát, mértékét az il­letékes szervek az érintett vállalatoknál 1968—1970 idő­szakára vizsgálták, s erre a három esztendőre határozták meg a költségvetésből fize­tendő visszatérítést is. A visz­­szatérítés összege és mértéke vállalatonként eltérő, ám a csökkenés üteméből kiolvas­ható, hogy meddig tart a „tü­relmi időszak­”, amely alatt meg kell szüntetni a veszte­séges, az állami visszatérí­tésre szoruló iparcikkek ex­portját. Ez azonban még fél­munka, mert egyidejűleg ki kell fejleszteni s piacra kell vinni azokat az új terméke­ket, amelyeknek értékesítése állami támogatás nélkül is elegendő nyereséget szerez a vállalatoknak. Garamvölgyi István Meddig­ tart a türelmi idő?

Next